Aktuális

Mástól van a fiunk

Elsõ „bûnösünk” olyan asszony, akit sokan ismernek, tisztelnek, ezért kérte, hogy tartsuk titokban a nevét. Imádja a férjét és a gyerekét, akinek más az apja, de errõl senki sem tud rajta kívül.





A hét témája a Nők Lapjában:
Hűtlenség, torkosság, füllentés
avagy: Mindennapi vétkeim vagy főbenjáró bűneim?


Mit jelent a huszonegyedik században bűnösnek lenni? Erre a kérdésre keresi a választ az a hét kortárs magyar író is, akiknek hamarosan megjelenik novellagyűjteménye a hét főbűnről. Mi is utánajártunk a témának. Hírességek és civilek beszélnek modern vétkeikről.

További írások:
• Kit sajnálhat az ügyész? »
• Ringen kívül jobban fáj a pofon »
• Bodrogi Gyulával nem lehet összeveszni »

Az összeállítást készítették: Vadas Zsuzsa, Horváth Beáta

A lapban részleteket olvashatsz a Főbűnösök című, hamarosan megjelenő kötetből. 

– Szerelemből mentem férjhez, de a férjem sokat volt távol. Nulláról indultunk, kellett a pénz lakásra, jól jöttek a külföldi napidíjak és nem is lett volna semmi baj, ha a barátnőm születésnapi buliján nem veszítem el az eszem. Mindenki a párjával jött, egy férfit kivéve. Alkalom szüli a tolvajt. Beszélgettünk, pezsgőztünk, táncoltunk. Ez még nem bűn. De azt ma is bánom, hogy engedtem a kérésének: hadd jöjjön fel hozzám egy kávéra. Minden porcikám kívánta, hogy feljöjjön. Együtt töltöttük az éjszakát. Még ezt sem bántam meg. Egyszer mindenki félreléphet. Utána kijózanodtam, és látni sem akartam többé. Csakhogy ennek a kis „bűnnek” komoly következménye lett. Teherbe estem.

Őrjöngve próbálkoztam mindennel, hogy elmenjen a gyerek, még a padláslépcsőről is leugrottam, de csak a bokám rándult meg. Végül orvoshoz fordultam, aki közölte, hogy ez az egyetlen és utolsó esélyem. Akár elvetetem a gyereket, akár nem, többé nem szülhetek. Közben hazajött a férjem, házaséletet is éltünk, nem volt nehéz elhitetnem vele, hogy apai örömök elé néz. Illetve nagyon nehéz volt. Megfogadtuk, hogy sosem hazudunk egymásnak. És hazugságban élek tíz éve. Sőt, életem végéig. Most már nem lenne szívem hozzá, hogy bevalljam: a fia, akit imád, nem az övé. Amikor Anyák napján virággal ébresztenek, mintha kést forgatnának a szívemben. Tudom, hitvány csaló vagyok. Súlyosan vétkeztem, és ezt már nem tehetem jóvá. Soha nem tudom megbocsátani magamnak, hogy hűtlen lettem a férjemhez egy bódult éjszakán. Hiszen ezzel épp attól fosztottam meg, hogy saját fia legyen. Hármat is szülnék neki, ha lehetne. Ezért nincs bocsánat az én bűnömre.

A témáról bővebben a Nők Lapja június14-én megjelenő 24-es számában olvashatsz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top