A ház tartóoszlopai kifelé dõlnek

A hét témája a Nők Lapjában: Kétszer-háromszor megfizetett házak – avagy hogyan NE építkezzünk Ilyenkor nyáron tetőzik az építési láz – gombamód nőnek ki a házak szerte az országban. Keresgéltünk volna boldog tulajdonosokat, akiknek életük legszebb napja virradt fel, amikor átvehették új otthonuk kulcsait. Találtunk ehelyett nyomott kedvű szitkozódó építkezőket, akik a napot is elátkozták már, amikor a kőműves először betette a lábát a telkükre. További cikkek: • Az ács megbüntette a fővállalkozót » • „Csak a villanyszerelést ne bízza kontárra!” » • Akcentus = Áremelés » • A ház tartóoszlopai kifelé dőlnek » Az összeállítást készítette: Mihalicz Csilla, R. Kövér Balázs

A kivitelezővel – akit a tervező ajánlott –, szigorú szerződést kötöttek – bízvást mondhatjuk tehát: a legnagyobb gondossággal járt el.

– Már az alapozásnál arra gondoltam, el kellene ezt az embert csapni – emlékszik vissza a negyvenöt éves fotográfus. – Mint Búvár Kund, éjszakánként kijártam a házhoz körbeszimatolni, minden rendben megy-e, és láttam, hogy a betonból kilóg a vasalás. Apámmal már fölépítettünk ketten egy kis hétvégi házikót, úgyhogy annak idején elolvastam mindent a házépítésről. Láttam, hogy folyamatosan trehány munkát végeznek. Például, a házat elölről tartó oszlopok kifelé dőlnek, a betonkoszorú egy részénél a hőszigetelést elhagyták, a béléstestek alá falat húztak, nem tettek be gerendát, hogy spóroljanak, és ettől megsüllyedt a plafon, utólag alá kellett támasztani. Még szerencse, hogy ez kiderült – elkezdett potyogni a plafon. Ekkor (százhetvenezerért) csináltattam egy állapotfelmérést. A tervező statikusom és egy külső felkért szakértő a fülem hallatára folytatta le a szakmai vitát, hogy kell-e acélsínt fektetni a plafon alá. Végül abban maradtak, hogy határeset, elég lesz egy rabicháló, az majd megtartja. Végül apámmal fölraktuk a hálót, én magam húztam föl a maradék belső falakat, és megcsináltattam valakivel a külső vakolást.

Három hónapra egy másik albérletbe mentünk a kicsi gyerekünkkel, mivel csak nem akart elkészülni a ház. Végül szenteste beköltöztünk, és azóta folyamatosan csinálgatom a házunkat. Mondanám jó tanácsként, hogy műszaki ellenőr kell, de hát nekünk még az is volt. Nem hiszem, hogy összejátszottak a kivitelezővel – egyszerűen konfliktuskerülő ember az én ellenőröm. Néha szólt is, nyilván ezért nincs még nagyobb katasztrófa. Pénzzel legalább nem lóg senki, mert egy fillért sem fizettem ki előre. Figyelem az épülő házakat, és látom, hogy máshol sem divat betartani a műszaki szabályokat, csak annyira, hogy össze ne dőljön a ház. Tele van a piac kontárokkal, még csak haragudni sem lehet rájuk, hiszen nem tudják, mit tesznek. Nincs jobb tanácsom, mint Cromwellnek az angol polgári forradalomban: bízzunk Istenben, és tartsuk szárazon a puskaport!

Rosszuk hangzik – próbáltunk tehát találni műszaki szakembert, aki elmondaná, mire kell ügyelniük a jövendő építkezőknek. Négy történetünk három tanácsadóját kíséreltük rávenni, de nem vállalták névvel a nyilatkozatot. Amit elnéztünk interjúalanyainknak – hiszen ki szereti nyilvánosság elé tárni, hogyan járt pórul, ráadásul ketten még egyezkednek simlis vállalkozójukkal –, ugyanazt nem tudtuk méltányolni a szakembereknél. Az a gyanúnk, ez a rejtőzködő hajlam minősíti ezt a piacot. Ha mégsem, várjuk véleményüket vállaló építőipari szakemberek jelentkezését szerkesztőségünkben.

A témáról bővebben a Nők Lapja július 12-én megjelenő 28-as számában olvashatsz!