Megtaláltuk Magyarország mesebeli hercegeit!

„A Nők Lapja Hercege verseny célja, hogy – olvasóink jelölései és szavazatai segítségével – megtaláljuk Magyarország valódi, hús-vér hercegeit, akik, még ha nem is szőkék, és nincs is fehér lovuk, megérdemlik, hogy egy nő velük élje le az életét.” Így szólt felhívásunk, s nagyon örültünk, hogy olvasóink velünk tartottak e romantikus játékban. Hiszen több mint száz herceget neveztek be a „versenyre”, és a győztesre csaknem ezerkilencszázan (!) szavaztak a Nők Lapja Cafe internetes oldalon, de a többiek sem maradtak le mögötte sokkal. Ismerjük hát meg a Nők Lapja hercegeit, akiknek történetét egy-egy királylány jegyezte le…

Megosztott harmadik helyen:
„Az én hercegem, aki valóban létezik”
Mesék igenis léteznek! Még hogy nem hív fel a herceg? Felhív, mikor már nem is álmodtok róla! Jó pár éve, amikor padlóra kerültem, megszólalt a telefonom. A Hercegem volt. Bemutatkozott. Elmesélte, hogy hallott rólam az unokanővéremtől. Tőle tudta, hogy többé nem akarok hallani egyetlen férfiról sem. Ő pont az ellenkezőjét gondolta, nőről nem akar többet hallani! Azt javasolta nekem, hogy ezt mindenképp vitassuk meg egy vacsora mellett… Ennek tizenhét éve, jól átbeszélgettük az estét. Azóta jóban-rosszban, betegségben, boldogságban neveljük három gyermekünket. Mindig mindent megbeszélünk, nem maradnak ki nem mondott fájdalmak. Azt hiszem, ez is a titka a jó kapcsolatoknak. Ezért csak annyit mondhatok: mesék igenis léteznek!!!
Kis Herczegh Csilla

„Elrabolta a szívem”
Ő az én Jóképű Hercegem! Tavaly nyár végén talált rám az interneten, a Nők Lapja Cafén. Rögtön megtetszett nekem: elolvadtam a szemétől, és amikor elolvastam a levelét, úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném… Teljesen más volt, mint akikkel eddig találkoztam! Egyetlen akadály adódott csak: Angliában él. Ódzkodtam a távkapcsolattól, de Ő meghódított, elrabolta a szívem – menthetetlenül… Öt-hat hetente találkozunk, de hamarosan hazaköltözik, mert számunkra csak egymással teljes az élet! Szeretjük egymást „véghetetlenül”! A Csodát hozta el nekem, és én mindennap megköszönöm a Sorsnak – és a Nők Lapjának… Számomra Ő tényleg a Nők Lapja Hercege!
Tóta Hajnalka

Mindenhez értett
Már egészen kislány koromban csodáltam Őt. Mindenhez értett: szerelt, főzött, szeretett, beleszerettem. Később csalódottan vettem tudomásul, hogy már mást vett feleségül, de mégis boldogan éltünk tovább. Az Anyukámat vette el, de én is mindig a közelben maradtam. Szerettem tovább, csodáltam hatalmas szívét, mély érzéseit, gyakorlatiasságát… Őt. Ő az Édesapám, a mi Hercegünk, Anyukámé és az enyém.
Csík Mónika

Fazekas István és kisfia

Istik
1988-ban találkoztam először az én hercegemmel. Akkor én még csak kilencéves voltam, ő pedig tizennégy. Azt mondta: már akkor tudta, hogy én leszek a felesége; csak meg kellett várnia, amíg felnövök. Tíz év múlva újra összehozott minket a sors – ekkor már elég nagyok voltunk ahhoz, hogy megfogjuk egymás kezét, és ne eresszük el többé… Ennek 3107 napja. Lovagomtól több száz szerelmes levelet, üzenetet, telefonhívást kaptam; megszámlálhatatlan romantikus meglepetés tette és teszi szerelmünket kivételessé és örök érvényűvé. Férjem méltó utódja a kisfiunk, aki alig kétévesen máris a nők bálványa… Imádom őket! Kitartás, királylányok, nők, anyák: egyszer mindenkiért eljön a saját, igazi hercege!
Fazekasné Csipke Tünde

Herceg macibundában
Mindig arra vágytam, hogy valaki küzdjön értem, legyen biztos benne, és hitesse el velem is, hogy én vagyok a nő. Aztán jött ez az édes mackó, és mindent pont úgy csinált, ahogy képzeltem. Mégse kellett… Aztán mégis… Vagy mégse…? Amikor azt mondtam, „elég volt ennyi!”, paripa helyett vágtázó piros trolira pattant, gyémánthegyek helyett szerelmes hétköznapokat és szivárványt ígért… Az a félénk, soha-semmit-srác következetes érvekkel, határozottan, bátran és olyan imádnivalón érzékenyen mondta, hogy szeret…, muszáj volt elhinni! És azóta szivárványszín van minden mosolyunkban… (Egyébként pedig kérés nélkül szokott le a dohányzásról, soha többet nem dob el szemetet, érdekelni kezdte mindenféle kulturális izé, „jaj-annyira-nem-vagyok-kreatív” kiáltások közepette eszeli ki a legédesebb meglepetéseket, esemesversikéket fabrikál, zenét szerez, perspektívákat teremt, átgondol, kiötöl, változik és változtat engem is. Nem szőke, nem daliás, se lova, se hatfogatos hintója, mégis herceg…
Kocsis Blanka

Keszthelyi Péter

A második helyezett:
„Szívem királyfia”
Húsz évvel ezelőtt eljött értem a királyfi – a mai napig jó rá a korona.
Tumikné Csurák Ágnes

Az első helyezett:
„Ő a mi hercegünk”
Lassan kilenc éve vagyunk együtt, négy éve vagyunk házasok, és két gyönyörű kislányunk született. Még mindig ugyanúgy szeretjük egymást, mint a legelején. Sosem válunk el. Megígérte…
Markóné

És akinek a legjobban szurkolunk:
„Reménykedünk a hepiendben!”
Egyszer volt, hol nem volt, még az általános iskolában, a Hercegem lett a padtársam, megismertem, megszerettem, 20 évesen hozzámentem. Mint minden fiatal pár, a jövőnket tervezgettük már, családot, otthont, boldogságot, szóval egy szebb és jobb világot! A gólya gyorsan hozott nekünk egy kis hercegnőt, nemsokára otthonunk is lett, a kisherceg oda érkezett. Család, otthon, boldogság; a tervünk sikeredett. Még sincs hepiend! Eddig a mesébe illő történet! Hercegem (aki nem mos, főz és takarít, de 6 éves korom óta imád, a családja a mindene) sajnos súlyos beteg lett. Egy pillanat alatt lett kártyavár, és omlott össze a boldog jövőképünk! Csak a műtét segíthet rajta. Mivel költséges beavatkozás, várólistára tették. Betegségét némán tűri, nem panaszkodik. Megpróbál mindent úgy csinálni, mint régen. Ki most olvasod e sorokat, kérlek, szoríts neki, nekünk, hogy sikerüljön a műtét, és hepienddel végződjön az életünk!
zsike12