Indián kerestetik!

A baba feje azonban nemhogy pár perc, de még egy óra múlva sem jelent meg a szülőcsatorna nyílásában, Pintérnén pedig látszott, hogy kifáradt. Mivel az érzéstelenítés miatt nem tudta kontrollálni a tolófájásokat, a fiatal doktornő diktálta neki a ritmust: „Most nyomjon, na még egyszer, lélegezzen mélyen! Nagyszerű, na még egy utolsót!” De a baba csak nem mozdult. Brigitta egyre éberebb lett, ahogy gyengült a baba szívverése, úgy emelkedett az ő adrenalinszintje. „Nagyobb a baj, mint gondoltam!” Tudta, hogy most szólnia kellene tapasztaltabb férfikollégájának, de nem vitte rá a lélek. Még mit nem, hogy Somlódi azt mondhassa: „Na, Szöszi, nélkülem mégse megy?” Azért is megpróbálja egyedül. „Oxigént!” – adta ki a parancsot az ápolónőnek, azzal feltűrte a köpenye ujját, hogy kitapogassa a baba fejét. Átvillant az agyán, hogy az ő születésénél ugyanez történt. Mit is mesélt az édesanyja? Amikor elakadt a szülés, úgy érezte, fel kell állnia a szülőágyról, és azon nyomban újra megindultak a fájások. De hogy állítson fel egy edára kötött nőt? A szülésznővel összevillant a tekintetük, az bólintott, és óvatosan oldalára fordították az asszonyt. Még egy nyomás, és a kékeslila csecsemő Brigitta kezébe hömpölyödött. Azonnal megszabadították a nyakát fojtogató zsinórtól, mire nyöszörögni kezdett. – Ez az, zendíts rá! – biztatta Brigitta mosolyogva, majd az elpilledt édesanya mellére tette a magzatmáztól csuszamós kis jövevényt. Nehéz lett volna eldönteni, ki könnyebbült meg jobban, ő vagy Pintérné. Elégedetten felkapta köpenyére a ballonkabátot, és hazasietett. Szombaton délben arra ébredt, hogy a hajnali szülés emlékképei egymást kergetik a fejében.

Egy ilyen élményért még Somlódi molesztálását is megérte elviselnem! Még az ágyból felhívtam Valit, elújságoltam neki, hogy megmentettem egy életet, most rajta a sor, hogy megmentse az enyémet. A hétvégén haladéktalanul ki kell főznünk valamit ez ellen a kivénhedt bájgúnár ellen, mert képtelen leszek bejárni dolgozni. Vali azt javasolta, menjünk ki a Városligetbe, és szellőztessük ki a fejünket. Egy óra múlva már ott vártam az állatkert bejáratával szemben, amikor megjelent az ütött-kopott bogarával. Farmerban, papucsban, meg piros baseballsapkában ugrott ki belőle.
– Hoztam egy kis elemózsiát, serkenti az agyműködést! – kiáltotta felém nevetve, azzal kiemelt egy kockás konyharuhával letakart kosarat a hátsó ülésről.
– Óriási, én egyelőre az emésztésemet szeretném serkenteni! Tudod jól, hogy csinálom a kilencvennapos diétát!
– Néha szabad bűnözni, az csak jól sülhet el. Emlékszel Julira?!
Emlékeztem. Juli nem szalámis zsemlével, hanem férfiakkal szeretett bűnözni. Egyszer például a nőgyógyászával. Rámenős fiatal pasi volt, átkozottul jóképű, én is ismertem. Juli csak egyszer feküdt fel a vizsgálóasztalára, és el volt veszve. Az amúgy is szörnyen féltékeny férj gyanút fogott, kinyomozta a doki lakcímét, és egyik este becsengetett hozzá. Bemutatkozott, mire az orvos elsápadt, és beinvitálta a lakásba, hogy ugyan már, beszéljék meg, igyanak egy kávét. Juli nagydarab férje bement vele a konyhába, felkapta a gáztűzhelyről az egyik acélalátétet, és bőrkesztyűs jobb kezével könnyedén harmonikává gyűrte. Közben pedig biztosította az orvost – aki most egyáltalán nem sármos vagánynak, inkább vacogó kisegérnek tűnt –, hogy legközelebb belőle is kiszorítja a szuszt, ha hozzá mer nyúlni a feleségéhez… Ez az! Lehet, hogy Somlódira még soha senki nem ijesztett rá?!
– Semmi gond, majd megszervezzük – olvasott a tekintetemből villámeszű barátném. – Nem kell hozzá más, csak az oldaladra egy atlétatermetű indián!
– Jó vicc. És hol lehet ilyet kapni? Speciel a környezetemben nem sűrűn fordulnak elő.
– Amíg magadra zárod az ajtót, nem is fognak. Mi a fenének fogyasztod magad, áruld el, ha kizárólag a kórházi folyosókon lehet megcsodálni a végeredményt? Miért nem jössz el például táncolni? A Nagymező utcában van egy hely, elegáns, hangulatos, jó a zene, ott találkozunk ma este kilenckor. Juli is jön, mondtam?
– És mi lesz az ikrekkel?
Juli ugyanis az ominózus eset után újra beleszeretett az ő bivalyerős párjába, és ahogy az már lenni szokott vele – legutóbb ugyanígy esett teherbe a kis Jánoskával, aki immár óvodába jár –, szóval hamarosan várandós lett az ikrekkel. Azóta Juli kicsit elcsöndesedett, leszívták az energiáit a kölykök, akikről sok mindent el lehetett mondani, de azt nem, hogy megalszik a szájukban a tej. Akárhányszor felhívtam az anyjukat telefonon, mindig valamilyen rémségről tudósított, úgymint: sajnos, nem tudja megnézni a Büszkeség és balítélet című filmet, amelyet a múltkor kölcsönadtam neki. A srácok kísérletező kedvükben bedugtak a videolejátszóba egy óriási követ, és képtelenek kihalászni belőle. Máskor meg arról panaszkodott síri hangon, hogy úgy néz ki, ők már ennek az istennek az idejében nem fognak elköltözni abból a nyavalyás kétszoba-hallból, amelyben azóta is laknak. Az imént egy komoly vevő járt náluk lakásnézőben, de az ikrekre épp akkor tört rá az ellenállhatatlan alkotásvágy, és kenték szét a tapétán a bilijük tartalmát. A férfi persze meggondolta magát… Egyébként Juliba kezd visszatérni az élet! Úgy döntött, apjuk is van azoknak az égetnivaló fiókáknak, aki vigyáz rájuk, amíg ő kibeszélgeti magát a barátnőivel. Ahogy őt ismerem, több is lesz az, mint beszélgetés… Csak nehogy aztán Juli pasizzon be helyettem!

A két nő órákig csevegett a réten kiterített pléden. Brizsitdzsonsz magához vette az esedékes lelkifröccsöket, majd hol ámuldozva, hol elhűlve hallgatta barátnője színes elbeszélését legutóbbi kalandjáról a Széchenyiben. Valahogy így kezdődött: „És képzeld, a pasi csak úszott, úszott felém, és már majdnem összeütköztünk, amikor szinte egyszerre emeltük fel a tekintetünket. Hát nem hihetetlen? Ez csak égi elrendelés lehet…!” Egyszer csak azon vették észre magukat, hogy sietniük kell, ha este még oda akarnak érni a pubba. Vali hazadobta barátnőjét kocsival, és Brigi azonnal bevonult a fürdőszobába, hogy nekilásson a készülődésnek. Engedett egy kád forró vizet, és nyakig merült a habban. Így szeretett legjobban gondolkozni…





Valinak igaza volt. Mikor is táncoltam utoljára? Pontosan két éve, amikor Gáborral szakítottunk. Azóta zárdaszűz életet éltem. Cosmopolitant nem is mertem a kezembe venni, mert féltem, hogy a szextesztekből kiderül: frigiddé váltam. Most megint éreztem valami kis izgalmat, ami hasonlított ahhoz, mint amikor tizenhat évesen életemben először bálba készülődtem. Lássuk csak! Először is leborotválni a lábat, közben feltenni egy tojásos pakolást az arcomra, és mosás után alaposan bebalzsamozni a hajat. Jöhet a frizura. Ez már keményebb dió, miután nem születtem Madame Zsidrónak. De végül is megbirkóztam vele, és legalábbis úgy néztem ki, mint Tupirka a Csinibabában. Egy csábos melltartó, igen, és az új rózsaszínű miniruhám, amely szépen feszül a fenekemen. Ez így gömbölyűűű! Még gyorsan rámentem a netre, hogy megturbózzam az önbizalmamat. Mit is mondott Vali? www. blondicapped.com… A szót (meg az oldalt) két szőke nő alkotta a handicap mintájára, csak azért is(!), ha már egyszer áldozatul estek a gének játékának. Azt írják: „Blondes have more fun”, azaz „A szőke nők mindig boldogabbak”. Úgy is van! Meg azt, hogy „a szőkeség biológiai fegyver, amely a férfiakban különböző betegségeket vált ki, mint pl. dadogás, köhögés, gyomorgörcs”. Ja, és hogy „a legjobb dolgok az életben: a szőke nők rózsaszínbe csomagolva!” Na tessék! Úgy éreztem, végre kellően fel vagyok vértezve egy görbe estéhez. Hívtam tehát egy taxit, és a sofőr legnagyobb megrökönyödésére elegánsan, ahogy a filmekben szokták, beemeltem hosszú combjaimat az anyósülésre.
Mire odaértem a pubba, Vali és Juli már javában pezsgőztek (Juli szerint abban van a legkevesebb kalória! Ez azért megnyugtató). Három pohár után úgy ráztunk Deák Bill Gyulára, hogy a féllábú rockguru a végén már csak nekünk énekelt. Ja, és a legfontosabbat nem is mondom. Észre se vettem, a szomszéd asztalnál ülő három férfi közül az egyik ezalatt kizárólag engem nézett! Atléta termetű, széles vállú, harmincas… Egy potenciális Indián!

Tippelj! • Melyik Nők Lapjás szerző írta a közös regény első részét? Tippjeidet írd meg a fórumon! Katt ide! » • A regényünk második része a Nők Lapja május 23-án megjelenő számában olvasható, a folytatások pedig a nyár folyamán minden héten – más-más újságírónk tollából. • De folytassátok ti is a történetet itt, a Cafén, találjatok ki szereplőket, fordulatok, kapcsolódjatok be egymás írásaiba, fűzzétek tovább közösen a sztorit. A legjobb „hozzáírók” lehetőséget kapnak arra is, hogy egy-egy részt ők írjanak meg a Nők Lapjában!  A történet folytatását írd meg maximum 3000 karakterben és küldd el ide! »

Még több az e heti Nők Lapjából: • Édes keserves kettes »  • Gyerekekről gyereknapon » • Kismamaként is szépülj, de okosan! » • Miért akar minden nő gyereket? » • Túl az Óperencián » • Nyíltan és örökbe » • Napfényes levesek » • A bölény most egy lábon áll »