Észak-Afrika: A szüzesség csapdájában

Soma Mamagésa különvéleménye Forrónadrágban a muszlim női viseletért

Marokkót mindig is a legszabadelvűbb észak-afrikai országként tartották számon. Az ötvenes évekbeli filmekben francia kosztümös nők sétáltak az utcán, ültek be a bárokba, egyedül. Ma sokak szerint a hijab (fejkendő) és a dzsillaba (hosszú ruha kapucnival) lenne az illő viselet, de a tinik miniszoknyában flangálnak a tengerparton. Hiába a törvényreform, ha a fiatalok roskadoznak az esküvő költségei alatt, nincs munkájuk, és a családok csereáruként őrzik a lányok szüzességét.

Csábos nősereg vonul Casablancától húsz kilométerre a tengerparti sétányon. Fejkendő és hosszú ujjú ruha nélkül, szabadon. A külföldről hazatérő Slimanéra és barátjára oldalról kacsintgatnak, sőt incselkednek velük. Több nő ajánlkozott fel nekik egy hét alatt itt, mint tíz év alatt az emigrációban, mondják. Persze a lányok többsége arra vágyik, hogy európai útlevelet kapjon, és ezért sok mindenre hajlandók.  

Női fehérneműbolt Kairóban

Szemfényvesztés, vagy női forradalom?  

Slimane tíz éve ment el Casablancából, hogy Québecben dolgozzon informatikusként. A gyakorlatban nem tartja a muzulmán vallást, és nincsen különösebben erős erkölcsi meggyőződése sem. Kanadában házasodott, de a gyerek megszületése után nem működött a kapcsolat és elváltak. A mostani látogatás oka, hogy a hároméves kisfiú imád a nagyszülőknél nyaralni, az apa pedig szívesen térne vissza egy új – lehetőleg szűz – arával Kanadába. Nem az elv miatt, hanem mert meggyőződése szerint „aki itt nem szűz, az már elvált”. Ebben alaposan téved.

A szüzesség könnyen helyreállítható

Ezt igazolja Majida, huszonöt éves, marokkói származású francia lány, aki az idén ment férjhez egy újonnan kivándorolt honfitársához. „Ha az esküvőm napján kiderül, hogy nem vagyok szűz, a családom megölt volna”, állítja a tengerparti bárban igazgatva hosszú, kávébarna haját. Fiktív nevet kér. Feszes ruhába öltözött a Saint-Denis-i ruhatárból, ahol szakmunkás szüleivel lakik, a tágabb család még dél-Marokkóban él. A hozzátartozók reakcióját nem tudta kiszámítani, a lány így nem vállalt rizikót: két héttel az esküvő előtt egy párizsi kórházba ment, hogy a spórolt pénzéből „visszanyerje” a szüzességét. Szépségkúra helyett.

A műtét Európában már nem kuriózum: a nagyvárosokban a nyolcvanas évek végétől csináltatnak helyreállító műtéteket azok az Észak-Afrikából származó lányok, akik a nyugati élet kísértéseinek a mindennapokban már nem tudnak, vagy nem is akarnak ellenállni, de mégis a marokkói közösségen belül mennek férjhez. Az ár változó: amiért Párizsban 1500 eurót is kérnek, azért Brüsszelben csak 300–500 eurót kell fizetni.  

Barátnők Észak-Marokkóban

A húsz percig tartó beavatkozás során lokális anesztéziával hártyaszerű réteget öltenek a vagina falához. A cérna minőségétől függően pár nap és egy hét közötti a beépülés és fájdalommentes. Majidának, akinek papíron üzleti menedzsment szakképesítése van, ez kétnapos bennfekvésbe, és persze egy sor hazugságba került a család felé. Így is meg van győződve arról, hogy másképpen nem lehetett volna megmenteni a család jó hírnevét, mert „Nyugaton, de már Marokkóban is, szűznek maradni az esküvőig szinte képtelenség”.

Nem csoda. Manapság a marokkói falusi nőknek is átlagosan 26 éves korig kell várni a férjhezmenetellel, míg a városban élők nagy többsége csak 30 évesen talál férjet, írja egy februári felmérés. Ugyanis a férfiaknál az esküvő csak a munkakeresés és a lakáshoz jutás után jöhet szóba. Mindez amellett, hogy a diplomások munkanélkülisége 30%, a másoddiplomásoké 60% felett van, és a lakosság fele 25 éven aluli.

Az elmúlt öt évben a (már) európai állampolgárok és a bevándorlók háttérországaiból származók között kötött házasságok száma hatszorosára nőtt Franciaországban, míg az európai állampolgárok közt létrejött házasságok száma 18%-kal csökkent, irja a Bevándorlást Ellenőrző Tárcaközi Bizottság 2007-es jelentése.

Az európai és észak-afrikai állampolgárok közötti házasságok számának megugrása is hatással van a szüzességi bizonyítványok és a műtéti kérelmek keresetére Európában. Jacques Lansac, a Francia Szülészek és Nőgyógyászok Egyesületének (CNGOF) volt elnöke azt nyilatkozta lapunknak, hogy ez a növekedés kézzelfogható, bár Franciaországban statisztikák nincsenek. Belgiumban pedig a műtétet egybeveszik más okozatú beavatkozásokkal, mint a szülés, a nemi erőszak és a sportbalesetek. A CNGOF a női méltóság nevében mindig is ellenezte a beavatkozást, de egyes kórházak végrehajtják azt. Egy Saint-Denis melletti kórház főorvosa, Stéphane Saint-Léger például azt nyilatkozta a Figarónak, hogy „Garmadával hajtunk végre esztétikai műtéteket, miért utasítanánk vissza a helyreállító beavatkozást? (…) Mindkettő egy ideológia eredménye, az előbbi a nyugati, az utóbbi a muzulmán ideológiáé.” A lebeszélés kevés sikerrel jár. „Néhány pácienst próbáltam rávezetni, hogy hosszú távon jobb felvállalni a dolgokat, de ők már eltökélten jönnek ide. A kórházon kívül kevés a támaszuk ahhoz, hogy harcoljanak. A társadalmi párbeszéd sokat jelentene”, mondja lapunknak egy anonimitást kérő belga doktor.

A változás csírái Hiteles szociológiai felmérés még nem született, de sokan egyetértenek abban, hogy a szüzesség megítélése rendkívül eltér a lakóhely, életkor, iskolázottság, a vallásosság mértéke, a családi, gazdasági és munkakörülmények szerint, amely tényezők jelenleg földrengésszerű átalakuláson mennek keresztül. Egy régi és nem reprezentatív felmérés szerint a felsőoktatásban diplomázott marokkóiaknak például csak 9%-a gondolja úgy, hogy a szüzességet meg kell őrizni a házasságig, míg 40% gondolja, hogy meg kell őrizni a jegyességig. A számokat megerősíti dr. Abderrazak Moussaid, a Marokkói Szexológiai Egyesület elnöke is, szerinte a most kialakuló középosztálynak már egyre kevésbé fontosabb a szüzesség. A változáshoz hozzájárul a családjog 2004-es reformja, a „mudawana”. A reformot egy női mozgalom aláírás-gyűjtési kampánnyal harcolta ki, az a házasodási korhatár 18 évre emeléséről, a poligámia korlátozásáról és a válás egyenjogúsításáról rendelkezik. Viszont a marokkói büntetőjog még börtönnel sújtható bűntettként értékeli a házasság előtti szexuális kapcsolatot, még ha a cikkelyt nem is alkalmazzák.

Ami eddig tabu volt

Generációs különbségek

A híradások nem szólnak arról a társadalmi változásról, amit a téma internetes nyilvánossága gerjeszt. A szüzesség elvesztése eddig tabutéma volt, benne az egyetlen hunyó a nő, az okokra senki sem volt kíváncsi. Ma erre a topikra indított fórumokon lehet az érveket és az ellenérveket megvitatni. Egészségügyi tanácsadó központok hirdetik magukat amellett, hogy a magánklinikák letagadják a beavatkozást.

Kiderül például, hogy a tanult vagy világot járt férfi megszólalók többsége kifejezetten ellenzi a műtétet. „A rekonstrukció a hipokrízia és a hazugság netovábbja”, írja egy blogger, aki szerint a szüzességhez csak néhány szexuálisan egoista és obszcén egyén ragaszkodik, akik „keltető tyúknak nézik a nőt”.  Tíz évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, hogy egy férfi elfogadjon egy nem szűz menyasszonyt, vagy erről egyáltalán beszéljünk, erősíti meg lapunknak Naamane Guessous szociológus, aki az első tanulmányokat végzi a témában. A mentalitás fénysebességgel változik. A tanult férfiak egy része már elfogadja, a többiek tehetetlenül állnak a változással és az örömöt követelő nőkkel szemben. Sokan pedig liberálisan viselkednek a házasság előtt, pontosan tudják, hogy ritka az igazi szüzesség, később mégis szűz lányt keresnek. Ebből a káoszból alakulnak ki azok a mediatizált események, mint a tavaly Lille-ben kötött esküvő, ami a feleség szűztelensége miatt lett semmissé téve a nászéjszaka másnapján, ez esetben a francia Polgári törvénykönyv 180-as cikkelyére hivatkozva.

Szubjektív becslések szerint a marokkói lányok több mint fele elveszti a szüzességét az esküvő előtt. Egy részük ezt felvállalja a jegyese előtt, de a többségük ragaszkodik a látszathoz, mert még nem elég erősek ahhoz, hogy életük következményeit a szüleik és nagyszüleik elé tárják. Érdeklődésük középpontjában ezért állnak szinte kizárólagosan a technikai részletek: az, hogy melyik kórházban a legjobb az ár és a minőség viszonya, vérzik-e eléggé a mű-szűzhártya, vagy jobb a tradicionális gyógyfüvekkel bűvészkedni. Egy  megszólalótól a következőt tudjuk meg: „a mű-szűzhártya rendesen vérzett, de fájdalmasabb volt a behatolás, mint az eredetivel”. A valódi veszély szerinte abban rejlik, hogy a tapasztalt fiúk meg tudják különböztetni az igazi szűzhártyát a hamistól. Ezt a feltételezést a megkérdezettek nem erősítették meg.

A banalizáció további jele egy kínai cég által 2009 óta forgalmazott, vízben oldódó szűzhártya, ami csupán 26 euróért piros foltot hagy a lepedőn. A termék olyan polémiát váltott ki, hogy a rabati és a kairói jogtudósok azt végül haramnak (az iszlám szerint tiltottnak) kiáltották ki. Betiltatni Marokkóban nem tudták, Egyiptomban igen, de a cég azt állítja, hogy „a napokban” abbahagyják a gyártását.  

Régi mentalitás, új élethelyzet

Slimane csodálkozik, hogy tíz év alatt mennyit változott Marokkó. Csalódottan lelép a partról, majd egy hét múlva telefonál. A családi körben rátalált az igazira. „Ő rendes lány. Nem történt semmi közöttünk, de két nap alatt mindent megbeszéltünk. Házasság után Kanadában fogunk élni”, lelkesedik. A megoldás megfelel a családi elvárásoknak. Mik is ezek?

Egyiptomi pár

„Néha túl szabadosak a lányok”, mondja az ötvenes évei elején járó anyuka, aki látszólag helyteleníti a parti fesztivált, ugyanakkor meg van győződve arról, hogy a huszonéves lánya külföldön lenne a legboldogabb. A háttérben a kedvelt esküvő-realityshow, a Lalla Laâroussa megy. Három hónapos próbatétel után a nyertes pároknak fizetik a lakodalom költségeit, és lakást is kapnak. „Ez mindenki álma”, mondja átszellemült tekintettel. Az átlagban 90–140 ezer dirhamra (két-hárommillió forintra) rúgó lakodalomra a változó világban már nincsen pénz. Tudta ezt a műsorkészítő is, aki a beharangozó utáni héten húszezer jelentkezőből választhatott. A kétszázmillió forintnak megfelelő összegű produkcióhoz a hirdetések nyomban behozták a pénzt. A műsor sugallja, hogy az esküvői felhajtás még mindig szigorúan kötelező, azt egy „szűztelenségi” botránnyal elrontani bűn lenne.

Patthelyzet  

A megerősödő középréteg és a külföldön élők már látják a hirtelenül kötött frigy hátulütőit. Azt például, hogy a házasság előtt nincsen lehetőség megismerni a másikat. „Mindig ugyanaz a felállás. A lányok csábítanak, majd azt mondják, nem illik így találkozgatni. Ha látni akarom, kérjem meg a kezét. Elveszem, és kiderül, hogy nincs közös pont”, mondja Slimane barátja, aki szintén túl van egy váláson.

Számukra világos, hogy nem a szüzességen fordul a kocka, hanem a házastársak megélhetési lehetőségein. Pontosan ezzel nézett szembe a 27 éves Hannan, aki friss feleségként utazott Belgiumba. Az érkezés után pár hónappal férje leállította a családegyesítési eljárást és cserbenhagyta. Hannan szerint valójában itt is a családok között elrendezett házasságról volt szó, ami a fiú terhére esett, és menekülésre késztette. A lány immár hét éve él Brüsszelben, alkalmi munkából és papírok nélkül.

Rita, akivel a Fesbe tartó buszon találkozunk, szintén patthelyzetben van. Bár minden nővére Franciaországba ment férjhez, ő helyi fiúba szerelmes. Az eljegyzés előtt szeretnének jobban megismerkedni. Hogyan is? A fiú kérésére a lány nem jár mással szórakozni. A „család iránti tisztelet” miatt viszont kettesben sem mehetnek messzire. Huszonkét éves kora ellenére még nem látta a fiút meztelenül, de tudja, hogy az együttlétre már van orvosi megoldás. Rita erre még nem szánta rá magát, mint ahogy arra sem, hogy akaratát szülei elé tárja. Vajon melyik utat választja?