…és akkor Brad Pitt főzött nekem egy kávét – Kis Mariann séffel beszélgettünk

A beszélgetés alatt elkészült a csirke- paprikás, amit Mariann mindig feldob egy kis vörösborral

Kitől örökölted a főzés szeretetét?

A nagymamámtól. Ő volt a világ legjobb szakácsa és nagymamája. Szigethalmon nőttem fel. Pénteken tanítás után az iskolából hazaérve előkaptam a kis utazós hátizsákomat, izgatottan bedobáltam a legfontosabbakat, adtam két puszit édesanyámnak és mondtam neki: vasárnap jövök! Én voltam a világ legboldogabb gyereke, mikor szaladtam a buszmegállóba, hogy mihamarabb nála lehessek. Messziről várt a kapuban, és boldog volt, amikor meglátott. Imádtam a konyhában körülötte sertepertélni, kuktáskodni. Nagy szeretettel és türelemmel adta át tudását. Sok év múlva, a munkám miatt már Budapesten éltem, de a hétvégekre gyakran jártam haza.

Pénteken reggel hívtam: szia, Mama, este érkezem. Mindig azt kérdezte, Manyikám mit szeretnél enni, mit főzzek? És a kapuban várt, mint régen. Beléptünk a házba és én végre hazaértem. Ő volt a béke szigete számomra. Lassan egy éve, hogy nincs már közöttünk. Nagyon hiányzik! Kilenc-tíz éves lehettem, amikor egy nyári napon megkívántam a krumplis tésztát. Mama megfogta a kis kosarát és kimentünk a kertbe burgonyát szedni. Aztán megmutatta, hogy az újburgonyát úgy kell meghámozni, hogy megkeféljük és ledörzsöljük a héját. Na, mi rettentően élveztük az öcsémmel, hogy a hideg vízben turkálunk, és ugyanúgy tudjuk lehúzni a krumpli héját, mint a vállunkról a bőrt, mikor leégtünk és hámlani kezdett. Nagyon jó mulatság volt! Mint ahogy az is, hogy a mama kiterítette a lisztet és az öcsémmel “találd ki” játékot játszottunk: betűket írtunk a lisztbe és ki kellett találni, milyen szó lesz belőle. A nagymamámnak ősrégi szitája volt, hálós, nagy fakeretes, ami még az ő édesanyjától maradt rá, és én úgy élveztem, ahogy magasról szitálja, szórja, a lisztet…, csak fújtam, fújtam és néztem, ahogy habosan aláhullott! Olyan volt, mint a hóesés! Azt hiszem, akkor, ott szerettem bele a főzésbe.

És eldöntötted, hogy szakács leszel?

Sokáig nem tudtam, mi akarok lenni. Kereskedelmi szakközépiskolába jártam. Majd kommunikáció és marketing szakon szereztem diplomát, azt gondoltam, üzletasszony lesz belőlem. De az életemben mindig ott volt szakácskodás: az iskolatársaimmal hol a hajléktalanoknak kreáltunk szendvicseket, hol hot-dogot készítettünk, és az utcán árultuk, az összegyűjtött pénzt pedig gyerekkórházaknak ajánlottuk fel. A barátaim közben folyton mondogatták: te, Marcsi, annyi szenvedéllyel, érzéssel főzöl, főzhetnél másoknak is! Gondoltam miért is ne? Elvégeztem a Vendéglátóipar Főiskolát.  Utána külföldön próbáltam szerencsét, így kerültem az olasz, francia és görög konyhák mesterei mellé, sokat tanultam, csodás kaland volt. Így lett a hobbim a munkám.

A nagymama, Káldi Margit, azaz Mamzli, aki mellett kisunokája sok-sok hétvégét töltött ak onyhában. Az ő viszonya az ételekhez, az ízekhez meghatározónak bizonyult Mariann életében

Valójában mi az, amit élvezel benne?

Az ízeket, ahogy alakulnak, változnak, formálhatóvá válnak, ahogy a fűszerek megadják az aromát, az illatot. Isteni dolog kinyitni egy jó bort, aztán hozzáadni az ételhez, várni, hogy mi lesz belőle. Mikor elkészül, azon gondolkodni, hogyan tálaljam, milyen köretet adjak hozzá, milyen bort, hogy milyen alkalomra, kiknek tálaljam fel. Rengeteg érzés halmozódik fel, míg lerakom az asztalra.

Akár hírességek asztalára is…

Szájról szájra járt a hírem: „Járt nálam egy séflány, képzeld, tíz emberre főzött, és nagyon jó volt…” Így kerültem a holland, a görög és az argentin nagykövethez. Szeretek találkozni azokkal, akinek főzök, nekem a személyes kontaktus nagyon sokat jelent. Egy étterem konyhájában ezt ritkán tehettem meg. Így lettem személyi szakács; élvezem minden percét.

Te főztél budapesti forgatásuk idején az Angelina Jolie-Brad Pitt házaspárnak is. Hogy találtátok meg egymást?
Azért az nem volt olyan egyszerű. Komoly válogatáson kellett részt vennem, nagyon sok kollégámmal együtt.

Milyen volt az első találkozásotok?

Ott voltam a házban és nagyban készültem a vacsorához, amikor megérkeztek a repülőtérről. Épp kimentem a konyhából és mire visszaérek, ott áll Angie és Maddox, és farkasszemet néznek a mosogatóban kókadozó kopasztott csirkékkel. A kisfiú még óvatosan meg is érintette a mutatóujjával, aztán gyorsan visszakapta a kezét. Talán sokkolta a látvány? Angie széles mosollyal nyújtotta kezét, nagyon kedves és közvetlen volt. A csirke pedig nagyon ízlett nekik a végén.

Tudom, hogy titoktartási szerződést írtál alá, de mégis, mi az, amit elmondhatsz a három hónapos ottlétedről?

Részese voltam a család életének: reggel nyolcra érkeztem, este mentem haza, miután a vacsora végeztével, előkésztettem a másnapi reggelit, uzsonnát. Gondoskodtam arról, hogy a hűtők mindig tele legyenek friss zöldséggel, gyümölccsel. Angie mindenben segítségemre volt, összeállított egy listát a család kedvenc ételeiről, italairól. Nagyon szerették a magyaros ízeket, a paradicsomleves betűtésztával akkora sikert aratott, hogy hetente kétszer kérték a gyerekek. Angie-nek egyetlen kérése volt, minden étkezésnél legyen az asztalon friss saláta.

Vacsora után leültünk együtt, és megbeszéltük mi legyen a másnapi menü. Napközben, ha volt egy kis időm, fociztam a fiúkkal a kertben, de rendeztünk Halloween partit, őrületes rajzversenyeket, bulikat. Brad szombat reggelenként palacsintát sütött a gyerekeknek. Inkább amőbához hasonlítanak a palacsintái, de nagyon-nagyon finomak. Mikor megérkeztem, a konyha úgy nézet ki mintha felrobbantották volna.  Brad nevetett: Sorry, Mariann! Tudtam, ma is turbóra kell kapcsolnom, hogy időben elkészüljön az ebéd.

Mariann állítja, Botond, a keresztfia hamarosan igazi kis kuktává válhat

Mi volt ebben olyan nagy élmény?

Én nem sztároknak, hanem egy bűbájos családnak főztem. Angie, akármilyen fáradtan érkezett a forgatásról, mindig megkérdezte, hogy telt a napom. Brad és Angie nagyon okosan szeretik a gyerekeiket. tisztelettel és szeretettel viszonyultak hozzám is. Megható volt, hogy a gyerekek libasorban kihozták az üres tányérjaikat és azt mondták magyarul: köszönöm.
A srácok sokszor segítettek nekem tésztát gyúrni, főzni,  folyton Maddox darálta a húst meg keverte a tésztát. Itt vannak a rajzaik, amiket nekem készítettek. Bradhez is kötődik egy kedves emlékem. Egyik reggel sonkás tojást készítettem neki, miközben ő feltette a kávét. Megkérdezte, kérek-e. Soha nem kávézom, de azt feleltem: persze. Így hát, elmondhatom, hogy maga Brad Pitt főzött nekem kávét. Van rá esély, hogy újra főzzek Angelináéknak. De hogy mikor és a világ melyik pontján, az titok egyelőre.

A cikk nyomtatásban az e heti Nők Lapjában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:

• Teremtsünk időt a családra
• Most rólam van szó – + 7 oldal a lélekről
  
• Trokán Péter és lányai
  
• 6 farmer, 6 alak
  
• Bátor Tábor – négy önkéntes vallomása
  
• Ezotéria – Mi köze a Szaturnusznak az arab forradalmakhoz
  
• Marton Levente kulinarista
  
• Cukros gyerek a családban
  
• Szigorúbb abortuszszabályok jönnek  

Ha előfizetnél a hetilapra, itt és most megteheted!