Amikor nemet kell mondani

80%: Ennyi szülő túlterhelt, kevés időt tölt a gyerekével, kompenzálásképpen elkényezteti, „túlszeret”.

Jó tudni
• Az értelem nyiladozásától kezdve folyamatosak a szabályok, keretek.
• Ne engedjünk a hisztinek, a toporzékolásnak, még akkor sem, ha ez az adott pillanatban kellemetlen!
• Ne fogadjuk el azokat a mondatokat, amelyek úgy kezdődnek: Jó, de akkor…
• A szülők, nagyszülők egymás elleni kijátszását a leghatározottabban el kell utasítani.

Felnőttként visszatekintve, az ember nagyjából tudja, hogy a nevelésével kapcsolatban mit csináltak jól és kevésbé jól a szülei, mikor volt jelentősége a kimondott szónak: nem!

Nehéz a szülőszerep

A szülői feladat gyakorlása nem könnyű. Ez az a hivatás, amit sehol nem tanítanak, a gyakorlására legtöbb esetben nincs felkészítés. De hogyan is lehetne tanítani, amikor minden szülőnek minden gyerekéhez más és más módon kell közelednie.

„Három fiunk van. Tűz, víz és föld! Ezt szoktam mondani, ha róluk beszélek – meséli Pásztor Éva tanárnő. – Két-két év különbséggel születtek, és a férjemmel azonos elveket vallva kezdtük nevelni őket. Törekedtünk arra, hogy azonos mértékben osszuk a szeretetet, a szigort, azonosak voltak az elvárások. Hát ez nem jött be. Később rájöttünk; az elsőt folyton korlátozni kell, mert harsány, szeleburdi, a legvadabb dolgokba belevág, és ha hozzá szólunk, minden mondatunk nemmel kezdődik. A másodiknak folyamatos biztatásra volt szüksége, tedd ezt, merd elkezdeni, csináld meg te is! A legkisebb pedig a kettő keveréke. Ő szélsőséges, és a két nevelési elv ötvözetével sikerült őt normális mederbe terelni. Pedagógusok vagyunk, mégis jó kis próbatétel volt, hogy klassz emberekké váljanak. Mivel az iskolában mások gyerekeit is neveljük, formáljuk, kijelenthetem, az igenek és nemek alkalmazása gyerekfüggő.

A pszichológus Czégényi Margit szerint fontos az egyénre szabott nevelés, de a nemekre a legnyugodtabb, legszófogadóbb gyereknél is szükség van. A tanulási folyamat során így szembesül a ténnyel: mindent nem lehet akarni.

– Ha egy gyerek tudja, mit tehet és mit nem, az segítség a világba való beilleszkedésben. A helyesen alkalmazott tiltások támpontok, akár az igenek. Éppúgy keretet adnak ahhoz, hogy egész élete során képes legyen megfelelően alkalmazkodni, együttműködni a többi emberrel. Azokban a családokban, ahol ez nincs meg, ott a gyerek az úr, körülötte forog minden, és nem ritka, hogy kérés helyett követel, és elvárásai vannak. De tudni kell, van olyan szabad nevelési irányzat is, amely azt vallja: ne mondjuk ki azt, hogy nem. Engedjük a gyereket szabadon, hagyjuk, és majd kiforr a személyisége. Véleményem szerint ez nem célravezető, hiszen a gyerek feszegeti a határokat, próbálkozik, és a felnőtt, a szülő dolga a terelgetés, irányítás, aminek olykor része a tiltás is.

Pótszerként osztott szeretet

„Nálunk az ikrek azonos természetűek, és könnyen kezelhetők. A tiltás pedig ritka. Például a reggelek kapkodósak, mindenki indul a dolgára, munkába, iskolába, nincs erőnk tiltani, okoskodni, örülünk, ha esznek valamit, többnyire ki mit kíván – sorolja engedékenységének okát a negyvenéves marketingmenedzser anya, aki olykor nyolc után ér haza. – Az esték csendesek, a közös vacsora az egyetlen, ami szent, aztán ki-ki végzi a maga dolgát, a férjem és én gyakran a gépnél dolgozunk, ők tévéznek, játszanak a videojátékukkal.”
Az engedékenység olykor kompenzáció, vagy a szülő csendet, nyugalmat akar, és azt úgy tudja elérni, ha ráhagy a gyerekre mindent, nem alkalmaz szabályokat. Az efféle szülői gyengeség a feszültséget szünteti, de csak pillanatnyilag. Az a gyerek, aki így nő föl, előbb utóbb rájön, a szülei sokat dolgoznak és nyugalomra vágynak, ezért este héttől tízig a kényeztetés ideje van, és mindent szabad. Nem ritka, hogy az otthon is dolgozó szülő mögé odaáll a kisiskolás, sőt már óvodás is, és akkor kér valamit, mikor apja, anyja legjobban a munkájába merül, és automatikusan mond igent arra, amit máskor tiltana.
Mire a szülő föleszmél, hiába következetes, nincs visszaút, mert kimondott valamit. Mindeközben sok szülő legtöbbször apró jelekből érzi, tudja, nem jó a stratégiája, de legalább csend van, vitamentes a nap vége, és azzal áltatja magát: később majd megoldom, korrigálom. Csakhogy ez egyre tolódik, és a gondok, igazi hisztik és követelőzések idején egy tinit már szinte lehetetlen szabályok közé terelni. Nem fogja megérteni, most miért nem lehet azt tenni, amit eddig lehetett.

Szörnyecskék

A hiszti a leghatásosabb gyerekfegyver, amit a felnőtt ad imádott, túlszeretett csemetéje kezébe, pusztán következetlenségből.
– A felnőttnek kínos a boltban, utcán hisztiző gyerek. Rosszallóan néznek rá, megjegyzéseket kap, mert nem képes kordában tartani csemetéjét, hát gyors megoldást keres, és enged. Megveszi, odaadja. És a rövid távú előny – adott esetben a hiszti befejezése – előtérbe kerül a hosszú távúval szemben, ami normális esetben, nem, nem és nem lenne. A gyerek fölismeri ezt, és előszeretettel használja ki, miközben a szülőnek tudnia kell, ha nem alkalmaz következetesen korlátokat, akár az utcai hisztit is vállalva, előbb-utóbb kis szörnyecskével néz majd szembe.  Aki parancsol, követel, irányít! – véli a pszichológus.
A másik dolog, amit érdemes megfigyelni, hogy a gyerek a vágyott, de éppen tilalmas dolgot mindig a gyengébb szülőtől szerzi meg. Lehet szó csokiról, új ruháról, telefonról vagy buliba kéredzkedésről, a gyerek kér valamit, amit a szülő megtagad. Ahol nincs konszenzus a szülők között, ott hiába mondja ki az egyik fél harmincszor, hogy nem, ha a másik szülő igent mond. Ez játszma, a szülők egymás elleni kijátszása. Csak az apa és az anya konszenzusa képes gátat vetni neki.

Segítse gyermekét!

Czégényi Margit pszichológus:
„A nevelésben fontos a tudatosság. Amikor az apa és az anya – bevonva a nagyszülőket – megállapodnak bizonyos elvekben. S meghatározzák, mi az, amit soha nem engednek meg, mi az, amit bizonyos feltételek mellett időnként, és mi az, amit szabad. Akár étkezésről, viselkedésről, játékról vagy épp a használt szavakról van szó. A lényeg, hogy ezt következetesen betartsák. Akad, aki talán azt gondolja, ez rossz és túl kemény, de téved, hiszen ezzel segíti a kicsit abban, hogy megtanuljon eligazodni a világban, megtanít az önmérsékletre. Az idősebb korban szülővé válókra, akik éveket, évtizedeket vártak a baba érkezésére, olykor jellemző, hogy túlzott az óvás, a védelem, később pedig mindent megengednek, ráhagynak a kicsire. Ez hosszú távon árthat. Kamaszkorban visszaüthet, és kezelhetetlenné teheti a tizenévest.”

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Adóstársak, házastársak, most pedig játszótársak lettünk!
• Angelina Jolie, ahogy nem ismertük
• Hullik, törik, kiszárad? Van megoldás!
• Amikor nemet kell mondani
• Másutt születtek,  de itt vannak otthon
• Mit ér ma az ártatlanság?
• Tamással Sülve-főve

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!