Aktuális

Szülői egységfront – meddig tartható?

A szülők soha ne mondjanak ellent a másiknak a gyerekek előtt, közösen határozzák meg a családtagokra vonatkozó szabályokat, azokat egységesen képviseljék és tartassák be. Az alapelvet mindenki ismeri, és a legtöbben helyeslik is, de a hétköznapokban előfordul, hogy nehéz mindenben egyetérteni a párunkkal. Kérdés, hogy kell-e.

A hároméves Levike a mászóka tetején légtornászként egyensúlyozik, apukája ugrásra készen, mégis csillogó szemmel, rendkívül büszkén feszít mellette. Egészen addig, amíg felesége hangja sziréna módjára bele nem hasít a játszótér morajába: „Normális vagy? Miért engedted fel oda a gyereket, hát összetöri magát! Azonnal szedd le!” A gyerek megszeppen, megkapaszkodik, de nem mászik le, anyuka leizzad, apuka szája csíkká szorul össze. Kinek van igaza? Az aggódó édesanyának, aki félti fiát, és már a baleseti sebészeten látja magukat, vagy apukának, aki élvezettel figyeli, hogyan fedezi fel gyermeke a világot, és örül, hogy egyre ügyesebb? Egyformán gondolkodó, azonos nézeteket valló szülőknél is megesik, hogy bizonyos kérdésekhez másképp viszonyulnak, mást tartanak helyesnek és megengedhetőnek. Ezeket az ellentéteket lehet azonban a gyerek számára is elfogadható és gyümölcsöző módon kezelni.

Szülői egységfront – meddig tartható?
Patchwork-családok

Azokban a családokban, ahol nem az édesapa és az édesanya él együtt, a véleménykülönbségek kezelése is új problémákat vet fel. A gyerekben és az édesszülőben is felmerülhet, hogy milyen jogon szól bele az új partner bármibe is. Szerencsés esetben, ahogy a felnőttek kapcsolata épül, úgy vonódik bele fokozatosan a család életébe is az új fél, és szerez egyfajta jogosultságot arra, hogy véleményt formáljon a gyerekeket érintő kérdésekben is. Segít, ha a szülői tudatosítja, hogy egyetért a partnerével, és ezért is szeretné, ha a gyerekek figyelnének rá. A családba bekerülőnek pedig figyelnie kell arra, hogy az óvodások és a kamaszok is könnyebben elfogadják a nevelő célzatú megjegyzéseket, ha érzik, hogy mögötte szeretet és jó szándék van.

Igen, nem – miért?

Amikor Törő Tímea gyermekpszichológust arról kérdezem, hogy a szülőknek mindig egyet kell-e érteniük, kategorikusan válaszol:
– Nem. Egy férfi és egy nő, ha akarnának, sem tudnának mindenről egyformán gondolkodni, és ez nem is baj, hiszen a gyerekek így egyszerre ismerkedhetnek meg a női és a férfiszerepekkel. Fontos azonban, hogy az alapelvek és irányvonalak azonosak legyenek, ezt pedig csak a megfelelő kommunikációval lehet kialakítani. Ha egy pár nem tud túljutni egy kérdéssel kapcsolatban az „igen”- en vagy „nem”-en, akkor ideje a „miért”-tel is foglalkozniuk. Előbbre visz, ha nem reflexszerűen szállnak vitába, hanem megkérdezik, hogy a másik miért tartja megengedhetőnek, esetleg fontosnak, hogy a gyerek felmásszon a mászóka tetejére, óvodásként megnézze a Star Warst, megkapja a hőn áhított telefont, vagy a barátnőjénél aludjon a szalagavató után. A gyerekek korával előrehaladva a vitás kérdések ugyanis mindig változnak, szerencsés helyzetben pedig a véleménykülönbséget nem az adott szituációban kell megoldani, hanem előtte meg lehet beszélni. Csecsemőkorban a „felvesszük – nem vesszük fel a síró gyereket” kérdéskör okoz gyakran problémát, a babával kevesebb időt töltő apukák sokszor nehezebben tűrik a sírást, és neveltetésüknél fogva tartanak tőle, hogy a babusgatással elkényeztetik a kicsit. Óvodás és kisiskolás korban a gyerekekkel szemben támasztott elvárások terén jelentkezik a szülők között jelentős eltérés, valamint abban, hogy mi az, amit megvegyenek nekik, és mi az, amit semmi esetre sem. A kamaszkor jellemző kérdése az elengedjük-e a házibuliba, diszkóba, barátnál aludni. Ha a kardinális kérdésekben sikerül a szülőknek kompromisszumra jutniuk, fokozatosan jöhetnek a részletek, hogy mennyit játszhat a számítógépen, hányra kell hazaérni, mi a teendő, ha késik stb.

Szülői egységfront – meddig tartható?

Vitatkozni csak szépen

Ha a szülők megegyeznek a lényeges szabályokban, alapelvekben, akkor is előfordulhat, hogy egy beszélgetés során vagy hirtelen jelentkező konfliktus esetén másképp gondolkodnak, és ennek hangot is adnak. Törő Tímea szerint ez egyáltalán nem baj, feltéve, hogy a vélemények ütköztetése kulturált formában történik.
– A gyerek nem fog sérülni, sem magára maradni a problémával pusztán attól, hogy fültanúja lett szülei vitájának, de nagyon fontos, hogy ez valóban vita, és ne veszekedés legyen. Ha az apa és az anya meghallgatják egymást, kíváncsiak arra, amit a másik mond, és a saját elképzeléseiket elfogadható stílusban adják elő, a gyerek elsajátítja a megfelelő vitakultúrát, és felfedezi, hogyan lehet a másikat tiszteletben tartva véleményt nyilvánítani, érzelmeket kifejezni. A vita ugyanis nem egy érzelemmentes eszmefuttatás. Sajnos nagyon ritkán fordul elő, pedig rendkívül hatékony és építő a gyerek és az egész család számára, ha az egyik szülő a vita végén elismeri, hogy a másiknak igaza van. Ehhez szükség van arra, hogy a pár tagjai ne versengeni akarjanak egymással, legyőzni a másikat, hanem a problémát megoldani. Ebbe pedig nem férhet bele, hogy a vita közben a másikat minősítjük vagy szidjuk, ilyenkor a vitás kérdésre kell koncentrálni.

Elvi kérdések

A legtöbb szülő számára természetes, hogy egyformán szereti a gyerekeit, de nem veszi észre, hogy ez nem jelent egyforma bánásmódot is. Ennek hátterében sok dolog állhat: másképp bánunk egy fiúval és egy lánnyal, az elesettebbet inkább bátorítjuk, az ambiciózusabbtól hajlamosabbak vagyunk többet elvárni, megbocsátóbbak vagy éppen kritikusabbak vagyunk gyermekünk azon hibáival, amelyek minket is jellemeznek. Vigyáznunk kell azonban ilyen helyzetben, mert ez felboríthatja a szülői és a testvéri egységet is, és kialakulhat egy másfajta szövetségrendszer: apa az egyik gyerekkel van, anya a másikkal, ami jelentősen átrendezi a családi viszonyokat. Ahogy a gyerekek cseperednek, egyre komolyabb kérdésekben kell dönteni, és ilyenkor újabb ellentétekre derülhet fény. Amikor már nem arról kell dönteni, hogy a zsúron legyen-e kóla, hanem arról, hogy az érettségiző hol tanuljon tovább és milyen pálya felé tereljük, nem nehéz vitába keveredni. Ha az apa számára az elsődleges szempont az, hogy a jövőjére gondolva a gyerek jól jövedelmező hivatást válaszon, az anya pedig azt tartja a legfontosabbnak, hogy fia vagy lánya örömét lelje a tanulásban, elhangozhat mindkét elképzelés, de ügyelni kell a megfogalmazásra, és meg kell próbálniuk véleményüket egymáshoz közelíteni. Nagyon fontos, hogy a gyerek ne kerüljön lojalitási konfliktusba, ne érezze úgy, hogy amikor dönt, akkor az egyik szülő mellett és a másik ellen foglal állást.

 Szülői egységfront – meddig tartható?Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:

Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted!

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése