2014. Január 31.

Elhunyt Jancsó Miklós

Kilencvenhárom éves korában elhunyt Jancsó Miklós, az egyik legismertebb magyar filmrendező.

nlc

Micsoda? Jancsó? Természetesen nem hittük el, pedig 93 éves volt. Idős ember, illetve dehogy: ez csak a látszat. Jancsó az egyik legjobb bizonyíték arra, hogy a lélek nem öregszik, sőt, netán… igen, igen… örök. Fogalmak nem halnak meg, most tehát csak kicsit eltávolodott tőlünk A Magyar Filmrendező, amikor azt írják: elhunyt Jancsó Miklós.

A kétszeres Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes és kiváló művész Vácott született 1921. szeptember 27-én. Jogi egyetemet végzett, de nem dolgozott a szakmájában. 1946-ban beiratkozott a Filmművészeti Főiskolára: rendező lett. 1958-ban, 37 évesen készítette első nagyjátékfilmjét A harangok Rómába mentek címűt. Szegénylegények című filmje volt az első, amire felfigyeltek a külföldi kritikusok. 1959-ben megismerkedett Hernádi Gyula íróval, aki attól az évtől állandó alkotótársa lett egészen az író 2005-ben bekövetkezett haláláig. 1968-tól tíz éven át Rómában élt, 1970-ben színházi rendezőként debütált Fényes szelek című darabjával.
1988 óta címzetes egyetemi tanár volt, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1990 és 1992 között a Harvardon is tanított.
Kétszer nyerte el a Magyar Filmszemle fődíját, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon megkapta a legjobb rendezés díját (1972), majd életműdíjat, de díjazták mind rendezéseit, mind életművét a Velencei és a Montreali Nemzetközi Filmfesztiválon is.
Wowesznyi Katalinnal kötött első házasságából született 1952-ben Jancsó Nyika (ifj. Jancsó Miklós) és 1955-ben Jancsó Babus (Jancsó Katalin) nevű gyermeke. Jancsó elvált, majd 1958-ban feleségül vette Mészáros Márta filmrendezőt, akinek fiát, Zoltánt adoptálta. Harmadik felesége Csákány Zsuzsa vágó, közös gyermekük Jancsó Dávid.

Allegro Barbaro, Magyar rapszódia, Magánbűnök, közerkölcsök, Fényes szelek, Csend és kiáltás, Csillagosok, katonák, Szegénylegények, Oldás és kötés, Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten…
Egy interjúban Hernádi Gyulát idézi a filmrendező, azt mondja: „Az emberi élet, a társadalom egyetlen jó ígérete a szabadság maga.”
Jancsó Miklós most már igazán szabad, bár ha valaki, akkor ő az, aki egész életében az volt.
Néhány emblematikus filmje egy-egy részletével emlékezünk rá.

Szegénylegények (1965)