A heti, napi bevásárlásaink során bele sem gondolunk, hogy korábban itthon sosem tapasztalt élelmiszerbőségben élünk. Legfeljebb azon mérgelődünk, ha elfelejtettünk valamit megvenni, és kénytelenek vagyunk visszaszaladni érte a legközelebbi boltba. (Legalábbis a társadalom – még mindig – nagyobbik része. A mindennapi megélhetési gondokkal küzdők nehézségeiről persze külön cikket lehetne írni.)
A szüleink, nagyszüleink generációjánál a főzés, alapanyag-beszerzés során a szezonalitás dominált, azt ették, ami az adott évszakban megtermett, esetleg tudták tartósítani, raktározni. Harmincas nőként furcsa belegondolnom, hogy a szüleim gyerekkorában különlegességnek számított, ha a karácsonyi asztalra jutott narancs vagy banán, ma pedig teljesen magától értetődően pakolom a kosaramba. A beszerzési források is főleg a piacra, az ABC-kre, kisebb közértekre korlátozódtak. Ma már (nagy)városi emberként el vagyunk kényeztetve élelmiszer-lelőhelyekkel: rengeteg bolt, szuper- és hipermarket, piac, éjjel-nappali üzlet kínálja a napi betevőnket.
Sokkal több lehetőség, sokkal több szempont
Elképzelem, ahogy a nagyszüleim azt vitatják meg a boltban, hogy mélyalmos vagy szabad tartású tyúkok tojásait vegyék-e meg, és hogy az a kukorica biztosan GMO-mentes-e, vagy éppen a szójatartalom a felvágottban nem károsabb-e, mint annak a másik fajtának a magas telítettzsírsav-tartalma… Egyre több szempontnak kell megfelelniük az élelmiszereknek, a vásárlói igények egyre magasabbak. Bár legtöbben még mindig az ár/érték alapján döntenek, az egészségesség, a származási hely (a magyar termék vagy az őstermelő a leggyakoribb hívószavak közé tartoznak) egyre hangsúlyosabbak, gyakran felül is írják az ár fontosságát.
Viszonylag új, de egyre inkább fontos szempont, hogy a megvásárolt nyersanyag ökológiai lábnyoma minél kisebb legyen. Lehetőleg a felhasználási helyhez minél közelebb legyen a termelőhely, mert így a szállítási ideje is rövidebb, kevesebb a károsanyag-kibocsátás. A fenntarthatóbb és/vagy fair trade módon előállított élelmiszerek ára nem meglepő módon jelentősen magasabb, de kereslet is van rájuk.
A másik jelentős pont, ha a fenntarthatóságot nézzük, a csomagolás. Egy egyszer használatos műanyag csomagolás, (fólia, zacskó stb.) lebomlási ideje körülbelül három-négyszáz év. Mindennap láthatunk olyan képet, videót a közösségi médiában, amely a nem lebomló hulladékok utóéletét mutatja be (szeméthegyek, az óceánban úszó műanyag zacskó, az ezeket elfogyasztó, pusztuló állatok). Érdemes a legközelebbi bevásárlásunk alkalmával megnézni, hogy mennyi felesleges csomagolóanyagot veszünk meg és viszünk haza.
Nemrég Brnóban élő kollégánk, Pethes Manci is megnézte, és elszörnyedt. Aztán gyorsan összeszedte magát, és kipróbálta, mennyire működőképes egy héten át csomagolásmentesen élni. A tapasztalatok egy része meglepő, hét nap szemetét ITT nézhetitek meg. Haladóknak pedig ITT az egy hónapos kihívás beszámolója is.
Új időknek új boltjai – üzletek a tudatosság jegyében
Tessék választani! (Fotó: Sztavi Photo-Hikisch Gergely)
Szerencsére Budapesten is találhatunk ún. zero-waste boltokat, igaz, egyelőre csak kettőt-hármat. Az egyik legfiatalabb közülük Budán a „Ne pazarolj!” csomagolásmentes bolt, amely tavaly október végén nyitott. Megnéztem, és volt alkalmam pár szót váltani Magyar-Hikisch Ágival, az egyik tulajdonossal is.
Ez az üzleti modell alapvetően különbözik a megszokottaktól. A vásárláshoz eleve hozni kell a saját edényeinket, üvegeinket, és a boltban található tárolókból kimérve lehet venni lisztet, gabonákat, aszalványokat, magvakat, tejterméket, zöldséget, gyümölcsöt.
Ági a kislánya megszületése után mélyedt el jobban a környezettudatos életmódban, különös tekintettel a műanyagmentességre, de ez a „zöld” hozzáállás az életük minden területét áthatja. Egy gyerekkori barátnőjével, Nemes Rékával alapították a boltot. Mindketten cserkészek, lehet, hogy esetükben innen ered a felelősségvállalás gondolata.
Fotó: Sztavi Photo-Hikisch Gergely
Az élelmiszerek közül szinte minden magyar, hazai termelőtől származik, még a rizs és a citrom is (egyedüli kivételként a datolyát említették). „A rizs Kisújszállás mellől érkezik, ráadásul a fekete vagy indián rizs csak nálunk terem meg Európában, de februárig van kezeletlen héjú magyar citromunk is Lajosmizse mellől” – meséli büszkén Ági. Ami lehet, az mind bió vagy „legalább” vegyszermentes (sok kistermelő nem engedheti meg magának a bió minősítést, mert a tanúsítvány megszerzése nagyon drága).
Szintén kimérve lehet kapni ecetet, olajakat, sőt egy hazai családi vállalkozás által előállított tisztítószereket is. A kozmetikumoknál, szappanoknál elsődleges szempont a pálmaolaj-mentesség (a pálmaolaj-ültetvények miatt hatalmas területű esőerdőket irtanak ki, védett állatfajokat veszélyeztetve ezzel).
Réka kedvencei a mosószerek (Fotó: ne pazarolj Facebook oldala)
Újrahasználható csomagolóanyagokat, vászontáskát, zacskókat is árulnak, és akár ott helyben ki lehet próbálni a műanyagmentes vásárlás előnyeit. Ezzel az új vásárlói attitűddel az élelmiszer-pazarlást is könnyebb elkerülni, hiszen mindenből épp annyit vehetünk, amennyire szükségünk van. A vásárlóközönség nagyon vegyes, rengeteg a kisgyermekes anyuka, de egyetemisták és nyugdíjasok is rendszeres vásárlók. „Utóbbiak talán némi nosztalgiával is jönnek, mert az üzlet jellege a régi szatócsboltokra emlékeztetheti őket, ahol szintén kimérték az árut” – vélekedik a tulajdonos. Az emeleten kávézó működik (szintén zero-waste), babasarokkal.
Válogatunk… (Fotó: ne pazarolj Facebook oldala)
A budai oldal hatása az árképzésben jelentkezik, a csomagolás hiánya ugyanis az árcédulákon nem minden esetben látszik. Ugyanakkor előny, hogy nincs maradék, hiszen csak annyit vesz az ember, amennyire szüksége van. Igaz, ha őstermelőtől akarunk vásárolni a hagyományos piacon, az is általában többe kerül, mint ha egy hipermarketben vennénk ugyanolyan almát. A nyitottság és a vevőkhöz való pozitív hozzáállás része, hogy minden kérdésre válaszolnak személyesen vagy online is. A csomagolásmentesség mellett jó érzés, hogy egészen pontosan tudják a (vegyszermentes) áru származási helyét, előállításának körülményeit.
Egy 21. századi, digitalizált termelői piac, ahol a termelő és a vásárló is jól jár
Hámori Zsuzsa
Az ittaszezon.hu egy online platform, amelynek segítségével összehozzák az ős- és kistermelőket azon városlakókkal, akiknek fontos, hogy egészségeset, frisset és jó minőségű hazait (v)egyenek. Az oldal lényege, hogy mindig az éppen szezonális, hazai élelmiszereket lehet beszerezni közvetlenül a gazdáktól. Megrendelés után a termelő elhozza az árut, az átvételre egy adott helyen és időpontban kerül sor. Az a cél, hogy a piactér segítségével minél több vásárló minél több helyszínen minél több termelői finomságot szerezhessen be közvetlenül a gazdáktól, miközben a termelők is rendszeres és tervezhető bevételhez jutnak úgy, hogy kihasználják a kor online lehetőségeit.
A digitalizált piactér mögött két nő áll, Hámori Zsuzsa és Répássy Zsuzsanna. Ők voltak az egyik első hazai digitális ügynökség, a Fastbridge alapítói, majd később, a várandósságuk alatt fordultak az egészségesebb, tudatosabb táplálkozás felé. „Az volt a lényeg, hogy minél frissebbet, szezonálisat együnk, és tartósításmentes alapanyagokat használjunk. A férjem nagymamájának a kertjéből a sütőtök és a gyümölcsök mentek át ezen a szűrőn, de biztosak voltunk benne, hogy léteznek még más nagymamák, akiknél más van a kertben, és sok-sok kistermelő is, aki nem jut el a piacra, mert nem ér rá árulni, vagy nem tudja megfizetni a helybérletet” – mesél a kezdetekről Répássy Zsuzsanna.
Répássy Zsuzsanna
„Elkezdtünk termelőkkel beszélgetni, és kirajzolódott mindkét oldal igénye: ők szívesen hoznák fel a városba a finomságaikat, de nem tudják, hol érhetők el a vevők, és nem jutnak át a felvásárlókon. A vásárlók pedig szívesen vennének közvetlenül termelőtől, de elfoglaltak, nem tudják, hol keressenek és hova menjenek. Több alkalommal kiderült, hogy a piacok őstermelői részén nem feltétlenül őstermelői árut kínálnak.”
A helyi, szezonális élelmiszerek fogyasztása kedvező hatással van a környezetre és a fogyasztók egészségére is (hiszen nincs bennük tartósítószer, és nagyon rövid a szállítási idejük). Ebben az esetben azonban egy másik hozzáadott érték is felmerül: a helyi gazdák, termelők támogatása, piachoz juttatása. Még ha fel is kell jönni Budapestre átadni, az az egy út nagy mennyiségű áru esetén bőven megtérül. Nagyon sokat számít, hogy segítenek nekik az eladásban.
Ez az új típusú értékesítés újfajta hozzáállást igényel a termelőktől, de megéri. Hajlandóak is tenni a vásárlókért: eljönnek személyesen átadni az árut, odafigyelnek a kérdésekre, panaszokra, rendszeres vásárlói bázist kívánnak építeni. Az a termelő, aki hagyományos módon gondolkozik, és igazából csak az érdekli, hogy minél hamarabb megvegye valaki – ha lehet, egyben – az áruját, az nem marad partner ezen a digitális piacon, ahol folyamatosak a visszajelzések.
Szintén szempont, hogy ahol lehet, az egyszer használatos csomagolást mellőzik, helyette inkább újrahasznosított papírzacskókat vagy üveget használnak. Szeretnének ugyanis pozitív összegű játszmákat megvalósítani, olyan helyzeteket, ahol mindenki jól jár: a vásárló, a termelő, a gazdaság és a környezet is. Ebben pedig a technológia tud segíteni: automatizálnak és digitalizálnak, amit csak lehet. Igen, a gazdákat is.
