Aktuális

„Lehet, hogy most adtál utoljára csokit a gyereknek” – pár év múlva eltűnhet a kakaóbab a Földről

Közelednek az ünnepek, sőt a Mikulás már meg is tömte az ablakpárkányra helyezett csizmákat. De vajon jut-e szaloncukor és csokoládé a következő generációknak, vagy a klímaváltozás miatt erről is le kell mondanunk?

A téma időszerű, hiszen ma már szinte nem múlik el hét anélkül, hogy valamilyen nemzetközi környezetvédő vagy egyéb szervezet ne adna ki a bolygó gyászos állapotával kapcsolatos jelentést. Nem véletlen, hogy a Magyar Édességgyártók Szövetsége (MÉSZ) által december 5-én megtartott, Innováció, jövőkép és fenntarthatóság az édességgyártásban című rendezvényt is a Mikulás nyitotta meg, hiszen, ahogy fogalmazott:

nekem az édesség szakmai kihívás, ezért szeretném tudni, hogy van-e nekem is jövőm.

A Mikulás megnyitja az édességgyártók szakmai rendezvényét (Fotó: MÉSZ)

A magyar csokigyártás egyébként az 1800-as években indult, az első csokigyárat pedig 1846-ban alapították Budapesten. A magyar ipari édességgyártás kezdetét 1868-tól számítjuk, ekkor alapította ugyanis cukrászüzemét Stühmer Frigyes. A gazdasági statisztikák kedvelői számára eláruljuk, hogy a magyar csokoládé exportja tavaly 30 millió euróra rúgott, míg az import kétszer ennyi volt. Zsigó Róbert, az Agrárminisztérium államtitkára beszélt arról is, hogy a fogyasztói trendek jó irányba változnak éppen, napjainkban ugyanis kezd jellemzővé válni, hogy „bármilyen csoki” helyett inkább kevesebb, de magas minőségű terméket választunk – ennek lesz is még szerepe a továbbiakban.

Tradíció vs. fenntarthatóság

Sánta Sándor, a MÉSZ elnöke az étkezési szokások gyors és drasztikus változásáról beszélve azt mondta, a fogyasztók mindent egyszerre akarnak: kényelmesen elérhető, választékos termékeket, amelyek ugyanakkor fenntartható módon készülnek, környezetbarát csomagolásban vannak, figyelembe veszik a különféle ételérzékenységeket, és természetesen az áruk is barátságos.

Ezen igények egy részével homlokegyenest ellenkezik, hogy például a GIM Foodmonitor adatai szerint ma már az étkezések harmadát az előre csomagolt kényelmi ételek teszik ki, míg minden negyedik alkalommal vendéglátóhelyen fogyasztunk. Az Y-generációnál pedig megjelent a „snacking” jelensége is: a „milleniálok” 70 százaléka nem a hagyományos főétkezéseket tartja, hanem sok kisebb adagban fogyasztja az élelmiszereket, ami természetesen a csomagolás mennyiségét is növeli. A leglátványosabb statisztika egyébként a házhoz szállítással megrendelt ételekhez kapcsolódik, ez a fogyasztási forma ugyanis az UBS IB adatai szerint

az elmúlt tíz év alatt 1000 százalékot növekedett.

Fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

Mindent akarunk, egyszerre akarjuk

A fogyasztói szokásokat egyébként behatóbban is megvizsgálta az édességgyártók szövetsége, a kutatásból pedig kiderül, hogy a vásárlók számára a legfontosabb a minőség, a magas élvezeti érték, ugyanakkor mindezt gyorsan és fenntarthatóan szeretnék megkapni, ráadásul informálódni is akarnak, a termékek csomagolásával kapcsolatban ugyanis elvárás, hogy minden azonnal olvasható módon szerepeljen a csomagon, ne csak nagyítóval lehessen látni az adatokat.

Emellett válogatott alapanyagokból készülő, természetes összetevőket tartalmazó termékeket keresünk, amelyeket megbízható, ismert gyártóktól szeretünk megvenni. Mindennek természetesen passzolnia kell az éppen aktuális trendi diétákhoz is, amelyek hallatán a szakemberek, dietetikusok és szakorvosok gyakran egy emberként forgatják a szemüket, közben pedig elvárjuk azt is, hogy a termék kímélje az élővilágot, mert nem szeretnénk lelkiismeret-furdalást, miközben tömjük magunkba a csokit. Mint kiderült, az édességgyártókat egyébként az alkoholos italok gyártóihoz hasonlóan felelősség is terheli, az európai édességgyártókat tömörítő CAOBISCO nevű szervezet ajánlása szerint ugyanis a fenntartható módon előállított édességeket ugyanúgy kellene fogyasztani, mint a szeszesitalokat: mértékkel.

Mit lehet tenni, hogy az unokáink is ehessenek édességet?

„Több évtizede először van »fehér Mikulás« – mondta a soron következő Ürge-Vorsatz Diána, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) kibocsátás-mérsékléssel foglalkozó munkacsoportjának alelnöke a Mikulás hetén megérkezett havazásra utalva. – Így azért nehéz az embereket meggyőzni arról, hogy a klímaváltozás itt van. Komolyra fordítva a szót, mindennap jönnek az új hírek, hogy épp ki jelenti be, hogy klímavészhelyzet van. Emiatt sokan nem veszik komolyan, úgy érzik, hogy ez a téma túl van lihegve. Pedig sajnos nem úgy tűnik: két hete jelent meg egy újabb jelentés, amelyben 153 ország 11 ezer kutatója – köztük három magyar – figyelmeztet az éghajlati vészhelyzetre: az évszázad végére minimum kettő, de inkább hat-nyolc fokos globális melegedés várható. A klímaváltozással pedig nem az a baj, hogy lassan melegedünk, hiszen egy-egy fokot észre sem veszünk. Az ezt kísérő szélsőséges jelenségek az ijesztőek. A magyar adatokból kiderül, hogy a csapadékos napok száma az elmúlt durván egy évszázad során három héttel csökkent, az egyszerre lezúduló csapadék mennyisége viszont jelentősen megnőtt. Ez különösen a nyári időszakokra igaz, viszont ezzel egy időben az aszályok gyakorisága és a száraz időszakok hosszúsága is növekedett. Ennek eredményeként változik a biológiai rendszerek kiterjedése, csökken a biológiai sokszínűség, Magyarország pedig ebből a szempontból az egyik legjobban érintett ország a világon. Az eltűnő fajok által hagyott ökológiai űrt pedig olyan invazív fajok töltik be, mint például a kullancsok vagy a poloskák.”

A negatív környezeti változások mind afelé hatnak, hogy bizonyos kulcsfontosságú terményeket egyre nehezebb lesz megtermelni a szélsőséges időjárási jelenségek miatt – a kukorica például különösen veszélyeztetett, mivel kifejezetten érzékeny a magas hőmérsékletre, a szárazságot pedig nagyon nehezen viseli. Az Agrárgazdasági Kutatóintézet jelentése szerint a jelenlegi helyzet eredményeként az évszázad közepére a kukorica terméshozama 20-25 százalékkal csökkenhet, míg 2100-ra a 35 százalékot is elérheti ez az arány. A mezőgazdaságot érintő kockázatok pedig kihatnak az édesiparra is, ugyanis a tudósok arra is figyelmeztetnek, hogy a klímaváltozás miatt 2050-re a kakaó teljesen eltűnhet a Földről. Ürge-Vorsatz Diána rá is mutatott a kínálkozó lehetőségre:

Nem is értem, miért a hurrikánokról és a trópusi betegségekről beszélünk, amikor csak annyit kellene mondani, hogy hé, emberek, ha nem lépünk, nem lesz csoki!

kakaóbab

Fotó: Getty Images

Ez egyébként már egészen rövid távon is érezteti a hatását, 2030-ra ugyanis a megtermett kakaóbab mennyisége várhatóan jelentősen vissza fog esni, így igen jelentős áremelkedésre lehet számítani már az előtt is, hogy a világ legnagyobb kakaótermelő vidékén, Nyugat-Afrikában három évtized múlva teljesen alkalmatlanná válik a klíma a termesztésre. A szakember emellett arra is rámutatott, hogy hibásak azok a vélekedések, amelyek szerint akkor majd a kakaót nem Afrikában, hanem Európa déli részén termeljük, ugyanis a hőmérséklet emelkedésével nem alakulnak ki az Egyenlítő környékén tapasztalható egyéb éghajlati körülmények, amelyek szükségesek a kakaó termeléséhez.

Az édesipar multinacionális szereplői egyébként sok más szektorhoz hasonlóan komoly vállalásokat tettek a klímavédelemmel kapcsolatban. A Nestlé például 2050-re vállalta a teljes karbonsemlegességet, míg az amerikai édesipari óriás, a Hershey már 2025-re lefelezi a szén-dioxid kibocsátását, növeli az újrahasznosítást, és a vízzel is takarékosabban bánik majd. A MARS-csoport 2025-re 27 százalékkal csökkenti saját kibocsátását, 2050-re pedig szintén a teljes karbonsemlegességet tűzte ki célul. Ehhez persze a fogyasztókra is szükség lesz, erről a részről azonban már most adott az igény a zöldebb jövő iránt.

„Nagyon erős váltás zajlik már most is, jön az új generáció – mondta el Ürge-Vorsatz. – Hirtelen nekem is két gyerekem lett vegán, akik minden héten kint vannak az utcán tüntetni, ők már mást fognak elvárni a gyártóktól is. Ha egy édességgyártó le tudja tenni az asztalra, hogy karbonsemlegességet vállal, ma már ezzel jobban fogja tudni eladni a termékeit, mint más marketingeszközökkel.”

Nem egy globális problémánk van, hanem kettő is

A természet pusztítása, kizsákmányolása tovább súlyosbítja az élelmiszeripar helyzetét. Ezzel kapcsolatban Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója kézenfekvő példaként a pálmaolaj-termelést emelte ki, mivel ott igazán látványos, ahogy a buja esőerdőket letarolják az olajpálmák kedvéért.

„Ráadásul ez olyan fejlődő országokban zajlik, ahol amúgy is magas a korrupció, viszont alacsonyak a környezetvédelmi sztenderdek. Az élelmiszer- és vízbiztonságunkat tesszük ezzel kockára, ha pedig ennek köszönhetően megkezdődik majd a lakható területek átrendeződése, és ez kontroll nélkül történik, az globális konfliktust fog okozni” – tette hozzá a szakértő, aki azt is elmondta, hogy a klímaváltozásnak két, egymástól független komponense is van: a szén-dioxid-kibocsátás, amely a szélsőséges időjárási jelenségekért felelős, illetve a természet kiszipolyozása, amely emiatt alkalmatlanná válik a mezőgazdasági termelésre.

„A természet pusztulása ráadásul a gazdaság számára láthatatlan, annak ellenére, hogy a biológiai létfenntartásunkhoz nélkülözhetetlen funkciókat lát el – mondta Sipos Katalin. – Ráadásul kettős pusztításról van szó: hiába fizetnek a gazdasági szereplők például a vízért, ha azzal nem csinálnak semmit, hogy az ő hatásukra a felhasznált víz eltűnik a vízháztartásból.”

A szakember nem volt annyira optimista, mint Ürge-Vorsatz Diána, mivel szerinte jelenleg az egyetlen garantáltan működő szén-dioxid-megkötési technológiát az erdők és a természetes vizek jelentenék. „Ehhez azonban fenntarthatósági fordulatra lenne szükség – mutatott rá Sipos. – Az ökológiai lábnyomunkat radikálisan csökkenteni kell, amihez teljes beszállítói láncokat, termékpaletták gyártási technológiáját és a fogyasztói szokásokat is át kell alakítanunk.

Akinek még van olyan álma, hogy ez pár fa elültetésével és a csomagolóanyagok lecserélésével lehetséges lenne, annak van egy rossz hírem: ez biztosan nem így lesz. Most 1,7 bolygónyi erőforrást használunk, ezt kellene 1 alá szorítani, vagyis legalább 50 százalékos globális lábnyomcsökkentésre van szükség.

Ami az édesipart illeti, Sipos Katalin szerint a leghatékonyabban akkor lehet csökkenteni a káros hatásokat, ha minél rövidebb lesz az a bizonyos ellátási lánc, ami összeköti a fogyasztót és a gyártót. Vagyis ha olyan termékeket fogyasztunk, amelyeket az élőhelyünk környékéről szerzünk be – vagy amelyek onnan származó alapanyagokból készülnek –, növelhetjük a víz-, energia-, és anyagtakarékosságot.

csokoládégyár

Fotó: Getty Images

Ne hallgass az influenszerekre!

Sipos Katalint dr. Gyimes Ernő, a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának egyetemi docense követte, aki elmondta, hogy jelenleg a cukor a táplálkozási szakértők „ősellensége”, bár ő kutatóként nem tartja annak. A szakember szerint miközben a tudományos és kutatói módszerek sokat finomodtak, a fogyasztók az internetnek köszönhetően egyre kevésbé hallgatnak a szakértőkre, és sokkal inkább az influenszerekre, akiknek hozzáértése és függetlensége legalábbis megkérdőjelezhető.

„Egy influenszer hangja sokkal erősebb lehet, mint egy korrekt szakemberé, aki tudományos megalapozottsággal próbál egy kérdést feldolgozni” – mutatott rá dr. Gyimes Ernő, aki az édesiparral kapcsolatban elmondta, hogy a legújabb trendeket az úgynevezett „free from”, illetve „clean label” termékek jelentik majd. Előbbi kategóriába a valamilyen szempontból „mentes” termékek kerülnek, míg utóbbiba az adalékanyagokat nem tartalmazó, „tiszta” termékek tartoznak majd, illetve természetesen a vegán és az ökológiailag fenntartható termékek (mint elhangzott, a fiatalabb generációk 58 százaléka már csak ilyeneket vásárol). Gyimes emellett jelentősnek nevezte az olyan értéknövelő tényezőket, mint a cukor helyettesítése és pótlása, illetve a fontos – funkcionális – összetevőkkel dúsított élelmiszerek megjelenése.

Az előadás-sorozatot Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) főtitkára zárta, aki elmondta, hogy a műanyagokat sok támadás éri, sokszor nem is alaptalanul.

„Sokszor még a csomagolóipar képviselői számára is megdöbbentő képeket lehet látni – fogalmazott, miközben műanyagba burkolt banánt, krumplit, sőt műanyag dobozba csomagolt dobozos kólát ábrázoló fotókat mutatott a hallgatóságnak. – Sokat hallani az óceánok műanyagszennyezéséről is, ennek azonban a fő oka, hogy a világ sok részén a hulladékgazdálkodás gyakran egyenlő a szemét vízparti elhelyezésével, míg a mikroműanyagok jelentős része a járművek gumiabroncsairól leválva, az esővízzel jut az élővizekbe. Mindezek ellenére vitathatatlan a csomagolások jelentősége, ezzel pedig az iparág is tisztában van.”

csokimikulás

Fotó: Neményi Márton

A szakember rámutatott, hogy a csomagolástechnikának sokszor nagyon fontos a funkciója is. Egyes zöldségek, például a brokkoli esetén a legújabb kutatások kimutatták, hogy csomagolva jóval hosszabb ideig fogyaszthatók, mint anélkül, ez pedig különösen fontos abból a szempontból, hogy jelenleg a világon megtermelt élelmiszerek, alapanyagok nem kevesebb mint egyharmada (!) még azelőtt tönkremegy, hogy bárki megehette volna őket.

Ez a számok nyelvére lefordítva olyan, mintha a világon minden ember évente 200 kilogramm élelmiszert egyszerűen kidobna a kukába (igaz, a magyar számok még egész kedvezőek: nálunk „csak” 68 kiló megy veszendőbe). Ugyanakkor, bár aggasztóan hangzik, ez egyben jó hír is, ugyanis azt jelenti, hogy ennyi „holtjáték” legalább van a rendszerben, vagyis ha már az élelmiszerhulladék mennyiségét csökkenteni tudnánk, hatalmas lépést tennénk az erőforrások hatékonyabb felhasználása felé.

Nagy Miklós emellett beszélt a csomagolóanyagok jövőjéről is: mint mondta, a nanotechnológiai megoldásokkal módosított környezetbarát csomagolások jelentik az egyik lehetséges irányt, közben pedig a papírcsomagolások – amelyeket már eddig is átlagosan nyolcszor hasznosítottak újra – még tartósabbá válhatnak a jövőben, akár a tíz-tizenegyszeres reciklálás sem elképzelhetetlen. A komposztálható műanyagokban azonban csak akkor lát fantáziát, ha megoldható a költséghatékony begyűjtésük, ezek ugyanis házilag nem komposztálhatóak; a napjainkban egyre divatosabbá váló ehető csomagolásokkal kapcsolatban pedig annyit mondott: ez egyelőre inkább kutatói újdonság, ahol például a higiénai kérdésekre kellene megoldást találni.

„Ami nem feláldozható, az az élelmiszerbiztonság, vagyis csak addig tudjuk növelni az újrahasznosított anyagok arányát, amíg ez nem megy az élelmiszerbiztonság rovására – fűzte hozzá Nagy Miklós. – Zárszóként annyit tennék hozzá: csomagolni márpedig kelleni fog, akkor viszont csomagoljunk felelősséggel!”

(Kiemelt kép: Getty Images)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése