Ahogy arról az nlc. is beszámolt, a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) – ha a tavaly kitolt határidőhöz képest jó tíznapos csúszással is, de a múlt héten kiadta a 2018-as kórházi fertőzésekről szóló jelentését. A sokoldalas, laikusok számára nehezen érthető dokumentumból a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakemberei készítettek rövid, alaposan megrágott összefoglalót; a jogvédő szervezet évek óta küzd, hogy az emberek közérthető információkat kaphassanak a kórházi fertőzésekkel kapcsolatban. „Nem véletlen, hogy fontos számunkra ez a téma, hiszen a TASZ huszonöt évvel ezelőtt éppen a betegjogok képviseletére jött létre” – magyarázza Asbóth Márton, a TASZ magánszféraprojekt-vezetője.
A szervezet szeretné elérni, hogy a betegek partnerként és ne „megmunkálandó munkadarabként” jelenjenek meg a magyar egészségügyben. „Ezt egyébként az 1997-ben elfogadott és a mai napig elég jó jogszabálynak számító egészségügyi törvény is előírja, amely részletesen foglalkozik a betegjogokkal. Más kérdés, hogy ezt mennyire tartják be – sajnos az a tapasztalatunk, hogy Magyarországon ma is rendszeresen és súlyosan sérülnek a betegjogok” – húzza alá Asbóth Márton.
Elkeserítőek a statisztikák
Az NNK jelentéséből kiderül, hogy a hazai kórházakban évek óta emelkedik a fertőzések száma. A több antibiotikumra is immunis multirezisztens baktériumok okozta fertőzésekből például 5542-t regisztráltak tavaly, azaz ötszázzal többet, mint 2017-ben, de a Clostridium difficile nevű kórokozó által kiváltott bélfertőzések és a vérmérgezések aránya is megugrott. „A kórházi fertőzés egy olyan kérdés, amely a hazai egészségügy szinte valamennyi problémájára rávilágít. Ez nem egy elszigetelt anomália: a pénz- és a munkaerőhiány, az egészségügyi intézmények üzemeltetésének hiányosságai, a rossz higiéniai állapotok, a hazai és külföldi jó gyakorlatok figyelmen kívül hagyása, a túlzott antibiotikum-használat mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy ilyen elkeserítőek a statisztikák” – mondja a TASZ projektvezetője.
Asbóth Márton hangsúlyozza: kórházi fertőzések a világon mindenhol előfordulnak. „Paradox módon a fejlett egészségüggyel rendelkező országokban gyakrabban is, mint máshol, hiszen jelentős részüket az antibiotikum-rezisztens baktériumok, tehát közvetve maga a túlzott antibiotikum-használat okozza. Igen ám, csakhogy számos ilyen országban megpróbálnak komolyan tenni a fertőzések visszaszorítása érdekében. Nem véletlen, hogy például Nagy-Britanniában, Németországban, Finnországban és Japánban is folyamatosan csökken az arányuk.”
Képünk illusztráció (Fotó: MTI/Mónus Márton)
Asbóth véleményével dr. Hegedűs Zsolt ortopéd sebész, az 1001 orvos hálapénz nélkül nevű Facebook-csoport egyik alapítója is egyetért. „Ez egy régóta tapasztalható, világszintű trend, mi is évekkel ezelőtt felhívtuk a figyelmet arra, milyen komoly problémát jelentenek a kórházi fertőzések, mégsem történtek valódi rendszerszintű változások, beavatkozások ezen a téren – fejtegeti. – Voltak kisebb előrelépések, Kásler Miklós (az Emberi Erőforrások Minisztériumát vezető miniszter – a szerző) például tavaly elismerte, hogy komoly a baj, és kiadott egy miniszteri rendeletet, amely részletesen leírja, milyen szakmai szempontok alapján kell kiszűrni a fertőzéseknek kitett betegeket, milyen belépési pontokon (vizsgálókban, kezelőkben és a többi) kell kézmosási, fertőtlenítési lehetőséget biztosítani az egészségügyi dolgozók számára, de ez sajnos önmagában nem elég: átfogó szemléletváltásra lenne szükség. Hihetetlen, hogy Semmelweis hazájában nem tudjuk megteremteni a lehetőséget arra, hogy mindenki kezet tudjon mosni.”
Senki sem mert hozzányúlni a problémához
Asbóth Márton szerint nem az az egyetlen probléma, hogy az ellátórendszer ramaty állapotban van, hanem az is, hogy a jelek szerint senki sem akart érdemben foglalkozni ezzel. „Ezért olyan fontos az állam átláthatóságának kérdése is. Ha csak a kórházi fertőzéseket nézzük, akkor is adott egy súlyos, komoly horderejű probléma, ami – ellentétben például a korrupcióval – nemcsak a zsebünkre, hanem az egészségünkre is megy. Vannak adatok is, mégsem hajlandók elárulni nekünk, állampolgároknak, hogy mekkora a baj, mekkora az esélye annak, hogy ha befekszünk egy kórházba, elkapunk valamilyen fertőzést, és mit lehet csinálni akkor, ha már megbetegedtünk.”
A jogvédő hangsúlyozza: tény, hogy Magyarországon az egészségügy helyzete régóta megoldatlan, egyetlen kormány sem mert érdemben hozzányúlni ehhez a behemót rendszerhez. „De az is tény, hogy egyetlen más kabinetnek sem volt akkora politikai felhatalmazása, annyi forrása, akkora törvényhozási és államigazgatási potenciálja ahhoz, hogy mélyreható változásokat indítson el az egészségügyben, mint a kilenc éve gyakorlatilag folyamatosan kétharmados többséggel bíró jelenlegi kormánynak.”
A TASZ projektvezetője szerint nem nagyon van épeszű magyarázat arra, miért nem álltak neki eddig az egészségügy átfogó reformjának. „Történtek ugyan változtatások, de ezek inkább strukturális átalakítások voltak: az iskolákhoz hasonlóan a kórházakat is állami fenntartásba vették, uniós pénzből gyönyörűen felújítottak néhány vidéki intézményt, drága berendezéseket vásároltak és hasonlók. De nagyon úgy tűnik, hogy az egészségügy valódi problémáival: az intézmények folyamatos eladósodásával, a brutális munkaerőhiánnyal és úgy általában az ellátás színvonalának folyamatos romlásával érdemben nem tudtak vagy nem akartak foglalkozni. Nem véletlen, hogy 2011 óta, amióta hozzáférhetünk a kórházi fertőzésekkel kapcsolatos adatokhoz, tulajdonképpen folyamatosan romló tendenciát láthatunk.”
Volna megoldás
Dr. Hegedűs Zsolt szerint a helyzet már csak azért is elkeserítő, mert régóta rendelkezésre állnak azok a nemzetközi jó gyakorlatok, amelyek segítségével visszaszoríthatnánk a kórházi fertőzéseket. „Nagy-Britanniában a kétezres évek közepén-végén nagyon hasonló volt a helyzet, mint ma Magyarországon. Rengeteg volt a kórházi fertőzés, egyik cikkében az akkori egészségügyi miniszter is elismerte, hogy elhanyagolták a higiéniát a kórházakban. Ez ott óriási közfelháborodást keltett: politikai téma lett belőle, minek következtében aztán a kormány is összekapta magát, és elhatározták, hogy drasztikus mértékben – öt év alatt ötven százalékkal – visszaszorítják az MRSA-fertőzés arányát (a meticillinrezisztens Staphylococcus aureus baktérium okozta fertőzés akár szepszist vagy szervi elégtelenséget is okozhat – a szerző). Milliárdokat öltek ebbe a projektbe; nehezen indult be, de végül hatalmas sikerrel zárult, öt év alatt nem kevesebb, mint 75 százalékkal csökkentették az MRSA-fertőzések számát. Ráadásul nem csak ezt az egy kórokozót sikerült visszaszorítaniuk: mivel folyamatos kommunikációval és felvilágosító kampányokkal a kórházi higiénét, illetve a betegek, az orvosok és az ápolók hozzáállását is javítani tudták, azt tapasztalták, hogy más fertőzések aránya is jelentősen visszaesett.”
Asbóth Márton szerint az államnak is megérné, ha felvenné a harcot a kórházi fertőzésekkel szemben. „Egyszerűen megoldható problémákat kellene orvosolniuk, jó lenne például, ha támogatnák a légszűrő berendezések szűrőinek a cseréjét – ahol egyáltalán van ilyen berendezés. Ezekben a szűrőkben ugyanis rengeteg kórokozó gyűlik össze, amelyek elszaporodva súlyos betegségeket terjeszthetnek a páciensek között. Persze ez is pénzbe kerülne – de még mindig jóval kevesebbe, mint azok a drága, széles spektrumú antibiotikumok, amelyekkel a kórházi fertőzésekben szenvedő betegeket kezelni lehet.”
Képünk illusztráció (Fotó: Carsten Koall/Getty Images)
„Kutya kötelességük lenne, hogy átláthatóvá tegyék a helyzetet”
Asbóth Márton szerint sokat ront a helyzeten, hogy Magyarországon hagyományosan hierarchikus, alá-fölérendeltségi viszonyon alapuló szemlélet uralkodik az egészségügyben. „Nem is az a baj, hogy az emberek nem tudnak a problémáról, idefelé jövet, amikor kiderült, hogy miről fogunk beszélgetni, a taxis is komoly, már-már szakmai mélységű kérdéseket tett fel nekem a kórházi fertőzésekkel kapcsolatban, hanem az, hogy az emberek nem merik érvényre juttatni a törvény által garantált jogaikat. A többségünk iszonyatosan kiszolgáltatott az egészségügyi rendszernek; úgy érezzük, meg kell próbálnunk »rendesen« viselkedni, hogy előre soroljanak minket, hogy megkapjuk azt az ellátást, amire szükségünk van, hogy kigyógyítsanak minket a betegségeinkből – mondja. – Sokunk hajlandó zokszó nélkül feladni a jogait, csak hogy rendesen ellássák. Pedig jogunk lenne hozzá, hogy partnerként kezeljenek minket, hogy megkapjuk az orvosunktól a megfelelő tájékoztatást, hogy elmondják nekünk, mi a diagnózis, és beleszólhassunk abba, hogyan, milyen módszerrel kezeljenek minket.”
A TASZ jogásza szerint fontos lenne, hogy az állam is folyamatosan kommunikáljon a betegekkel. „Kutya kötelességük lenne, hogy átláthatóvá, érthetővé tegyék a kórházi fertőzésekkel kapcsolatos helyzetet. Külföldön ezt is megoldották: ha Nagy-Britanniában beírom a keresőbe, hogy »hospital infection« vagy »hospital acquired infection, UK«, több olyan oldalt is találok, ahol érthetően, egyszerű nyelven leírják, mi az a kórházi fertőzés, melyek a legveszélyesebb kórokozók, mit tesz az NHS (a brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat – a szerző) azért, hogy visszaszorítsák a számukat, és mit tehetek én betegként azért, hogy megússzam őket. Nálunk sajnos nincsenek ilyen oldalak, vagy ha vannak, zűrzavarosak és nehezen hozzáférhetők. Az idei jelentést is a 2017-ben megszűnt ÁNTSZ oldalára töltötték fel az NKK-é helyett. Ez szürreális.”
Kozmetikázhatják az adatokat?
Dr. Hegedűs Zsolt szerint ma már az illetékesek is belátják, hogy baj van. „A most megjelent jelentésben szerepel egy mondat: »A közeljövőben tehát még várható a fertőzések számának emelkedése, azonban a megtett intézkedések, a következetes számonkérés, a szigorú ellenőrzés reményeink szerint meghozza a várt eredményeket, amelyek számszerűen is kimutathatóak lesznek néhány éven belül« – idézi. – Ez szerintem alapvető szemléletváltást tükröz, hiszen az NNK szakemberei is úgy látják, hogy a regisztrált fertőzések száma tovább emelkedik majd. Valószínűleg azért is, mert megpróbálják rávenni az orvosokat és a szakszemélyzetet arra, hogy betartsák azokat a szakmai protokollokat, amelyek alapján detektálni tudjuk a kórházi fertőzéseket – így legalább arról tisztább képet kapunk majd, hogy pontosan milyen nagyságrendű a probléma.”
Erre már csak azért is szükség lenne Asbóth Márton szerint, mert könnyen lehet, hogy pontatlanok a rendelkezésre álló adatok. „Ezzel kapcsolatban sajnos egyetlen forrásunk van, az a bizonyos jelentés, amely a múlt héten jött ki. Ez elvileg úgy készül, hogy a kórházak jelentik a fertőzéses eseteket az NNK-nak, ahol összesítik őket, és elkészítik a jelentést. Igen ám, csakhogy a kórházaknak összesen három fertőzésfajtát – a multirezisztens baktériumok okozta megbetegedéseket, a Clostridium difficile által kiváltott bélfertőzéseket és a véráramfertőzéseket – kell kötelezően jelenteniük, így a többiről szinte alig rendelkezünk információkkal. Ráadásul az sem biztos, hogy minden ilyen megbetegedést pontosan diagnosztizálnak, és ha már diagnosztizálták, jelentik is. Nyilván egyetlen kórház sem akar azzal kitűnni, hogy náluk van a legtöbb kórházi fertőzés. Hallottunk már olyat, hogy kozmetikázzák az adatokat, ami már önmagában is ijesztő, hiszen így azt sem tudjuk pontosan, hogy hányan betegszenek meg.”
