Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Egészség

Klímaharcok: „Megszokja a nép az embertelen körülményeket”

Autóúton, a lakásban vagy éppen bevásárlás közben a legtöbben már el sem tudjuk képzelni klíma nélkül, sokan túlzásba is viszik a hűtést. Mindeközben nem jut olyan helyekre, ahol sokkal nagyobb szükség lenne a légkondicionálásra, mert betegek és idősek egészsége múlik rajta.

A kórházi légkondicionálás hiányáról és annak súlyos következményeiről szólnak hetek óta a hírek. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter leszögezte: a szaktárca feladata, hogy biztosítsa a kórházak, a műtők klimatizálását. Szerinte ma Magyarországon kell, hogy legyen erre pénz. „Az, hogy műtőkben ne legyen légkondicionálás, az szerintem nem elfogadható, és a kórház vezetőjének is van ebben személyes felelőssége, ha ott nem áll rendelkezésre költségvetési forrás, akkor az ÁEEK-hoz forduljon, ha ők se tudják megoldani, akkor az Emmihez, ha az Emmi sem, akkor a kormányhoz” – hangzott el a július 31-ei Kormányinfón.

A Magyar Kórházszövetség nemrég közölt, júliusban elvégzett felméréséből kiderült, hogy a műtők egyharmadában (33 százalék), az intenzív osztályok majdnem felében (41 százalék) és a betegszobák legnagyobb részében (csupán 2 százalék a kivétel) nincs klíma. Tovább rontja a statisztikákat a létező, de nem (jól) működő légkondicionálás.

A civil segítség már megérkezett

Értesüléseink szerint azonban nem ott akad el az ügy, hogy a kórházi dolgozók nem jelentik az igényt, hiszen a sürgősségi kérelmek ott gyűlnek a kórházigazgatók asztalán. Erről Orosvári Zsolt mesélt, aki most egy civil akció keretében, az Anyák az Anyákért Alapítvánnyal összefogásban azon dolgozik, hogy segítsen megoldani a kórházak klímahiányát. Ő az, akinek a kezdeményezése és szervező munkája eredményeként múlt ősztől négyszáz összecsukható ágyat adományoztak kórházak gyerekosztályainak. „Tavaly novemberben személyesen tapasztaltam a hiányosságokat a székesfehérvári kórházban, ahol a gyerekemet kezelték. Most, hogy országosan nagyon égetővé vált a légkondicionálás hiányának problémája, arra gondoltam, hogy megpróbálok támogatókat keresve segíteni.

Orosvári Zsolt

Orosvári Zsolt

Az elsőként a Bethesda Gyermekkórháznak támogatókat toborzó apuka az intézmény égési és sebészeti osztályának szerzett légkondicionáló berendezést. A felajánló cég nemcsak a csúcsminőségűnek számító gépeket, hanem azok beszerelését is díjmentesen vállalta néhány napon belül. „Nagyon sok az ágy ezeken az osztályokon, és megrendítő, hogy még itt sincs klíma, ahol égési sérült gyerekek fekszenek. Ezek a klímák, amelyeket most be fognak szerelni, nemcsak hűtik a levegőt, hanem annak páratartalmát is képesek korrigálni, ami szintén fontos, ahogy például műtők esetében a fertőtlenítő funkció a fertőzésveszély miatt. Minden egyes kórházi részlegnek speciális légkondicionálási igényei vannak, és a szerelési munkálatok is ezeknek megfelelően igényelhetnek különleges szakértelmet” – magyarázza Orosvári Zsolt, aki maga is a klímaiparágban tevékenykedett korábban, így szakmailag teljes a rálátása.

Nem jelentenek számottevő többletköltséget

Orosvári Zsolt, aki tulajdonképpen mintaprojektnek szánja a kezdeményezést, abban bízik, hogy legalább a nagyobb városok vállalkozásai felfigyelnek a megmozdulásra, és segítenek. Ahogy Székesfehérváron is teszik. „A fehérvári gyerekosztály folyosóján harminc fok van, a kórtermekben talán még rosszabb a helyzet, nincs mire várni. Itt egy helyi klímás céggel tárgyaltam, akik adják a berendezést, és már a szerelő szakemberek is megvannak, úgyhogy rövidesen be is szerelik a klímát.” A kórházi dolgozók, a műszaki személyzet mind nagyon együttműködőek.

Szakmai és műszaki együttműködésre feltétlenül szükség van, de attól nem kell tartani, hogy ezek a berendezések nagy rezsiköltségekkel terhelnék az intézményeket, már csak azért sem, mert a tavaszi és az őszi időszakban sokkal olcsóbban lehet velük fűteni is. „Ezek a modern, inverteres klímák nagyjából egy száz wattos égőnek megfelelő áramot fogyasztanak, vagyis minimális költség mellett biztosítanak egyenletes hőmérsékletet a terekben. Azzal is sokat lehet spórolni, ha nyár elején nem hagyjuk felmelegedni a helyiségekben lévő tárgyakat. Egyre több intézmény tetején látni már napcellákat, amelyek bőven termelnek annyit, hogy fedezzék az esetleges többlet-energiaigényt. Sok helyen kényszerből alkalmaznak villanyradiátorokat és egyéb mobil kisegítő eszközöket, de ezek használata tudomásom szerint már régen nem felel meg az uniós szabványoknak, sem energiahatékonysági, sem pedig egészségügyi, biztonsági szempontból.”

klíma Budapest

Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt

Fizetjük a tb-t: járna a megfelelő ellátás

Persze az nem megoldás, hogy megvárjuk, amíg a civil szerveződések mindenhová megérkeznek. Ezzel egyetért Zeller Judit, a TASZ jogásza is, aki hangsúlyozza, nagyszerű, hogy vannak a probléma megoldására törekvő civil kezdeményezések, ugyanakkor nagyon fontos lenne azt tudatosítani az emberekben, hogy ezért adóznak, ezért fizetik a tb-t. „Azokból a befizetésekből kellene finanszírozni a kórházi légkondicionálókat, nem arra apellálni, hogy úgyis adományoz valaki, és akkor majd lesz. Állami feladat arról gondoskodni, hogy a kórházakban jók legyenek a körülmények, nem a miénk, civileké.”

A légkondicionálás hiánya nemcsak a betegek megfelelő gyógyulási körülményeit befolyásolja hátrányosan, és a kórházi dolgozók munkáját nehezíti, hanem munkavédelmi problémákat is felvet, ráadásul fokozott fertőzésveszélynek teszi ki a betegeket. Ez utóbbi körülményekre világított rá Zeller Judit is:

1. A légkondicionálás hiánya jelentős fertőzésveszélyt jelent a műtőkben és az intenzív osztályokon lábadozóknak egyaránt. Az új (2018 decemberében kiadott), kórházi fertőzések megelőzéséről szóló országos tisztifőorvosi módszertani levél egyértelművé teszi, hogy a túl nagy meleg kedvez a kórokozók terjedésének.

2. Munkavédelmi követelményeknek sem felel meg a klimatizálás hiánya. Sajnos azt nem tudjuk, hogy pontosan hány fokot mértek a legrosszabb műtőkben (a korábbi hírek 36-38 fokot is említettek – a szerk.), de a munkavédelmi szabályok pontosan meghatározzák, hogy szellemi, illetve könnyű fizikai munka esetében milyen hőmérséklet mellett lehet dolgozni. Itt még a legmagasabb érték is 31 Celsius-fok.

Az se jó, ha van? Munkahelyi klímaharcok

A légkondicionálási igények különbözősége az irodai munkahelyeken gyakran vezet konfliktusokhoz. Tipikus színtere ennek a problémának az a típusú munkahely, ahol sokan ülnek egy légtérben. Egy biztosító társaság call centeres munkatársa osztotta meg velünk egy tavalyi élményét: náluk szabályos harc alakult ki a klíma miatt. „Harmincketten ültünk egy térben, és a legtöbben meg voltak elégedve a légkondival, még örültünk is az emberi körülményeknek, hiszen nyár közepe volt, tombolt a hőség. Viszont volt két-három ember, akik folyton tiltakoztak, arra panaszkodtak, hogy mindenféle bajuk van a klímától. A szokásos, ízületi fájdalmak, fejfájás, ilyesmi. Ezt is meg lehet érteni, de mivel a többség klímapárti volt, és nem akart hőgutát kapni, nem nagyon foglalkoztunk velük. Aztán észrevettük, hogy nem megy a klíma, és kiderült, hogy valaki lekapcsolta, mert hát szabályozni se nagyon lehetett, vagy ment, vagy nem, köztes állapot nem volt. Kitört a balhé. Megoldást az sem jelentett, hogy kinyissuk az ablakot, ha épp nem süt oda a nap, mert az iroda az első emeleten volt a körúton, nekünk meg hallani kellett, mit mond az ügyfél a telefonban. Végül kaptunk két másik irodát, ami csak félmegoldást jelentett, mert voltak olyanok, akik egy irodában továbbra sem értettek egyet, de mi legalább maradtunk a klímásban.”

Tömegközlekedés: izzasztó, de „megszokta a nép”

Kicsit még körbenéztünk a klímafronton, amelynek egy másik, továbbra is hátrányosan érintett területe a tömegközlekedés. Ahogy korábban arról már a vasúti kocsik légkondicionálása kapcsán is írtunk, a tömegközlekedők közül azok járnak jobban a hőségben, akik a nagy utasforgalmú járatokon utaznak, ugyanis azokon túlnyomórészt van klíma. Így van ez a buszokkal is: a nagyobb városok helyi járatai és a hosszabb távolsági járatok már elvileg mind klímásak, vagyis ha működik a berendezés, már csak a sofőrön múlik, hogy kap-e hűtést az utazóközönség. (Más kérdés, hogy a klíma akkor működik jól, ha a jármű halad. Megállóról megállóra, úgy, hogy négy ajtó nyílik ki pár száz métereként, biztosan nem hatékony.)

A közepesen hosszú, legfeljebb 50 kilométeres utakra beállított távolsági járatokon azonban – melyek esetében nem előírás az, hogy csak klímás busszal indulhatnak – kánikulában számolhatunk azzal, hogy a buszon még úgy tíz fokkal melegebb van, mint a megállóban. Vagyis forgalomtól függően akár másfél órán át is ülhet 45 fokban az, aki például Bicskéről Székesfehérvárra akar eljutni. „Már húsz éve járom szinte ugyanazokat a vonalakat, de klímás buszt vezetni még csak egyszer volt lehetőségem. Mondjuk a klíma akkor épp nem működött” – számolt be Zoltán, egy Fejér és Komárom-Esztergom megyében dolgozó buszsofőr, aki ráadásul elmondta, hogy ha az egyik kisebb, klimatizálatlan telephelyről indul, még vízről is neki kell gondoskodnia a melegben. Vagyis munkavédelmi problémák itt is akadnak bőven.

Jóleshet, de kerülendő a túlzott hűtés

A nyári családi klímaharcok egyik legfőbb mezeje az autó, akad, akinek a légfúvó erősségével, másoknak a hőmérséklettel vannak gondjai. Akinek érzékeny a szeme, a feje, az ízületei, az joggal panaszkodik. Sok újabb autóban már egyéni beállítás is lehetséges, de azért valljuk be, ilyen kis térben túl nagy különbségekkel nem érdemes számolni. Van szülő, aki sapkát ad a gyereke fejére, mert folyton fejfájás gyötri a klíma miatt, a másiknak meg az arcába húzza a baseballsapkát, mert annak a szeme nem bírja. Nyáron a plázákra, a mozikra is érdemes készülni egy vékony kardigánnal az érzékenyebbeknek és a kisebb gyerekeknek, mert kánikulában a kinti hőmérséklethez képest sokszor nagyon hűvös van, a kicsik könnyen megfázhatnak.

A buszsofőr szerint a szervizekben a klíma karbantartása az utolsó, ha egyáltalán van erre szakembere a cégnek, tartalék busz pedig nincs, muszáj mindegyiknek közlekednie. „Az Észak-Európából átvett, teli (nem nyitható) ablakos buszok többségén nincs klíma, minek lenne, ahonnan jöttek, ott nincs rá szükség. Ha durva a hőség, és kevesen ülnek a buszon, van, hogy nyitott ajtóval közlekedem, ami abszolút szabálytalan, de mivel általában törzsutasok vannak mögöttem, megegyezünk abban, hogy jobb, mintha levegő után kapkodva pihegnénk az 50 fokban. Azt is látom, hogy az irodában halmokban állnak a panaszlevelek, és persze kánikulában én is kapok az arcomba reklamációt bőven. A sokadiknál is próbálom türelmesen mosolyogva elmagyarázni, hogy nem miattam nincs klíma, ráadásul nekem 12 órát kell ülnöm a járműben, míg az utasok átlagban 20-30 percet töltenek ott. Szerencsére a törzsutasok többsége már nem csodálkozik. Szomorú, de a nép végül is megszokja az embertelen körülményeket.”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top