Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Engedjem el vagy harcoljak
Létrehozva: 2017. február 7. 08:30
Több mint 3 éves kapcsolat, nehezen indult, fiatal voltam még és majdnem 5 évig húzódott ez miatt, de bármikor összefutottunk, izzott köztönk a levegő. Felnőttem és elkezdtük komolyan.. Nem élünk még együtt, mert én most messzebb dolgozom és még nem tudjuk megoldani, így csak hétvégente vagyunk együtt. Nagyon jó a kapcsolatunk egyébként, odafigyelünk egymásra, szeretjük egymást, annyi időt töltünk együtt, amennyit csak tudunk. De, neki sokkal nagyobb baráti köre van, mint nekem (nekem a barátnőim messze vannak tőlem, ritkán tudunk találkozni). Többször is előfordult már olyan, hogy összeült a haverokkal, iszogattak és én meg órákat vártam rá, mert hívott, hogy kicsit késni fog... Annak ellenére, hogy meg voltunk beszélve, hogy pl. este 8-kor nálam lesz. Ha többet iszik (nem mondom, hogy részeg) akkor hajlamos elveszteni az időérzékét, vagy megfeledkezni rólam. Persze mindig azt mondja, hogy nem szándékosan teszi. Sokszor beszéltünk már erről, azt mondta változtatni fog rajta, de eddig még sajnos nem sikerült. Kevesebb ilyen alkalom van, az tény, de még mindig előfordul. Engem ez nagyon zavar, ha megbeszélünk valamit és ő ez helyett a haverokkal iszogat. Mondtam neki, hogy nyugodtan elmehet velük, csak akkor beszéljük meg és aznap pl. nem találkozunk, nincs ezzel gond.
Különbözőek vagyunk ezen a téren, neki fontosak a barátai, sokszor összeülnek iszogatni és úgy érzem néha, hogy olyan valaki lenne jó neki, aki ezt elfogadja, akinek nem gond, ha az utolsó pillanatba a találkozás csúszik 2-3 órát (de akkor már kicsit ittasan jelenik meg).
Nagyon szeretem őt, reggelit hoz nekem az ágyba, meg tud lepni csak úgy a semmiből, odafigyel rám, úgy ér hozzám, mint még senki más. Tudom, hogy ő is szeret engem. Ennyi idő után is, bármikor ha találkozunk én még mindig izgulok és pillangók vannak a gyomromba..
Csak az is eszembe jutott, hogy lehet boldogabb lenne, ha nem állítanék neki ilyen határokat, mert most úgy érezheti, hogy nem teljesen önmaga.
Nem, szívem, nem mi írtuk. Te bizonygatod folyton, hogy neked a nők csak eldobható tárgyak, akiket 1x használsz és kuka. Bár a férfibarátaidról még nem meséltél.
igazad van
már többen leírtátok, hogy csak a csóró szaroknak vannak barátai és igazi szerető társai gyerekei.....
a vastagabb buxásak meg élnek a szarban
Szegény, szegény magányos ember! Látom ennyit fogtál fel az egészből. Hmm. Jellemző.
Ez így nekem is OK.
túl van tolva
prosztó fedeszes modta nemrégiben
és már persze ti is mondjátok a csőcselék
lejjebb már írtam
egy gyerekes kivétel
az vegye csak fel a telefonját, mert gáz is lehet
én ha becsukom ma a gépet vagy bármelyik hétköznapn, akkor a telefont is
reggelig senki részére nem létezem
pémtek du-tól is hétfő reggelig minden ki van kapcsolva
amikor nyaralok akkor is végig minden kikapcsolva
az anyám miatt van egy rendelkezés, mert bármikor meghalhat
az ügyvéd száma az értesítendő
aki a hamvasztást elintézi hama
nehogy mondjuk egy hónapot jégen tartsák, amíg én előkerülök
Nem rólad van szó. Te már többször bizonyitottad higy nincsenek barátaid és szeretetteljes emberi kapcsolataid. Rossz lehet neked.
Kicsit túl van tolva ez a téma, úgy érzem. Én barátommal megyek kavezoba, étterembe, beszélgetős helyre. Vagyis olyannal, akit ismerek, szeretek. Én csak jó barataimmal töltöm az időmet, akik olyan barátaim -tudom hülye példa és kb 1x történt meg velem még tiniként- de fogják a hajamat ha hányok. :)) Vagyis nem szégyenlősködunk egymás előtt, nincs tabu és nem nézzük le a másikat, ha az megejt egy telefont.
pedig te vagy a vidéki mangalicás
hogy lehet, hogy ez a külvárosi a paraszt és nem te?
a suttyó bizonyítványod már kiállítottad
minek erősíted meg újra és újra?
Mindezek ellenére, nekem nem számít bunkóságnak, ha a csörgő telefont a beszélgetőpartnerem felveszi. Legyen az férfi vagy nő. A barátaimmal vagyok annyira jóban, hogy ez természetes, az idegenek pedig nem érdekelnek. ;)
Én úgy gondolom, ha csak kettesben vagyok valakivel, akkor felveszem a telefont, de nem fogok percekig cseverészni. Viszont ha nagyobb társaság van -mi nem szoktunk társasozni- akkor semmi akadályát nem látom, ha valaki kimegy telefonálni.
Bocsi, nekem nincsenek idióta ismerőseim.
Nincsenek se zaklatóim, se zaklatottjaim.
Engem nem zavar, ha csörög a telefonom. Általában nem cseverészek telefonon -kivéve édesanyámmal- így csak 1-2 percig tartanak a hívásaim.
Miért lenne parasztság? Hívó nem tudhatja, hogy a hívott épp milyen helyzetben van. Akár lehet a telefon épp némítva is, mert nem aktuális.
Olyasmi mondjuk eszedbe sem jut, hogy direkt nem veszi fel a telefont, mert - valaki zaklatja - valaki olyan témáról szeretne vele beszélni ami másra nem tartozik - olyasvalaki hívja aki állandóan panaszkodik - egyszerűen nincs kedve felvenni a telefont.
Tehát te mindenkinek felveszed. Félbeszakítod azt amit épp csinálsz, és hopp?
Mi is lenne velünk, ha nem lenne telefon!
Talán nyugisabb lenne az élet.
Lehet fontos / sürgős is, erre azért rá szoktam kérdezni, ha hozzám közelálló hív, de az egy kérdés-válaszból kiderül. Utána lehet mondani, hogy majd visszahívlak. A további "hogyvannak-a-gyerekek-köszi-jól-duma-duma" nekem már nem OK olyan helyzetben, amikor kifejezetten azért ültünk le egy kávé mellé, hogy beszélgessünk. Az meg a halálom, amikor valaki társasjáték közben hagyja ott a csapatot, többi meg vár.
Persze, bármi lehet. Bár szerintem máshogy lesznek hülyék, de kíváncsian várom.
Anyuval meg azt beszéltük meg, hogy ha csak a napi duma-duma, és lenyomom, akkor tudja, hogy nem jó most, majd hívom. Ha gáz van, azonnal újrahív, és azonnal felveszem, és viszont.
Home office-val az van, hogy sokszor a gyerekek már bőven a munkaidő alatt is hazaérnek, sőt férj nagyrészt itthon is van, így akkor is vannak telefonok, szoktam nekik mondani, hogy munkaidő! :-)
Én nem beszélek 2-3 mondatot sem, ha valakivel egy kávézóban beszélgetek. Az előző hsz-ben említett 3 emberen kívül senkinek nem veszem fel a telefont.
Olyan sarkalatos vagy.
Azt nem is lehet elképzelni, hogy az ember igenis felveszi a telefont, szól bele 2-3 mondatot és leteszi. Nyilván nem a barátnőjével vagy pasijával fog 30-40 percet bájcsevegni, míg valakivel egy kávézóban ül.
Én nagyon parasztságnak tartom, ha nem veszem fel a telefont, ha csörög.
Hihi, azért várd ki a végét! Még csak 10 éves! 5 év múlva visszatérünk a témára.
Nem lesz ő mindig ilyen tündibündi jófiú ám!
Gondolom ezt látta tőletek.
Én keményebb vagyok. Férj mindig felvesz, mostanában már apu és tesó is (sajnos szülőknél már lehetnek gondok). De ezt is úgy, hogy elnézést kérek és kimegyek.
Senki másnak nem. Tudom, te home office-ban vagy, úgy azért más.
10 éves gyerekem Karácsonyra kapott telefont. Meglepően normálisan használja, társas, vagy vacsi közben nem veszi fel, még mondja is, hogy majd visszahívom. Pedig senki nem tiltotta, bár azt hittem, lesznek surlódások. Van esély, hogy nem lesz bunkó! :-)
Vannak fokozatok telefonfelvételben is. Ha beszélgetek, akkor eldöntöm, mennyire fontos. Óvónő, tanítónő, férj azonnal. Egyéb fontos-is-lehet hívások: Felveszem, de megkérdezem, hogy visszahívhatom-e, vagy sürgős. Többit meg beszélgetés közben nem veszem fel, majd visszahívom.
Bunkóval nem kávézom, akivel már kávézom, azt megtisztelem annyival, hogy nem bájcsevegek vele szemben ülve.
Hát nem?