Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szép hétvégét kivánok mindenkinek!
Szabó Lőrinc
Szél hozott, szél visz el
Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?
Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
- megcibáltam üstökét.
Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.
Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm: a titok,
ő se tudja, ki vagyok.
Isten tudja, honnan jöttem,
köd előttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el?
Kolompár bemegy az állásközvetítőbe, hogy távmunkát akar vállalni.
- Remek. Rengeteg lehetőségünk van. Nézzük csak az adatlapot... Mennyire ért az internethez?
- Semennyire.
- Az adatrögzítésben jártas?
- Nem.
- Ért a számítástechnikához?
- Sose hallottam róla.
- Ööö... Mondja, van egyáltalán számítógépe?
- Nincs.
- Akkor meg milyen távmunkában akar elhelyezkedni?!?!
- Hát az mindegy, csak jó távol legyen a melótól...
A cigánynak ötöse van a lottón. Vesz egy Mercit, majd mikor a Vlll. kerületben kocsikázik, kipukkan a kereke. Kiszáll, hogy kicserélje. Épp nekilát, mikor látja, hogy egy másik cigány egy téglával betöri a szélvédőt.
- Há' de Gázsi! Mit csiná'sz?
- Amíg te leszeded a kerekeket, én kiviszem a rádiót!
Új tanév első napja. A tanárnő nyári élményeikről kérdezi a gyerekeket.
- Jancsika, te mit csináltál a nyáron?
- Várat építettem Juliskával a homokozóban.
- Jól van, betűzd azt a szót, hogy vár.
A gyerek megteszi, ötöst kap.
- Juliska, te mit csináltál a nyáron?
- Várat építettem Jancsival a homokozóban.
- Jól van, betűzd azt a szót, hogy épít.
Juliska is ötöst kap.
- És te, Lakatos Gazsi, mit csináltál a nyáron?
- Én várat akartam építeni Jancsival és Juliskával, de nem engedtek oda.
- Nahát Gazsi, ez negatív etnikai diszkrimináció! Na betűzd csak!
Egy férfi leül egy nő mellé a vonaton. A nő egy könyvet olvas, a fószer megkérdezi tőle:
- Mit olvas ennyire önfeledten.
- Ez a könyv arról szól, hogy a niggereknek milyen hosszú ***van, a cigányoknak meg milyen vastag.
- Akkor had mutatkozzak be: "Kolompár Winetou".
Brad Pitt az Orczy téren sétálgat, odalép hozzá Lakatos Raffael:
- Te csákó, ne jáccd itt az agyad, lehet hogy a hetedikben te vagy a király, de a nyócadikban én...
A vén budai hársfák békésen suttognak,
Elpihen a lombokon a szél,
Már Hold ragyog a bástyán, s úgy érzed boldog vagy,
Lágyan egy kis kéz kezedhez ér.
Oly jólesik a légyott este, a Ruszwurmnál,
Mint a mese, halk muzsika száll,
Fölrepül egy sóhaj, csók fakad a csókkal,
Nyár tüze, vagy hó van, áll a bál,
Jöjj ide a Várba, nem maradsz te árva,
Mert valaki várva vár!
Ez persze, csak jótanács!
Lehet, hogy máshol már nem így szokás,
Ám, hogyha Budára jársz,
A szíveddel hallgasd, hogy mit mond a hárs....
(Bástyasétány 77)
- Bőő!
Mondja a másik.
- Honnan tudod, még fel sem próbáltad!
téged azért szeretlek hogy én se, s te se félj.
téged azért nézlek ily csillámló nagy szemekkel,
hogy az emberek azt lássák; nekünk is ilyen barát kell!
mikor a szeretet végigáramlott az első pillanatban,
tudtam, te vagy az egyetlen, kit elfogadhattam.
elfogadtalak, s te is engem, most barátom vagy,
de a vészes körülményekben el kell hogy hagyj.
meg kell válnunk egymástól, mert ez így lehetetlen.
ez a döntés tudom, nagyon embertelen!...
fáj a szó, s vele fáj a szívem, mikor csendül bennem:
nekem te voltál, s mindig maradsz: a mindenem!
de ígérem barátom, egyszer felkereslek,
s ha újra megtalállak, örökre veled leszek!
ígérem, sohasem hagylak téged cserben,
hisz te vagy a barátom, s a mindenem! Shalk Wenus
RADNÓTI MIKLÓS
PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL
Kilenc perccel nyolc óra múlt,
kigyúlt a víz alatt a tűz
és sűrübb lett a parti fűz,
hogy az árnyék közészorúlt.
Az este jő s a Tisza csak
locsog a nagy tutajjal itt,
mert úszni véle rest s akit
figyelget: a bujdosó nap
búvik a magas füvek között,
pihen a lejtős földeken,
majd szerteszáll és hirtelen
sötétebb lesz az út fölött.
Híven tüntet két pipacs, nem
bánja, hogy őket látni még,
de büntet is rögtön az ég:
szuronyos szellővel üzen;
s mosolyg a szálldosó sötét,
hogy nem törik, csak hajlik a
virág s könnyedén aligha
hagyhatja el piros hitét.
(Így öregszik az alkonyat,
estének is mondhatni már,
feketén pillant a Tiszán
s beleheli a partokat.)
1934
Fogadjátok szeretettel ezt a verset, nekem nagyon tetszik; annyira kedves...
Varró Dániel:
Szösz néne
Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
ott ül a teraszán Szösz néne.
Ott ül a teraszán
vénkora tavaszán,
néha kiújul a köszvénye.
Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin,
szimatol körülötte az öszvére,
hogyhogy sohasem tetszik berekedni
a nagy dudolásban, Szösz néne?
Hogyhogy a köszvény,
hogyhogy az öszvér
nem szegi kedvét, Szösz néne?
Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi se búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.
Futnak a Takarítók a teraszhoz,
sipitoznak máris: „Szösz néne,
Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz,
nem lesz ennek rossz vége?
Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a TAJ-szám,
szösz van a porcica kunkori bajszán,
szösztelenítsünk, portalanítsunk,
föltakarítsunk, Szösz néne?”
Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
dudorászik a teraszon Szösz néne:
„Szösztelenítés, portalanítás,
föltakarítás? Kösz, még ne.”
Szép estét
Juhász Gyula
Tavasz ez is...
Tavasz ez is, tavasz.
Az égen szőke fény ég,
A földön barna hantok,
A nőkön lenge illat,
A fákon szürke barkák.
Tavasz ez is, tavasz.
Valami mégis elment
És nem jön vissza többé,
Valami mégis elszállt
És soha nem találom,
Valami mégis elmúlt
És nem tudom a sírját...
Egy húr a hegedűmön,
Boldogan bánatos hang,
Elpattant.
De az ég még azúros,
De a föld ibolyás még,
De a nők még suhannak.
Tavasz ez is, tavasz...
“Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindekivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé - és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és midnen őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.” (Elbert Hubbard)
Szép napot mindenkinek!!!
http://www.youtube.com/watch?v=GJNAusM-DSoKöszöne t mindenért,amihez kezed érmert minden ami tőled érkezik,rólad beszél,és titokban szívemhez ér.
Minden ajándék,minden levél és minden csokor,
te hozzád kapcsol,te rólad suttog és feléd sodor.
Hogy fülembe zsibong a vér,hogy fülembe zsibong a vér.
Megsúgom mindazért,ami bánt,ami sért
én réges-régen megbocsájtanék,hogy rám találj
és örökre szívedbe zárj!
Akárhogy űzlek,akármit mondok ne higyj nekem!
Bolondul verdes vakon szerelmes az én szívem.
És két karom kitárva vár!
És két karom kitárva vár! Szép napot Mindenki !
Szép napot
A szeretet Isten adománya, benne van a mindenségben és minden egyes homokszemcsében. Szeress minden levelet, Isten világosságának minden sugarát. Szeresd az állatokat, szeresd a növényeket, szeress mindent. Ha mindent szeretsz, fel tudod fedezni a dolgokban az isteni rejtélyt. Amint egyszer felfedezted, napról napra jobban meg fogod érteni. Végül eljutsz odáig, hogy szeretetedben magadhoz öleled az egész világot.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Jajj mindig olyan szépeket találsz!
Lelkivilágomat megérintő versikék!
Szép estét neked!
"Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megfürödni
s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni."
(Wass Albert)
"Add a kezed, most induljunk csöndben...
Nem!... Rohanjunk, míg vágyunk nem lohad,
Kocsinkon függöny, a szívünk könnyben,
Míg emberek közt száguld a vonat
S kiszállunk majd egy csodálatos tájon,
Hol semmi sincs, csak illat és meleg:
Fölszikkasztjuk a könnyeinket
S megengeded, hogy szeresselek..."
( Ady Endre )
Szia!
Ez nagyon tutika!
Küldött vers visszajár!
Romantikázzunk egy kicsit!
Szeretlek téged, mint virslit a kutya.
Ha mással látlak megüt a guta.
Beléd estem mint ló a gödörbe,
S miattad könnyezem a felmosó vödörbe.
Szerelmünk olyan, mint egy nagy moslékos dézsa,
melyben te úgy uszkállsz, mint egy varangyosbéka.
Szerethetem-e két dülledt szemedet?
Szerethetem-e két hatalmas füledet?
Szerethetem -e orrodnak két likát,
mellyen egy autóbusz röhögve gurulna át?
Ha kovács lennék, rád ütnék
Ha méh lennék, mézet gyüjtenék neked eleségül,
HA MARHA LENNÉK, HOZZÁD MENNÉK FELESÉGÜL!
Sziasztok. Most leltem erre a topikra
Egy kis versike, hátha másnak is tetszik...
Csoda történ vélem,
Újból az éjjel,
Megtörtént végre,
Mit oly régen,
Vágytam már.
Csak feküdtél,
És én néztem,
Őriztelek ébren,
Álmodat védve,
Vártam Rád.
Megébredtél végre,
És csak nézted,
Ahogy én nézlek,
És ajkunk éhezve,
Egymásra talált.
Két szemedbe nézve,
Elmerültem a mélybe,
Csókodtól égve,
A remény újra ébredt,
És a kétely elszállt.
by me
Romhányi József - Focimeccs
Huszonkét esztelen, félmeztelen egyén,
egymás hátán-hegyén
nyüzsög lenn a pályán.
Mások mája táján taposnak,
és ha elég laposnak
lát a bíró minden egyest,
megítél egy tizenegyest.
S mert a szegény feje tizenegyest kirótt,
a fele közönség átkozza a bírót!
De senki sem csendes a nagy embertömbből,
mert a másik fele harsány éljent bömböl.
Ezalatt a meccsen néhány sípcsont reccsen,
szerteszét vér freccsen. Fel sem veszi egy sem
a fetrengő játékost. Fontosabb a játék most.
A vad középcsatár átgázol a bekken.
Úgy esik az össze, hogy csak meg se nyekken,
azután a labdát megcélozza jól: goóóóóóól!!!!
Egy alacsony néző, ki oda nem lát át,
ordítva paskolja a szomszédja hátát:
vegye le a kalapját, mert szétverem alapját,
azt a kerek tököt! S feje felé bökött.
Erre az: Ó! Te gaz! Engem sértegetni mersz-e?
Persze! Mind a ketten szólnak egy-két havernek:
Gyertek, fiúk segíteni, ha vernek!
Jöttek is mind verekedni, úgyis kezdtek berekedni.
Buzgón verekedtek, bíz nem voltak restek!
S időnként a gyepre elnyűtt testek estek.
De a két okozót rejti már a bozót.
S merre egy rést leltek, gyorsan elszeleltek.
A többit azután alig egy-két nappal,
a derék rendőrség verte szét kardlappal.
Le a kalappal!
Romhányi József - Villamoson
Utazunk egy zsúfolt
villamosnak csúfolt
szekéren.
– De kérem!
ön lábamon ácsorog
s kalapjáról rácsorog
az eső a vállamra
s a sálamra!
Vegyen egy új sálat!
– Állat! –
Mondja a másik úr.
Durr!
Pofon volt a válasz.
– Na ettől szétmállasz! –
De nem mállott.
Talpra állott.
S az illetőt hasba rúgta:
– A pofonért itt a nyugta! –
Az meginog és megszédül
s leül, hol már a szomszéd ül.
Felbődül a szomszéd:
– Most meg engem nyom szét! –
Vad haraggal és erővel
fejbe vágja esernyővel.
Kezében a fél ernyője,
másik fele meg elnyőve.
Kiveri az asszony fogát,
ki egy kosár tojást fog át.
Az csak éppen egyet sikolt,
mint egy gyermek feltapsikolt.
Nem nézi a bűnös ki volt,
tojást kap ki a kosárbul
s a kopasz úr feje sárgul.
De csaló a tojásüzlet!
A kocsiban szörnyű bűz lett.
Vigaszt nyer az asszony, ráfér:
nem volt kár azért a zápért,
az igazság nyert befolyást:
egy zápfogért egy záptojást.
A kopasznál, – meghökkentő, –
se rongydarab, se zsebkendő.
S mer’ a haj nem vetett gátat,
elérte a lé a hátat.
És mint minden ilyen helyre,
legyek szálltak rá a fejre.
Már érezték némelyek,
hogy a gyomruk émelyeg.
De elsőnek, – a sors bosszul, –
épp a bősz úr lett most rosszul.
Megszédült. Na! Most lefekszel!
Ám egy végső, hős reflexszel
behúzta a féket.
A fejemmel léket
ütöttem az ablakon
s vakon,
mint katona, ha egy házba beront,
elfoglaltam ájultan a peront.
Órák múltán tértem észhez.
Mi közöm volt az egészhez?
Szép Hetet kivánok Mindenkinek!
JUHÁSZ GYULA: Béke
Lágy lilába öltöztek a fűzfák,
Fák fölött a béke kékje leng,
Enyhe bánat madara repült rám
S bennem régi vers zenéje zeng.
Messze, mint az álom, él a város,
Itt a Tisza bűvölete már,
Itt meséim erdejében járok,
Itt az idő örök csendje áll.
Itt reménnyé épül annyi emlék
És emlékké szépül a remény,
Feledünk itt hűtelen szerencsét
S kikötünk az álmok szigetén.
Itt fölöttem tűnhetnek az évek,
Én túlnézek tűnő éveken.
Szívem árad át e békességbe
És e békesség a szívemen.
ANTÓNI SÁNDOR:
NŐNAPI KÖSZÖNTŐ
Nőnap alkalmából szeretettel köszöntünk titeket,
Kik az élet viharában is velünk vagytok szüntelen.
Talán nem is tudjuk mind ezt megköszönni,
De szívből tudunk mindezért szeretni,
Köszönet és hála nektek mindenért,
A jó Isten áldása szálljon rátok mindezért.
Életünkben göröngyös út is vezet,
Velünk vagytok akkor is és nyújtotok kezet.
Szeretettel és hálával tartozunk néktek,
Kik az életünket, szebbé és boldogabbá tettétek.
Mellettünk vagytok egy életen át,
Hűségünket, szeretetünket, nyújtjuk cserébe érte át.
Életünkben a leghűségesebb társunk,
Bár merre is jártok mindig hazavárunk.
Nélkületek az élet semmit sem érne,
Mint tenger vize, mi partot sose érne.
Szeretünk titeket egy életen át,
Kik szívet és életet adtatok cserébe át.
Mint napsugár az életünket ragyogja át,
Veletek vagyunk az élet viharán.
Köszöntünk hát titeket meleg szívvel,
Az életben soha el nem múló szeretettel.
Zsenge virágillat harmatozza lelketek,
Hogy a sors viharában is boldogok legyetek.
Kívánunk sok erőt, egészséget,
Minden évben szerencséket.
Szemetekben könny sose legyen,
Napjaitok vendége az öröm legyen.
Nőnap alkalmából minden jót kívánunk,
Mi férfiak szívünkbe örökre titeket zártunk.
M: - Észrevetted, hogy egy férfi követ minket 38 és fél perce? Vajon mit akarhat?
L: - Logikus: meg akar minket erőszakolni.
M: - Óh, jaj! Ennél a sebességnél és távolságnál legkésőbb 15 perc múlva utolér minket! Mit tegyünk?
L: - Az egyetlen logikus dolgot: fussunk gyorsabban.
M: - Nem megy.
L: - Persze hogy nem megy. A férfi ugyancsak az egyetlen logikus dolgot teszi: ő is gyorsabban fut.
M: - Tehát mit tegyünk? Ezzel a sebességgel egy perc múlva utolér.
L: - Az egyetlen logikus dolgot: elválunk. Te ezen az úton mégy, én a másikon. Mindkettőnket nem tud követni.
A férfi Logika nővért követte. Matematika nővér elérte a kolostort és nyugtalan volt Logika nővér miatt. Végre megérkezett Logika nővér.
M: - Logika nővér! Istennek hála, hogy itt vagy! Mondd, mi történt?
L: - Az egyetlen logikusdolog: a férfi mind a kettőnket nem tudta követni, tehát utánam jött.
M: - Igen, igen! De mi történt aztán?
L: - Az egyetlen logikus dolog: olyan gyorsan kezdtem futni, ahogyan csak bírtam.
M: - És aztán?
L: - Logikus. Ő is olyan gyorsan kezdett futni, ahogyan csak bírt.
M: - Igen, és aztán?
L: - Az történt, aminek történnie kellett: a férfi utólért.
M: - Te szegény, és mit tettél?
L: - Az egyetlen logikus dolgot: felkaptam a szoknyámat.
M: - Óh, nővér? És mit tett a férfi?
L: - Az egyetlen logikus dolgot: leengedte a nadrágját.
M: - Óh, nem! És? Mi történt azután?
L: - Hát nem logikus, nővér? Egy apáca felemelt szoknyával gyorsabban tud futni, mint egy férfi leengedett nadrágban!
És ti mindannyian, akik azt hittétek, hogy itt most egy piszkos történet következik, mondjatok el két Üdvözlégyet!
Szia!
Aranyos vagy! Köszike!! Viszont!
A képmelléklet se rossz!
Kellemes hétvégét neked!
Kosztolányi Dezső
Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól
vallok,
nők, rokonaim.
Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,
mint senki más,
s szeretlek is benneteket.
Zavarosak, mint én,
termékenyek, mint én,
zavaros források, melyekből aranyat mostam,
igazi aranyat.
Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,
de igazabbak
a meddő gondolatnál,
a büszke hazugnál,
a csontos, ijesztő, gyilkos férfinál.
Hová is futhatnék én,
kócos fejemmel,
költészetemmel,
rettenetesen cikázó tétovaságommal,
ha nem volnátok ti,
megértők, megbocsátók,
elvtelen szentek,
jámbor pogányok,
bizonytalan jók,
valóság hű sáfárjai.
Ha varrtok, vagy vajat mértek,
kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel,
s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,
fölkacagok az örömtől, hogy vagytok,
és én is vagyok mellettetek.
Hozzátok kötözött engem a végzet,
örökkévalóan,
köldökzsinórral, azután a vágyak
eleven kötelével,
hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé,
s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.
Nem egy, hanem mindegyik.
Mindegyik leányom, mindegyik feleségem,
mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem.
Mindegyik anyám.
Szép hétvégét Boldog Nőnapot kivánok!
Nőnapra
Óh Ti nők mi lenne velünk nélkületek,
Ha nem lenne oly szép fénye szemeteknek?!
Amivel oly csodásan ránk néztek,
Nem tudnánk már létezni, s élni nélkületek!
Anyaként a csodát viszitek véghez,
Gyermeket adtok ennek a szép életnek!
Ápoltok, óvtok gyermeket, minket,
Ezért elismerést és tiszteletet érdemeltek!
Megköszönni nektek a sok jót nem lehet,
Azt amit kapunk kedveset és szépet!
Ezernyi hála köszönet hölgyek,
Könnyes szemmel, boldogan meghajolunk előttetek!
Ezen a szép napon had köszöntsünk Titeket,
Hisz semmi ez ahhoz amit érdemeltek!
Köszönjük, hogy angyalok vagytok,
Az életben legyetek nagyon boldogok!
Francoise
Szép napot kivánok!
“Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.” (Wass Albert)
A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.
Wass Albert
Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
Wass Albert
Valaki egy széket tolt oda, és ő leült a székre. És arra gondolt: le kellene festeni mamikát. És arra gondolt: lefestettem az életben száz és száz asszonyt, de mamikát soha. Miért? Miért, hogy éppen a legkedvesebbet, a legszebbet nem? Miért? Az ember annyi mindenre gondol az életben, csak arra nem, ami fontos. Az ember képeket fest, mindenről, mindenkiről, csak éppen arról nem, aki a legtöbb, aki a legfontosabb, aki a legszebb. Miért?
Wass Albert
Köszönöm a szép verset
