Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pl. olvastam itt az NLC-n ilyen sztorikat, hogy valaki kiment külföldre szállodát takarítani, de olyan nehéz munka volt az számára, hogy állandóan bőgött miatta... erre pl. én képtelen lennék - mondjuk lehet, hogy ő valami pasi elől menekült, erre már nem emlékszem pontosan...
Olyan volt, hogy úgy éreztem, nem bírok egy munkával, és akkor az első hét végén nagyon bőgtem miatta, de rákövetkező hétfőn még bementem dolgozni... de teljesen le voltam fagyva, nem láttam a megoldást, szóval felálltam és kiléptem onnan...
Vagy volt olyan, hogy tanítani-gyerekfelügyelni hívtak egy családhoz - régebben vállaltam ilyesmit, de akkor pl. azért mondtam nemet, mert zavart volna, hogy egy fiatal családba kell bemennem, amikor nekem meg éppen nagyon fájt, hogy nem teljes családban nevelem a lányomat...
Vagy pl. büfésnek azért nem jelentkezem, mert úgy gondolom, ez ilyen diákmunka-féle, amiből már kinőttem - tinikoromban amúgy nagyon szerettem csinálni. De szerintem ilyen helyekről nincs továbblépés. Arról nem is beszélve, hogy nem a diplomásokat várják oda...
Ja, igen, a Jupitert azt tudtam, de mivel nem áll a 12. házamban, ezért nem gondoltam, hogy fontos az, hogy Nyilas. A Neptunusz áll a csúcsán, arra koncentráltam valahogy... :)
Hát, megpróbálom többször az agykontrollt, mert leginkább a laboromba szoktam csak lemenni, ha gyógyítani szeretném magam... de lehet, hogy inkább a célokra kéne koncentrálni... de azért ugye nem baj, ha légkondis termet képzelek el inkább?
(egyszer próbáltam, hogy a vágyott fizu összegét képzeltem el, de valószínűleg nem voltam elég kitartó, meg talán érzékletesebben kellett volna... hogy örülök neki, meg ilyesmik... meg talán megvannak a korlátok, hogy ne képzeljünk már túl nagyot, amikor eddig semmink sem volt...
)
XII. házas Nyilas vagy Jupiter az egyiptomi múlt. Nem tudom, mi értelme tudni ezt, valszeg semmi, ezért fedi homály és nem véletlenül nem emlékszünk rá.
Az agykontroll azt mondja,hogy ne törődj azzal, ha nem látod előre a célhoz vezető utat, csak gondolj a célodra és kezdd az első lépéssel, és mint a ködben, mindig ki fog rajzolódni a következő lépés. Ha magára az útra koncentrálsz, eltéríti a figyelmed a célodról. Képzeld el elalvás előtt minden este a célod, hogy ott ülsz az asztrós tanfolyamon, vidd bele az összes érzékszervedet, milyen érdekes a téma, milyen szép az ábra a kivetítőn, meleg van a teremben, vizet iszol...stb.
Épp nézem a híradót és muzulmán szépségversenyt mutatnak, talpig csadorban mindegyik, hát ez az egyik leghülyébb dolog, eleve megvan a véleményem az ilyen versenyekről, na de ez..... :))))))
Az élet kompromisszuma kb, hogy lemondasz valamiről, cserébe valamiért, szabad akaratból és utána nem panaszkodsz. :)
Hiába kötök kompromisszumot, ha utána bedilizek a munkahelyen.
Konkrétan milyen kompromisszumra gondolsz?
Párkapcsolatok: itt sem értem, mit kéne kötnöm. Kábé arról van szó ugyanis, hogy mivel senki sem udvarol, nem is tudom, kivel kéne kompromisszumot kötni.
De pl. volt egy srác, akivel haverok voltunk, aztán egy buliban megcsókolt, én meg nemet mondtam, mert úgy éreztem, nem tudom megteremteni a körülményeket ahhoz, hogy együtt járjunk. Persze nem voltam szerelmes belé... ő pl. kancsal volt - de engem ez nem zavart volna. Az sokkal jobban zavart, hogy több másik srác is volt a közelemben akkoriban, minddel jól elvoltunk haveri szinten, és nem tudtam eldönteni, melyik tetszik igazán...
Vagy pl. az első barátom nyúlszájjal született - őt én "vadásztam le" magamnak. De sajnos ez később visszaütött, talán időt kellett volna adni neki, hogy eldönthesse, egyáltalán tetszem-e neki, és ha igen, akkor udvarolhasson...
Volt egy pasim két hónapig, ő meg elkezdett sántítani - de nem én hagytam ott őt, szerintem ő alakította direkt úgy a szituációkat, hogy végül annyit mondtam: majd hívlak, és persze nem kerestük egymást többet...
Párkapcsolatoknál azt a kompromisszumot nem tudom megkötni, hogy egy ilyen semmilyen udvarlásra igent mondjak - valahogy szükségem lenne arra, hogy udvaroljanak. Lehetőleg egyszerre egy pasi tegye, és azért ne csak egy ilyen lerohanós udvarlás legyen, hanem valamennyire ismerjük is meg egymást előtte...
A másik kínosd kérdésem az lenne, hogy TE milyen kompromisszumot kötsz, állás, párkapcsolat, ill. a nagy ÉLET terén?
Aztr már tudjuk, hogy neked mi nem jön be, mik azok amiket SOHA, stb.
Az élet ugyanis csak és kizárólag úgy működik pozitívan, ha tudsz kompromisszumot kötni, és megpróbálsz olyan jhelyzeteket is elfogadni, amik neked nem mindig jönnekl be......
Sziasztok Mindenki! Csak benéztem. Frajni mi nem ismerjük egymást, de szomorúan olvasom a soraidat. Neked nincs állandó munkád? Mármint amikor minden nap mész? és párkapcsolat? Persze nem kell válaszolni, ha indiszkrét vagyok
csak szerettem volna megérteni miért "nem találod a helyed mostanság..." 
Általában véve gondom van azzal, hogy ha szeretnék valamit, akkor az odavezető út lépéseit lássam - pl. lett volna régebben lehetőségem elvégezni olyan tanfolyamokat, amelyek mindig is érdekeltek, csak valahogy pont akkor nem jutott eszembe, hogy na most ezt és ezt el kéne végezni! Később meg már nem volt lehetőségem.
Most nyárelején eljutottam addig, hogy nézegettem a Humanisztikus Asztrológiai sulit, de odáig nem jutottam el, hogy akkor hogyan is kéne előteremteni rá a pénzt... szóval tudtam, hogy el kéne mennem dolgozni, de valahogy képtelen voltam realizálni - mindig jött valami, ami lekötötte a figyelmemet. Most meg hiába verem a fejem a fala, hogy miért nem koncentráltam inkább erre...
Ezt az egyiptomi múltat te hol látod, mert én még nem fedeztem fel?
Mondjuk nekem a karmaasztrológiában ez az egyik legérthetetlenebb rész, hogy mit kezdenek azzal az emberek, ha ilyen-olyan múltjuk van... jó, aki érzi, hogy tényleg az van neki, és tudja, hogy a saját kis életében hova pakolja, annak biztos hasznos... de én igazából nem nagyon látom gyakorlati hasznát - pl. a Jupiterem együttáll a Regulusszal, ha jól tudom - jelen inkarnációmban nem hiszem, hogy ennek sok értelme lenne.
Az asztrológiát szívesen űzném hivatásszerűen is, csak ahhoz előbb el kéne végezni hivatalosan egy sulit- na, pl. nézegettem amerikai asztrológusképzőket is neten... hogy akkor már legyen nemzetközi a dolog! Minden van, csak pénz kell hozzá! :D
Elvileg az MC-m miatt és a Mérleg napjegy miatt ideális lenne valami tanácsadó meló - a közbezárt 2. házam miatt ez egyelőre úgy néz ki, hogy ingyen osztogatom a tanácsot...
Szerintem a Bak teherbírásoddal, sokra vihetnéd, a Bak nők nagyon szorgalmasak szoktak lenni.
Neked is ott az egyiptomi múlt. :)
Gyógyítói munka sosem érdekelt? mondjuk az asztrológusi szolgálat is jó lenne neked, hogy érzed?
Szia!
Hát, nem adtam be többszáz helyre a jelentkezésemet, ez tény. De mindenféle helyen próbálkoztam, amibe úgy láttam, a képességeim alapján bekerülhetnék(ügyfélszolgálat, fordítóiroda, PR, irodai ügyintézés). Sehova nem vettek fel, csak ilyen ügynökösdi melókra, ami meg nagyon messze áll tőlem, megpróbáltam többször is, különböző helyeken, nem ment. Szóval ez az öt év úgy igaz, hogy azért egy-két hétre találtam ilyen ügynöki melókat, de hát annyira látszott, hogy nem megy ez nekem, hogy ott is hagytam.
Másfél éve egy darabig statisztáskodtam, de valahogy az sem passzolt igazán, mert az olyan tengi-lengi meló, nem kell nagyon odatenni magadat... ettől függetlenül lehet, hogy muszáj lesz újra belemennem, csak onnan nagyon kevés pénzt lehet összeszedni, az utazást viszont fizetni kell, meg mindig úgy jelenj meg ugyebár, hogy a forgatásnak megfelelő öltözékben... azért nem egyszerű a téma! :D
Nyár elején ügyfélszolgálatra hívott egy ismerős, de én em mertem elvállalni, hogy a város túlsó végébe utazzak nap, mint nap, tömegközlekedéssel, ugyebár... az napi három óra utazás a 8 óra munka mellett - én már öt évvel ezelőtt is nagyon rosszul viseltem az ilyen ingázást.
A külföldről: nyelvekkel mindig is jól elvoltam, az pl. nekem inkább szórakozás, ha nyelvet tanulhatok.
Érdekes módon hiába jártam Külkerre, nem jutott eszembe külföldre kacsingatni, vagy inkább úgy mondanám, hogy a realizálását nem gondoltam végig a dolognak... talán úgy gondoltam, hogy majd Fősuli után... csakhogy addigra megszületett a lányom... így képtelenség külföldre mozdulni, egyedülálló szülőként... egyébként abszolút tervben van a dolog, de csak a biztosra mennék ki. Szóval ha itthonról valahogy megalapozom...
Most nézem a képleted, ami azért elég sok mindent megmagyaráz...
Egyébként beszélsz nyelveket? Éltél már külföldön? A X. ház Plútója a 9.ben és a Nap is 5 fokra a 9. háztól. Én a helyedben megpróbálnám. Lehet azért nem találsz itt munkát, mert nem itt kellene keresned. Hallottam már ilyet, hogy valaki évekig próbálkozott Bp.en és állandóan falakba ütközött, aztán megpróbálta a külföldet és azonnal bejött neki minden, mert az volt az útja, és korábban még csak eszébe sem jutott.
5 év munka nélkül elég sok.., talán nem is kerestél igazán munkát, nem? ennyi idő alatt, azért már csak a nagy számok törvénye alapján is kellene valaminek sikerülnie, nem?
Nagyon nehezet kérdezel, és nincs rá egyszerű válasz.
Amikor felébredek éjszakánként és másfél-két órát fekszem ébren, agyalva, szorongva, és másnap kialvatlanul ébredek...
Amikor látom, hogy milyen bizonytalan az egzisztenciám, és hogy azt sem tudom, hova kapjak, hogy javítani tudjak rajta, vagy azt érzem, hogy nincs elég energiám változtatni...
Amikor megyek a buszon, és megalázottnak érzem magam és gyűlölöm az embereket...
Vagy amikor tudom, hogy jobban érezném magam egy jó kis sétától, de úgy érzem, hogy idétlen dolog csak úgy elindulni csak a séta kedvéért, és aztán inkább otthon maradok, pedig otthon sem csinálok semmi értelmeset - nos, ilyen esetekben nem vagyok boldog.
Amikor együtt vagyok a lányommal, amikor tudom, hogy egyelőre (majdnem) mindent meg tudok neki adni, és jó úton vagyunk, akkor boldog vagyok.
És akkor is elégedett vagyok, amikor sikerül megcsinálni egy fejtést pl., főleg, ha még pozitív visszajelzést is kapok rá.
Meg boldog tudok lenni ilyenektől is, hogy süt a Nap, fúj a szél (amikor nagyon fúj, attól mondjuk már nem :D), látok egy gyíkot stb. :)
Szóval nagyon ingadozó a hangulatom.
Állítólag ez azért van, vagy részben azért, mert az első plátói szerelmem miatti fájdalmat magamba rejtettem, és ez így nyilvánul meg...
Csak így több, mint húsz év távlatából nem igazán lehet ezzel mit kezdeni... azok az érzések elmúltak, max. azt kéne kommunikálnom, ami most van... de ahogy írtam, elég nehezen megy számomra az érzelmi kommunikáció.
Nekem ez a Nap-Hold-Aszcendens dolog úgy működött az életemben nagyon sokáig(kábé az első Szaturnusz visszatérésig), hogy én csak a Mérleg Napomat érzékeltem, azt éltem meg tudatosan(pedig a horoszkópomat már addigra átrágtam párszor!). Aztán egyszer az egyik barátnőm megjegyezte, hogy én milyen változó, hangulatember vagyok... és ez a barátnőm már középsuli óta ismert engem, szóval teljesen ledöbbentett, hogy ő engem ilyennek lát! ... és akkor jöttem rá, hogy mások az Aszcendensemet-Holdamat látják belőlem... és csak azóta látom magamon tudatosan én is ezeket, addig egészen tudattalanul éltem meg a hatásukat.
A jobbá válás kérdésköréhez: én úgy érzem, hogy törekedhetünk a jobbá válásra, és persze kell is, csak vannak dolgok, amiket ha nem látunk, akkor hiába törekszünk, úgyis mindig visszaesünk, nem tudjuk tartóssá tenni a hatást - aztán egyszercsak valami miatt kapunk egy zöld utat a sorstól, és szinte megmagyarázhatatlan, hogy miért kezd el valami sikerülni, amit addig hiába próbáltunk százszor is...
Gondolom, ez olyan, mint pl. a retrográd Merkúr, hogy 48 éves kor után direktbe fordul... vagy most találtam egy cikket a közbezárt jegyekről, és ott egy utolsó mondatban azt írják, hogy egyesek szerint az első Szaturnusz-visszatérés előtt nem is igazán lehet oldani a közbezárt házakat, merthogy a Szaturnusz a küszöb őre, tehát csak azután lehet hozzáférni a "kulcsokhoz"...
Én is kihajigáltam az embereket, a szituációkat, pedig akkor nagyon úgy éreztem, hogy ezt én nem is akarom, csak a sorsom kényszerít rá - ez kábé a Szaturnusz-visszatérésem idején történt.
Most meg totál olyan, mintha a sors kényszerítene megint, csak pont az ellenkezőjére, hogy most meg engedjem közel magamhoz az embereket, de nekem meg herótom van ettől!
úgy érzem, ha megteszem, megint ugyanúgy be fognak csapni, kihazsnálnak ésatöbbi, mint azelőtt - nem érzem, hogy eléggé megerősödtem volna az utóbbi években ahhoz, hogy kezelni tudjam ezeket az új kapcsolatokat. És van elég bajom enélkül is.
Igen, ezt a ne kössön meg engem semmi-t érzem én is. Mert amikor pl. járok valakivel (na, erről azért nincs túl sok tapasztalatom), akkor hajlamos vagyok túlságosan a kapcsolatra koncentrálni, és közben valahogy elveszek én magam... épp ezért az igazit is úgy képzeltem el inkább eddig, hogy azokban a dolgokban tevékenykedik, amikben én is szeretnék, és akkor ketten csináljuk, így minden szempontból jól járunk... de mostanában eléggé úgy tűnik, hogy ami engem érdekel, az a férfiak nagy részét nem igazán, és hát nem csap be villámként a szerelem sem, tehát tényleg inkább csak olyasvalakit kéne találni, akivel jól érzem magam... azt nem tudom, hogy mennyire leszek képes igazinak tekinteni és/vagy saját magamat megvalósítani mellette...
Amúgy akiket Igazinak éreztem életem során, azok is valahogy annyira nem mozdultak felém, hogy nem tudott összejönni belőle kapcsolat... volt, akinek pl. középiskola elejétől tetszettem, de mégis mindig mással járt, és amikor megkörnyékezett(középsuli végén, meg később az osztálytalálkozón), akkor meg én jártam másvalakivel, illetve már várandós voltam, és előbbi esetben különben is elegem volt a világból - szóval tipikusan az történt, amiről beszéltem, hogy a sors akkor adott volna valamit, amikor én már lemondtam róla, és hát én ilyenkor egyáltalán nem nyújtom ki a kezemet az "ajándékért"...
Ezt az ingadozó teljesítményt is lehet, hogy az első házas Holdamnak köszönhetem, meg mondjuk a 6. házam(munka, rutinfeladatok) az Ikrekben van - hát az sem a sztahanovista hajlamot erősíti! :)
Általában az van, hogy nyakig belevetem magam valamibe, teljesen lefáradok, és akkor egy darabig képtelen vagyok folytatni. Illetve a dolgok befejezése/komplettírozása/elengedése nehezebben megy a kezdeti lendület után.
Köszönöm, remélem, úgy lesz! :)
Én nagyon eltávolodtam az emberektől az utóbbi években, és nehezemre is esik visszatérni közéjük - meg szeretném oldani, hogy ne kelljen sok ember között forgolódnom napi szinten. Persze Mérlegként az sem jó, ha nincs senki, akivel kapcsolatot tartsak.
Az biztos, hogy nem tudom állandó szinten tartani a teljesítményemet - ezen muszáj változtatni, és próbáltam is, hát... némi sikerrel, de még számomra sem elég meggyőző...
Megadom mégis a születési dátumomat újra, mert úgy tűnik, félreérthető voltam, most csak tranzitál a Plútó az Aszcendensemen-Holdamon-I.házamon, szóval: 1979.09.29. Budapest, 13:35
De amúgy gondolom, tranzitra is érvényesek ezek az első házas Plútó leírások, csak nyilván bizonyos korlátok között... szóval nagyon hasznos, hogy leírtad ezeket, köszönöm! Főleg, hogy "Az I. házas Plútó valóban magányosság érzetet ad, de csak addig, amíg meg nem tanulja a szülött kimutatni az érzelmeit." Ezzel az a gond, hogy nem nagyon van kinek elmondanom, meg hogy az érzelmeim leginkább akkor jönnek elő, amikor egyedül vagyok, szóval nehéz egyáltalán újra átélnem őket/visszaemlékeznem rájuk olyankor, amikor társaságom is van hozzá - így hiába mesélek róluk, nem nagyon jön az a megváltó megkönnyebbülés, amiről mások beszélnek... de ez mondjuk mindig így volt velem... lehet, hogy csak gyakorolni kell...
A változás szelét azt érzem amúgy, csak egyik nap erre fújna, másik nap arra... ez is eléggé jellemző rám, hangulatember vagyok... egyik nap biztos vagyok benne, hogy A irányba kéne mennem, másik napra teljesen elbizonytalanodom és elindulok inkább B felé... csak mostanában már annyira nincs energiám, hogy muszáj lenne rájönnöm, hogy merre is menjek... és ahogy írod, az a baj, hogy az érzelmi motiváltságomat ez jelentősen befolyásolja - általában eljutok félútig, és ott megáll a folyamat.
Jó neked, hogy ilyen erős az intuíciód, nekem elég gyenge. Én gyakorlatilag egyáltalán nem tudtam mit kezdeni az esettanulmányokkal, mindig mellélőttem!
Általában jellemző rám, hogy nem tudok rendszeresen meditálni/agykontrollozni/reikizni - valahogy elunom, belefárad az agyam abba, hogy mindig ugyanazt csinálni, és olyankor az az érzésem, hogy nem is hatásos a dolog. Inkább alkalmanként, amikor olyan "hangulatom" van, akkor élvezem ezeket. Egyszer volt hasonló élményem, mint amit írsz, ilyen "én magam vagyok az isten" érzés, de az eléggé meglepett, és nem nagyon tudtam vele mit kezdeni... amúgy meg valahogy unalmasnak tartom a meditálást, inkább ilyen vezetett relaxációk, amik bejönnek, alkalmanként... lehet, hogy egyszerűen az a baj, hogy nem is tanultam meditációt sehol...
A grafológus nevére sajnos nem emlékszem, a Westendben volt egy ilyen pult, ahol egy darabig rendszeresen előfordult, mostanában nem tudom, hogy megtalálható-e még ott...
Sziasztok!
Itt vagyok ám, csak délelőtt dolgom volt. Köszönöm, hogy ilyen sokan írtatok - jé, tényleg olvassák többen is a topikot! :D
Ma egyébként jobban vagyok, próbáltam összeszedni magamat.
Mindjárt reagálok a hsz-ekre...
Ezek a gondolatok nagyon igazak, én is ezt vallom.
Itt folytathatnám is azzal, amit már sokszor leírtam, ha te nem vgy boldog, a környezeted sem az.
Első és legfontosabb feladatod ebben az inkarnációdban - szinte kötelező - hogy magadat tedd boldoggá!
Nehezebben alszom, ezáltal sokkal többet álmodozom.
Fantáziálok, aztán rájövök, hogy ez az út is zárva előttem... Érzékenyebb vagyok az átlagnál, jobban fájnak azok a dolgaim, amik elromlottak már.
Erősödött a beleérző képességem, vagy talán a telepátiám, tegnap valakivel - akivel már régen beszéltem - egyszerre írtunk egymásnak.
Ma éjjel azt álmodtam, hogy nem volt testem, csak gondolataim.... lehet, hogy ezt is a Telihold okozta.
Többen hívnak telefonon, írnak emailen, és érzem, hogy több bennem az együttérzés, mint általában. Óráim mennek el azzal, hogy mások bajaival foglalkozom..-..
Talán kicsit szeszélyesebb is vagyok, de azt annak tudom be, hogy ismét kezdem a fogyókúrát, mert folgyó Holdnál sokkal hatékonyabb.
Azt hiszem, először mindenki a fogódzókat keresi, miután kilátástalannak találja az életét.
Keresi a miértekre a választ, csak az a baj, hogy először - mint oly sokszor írtam már - opponálunk, kivetítünk, és minden megoldást másban akarunk megtalálni, nem önmagunkban.
Ismét csak oda tudok visszatérni, ha ismered a sorsodat és magadat, akkor könnyebb erre az útra visszatérni, de a megoldás akkor már sokkal nehezebb.
Te rájöttél, hogy a megoldás benned van, és etrre többek között az asztrológia vezetett rá.
Azért kellene tanítanod itt a topikon, mert sok olyan dolgot átéltél, ami oda vezetett, hogy tanácsot tudj adni másoknak.