Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nos, azt gondolom, hogy én ezeknél sokkal durvább kompromisszumokat voltam kénytelen kötni az életemben, csak nem vagyok rájuk ennyire büszke.
Maradjunk annyiban, hogy ahogy ti is, majd én is inkább megoldom egyedül a dolgot.
Pontypandynak üzenem, hogy parancsoljon, folytathatja a beszélgetést az asztrológiáról!
Tudod a topik fennállása során nagyon sok minmdent tanultunk, sok mindenről beszélgettünk, és bátran állíthatom, hogy sok mindenkinek segítettünk.
Olyanoknak, akik a mai napig írnak időnként privit, és köszöik azt a tudást, amit annak idején átadtunk neki.
Ezzel nincs mindenki így. Példa rá, a fejtéseim, vannak, akik kipipálják, mondván "ez nem én vagyok" és mennek tovább a rossz úton.
Senkii nem lehet maradéktalanul boldog, ilyen az életünk. Ez van, mondhatnánk.
De igenis kötelességünk azon dolgozni, hogy ebből az inkarnációból kihozzuk a legjobbat.
Az idők folyamán pár ember tudása és hozzáállása kivívta nálam az elismerést, őket "tanársegédnek" fiogadtam meg. D
Most te is beléptél a soraikba. Köszönöm.
Nagyon tetszenek a hozzászólásaid....!
Kár, hogy befejezted, hisz te nagyon jól ismét egy másik oldaláról ragadtad meg a témát, amiről beszélgetünk, és csak remélni tudom, hogy ki tudjuk zökkenteni Franjit ebből a mindenről lemondó és feladó állapotból.
Minden példának örülök, hisz ez a probléma nemcsak Franjinál áll fenn, most nemcsak az ő világát akarjuk "megváltani", nagyon sokan szenvednek még hasonló kudarcoktól.
Mi akik osztogatjuk a tanácsainkat, (az észt:))), mi sem tesszük mindig azt, ami a nagykönyvben megvan írva, gyarló emberek vagyun, csupán annyi, hogy megpróbálunk mi magunk szembeszállni a kudarcainkkal, és ha egy mód van rá, nem hagyjuk magunkat legyőzni.
Kérlek, írd le máskor is a gondolataidat!
Drága Ilem!
Köszönöm neked, hogy ezt leírtad!
Ezzel kiegészítetted az én előbbi írásomat, amivel azt hiszem példát tudunk mutatni: én a párkapcsolati kompromisszumra, te pedig a szakmaira.
Tulajdonképpen mindketten arra adtunk választ, hogy hogyan is kellene hozzáállni az élethez.
Rengeteg hibát követtem el mindeközben, amit ma már érett fővel másképpen csinálnék, hisz mint a férjemnek is mondtam korántsem vagyok "tökéletes", de úgy mint te a munkádban, én a párkapcsolatomban megpróbáltam helytállni.
Volt eset, hogy álltam a konyhában, és azon gondolkodtam, hogy őt öljem meg, vagy magamat...:))))
Aztán elnevettem magamat, és inkáb bementem, hozzábújtam - szent volt a béke, és sokkal jobban éreztem magamat utána, mintha napokig puffogtam volna.
Vallom, hogy ezt mindenki meg tudná csinálni, csak van egy bökkenő: a legtöbben mástól várják a megoldást, és minden kudarcért mást hibáztatnak.
És a végeredmény mindkettőnknél az: hogy megérte.
Nagyon örülök, hogy hozzászóltál, és egyáltalán nem volt hosszú.
Az igazi gondolatokat nem lehet egy mondatban kifejteni.
Hát....bevallom férfiasan, nagyon hiányoztál.
Nem igazá tudtam mire vélni, így aztán sok minden mellett, a te hiányod is hozzájárult ahhoz, hogy megpróbáljam a topikot egy kissé lazítani az életemben.
De ez a magyarázat természetesen elfogadható, mert nekem is van még tartozásom feléd, a CD-k értelmezése.
Itt áll a gépem asztalán, tehát naponta eszembe jutottál.
Örülök, ha benézel időnként, mert most sokakat érdeklő igen érdekes dolgokról beszélgetünk.
Én ezt úgy magyaráznám, hogy a horoszkóp és a karma igeneis nem determinál, és a saját boldogságunk érdekében mindig tudunk változtatni rajta.
(ha van erős akaratunk és kitartásunk).
Puszi, és mégegyszer örülök nekled.
A középső unokám XII. háza Oroszlán.
A 4 közül ő az, aki a leghatározottabb, nagyon erősen spirituális beállítottságú, először azt hittem kristály gyerek, aztán rájöttem, hogy nem, ő volt a "fáraó", akit akkor is, és most is mindenki tisztel és elismer.
Olyan megérzései vannak, hogy az félelmetes,, 15 évesen úgy irányítja az életét (és a körülötte élő családját is) mint egy megfontolt, sokat tapasztalt úriember.
Az uralkodó minden tettében kikacsingat, csakhogy mivel Mérleg a szentem, ezt úgy tudja tenni, hogy "kegynek" vesszük minden felénk irányuló tettét, mivel rendelkezik a Mérlegek jópár jótulajdoinságával.
Az érdeklődése pedig Egyiptom irányában határtalan, tele van DVD-kel a témában,
A két nagyot most készítem fel a történelenm érettségire, és ő odaül csupán azért, hogy hallgassa az ókori történéseket.
Ennyit saját tapasztalatból.
De amikor sorselemzéseket készítek, és találkozom XII. házas Oroszlánnal, a fejtésem és a jóslatom mindig bejön, és ezt külön megköszöni az illető, akit fejtek.
Bár nem szoktam publikálni ezt, de irogatok is, és mivel idevag, beteszem az egyik írásomat.
"
Átlagos vasárnap délután volt. Már nem is emlékszem, hogy melyik évszakban, csak a fényekre, azokra tisztán, beáradtak az ablakok elhúzott függönyeinek a résein, és az aranyló fürtökre is, meg az üdítős poharakról visszaverődő halvány-piros vibrálásra.
De igen! Már emlékszem! Nyár volt, még tomboló korszakát élő, perzselő, igazi nyár. Nyár, mely sugaraival a lányom szőke haját arany zuhataggá tette, kisfiam kurta fürtjein pedig vidám táncot járt.
Arra emlékszem, hogy a lányom 9, a fiam pedig 7 éves volt, ültek a szőnyegen és kártyáztak Papival, az apjukkal.
Én egy csokrot rendeztem vázába, kertből szedett napraforgókat, harsogó zöld spárga zölddel.
Valami végtelen nyugalmat éreztem, talán a virágtól, talán a kedves hangoktól......
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a kicsinek már-már legörbült a szája, utálta, ha veszített, ő egy olyan győztes fajta.....
Aztán Papi valami vicceset mondhatott nekik, mert mindhárman elkezdtek szívből kacagni.
Emlékszem, nem fájt, hogy kimaradtam belőle. Nekem többet adott a látvány:
ott gurult és csuklott a nevetéstől a szőnyegen - az egész életem"
Én egy Szűzzel éltem 40 évig. 17 évesen kezdtük.
Erről már sokaknak példálóztam, most ismét elmondom, de mivel nem vagyunk egyformák (szerencsére), ezért lehet, hogy másnál nem működik,
Kezdetben kirázott tőle a hideg, ha lehetett még a buszra sem szálltam fel, amelyiken ő utazott, és szóval tartotta a többi gyereket.
Aztán megtört a jég, először haverok lettünk -hoztam vittem, mint postás a szerelmes leveleit - és végül egyszercsak rájöttünk, hogy egymásnak vagyunk teremtve.
Két gyerek (előtte kivártuk az egyetemeinket, 6 év együttjárás), majd esküvő.
Aki élt már Szűzzel, az tudja miről beszélek.
Ő volt a legjobb apa és férj, csak a családjának élt utolsó pillanatig, de olyan kemény, kritikus, mondhatnám úgyis, hogy "piszig" természete volt, hogy 10-ből 6 nő biztosan otthagyja. És az a 6 tette volna rosszúl.
Sokszor ütköztünk, sokszor számoltam magamban, sokszor kértem, hogy ne várja, hogy tökéletes legyek.
Nem tagadom, a válás is megfordult a fejemben. De aztán rájöttem, hogy nem tudnék élni nélküle.
Akkor jött a mérleg, egyik serpenyőbe a jó, a másikba a rossz, és mindig a jó irányba billent, de nagyon erőteljesen.
Persze a másik oldalát kiküszöbölendő, rengeteget alkalmazkodtam, mert megérte.
Ma már csak a szép dolgok vannak bennem és jutnak eszembe, az együtt nyaralások, az összekapcsolódások-együtt dobbant a szívünk - amikor a gyerekek betegek voltak, hogy nem tudott úgy elmenni mellettem, hogy ne paskolta volna meg a fenekemet....st. Sok sok élmény, amiből most élni tudok.
Nem voltam áldotzat, ha most arra gondolsz. Nem adtam fel önmagamat, ha ez a második gondolatod.
De ha mindez megtörténik, akkor is megérte.
Én ezt az utat választottam ebben az inkarnációban, és rengeteget tanultam belőle, amiből most nap-mint nap profitálok.
Hidd el elszalad az idő, és a tökéletes férfit soha nem fogod megtalálni, és talán még korai az intés, de nagyon kegyetlen öreg korra egyedül maradni, mert a gyermek soha nem pótolja a társat.
A hétvégén valaki megnyerte minden idők legnagyobb lottónyereményét.
Szerintetek ez pontosan benne van a képletben, vagy csak a lehetőség és az esély? Szerintetek milyen próbatétel ez az illetőnek? Sokak szerint inkább átok, mint szerencse a lottónyeremény, mert ha az illető nem tudja kezelni, megszédül és mélyebbre süllyed mint volt. Szerintetek mi a helyes megoldás ilyenkor, hogy ne legyen átok a főnyeremény?
Jupiter a Rákban valakinek nagy szerencsét hozott. Kár, hogy nem én voltam. :(
Mire gondolsz, mint eredeti téma?
Szerintem nem tértünk el az asztrológiától, minden mindennel összefügg. Engem különösen érdekel a Bak Asc. világnézet, mert a kislányomnak és a férjemnek is Bak az Asc. és érdekes, hány féleképpen lehet megélni ezt a jegyet.
Franji, mivel csaptak be a szüleid? (írhatod priviben is.)
Hölgyeim, a topic az asztrológiáról szól. Lassan vissza kellene térni a nyilvánosság szintjén az eredeti témához.
Köszönöm!
pp.
Igen, azt gondolom, hogy ha zavar téged a zaj, akkor ki kéne költöznöd az erdő közepére, vagy legalább valami hasonló megoldást találni.
Igen, a gyerekemet próbálom sokkal reálisabban nevelni, mint annó engem, akit effektíve becsaptak a szüleim azzal, hogy elhallgatták az igazságot.
Én úgy érzem, isten megalázott engem, szóval konkrétan vele nem akarok kezdeni többé.
Nem értem, hogy mi a különbség, ha emberek megaláznak, akkor velük sem állok szóba, ha isten, akkor azt meg még köszönjem is meg neki? Nem buggyantam meg!
Én egyébként külön tudom választani a ragaszkodást a szeretettől, ahogy írtam is.
A szeretet csak annak létszükséglet, aki mindig is abban élt. Ha életed elején nem volt részed elég szeretetben, akkor később sem fogod annyira hiányolni. A Bak Aszcendens kiváló módja annak, hogy alternatív módon oldjuk meg az életet - szeretet nélkül!
Miért, szerinted elválasztható ez a kettő? Lehet úgy ragaszkodni valakihez, hogy nem szereted, vagy szereted, de nem ragaszkodsz? Én nem tudom elképzelni.
A gyerekeidet sem szereted?
Szüleidet sem szereted?
Saját magadat sem szereted?
A szeretet létszükséglet, a pénz és földi javak szart sem érnek, ha nincs kivel megosztani. Lásd. a sok öngyilkos, drogos, alkoholista hollywoodi celebet, akik magányosan tengenek lengenek, hiába a sok földi jó, nem boldogok. A Bika jegyű mit csinál? eszik, alszik, sportol, szexel, vásárol, családot alapít, habzó szájjal hörgi, hogy nincs Isten és nincs agykontroll és csak az van, amit elért, 5 diploma, 3 nyelvtudás...stb. (ismerek egy ilyen pasast), annyira dögunalom volt az illető, hogy már rosszul voltam tőle. :DDDDD mindent szidott, a grafológiát, asztrológiát, agykontrollt...stb. Számomra kibírhatatlanok az ilyenek. :D :D
Szeretet jön-megy? Hát az éretlen embereknél lehet, de szerintem, az a szeretet, ami elmúlik, az nem is létezett.
Persze, hogy nem kell megalázkodni. Aki megaláz, az egy percig sem szeretett, azzal nem szabad maradni. Az nem kompromisszum, az baromság lenne.
Az oké, hogy nem szereted az embereket, de ezt tanítod a gyerekeidnek is, hogy antiszociálisak legyenek és ugyanolyan boldogtalan életük legyen, mint neked? Te vagy nekik a példa, téged másolnak. :(
Aha, Buzsáki nyomul nagyon, de engem nem zavar.
Nekem a szomszédaim igazi török átkok. Akárhová költözöm, állandóan zajos, dübörgő, kibírhatatlan szomszédokkal kell együttélnem. Ki kéne költöznöm az erdő közepére. Vasárnap van és reggel 6 tól csapkodnak, tologatnak, ugrál a gyerek, mint a veszedelem, már fejgörcsöm van. Egy könyvet nem lehet olvasni a lakásban, mert reng az emelet. Az alattunk lakók zajonganak, de úgy, hogy belémáll az ideg. Tuti ez is benne van a képletemben.
Kedves mamóka,
köszönöm a szavaid. Próbálok nem görcsösen akarni dolgpkat, néha nem sikerül, mert türelmetlen vagyok. Mindent gyorsan és azonnal akarok.
Párkapcsolatban már próbálok esélyt adni olyan személyeknek, akik rögtön nem lobbantanak fel, de 3-4 találkozás után továbbra is üresnek érzem, így meg szerintem nincs értelme. Viszont azt is tudom, hogy akivel nagy láng van, azzal pórul járok.
Kedves mamóka szerinted hol vagy hogyan kezdjem el megismerni a sorsomat?
Szép estét!
manóka
Szerintem egyébként a ragaszkodás sokkal jobb dolog a szeretetnél.
Ha egyszer úgy döntesz, hogy ragaszkodsz valamihez/valakihez, akkor sokkal hosszabban tudsz kitartani mellette, mint ha szereted!
A ragaszkodás a saját önálló döntésed, és addig tudod fenntartani, amíg csak akarod - csak azon múlik, hogy kontrolláld az elmédet!
A szeretet meg jön-megy, ahogy neki tetszik. Nem megbízható.
Van az a vicc, hogy a mókus sem jobb a patkánynál, csak jó a PR-ja...
Nos, a szeretetnek is a PR-ja a jó...
Én PR szakon végeztem, szóval tudom, miről beszélek!
Hát, ne haragudj, engem ez nem érdekel annyira, hogy végigolvassam. Ezer ilyet láttam már... van benne néhány jól hangzó frázis, de valójában nem segít semmit.
Én vállalom, hogy nem szeretem az embereket.
Engedjétek meg, hogy megosszam Veletek ezt a verset, a hozzászólások kapcsán jutott eszembe... szerintetek ki hogyan szeret?
Somlyó György
Mese arról, ki hogyan szeret
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.
Egyébként, ha a hit annyira döntő fontosságú lenne, akkor nem létezne pl. Bika MC, aminek ugyebár inkább a földi javak gyűjtése a célja. Az asztrológia pontosan azt mutatja meg, hogy az a világkép, amelyben szerepe van az istenhitnek pontosan egyenértékű azzal, amiben egy "földhözragadt" ember csak saját magában hisz.
A "kerekasztalnál" (=horoszkópmandala) minden ember egyenlő.
Buzsáki hatásvadász, és leginkább a pénzért csinálja azt, amit.
Nekem is jön a hírlevele, elolvasgatom, de nem értékelem túl.
Arról, hogy minél később engedem el a rosszat, annál többet fizetek a jóért: nekem nem kell a "jó".
Ha valaki becsap és megaláz téged, szóba állsz vele azért, mert azt mondja "továbbra sem ígérhetek mást, mint hogy be foglak csapni és meg foglak alázni"?
Na, én nem állok vele szóba.
Erre mondtam, hogy túl nagy ára van a "szeretetnek".
Feltétel nélküli szeretet nem létezik. Isten sem feltétel nélkül szeret. Már ha egyáltalán létezik, mert igazából sokkal egyszerűbb a materializmus, hókuszpókuszok nélkül...
"Ha a tanítvány készen áll, a mester megjelenik"
Egyetértek.
Nekem még az is eszembe jutott most, hogy Franji nem is kért segítséget, mégis kapott és úgy érzem, nem akarja elfogadni. :)
Ez olyan, mint, amikor az ember fohászkodik Istenhez, hogy mentse meg az életét a hóviharos éjszakában valami kietlen helyen és az illető azt mondja, "Isten nem volt sehol, de ott volt egy eszkimó és megmentette az életem." :) (Nem esett le neki, hogy az eszkimót az Ég küldte neki.) Aki hitetlen, az, az akar lenni, mert nem akarja észrevenni a jeleket. Vagy épp nincs felkészülve a bejövő infóra, változásra.