Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Párkereső-proje ct
Torolt_felhasznalo_365464
Létrehozva: 2007. február 13. 19:53
Sziasztok:-) Gondolom, nem vagyok egyedül a problémámmal: pár hét múlva betöltöm a harmincat és egyedül vagyok.. Se pasim, se gyerekem.. Nem nagyon tudom, hogy ismerkedhetnék. Ezért ma tendert indítottam a családomban és a barátaim között: az lesz az esküvői tanúm, aki összehoz a vőlegénnyel... Gondoltam, ti is segíthetnétek, vagy éppen szurkolhatnátok is. Vagy csak kövessétek velem az eseményeket.
Persze, gyertek kritikusok ti is:-)
... és hajnali 5-kor volt szíved hazazavarni szegényt?
Bocs, hogy mégis írok Neked, noha írtad, hogy az nem segít rajtad, akinek sikerült. Csak azt akarom mondani, hogy nagyon megértelek és az irigység érzése is teljesen természetes. És bár a tudat, hogy neked még nem sikerült, másnak meg igen, lehet hogy visszavet, de inkább nézd onnan, hogy érdemes reménykedni, mert másoknak is bejött!! Van akinek a tizedik, másnak a 100. Nem számoltam hány sráccal találkoztam, de sokakkal, és 2 évbe telt mire megtaláltam a párom.
Sziasztok!
Remélem, lehet még csatlakozni!
Paraméterek ugyanazok, mint a topicindítónak (no pasi, no gyerek, közel 30 év), szintén űzöm a netes társkeresés szomorú műfaját, sőt, mi több az nlc-n is fellelhető vagyok.
Az idő előrehaladtával egyre jobban kiborítanak a férjes-babavárós-gyerekes-családiboldogságos ismerősök és ismeretlenek (barátnők, fórumozók egyaránt). Irigy vagyok. Nem szép, de ez van.
Engem mások tapasztalataiból leginkább az érdekelne, LELKILEG és HOSSZÚ TÁVON hogy lehet bírni a semmitmondó levélváltásokat, béna vakrandikat, elutasításokat, kudarcokat. Mert az eszemmel tudom, h az internet egy jó esély arra, h olyan emberekkel ismerkedjek meg, akikkel egyébként sose találkoznék. És szeretném megadni magamnak az esélyt, ill. megtenni minden tőlem telhetőt, h 10 év múlva, ha még mindig egyedül leszek, legalább magamnak ne kelljen szemrehányást tennem emiatt.
Jó lenne, ha beindulna ez a topic - ha olyanok írnának, akik nem csak az észt osztják, hanem jelenleg is küzdenek ezzel a helyzettel, és nem adják fel az internetes próbálkozásokat. Személy szerint engem nem dob fel, ha olyanok írnak, akiknek "bevált" a módszer, azóta férjhez mentek, gyerekük van stb., mert ettől még nagyobb lúzernek érzem magam - de hátha másnak segít az ő hozzászólásuk is.
Szóval: én is várom a sorstársak jelentkezését!
(a topicindítótól pedig elnézést, h regényt írtam)
Szerintem 30 felé már semmi meglepő nincs abban, ha valaki neten is keresgél. Mikor 26 évesen társ egyedül maradtam, úgy gondoltam némi szinglilét után biztosan könnyedén találok majd valakit. Na igen, pasit találhat az ember, de TÁRS-at?! Döbbenten lestem, hogy aki még nem házas 30 körüli férfi, annak esze ágában sincs lekötni magát. Elkezdtem csetelni. Mert mit tehettem volna? Csúnya nem vagyok, de azért nem szólítottak le naponta az utcán, a buszon, a boltban. No meg a "leszólítósok" nem is örökre keresnek. Szórakozni nem jártam, mert hova (diszkóba?), és kivel? (a "gyerekes" barátnőimmel?). Sokakkal találkoztam, beültünk valahova egy italra, beszélgetni pár órát. Általában nem volt második alkalom. Szerintem mindegyikünk a nagy durranást várta, pedig úgy gondolom az amúgy is ritka, hát még egy előre megbeszélt randin. A férjemmel másként kezdődött. Mivel én épp egy csalódás után voltam, ő egy másik lányban reménykedett, csak barátkoztunk. Aztán a barátságból szerelem lett. Házasság és egy gyönyörű baba...:-)
Ne adjátok fel! Sok sikert!
Üdv!
Ha nem gond én is csatlakoznék, mivel hasonló cipőben járok én is: közel a 30-hoz (2 hónap) pasi nélkül.
Ha van valakinek ötlete, arra én is vevő lennék.
hé, levédetem a módszert:-)))
A barátnőm is egy internetes tárkeresőn találta meg a férjét. Én is regisztáltam, de 3 év alatt sem találtam olyat, akivel kölcsönös lett volna a szimpátia hosszabb távra is.
Ez is olyan, mint a lotto, toto. Néhánynak bejön, a többiek meg csak irigykednek.
Ez az esküvői tanus módszer nem rossz. Lehet, hogy én is kipróbálom.
hát ezt én se tenném :-)
Az egyik ismerős pár tényleg egy társkeresőn találta meg egymást ("randivonal", azt hiszem), a másik egy fórumon, nem tudom pontosan melyiken.
Még írni sem szoktak magukról, egy telefonszám, hívj fel! Na ezt nem teszem!
Én több párt is ismerek, akik az interneten találtak egymásra :-)
Én a fele királyságomat ajánlom föl annak, aki nekem talál.
Dolgozok az ügyön én is, de minden segítség jól jön
Drukkolok Neked is!
Én szórítok neked.
De ha számítógép előtt fogsz ülni így soha nem fogsz pár találni.
hm?