Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Látni akiért ELHAGYOTT!
Létrehozva: 2006. március 9. 12:16
Elhagyott.
Pár hete még azt hittem boldogok vagyunk együtt, nem tűnt fel semmi.
Azután kb. 1 hete, este azt mondta minden előzmény nélkül, hogy beleszeretett valakibe, és összecsomagolt. Elment. Utána nem láttam.
Tegnap találkoztam vele, azaz velük egy plázában. Szembe jöttek kézenfogva, boldogan.
És az a nő.... Sírni tudtam volna, sírni tudnék. Sajnos nem csúnya, nem csúnyább nálam. És szemmel láthatólag szeretik egymást. Én egy odabiccentős köszönést kaptam, a lány részéről csak egy pillantást, valószínű nem tudta ki lehetek.
Hogy lehet ezt feldolgozni? 8 évig éltük együtt.
megfogalmaztad ezzel azt, amit én jó ideje nem tudtam!
köszönöm!
En is ilyen termeszet vagyok, tuti hogy botranyt csinalnek.
Nalam az a baj hogy en rettenetesen szenvedelyes termeszet vagyok.
Egyszer veletlenul meghallottam amikor a ferjem az egyik ismerossel beszelgetett akik eppen valtak es a pasi kerdezte tole "es a te feleseged mit csinalna?"
A ferjem nagyon komolyan valaszolta
"szerintem megolne mind a kettonket , ismerem a felesegemet"
Igaza van, de ez nem helyes en is tudom. Ennek ellenere valoszinuleg ez lenne a vege.
Ha az enyem nem lehet nem lesz senkie sem.
Borzasztoan sajnallak, bar ez nem segit rajtad te szegeny.
Megcsak tanacsot se tudok adni. Az a kozhely hogy az ido gyogyit igaz ugyan de nem ilyen hirtelen.
Talan azt tanacsolnam ha nincs allatkad vegyel magadhoz egyet. Cicat, vagy ha tobb idod van kutyust. Akinek te vagy a mindene es onzetlen szeretettel fordul feled. Rengeteget tud segiteni, gyakorlatbol tudom.
Van egy kedvenc mondasom egy irotol, azt mindig elovettem eletem soran ha nagy gyasz vagy banat ert, megosztom veled hatha neked is jelent majd valamit.
" A vonulo felhok felett orokke kek az eg"
Es ez igy is van.
Na ezt meg hogyan sakkoztad ki?
Az eg vilagon semmi alapja nincs ennek.
én is ilyesmit tanácsolnék
minden ami fájdalmat okoz nekünk,rossz
való igaz,hogy barátnőzés,bulizás,önmagad újra építése pl.sport,hobbik bármi ami eltereli a fájdalomról a figyelmet jól jöhet
és ki tudja lehet te is találsz egy új szerelmet?!
lehet lesz olyan bizonyos idő múltán hogy te sétálsz,majd szemben vele..de a te kezed fogja már egy új szerelem
szerintem ha valaki otthagy,elhagy,szétmegy annak oka van,történik valamiért
az is lehet te boldog voltál,de sajnos lehet hogy a párod meg nem volt az
mindíg annak a félnek rossz,akit elhagynak
én ott hagytam a nagy szerelmemet,mert tudtam és éreztem hogy meg fog csalni,és ott fog hagyni,,tudtam hogy nem vagyok az esete.éreztem hogy csak játszik velem,nem pedig szerelmes
inkább léptem,mielőtt ő tett volna ki
Ide illő dal:
http://www.youtube.com/watch?v=P7lX5lPYzBA
You think that i can't live without your love
You'll see
You think i can't go on another day
You think i have nothing
Without you by my side
You'll see
Somehow, some way.
You think that i can never laugh again
you'll see
You think that you destroyed my faith in love
You think after all you've done
I'll never find my way back home
You'll see
Somehow, someday.
chorus:
All by myself
I don't need anyone at all
I know i'll survive
I know i'll stay alive
All on my own
I don't need anyone this time
It will be mine
No one can take it from me
You'll see.
You think that you are strong, but you are weak
You'll see
It takes more strengh to cry, admit defeat
I have truth on my side
You only have deceit
You'll see, somehow, someday.
Chorus
You'll see, You'll see
You'll see, mmmm, mmmm
Mint Kedves 63 is mondta, jobb bosszú, ha azt látja túllépsz rajta mintha sírni lát.
Ha meg nyilvános helyen nekik esel csak magadat hozod kínos helyzetbe...
Ha bosszút akarsz állni old meg úrínőhöz méltó módon, a méltóságodat megőrizve.
Ès ha "botrányozik" mit ér el vele ?
Nem elég hogy elvesztette a párját legyen oda az önbecsülése és büszkesége is?
Mutassa meg a férnek hogy jól tette hogy megszabadult tőle?
Mert ki akar egy hisztis veszekedős partnert?
Az ilyen viselkedéssel csak bebizonyítja az új nőnek is hogy nincs oka megbánni amit tett elvégre a pasinak volt igaza, a felesége valóban egy veszekedős hárpia volt...
Sokkal többet ér az ember ha megőrzi nyugalmát és hisztérikus rohamok helyett megmutatja az exnek hogy
1. mit vesztett hogy őt elhagyta
2. boldogan tud élni nélküle is
3. lássa az új nő hogy nem egy rossz házasságból, egy hisztis hárpiától szabadította meg a férjét hanem egy kedves intelligens nővel bántak el rondán...
De az se lett volna jobb ha "mártírként" marad mert úgy illik...
Ha valami nem megy nem kell eröltetni.
Hosszú távon jobb úgy...
Mondjuk szerintem nem törvényszerű hogy valaki mindenképp hibás legyen vagy elrontson valamit.
Van úgy hogy elmúlik a szerelem egyszerenűen...
Ha csak az egyik fél részéről az nagyon fájdalmas lehet a továbbra is szerelmes félnek, de sajnos nemigen lehet mit tenni...
De ha nem ez a nő jön, jött volna egy másik...
Ami nem azt jelenti hogy ez a nő nem viselkedett tisztességtelenül, mert küldte volne el a férjedet a fenébe, de az is biztos, hogy nem lehet egy külső embernek egyedül "szétszedni egy családot és elvenni v.ki gyereke apját ".
Mert a férjed is elküldhette volna a p...-ba a csajt ha ő kezdte...
De nem ezt tette, és ez az ő "erkölcseit" is méltatja, nem csak a nőjét...
Ès ezt úgy mondom hogy nem én "szedtem el" más pasiját hanem az én apám lécelt le egy másik nővel mikor akkora lehettem mint a te fiad...
Csak ott se "a szemét némber elvette az apámat" esetről volt szó, hanem tudom hogy az apám legalább annyira felelős volt ...
Szóval megérdemelték egymást...
Sziasztok!
Nem tudnám visszafogadni azt,aki elhagyott,mást érintett.Számomra akkor semmisül meg igazán a pasi,amikor vissza akar jönni,addig lehet,hogy többször is "belehalok" a tudatba,hogy nincs velem,ám ebben a percben vége...Elégtétel...
Ő pedig valszeg visszafogadta
sziasztok!
Nem olvastam vegig a dolgokat, nem is tudom hogy javasolta-e mar valaki amit most fogok irni.
Ha legkozelebb talalkoztok, ne lassa rajtad a szenvedest. Ajanlom Neked, (tudom egy rovid idore szukseged van hogy felocsudj) hogy amennyire az anyagi korulmenyeid engedik, kenyeztessed magad. Menj fodraszhoz, kozmetikaba, igyal meg a baratnokkel egy kavet valahol es probalj meg elni. Nincsenek eveid hogy osszekapard magad, meg kell talalnod az igazit. De ez csak ugy megy, ha visszajon az eletkedved es nem zarkozol magadba. Muszaly a jovod erdekeben minel hamarabb tul lenni ezen. Es tudod? Talan az exednek is fajni fog egy kicsit, ha latja hogy nelkule is boldog vagy. Ne felejtsd el!! Egy szomoru, besavanyodott zarkozott bubanatos emberre senkinek nincs szuksege!! Gyorsan probalj tul lenni az esemenyeken.
Sziasztok!
Elnézést, hogy csak így bepofátlankodom, de muszáj reagálnom 2 mondatban ágota36 hozzászólásának egy részéhez, amikor is azt írja, hogy a pasi is szenved ebben a helyzetben.
Csak ennyit szeretnék írni: meg ne szakadjon már értük a szívünk!!! magának csinálta a problémát, én az ilyen férfit egy icipicit sem tudom sajnálni.
mindenkinek gyors kikógyulást az ilyen pasiból, mert egyik ilyen pasi sem érdemel meg egy könnycseppet sem, hátmég egy egész topikot!
Timi
Ja és itt a nagy történetmesélésben elfelejtettem írni a lényeget, amiről a topic szól.
Én sem bírtam látni a lányt. Sem képen, sem élőben. Pedig nem vagyunk vetélytársak külsőre. DE CSAK KÜLSŐRE. És ez nagyon fontos dolog.
Sziasztok!
Nos akkor én vagyok 3. oldal. Gondolom nem köveztek meg, így tejes a kép.
Miattam elhagyta Őt. Minden előjel nélül, szegény semmit sem sejtett. Később persze összeállt neki az a néhány apró jel.
Igen, és fájhatott neki, mert én sokkal mutatósabb vagyok nála. Van egziszetenciám, iskolázottabb vagyok. Persze,a szerelem és az újdonság varázsa ragadta el, nem én. Ilyen helyzetekben legtöbbször a pasi a hibás, mert neki kellett volna már az elején megállni. Én azt hittem, ez egy haldokló kapcsolat, és csak a megszokás tartja össze. Persze mostmár látom, ez is naiv feltételezés, de a szerelem nagy úr.
Azonban miután otthagyta Őt, és velem akart lenni, az első öröm, és megkönnyebbülés után egy erős lelkiismeretfurdalás vett erőt mindkettőnkön. Ez aztán szépen aláásta a boldogságot, és nyűglődés lett belőle.
Én értettem rögtön. Egyszerűen nem zárta még le az előző kapcsolatot, és bár szerelmes volt belém, sztem csak a farka vitte egyre tovább és tovább. Felborult a normális sorrend. Nem lehet eldobni minden következmény nélül egy hosszú kapcsolatot.És ha normális pasiról van szó, akkor ennek így is kell lennie.
Persze minden pasi más és más. Az enyém elég hamar feladta és visszalépett. Én hagytam öt visszamenni. Majd ha tényleg vége lesz a kapcsolatuknak, és én még szabad leszek, akkor talán tiszta lappal egyszer újra kezdjük. De nem most. Mert ez fáj mindenkinek.
Most én vagyok az akit elhagytak, de a fájdalom és a veszteség mellett, tudom ez igy helyes. Ha ez nem lenne meg a pasiban én sem várhatnék többet tőle. Már ha lesz alkalmunk ilyesmire. Mert azért ezek a történések azért erősen megkérdőjelezték bennem akarok-e mégegyszer tőle valamit. Pedig higgyétek el, nem csak az szeret, akit elhagytak valaki miatt. Én is szerettem Őt őrülten. És most nekem is fáj, és rosszul érzem magam, h ilyen méltatlan helyzetbe kerültünk. Mi hárman.
Most az én példámonkeresztül talán látszi,h azok a pasik is szenvednek, akik elmennek, és mi is szenvedünk ettől,akikhez igy érkeznek.
Márha normális érző és érzékeny, inteligens emberekről van szó .Mert azért a pasiért,aki lelép minden különösebb érzelmek nélül, talán nem is kár. És nekem se kellene...
Ismerős nekem is...s egy ideje csak ez a dal zakatol a fejemben és szívemben:
Elpattant egy húr, szívembe vágott oly váratlanul
Elpattant egy húr, el se hittem csak álltam szótlanul
Úgy gondoltam: összetartozunk
Hirtelen elpattant egy húr
Így kezdődött minden bánatom
Ma még fáj, de egyszer minden megfakul
Hirtelen elpattant egy húr
Merengek a tűnő tegnapon
S egy hajnalon kezem feléd hiába nyújtom
Elpattant egy húr, végtelennek tűnő pillanat
Elpattant egy húr, csak egy halvány mosoly maradt
Szertefoszló álomkép csupán...
Nekem is fáj, ami neked
Tudom, kőből van a szíved
Sohasem szerettél
Csak mögöttem nevettél
(Dolly Roll : Elpattant egy húr)
Solange egyet ertek veled. A belso ertekek sokkal fontosabbak. csupan ezt az erteket egyre kevesebben veszik figyelembe. Tudom ferfitarsaimtol, egyre nagyobb sik csinalni valakinek egy gyereket, aztan lelepni s gondtalanul elni az eppen aktualissal. De meddig????????????? ES mi lesz 10,20, 30 ev mulva. S ok akkor fognak fizetni buneikert, s ezt meg maguknak sem igazan, vagy csak reszegen egy kocsmaban egy tok idegennek merik bevallani.
Nos kicsit illetéktelen vok a dologban...
De csak egy kicsit. Ugyanis én is tettem olyat, amit Veled tettek, kb. annyi idő után, némi különbséggel... Nem egy másik miatt, hanem csak úgy szimplán... Mert egyszer csak így éreztem megfelelőnek... Mégis mondanék valamit: ez az élt rendje... igy normális... Az ember a boldogságát keresi, és max. meg lehet köszönni az exednek, hogy nem rabolja az idődet, és a lehetőségedet, hogy megtaláld... Ő úgy tűnik megtalálta... Persze nem biztos, de az egy másik sztori...
Azt nem értem a Nőkben hogy mi a túrónak hasonlítgatják magukat össze mással? Ezek a dolgok nem kilóra mennek! Nem verseny, és nincs oka... Jó esetben nincs ok, indok, és hibás... Mert az érzelmek oktalanok, csak úgy megesnek... Mint a halál... És a születés... Nem tudjuk befolyásolni, tehát felesleges bosszankodnunk, bánkódnunk, stb... Csak egyszerűen el kell fogadni... Mert aminek eleje van, annak vége is...
"Annyival elintézte, hogy nem tehet róla, szerelmes. Engem szeret, de nem úgy....ez inkább már csak megszokás. Hát köszi." ---> tudom szeret(t)ed sokáig, de most muszáj, hogy meglásd a rossz oldalát. ha ő szerelemre vágyik, és nem arra, hogy egy életet leéljen valakivel, annak ellenére, hogy nem feltétln van egyfolytában tűz, akkor azt ne sajnáld. ebben a korban (nem idős, csak ez kb 18 éves korban szokott így lenni) ez már nem változik. és egy idő után az új nőt is elhagyja egy "szerelemért", a következőt is, és így tovább. és mindig boldogtalan marad, az egész élete folytonos keresés lesz. te még ne "hajts" új pasira, hagyj időt magadnak!!!!! kényeztesd magad, ne törődj mással, meglátod, nagyon boldog leszel!!!! vannak ennél sokkal durvább dolgok is a világon!
((
Természetesen ne azért maradjon mert mi sírtunk, csak nem hiszem el, hogy nem jelentünk neki semmit. Azt vettem észre, hogy talán megbánta, hogy elment, de a büszkesége nem engedi visszajönni. Most ez a helyzet neki nagyon jó, mert egyik erre, másik arra és nincs felelősség. Este hazamennek, találkoznak és elvannak egymással. Ez így jobb neki, mint az, hogy a gyerekével lenne?
Persze én is észrevettem már egy ideje (kb. ősz óta), hogy nem a régi és próbáltam megtudni az okát, de nem mondott semmit. Így utólag most már tisztázódtak bennem dolgok, hogy mit miért csinált. Az este volt otthon, ő vigyázott a gyerekre (én elmentem a barátaimmal egy kicsit kikapcsolódni, ők szorgalmazták), és még az otthon maradt cuccait elvitte. Mondtam, hogy maradjon ne menjen el, mert láttam rajta, hogy valahol megbánta, de azt felelte, hogy ő már elment. És ha elment, nincs visszaút. Ez ő rá vall, az ő makacsságára és önfejüségére. Eredetileg albérletbe akart elköltözni, nem a nőhőz. Mert azt mondta neki a nő, hogyha minden kötél szakad, akkor oda mehet hozzá. Ő a kötötségből akart menekülni, elege volt abból, hogy megmondják neki mit és mikor csinálja. Pedig oda ment és akkor, amikor csak akart. Hát, az lett, hogy oda ment a nőhőz, mert ott nem kell albérletet fizetnie. Mondtam neki: egyik kötötségből a másikba? És mélyen maga alatt volt. Remélem, hogy meg fogja egyszer magát gondolni, csak félek, nagyon késő lesz.
Csajok nem szabad ezt annyira melre szivni. En egy kisfiuval maradtam egyedul kulfoldon. Meg egy evig eltunk egy tengerparti faluban a fiammal ketten. Hazajottunk magyarba. Tart a valas lassan vege. a fiam erot adott a tulelesre. S nektek is erot kell meritenetek a folytatashoz. Mert az elet nem all meg. S az arjaval mi is sodrodunk tovabb. Az exem most is kint el. neki sajat maga fontosabb mint a fia. Azert nem haragszom ra hogy meg csalt, elment. De azert nagyon hogy o jol elvan lent delen eli az o nagy eletet nekem meg nem maradt mas csak a fiam. Ez ugybol viszont egyet megtanultam, ertekelni azokat akik egyedul nevelik gyerekuket.
ugy hogy csak semmi panik! Fela fejjel es elore! Mindenkinek aki hasonlo helyzetben van!
Maradt még 10 darab PlayBoy dupla családi ágynemű (paplanhuzat 200 x 200, 2 db párna 50 x 75 cm). Csak az kattintson ide akit érdekel. Klikk ide.
Legyél erős, és láss ellenséget a másikban!
A férjem 1 éve költözött el tőlünk, ott maradtam két gyerkőccel. Persze mindketten hibásak voltunk.
Ma már van új kapcsolata, a gyerekek is ismerik, szeretik. Én nem akarom látni, pedig tudom, semmiről nem tehet az a lány, de mégis.....
Magamban azzal zárom le, hogy nem jobb, nem szebb, mégis velem élt 15 évig, ha ő itt találja meg a boldogságát, tegye!
Minden rossz után jön valami jó.....Nekünk is!!!
Csupán csak ezért hibáztatom, mert az hogy beleszeretett valakibe ez emberi tulajdonság, ami ellen védekezni sem lehet.
Ahogy a hasonló topikokban sokszázszor leírták már, biztosan voltak előzmények, csak talán nem vetted észre...
Sziasztok,
Sajnos én is abban a cipőben járok, hogy a férjem egyik napról a másikra elhagyott egy nála 10 évnél fiatalabb kolléganőjéért. 15 év házasságot hagyott magaután és egy 8 éves gyereket, aki imádja az apját és akit lelkileg nagyon megviselt az egész történe. 3 hét leforgássa alatt történt az egész. Nagyon jó házasságban éltünk, soha nem volt veszekedés. Egy ideje észleltem változást, de faggattam, hogy mi baja van, mi történt, és az volt a válsz, hogy semmi. Annyira fáj az egész, hogy még ma is sokat sírok titokban. Sőt van, hogy együtt sírunk a kislányommal, aki felnőtt módon gondolkozik és folyton azt kérdezi, hogy apucika miért kellett beleszeressen egy másik nénibe? Amikor kiderült a dolog, elmondtunk mindent a kislánynak és zokogott az apjával együtt (persze én is), de még ez sem hatotta meg őt. Én próbálom nem az apja ellen nevelni, de van amikor nem bírom és én is elbőgöm magam. Még nem ismerem a nőt, de nem is szeretném megismerni. Telefonon hívtam egyszer és gratuláltam, hogy sikerült neki szétszedni egy csalásott és elvette a gyerekem apját. Erre ő: nem az én döntésem volt, ez a ....... (férjem neve) döntése volt. Igen, de ha te nem vagy, akkor ez meg sem történi - mondtam én.
Próbáljuk magunkat túltenni ezen az egészen, de nagyon nehéz. De az élet megy tovább és a gyermekem az első, ő rá kell gondolnom.
miért lenne csúnya dolog?!
csak szerintem hajrá, előre. 10 évvel vagy fiatalabb a másiknál. neked még jobb is akad, mint a volt férjed a másik nőnek.
bocsi, ha lecseszésnek hatott. nem annak szántam. ébresztőnek. ébresztőnek, hogy héééééé, megérdemli az a másik, hogy szenvedj, magányos légy, stb?! gondold végig, hogy mit csesztél el te, lépj tovább és igyekezz nem elcseszni a következőt. és élj boldogan.
egyébként véleményem szerint mindenkin túl lehet lépni és kell is. ha te hagytad el, azért, mert beláttad nem ő a társad. ha ő hagyott el, azért, mert be kell látni, nem kellesz neki és meg sem érdemli, hogy kinlódj. ha pedig (és ez nagyon-nagyon borzasztó
elhunytm, akkor azért, mert ő sem akarná, hogy hosszú időn át, életen át szenvedj.
saját tapasztalatból beszélek. egy pasin kinlódtam úgy 2-3 évet. aztán túlléptem.....és hogyan lehettem akkora marha, hogy "neki adtam" ezt a 2-3 évet is, amikor meg sem érdemelte. (ez nem haragból szólt, nem haragszom egyik volt pasimra sem, arra sem, aki megcsalt)
Legfeljebb elmondás alapján. Persze a helyzeten egyáltalán nem változtat, legfeljebb az illető megítélésén, hogy volt mondjuk bátorsága szakítani még AZ előtt. Talán akkor még több esély van egy normál emberi viszony kialakítására az elhagyottal.
Valahol azért úgy érzem, hogy ha nem csak "megakad a szeme" egy párkapcsolatban élő embernek valaki máson, hanem azt érzi, hogy ő az igazi, és a korábbi társ már nem társ, nem tudja szeretni, bátrabb dolog tiszta vizet önteni a pohárba, mint húzni a dolgot a végtelenségig, érzelmek nélkül. A szüleim ebbe fásultak bele... ha 10 éve elvátak volna, még lehettek volna boldog emberek. Így két elégedetlen ember fog egymás agyára menni nyugdíjas korukra
Van akinek 16 év nem volt elég,lehet hogy egy élet is kevés lesz:
http://attila741010.freeblog.hu/
nem kötözködésképpen: de te komolyan mondod/írod, hogy 4 éve nem bírsz túllépni valakin, aki elhagyott és új életet kezdett?!
továbbá, amikor elhagynak, megcsalnak mindig van oka a 3. közbenjöttének. veled sem stimmel valami. ezt kell belátni, a hibát kiküszöbölni és újrakezdeni.
amikor engem csaltak meg, fájt, de már másnap logikusan végig gondolva beláttam, hogy hol szúrtam el. mit hibáztam el, hogy ez lett belőle.
egy párkapcsolat 2 emberből áll. és ketten szúrják el.
gondolj bele: lehet, hogy az a ronda nő meghallgatta, te pedig nem? csak magaddal voltál elfoglalva, vele nem? gondold végig, lásd be és tudsz új életet kezdeni, más felé nyitni.
Annyira tudom mit érzel! Engem négy éve hagyott ott a férjem, 20 év házasság után egy nálamnál 10 évvel öregebb!!! nőért. Na az volt a nem semmi! Azt is nehéz kiheverni ha egy fiatalabbért hagynak el, ez meg maga volt a KO! A nagy bejelentést, mármint hogy nem akar velem élni tovább, aranyosan a gyerek ballagásának napjára tartogatta. Ezt kapta szegénykém ajándékba az apukájától. Gondolhatjátok mit érezhetett. Négy év alatt nem tudta elintézni hogy elköltözzön a nőhöz. A mai napig elfoglal egy szobát a lakásban, annak ellenére hogy csak éjszaka tartózkodik "otthon" akkor sem mindig.
Én is úgy voltam vele, hogy két hét alatt 14 kg-t fogytam, remegett kezem-lábam és állandóan bőgtem. Úgy higyjétek el, hogy odáig fajult a dolog, hogy már a gyerekekkel sem tudtam igazából törődni csak a magam hülye sebeit nyalogattam. Amikor én megláttam először a nőjét, magam sem tudtam hogy sírjak vagy nevessek. Ugyanazzal szembesültem mint itt többen, hogy a nő egyszerűen RONDA! Én egyetemen dolgozom, a nő valami kocsmában mosogat. Az én férjemet ezalatt a 4 év alatt magához öregítette, olyan ruhákat hord amit azelőtt fel nem vett volna. Ha megkérdeztem mit eszik ezen a nőt, csak a vállát vonogatta. Elég neki az az élet, hogy elmennek vásárolni a Tesco-ba, és otthon tv-t néznek. Most már kezdek eljutni arra a szintre hogy magammal is tudok és akarok törődni. A gyerekekhez szerencsére gyorsan visszataláltam, azzal nincs baj. Azzal van a baj, hogy még mindig görcsbe ugrik a gyomrom, és a sírás kerülget ha meglátom. A nőt meg egyszerűen széjjel tudnám tépni. Amikor az őrület közepén voltam, még arra is gondoltam mérgemben hogy jól megveretem valakikkel. De aztán rájöttem hogy a világon semmi értelme. Amúgy is hiszek abban hogy az ilyesmi visszaüt, de most már azt is tudom hogy aki menni akar annak segíteni kell csomagolni. Ettől függetlenül tartok tőle hogy rajtam is egy új kapcsolat segítene csak, de egyenlőre még senki felé nem tudok nyitni.Vigyázz magadra, az idő majd segíteni fog ha el nem is múlik, de enyhül a fájdalom.
Üdv: Jucmák
Csak azt mondtam, lehet talán az a baj, hogy úgy érzed elszalasztottál valamit, holott, te döntöttél így, hogy nem akarsz tőle komolyabbat. Annak pedig biztos jó oka volt!
Akibe fülig szerelmes vagy annál nem latolgatod, hogy elfogadd e gyűrűt és azzal járó "kötelezettségeket".
Szia!
Szerintem ritka az aki leéli az életét az első nagy szerelemmel. Engem 6 év után hagyott el a vőlegényem. Akkor azt hittem belehalok, -10 kiló, nyugtató stb...Rá 2 hétre megismertem a mostani párom, akivel már másfél éve együtt vagyunk.
Hát, most fáj neked tudom, és hiába mondtak nekem is bármit, nem hittem hogy ezek után még van élet de hidd el van.
Különben is milyen jellemtelen az ilyen ember, aki csak úgy lelép. És gondolj arra, hogy mi lenne ha gyerekkel hagyott volna el. Mert az ilyen embert az sem érdekelte volna. Még van értelme felkelned, és továbblépned. Semmiről sem késtél le.
Arra, hogy "hol rontottad el" egyszerűen nincs válasz. Én olyan 13 évig törtem a fejem - semmi!! Nem kell elrontanunk bármit is, sajnos a férfiak jó része nem ismer más érzést, csak a lángoló, friss szerelmet. Ha az kezd elmúlni már veszik is a kalapjukat. Szívből tanácsolom neked - bár tudom, hogy nem egyszerű, sőt...- hogy mielőbb "gyógyítsd a kutyaharapást szőrivel". Nekem csak akkor sikerült egészen túllépnek az exen, amikor megismertem a mostani páromat. És most már csak azt az elvesztegetett 13 évet sajnálom.... Pedig már azt hittem, hogy soha többé nem leszek szerelmes. Most meg ott tartok, hogy ránézek az exre és egyszerűen nem értem mit is szerettem benne olyan vakon és kitartóan.
Pedig elhiheted, hogy nagyon szerettem.
Legalább tanulhatsz belőle, hogy attól, hogy ketten lesztek egypár és az én+te=mi. Attól még a Minek ugyanúgy két része van.
Viszont elgondolkozató, ha akkor megijedtél és elküldted őt, csak tudhattad, hogy nem akarsz vele élni. Nem az a bajod neked, hogy rágódsz a mi lett volna kezdetű fejtörő játékon?
A beteljesületlen dolgok néha sokkal jobban kísértenek. Szerintem áss a lelked mélyére, és idézd fel pontosan miért is szakítottál vele.
csatok.sajnos énis voltam ijen cipőben nem kivánom senkinek.de ha valami elromlik arrol mind a két fél tehet ha hejre áll ahhoz is két ember kell.24 év és 2 gyerek.még most sem tudom feldolgozni.de vissza szereztem mert a szerető nem minden.az csak 1 dologra jó.a probléma a gyerek marad a feleségre.de ha a szerelem igaz és tiszta akkor az legyőzi.főleg ha ojat fogsz ki aki dörzsölt jó az ágyban mert nem mai csirke.tehát eltudja csábitani.mert csak szex és szerelem van.ott nincs gond amit megkell oldani.az ágyba nem mindegy mit adsz egy férfinak.énse tudtam de sok mindent megtanultam főleg azt ha akarsz mindent elérhetsz csak akarni kell és tenni.anélkül nem megy.de csak anyit várj el a másiktól amenyit te adsz.az életben legfontossabb a szeretet és az odafigyelés.türelemén végignéztem hogy megy el tudtam hova megy mit csinál.sokat szenvedtem nagy gyermekeim is tudták.mindig is szerettem és sha nem adtam fel hogy visszakapjam pedig 3 évig tartott de hála k volt.és volt egypár dolog amiért nem tartott tovább át változtam csak azért hogy észre vegyen a férjem.mindenem megváltoztattam testem lelkem ruha fazonom hajam szine fazona minden más lett. volt sikere elhiheted.a korom most tiz évvel fiatalabb.s szeretem magamat addig gyülöltem mindenem.nem voltam boldog.megérte.mert a gyerekeim is boldogok és a férjem ujra belém szeretett.de ez nem márol holnapra ment sok energia van benne és hittem hogy még szeret a férjem.valahol éreztem.biztos hogy nyom nélkül nem mult el mert mindenröl tudtam minden jelenetről.eltudod képzelni min mentem keresztül.de már boldog vagyok s bizom ez marad is .egy angyal
Hol voltál Te az egészben? Ki vagy Te? Kit szeressen Benned?
(Bocs, ha durván hangzik, tényleg csak kérdezek az alapján, amit írtál magadról...!)
Az a legszörnyűbb, hogy én rá tettem fel az életemet. Nem is gondokodtam másban, nem is néztem másfelé.
Nincsenek barátaim, minden időm vele töltöttem. Erre most itt ez az arculverés, itt a magány, üresség, azt sem tudom mere induljak el, és én nem tudom mit és hol ronthattam el, hogy máshoz fordult....
Sziasztok! Istebnem mennyire ismerős ez a szitu
Igaz és 2 évvel fitalabb voltam , mikor 6,5 fél év után hagyott el a z exem, egy nálam 6 évvel fitalabb csajért 
Igaz, nálunk volt egy féléves szünet, de újra egymásra találtunk. És a poén za egészben, hogy az exem 1,5 év után újra ahhoz a csajhoz ment vissza , akit akkor hegyott el, amikor újra egymásra találtunk. (Azt azért hozzá teszem, hogy nekem csak jóval később mondta el, hogy akkor ő nem volt facér)
Akkor azt hittem belehalok, rámtört még ráadásul a kapuzárási pánik is. Őrjöngtem, bőgtem, stb. 1,5 évembe telt, míg talpra álltam, most viszont már boldog vagyok az új párommal lassan egy éve
De még mindig nem tudom, hogy hogyan reagálnék, ha szembetalálkoznánk az utcán. Egyszer messziről láttam őket, hát a csaj totál ellentétem
, mármint külsőre. De azért két év után még hajnalaban néha felcsörög. Hogy miért, máig nem tudom 
Igen, szeretem még most is.Megkérte a kezemet és én megilyedtem.
Én ígyekesztem volna beszélgetni, de ő már nem akarta, vagy csak a lámpákról vagy a motorokról.
Ez van.
Mostani páromtól nem fogok 2naponta ajándékot kapni, de a törödése 1000szer többet ér és a szavai, mint a volt párom ajándékai.
Még szerencse, ahány emer anyni szokás és gondolat és érzelem.
ha vkit egy másikért hagynak el, ott egyértelmű, hogy elhagyó fél kevésbé szenved, hisz őt már várja új szerelem, új izgalom, új kalandok. Továbbra is fenntartom, hogy elhagyott fél sínyli meg jobban szakítás
Szia Sorstársam! Én is hasonlóan jártam: 11 év házasság, 2 éves gyerek - apuci balra el a közös munkahelyünk k...-jával. A kollégák döbbenten bámultak: ezért a libáért hagyott ott téged??? A kisujjad hegye többet ér, mint ő teljes egészében! A főnököm ki akarta őket rúgni, én nem hagytam, minek?
Aztán eltelt olyan két év, kapcsolatnak vége, egyszer egy beszélgetés alkalmával azt mondja exem: - az eddigi életemben az egyetlen amit megbántam az Éva (libácska) volt. KÉSŐ BÁNAT!! És min ment tönkre a dolog? Évike drága piszokul féltékeny volt - rám!!! ---Nem messze lakunk egymástól, időnként összefutunk. Úgy néz rám, mintha én tettem volna tönkre az ő házasságát és nem ő az enyémet!!----Lányom mostmár 18 éves, múltkoriban megláttuk Évikét és mutatam neki: ezért hagyott ott minket apád! - De hát ez a nő nagyon csúnya! - mondta a gyerek döbbenten. Hát ez van... TÉNYLEG csúnya, sose volt szép, de valami mégis volt benne, ami megérte exemnek.---- Na, ő a másik: újra nősült, 3 gyerek, válás, újra nősült: per pillanat 2 pici gyerek. 46 éves, összesen 6 gyerek (5 lány 1 fiú
szerintem még nincs vége...... A mostani neje pedig....háát.... A családja örült, hogy végre sikerült férjhez mennie, mert 38 éves koráig nem volt senkije!!!! Úgyhogy egy ilyen férfi, két tönkrement házassággal, 4 gyerekkel főnyereménynek számított...
Hátborzongató amit leírtál....iszonyú ilyet olvasni.
Én több, mint másfél éve szakítottam az akkori párommal-én tettem a dolog végére pontot-de még a mai nap sem jutottam túl rajta.Ő boldog már, nagyon is boldog.
Gratulálok! Erre csak azt tudom mondani, hogy én, a csontváz kertitörpe, aki mindig egy alacsony szőkéről álmodott, hozzáment egy két méteres macihoz, aki meg egy nagyseggű szépségről álmodott...
Úgyhogy sose szabad feladni, én is éreztem már magam leértékelt árunak, de sebaj, mindenki kell valakinek 
Hajrá, hajrá!
Én a volt páromat 3-szor probáltam meg elhagyni, mindig visszafogadtam. Ha a páromat nem ismerem meg, még mindig a langy meleg párkapcsolatban úszkálnánk, kapnám az új mobiltelefonokat, vinének el nyaralni és közbe engem baromira nem akarna senki figyelembe venni.
Szóval, genya vagyok, de boldog akarok lenni, és egy életem van és ha van is újjászületés egy új testben, akkor is a jövömet most alapozom meg.
Vagy nem így van?
Bíztatásul: állítólag 2 hét "gyászmunka" után mindenképp javul egy kicsit a szerelmi bánat.
Ha az előtt lépett le, hogy megcsalt volna, talán jobban is tette, nem?...
Tényleg sajnállak, de gondolj arra, hogy idővel jön valaki, aki majd odalesz érted, és akkor minden újra rendbe lesz, vagy még "rendebbe"
M.
Persze.
Bocs, az offért szintén.
Az Igazi? Sztem több lehetséges alannyal is találkozunk az életünk során és mindig kettőnkön múlik, kivel leszünk egymásnak "AZ"...:-)
Bekopogni A Tökéletes Ember/Nő soha nem fog, mert éppenhogy együtt kell egy igazi egységgé csiszolódnunk, miközben már együtt vagyunk... Szóval aki olyasmire vár, mint a mesében, nagyot csalódhat. Szerintem.:-)
Hát sejtem mit érezhettél, bár engem nem hagyott el a párom másért, de pár héttel ezelőtt én is nagyon féltékeny lettem. A pasim pár este egy volt ovistársával messengerezett ahelyett, hogy velem foglalkozott volna. Kíváncsi voltam vajon ki lehet az, és megnéztem róla képeket az iwiw-en. Na ekkor akadtam ki, mert nagyon szép lány
, tudom hogy bejön a barátomnak. Jópár este veszekedtünk emiatt, de szerencsére megértett engem, és közölte a lánnyal hogy inkább ne beszéljenek, mert engem zavar. Egyébként nem vagyok féltékeny típus, teljesen megbízom benne, de ez alkalommal nagyon bepánikoltam.....
Nagyon durva lehet látni az új csajt.
Húúú, látod milyen sokan együttérzünk Veled! (Sovány vigasz, de ezek szerint nem egyedi az eset.
 
Ne szomorkodj!
Biztosan így kellett lennie! Semmi nem történik ok nélkül. Állítólag.
Többen többfélét tanácsolnak, így én is írok egyet (ami nekem segített annak idején), és választhatsz majd közülük vérmérsékletednek, beállítódásodnak megfelelően:
KUTYAHARAPÁST SZŐRÉVEL.
De előbb sírj egy nagyot. Az jót tesz. És -mint mások is írták-nehogy begubózz!
ÉS azért csak kell tudnia vmit., ha a volt érjedet 10 év után rávette, hogy váljon el tőled.
Na de mindegy, most is boldog vagy, picit még keserű pirula megvan, de a gyerek nálad maradhatot.
Probáld nézzni a jó oldalát.
De durva
Tanácsot nem tudok adni, ne haragudj, de ez tényleg kegyetlen érzés lehetett....
A szakítás már önmagában is megviseli az embert, de rettenetes lehet, hogy te szenvedsz ő pedig boldogan és meghitten sétálgat az új szerelemmel
Szerintem egy férfinak gázabb , ha a nő lépp le, ott nagyobb gondok vannak.
Szerintem nincs veled gond, férfiakban benne van, hogy tovább lépnek, biztos neki se könnyü, neki is 8 év volt, sokat gondol rád stb. jó pár közös emléketek van.
A kulcsokat legalább vissza adta?
Én akkor döbentem rá, hogy milyen mulya voltam, hogy milyen fura volt a volt párom, mikor előző héten, leültünk beszélgetni, kb. 5 perc után már mentem volna be, hogy ez mindig ekkora tapló volt-e vagy csak most nekem.
Szóval férfiakból sok van, van paraszt meg van lovag.
Szerintetek létezik a nagy Ő és érdemes rá várni?
Sziasztok,
én folyamatosan rettegek egy ilyen találkozástól, az egyetlen szerencsém, hogy külföldön él a csaj, akiért elhagytak.
Csak fényképet láttam kettőjükről, de az valami borzalmas volt. Főleg, hogy 17 év korkülönbség van közöttük, a csaj javára.
Atyaég, de jó, hogy megszabadultál tőle!!
Nézd a jó oldalát.
Történhetett volna úgyis, hogy nem néz a szemedbe, nem hagy el, hanem még hónapokig/évekig él veled úgy, hogy már nem téged szeret, nem veled tervez, de te ezt nem tudod.
Ennél csak jobb, hogy legalább te is visszakaptad a szabadságod.
Igaz nem vágytál rá, de kaptál egy új esélyt az élettől, mindent újrakezdeni.
Fundy én már tudom, hogy van ilyen pasi!!!
Rám talált....
Hát igen ez nem lesz egyszerű.
de most ne az előjelekkel foglalkoz. erre ráérsz akkor ha már kibőgted magad, és csillapodott. Addig ugyse tudod józan fejjel visszanézni az egészet.
Tényleg elfoglaltságot kell keresned.
Nálunk 2éve történt ez. Én még nem találtam meg az új páromat.
Nálam hullámvölgyek voltak. Végleg szerintem csak akkor fog elmúlni ha találok valakit.
Görcsösen most ne keress. Inkább proóbáld túlélni a napokat, és egyre könnyebb lesz.
Sziaszto!
Engem is elhagytak...13 év után, 3 kölökkel.
Nekem egy kineziológus segített.2 hét után átlépett a közömbös sikra.Jelenleg is ott lézeng és a legjobb dolog, hogy élvezem nélküle az életet.
Elhagyottt kitartás az idő megold mindent - tudom ez csak egy szlogen...de milyen igaz!
Ó, igen, hajlamosak agyunk rögtön sokkal rondábbnak, kövérebbnek, butábbnak...stb. látni magunkat.
De vígasztaljon a tudat, hogy valaki pont egy ilyenre vár!
Remélte, hogy Te majd észreveszed magad:S Milyen kedves.
De a kérdésedre válaszolva:
Mindenesetre ne zárd be magad a 4 fal közé! És ne is menekülj a gond elől vmi más elfoglaltságba, hanem azért csináld, mert jól esik. Mindenképp saját magadért és a boldogságodért tedd
Nemrég én is voltam ilyen helyzetben. Mikor még az ember szereti a másikat, akkor rémes a találkozás a "másikkal", majd' meghal az ember a látványtól...
Aztán idővel már nincs hatással.
Ja, nem a nőcit kell hibáztatni, én csak azt mondtam, hogy nem az a lényeg, hogy volt-e előjel, hanem hogy a topikindító padlón van. És ilyenkor minden más századrangú.
Én kb. 2 évig nem hevertem ki egy szerelmemet. SZörnyű, iszonytató és megértem a helyzetet abszolut.
Szia!
Én sem tudok mit mondani, mert ez tényleg nagyon rossz lehetett.
Sírd ki magad, talán oldja a benned lévő feszültséget. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy akiért elhagytak bennünket, az szebb és jobb és mittudomén... Az önbizalmunk meg a béka feneke alatt van egy szinttel. Ahhoz, hogy valamennyire kilábalj ebből az érzelmi káoszból, magaddal kezdj el foglalkozni. Ha lehetőséged van rá, moccanj ki otthonról, vásárolgass magadnak, találkozz a barátnőiddel és mondd el ami a szívedet nyomja. Ne tarts magadban semmit, add ki magadból ami bán . Sztem ez az első lépés a felépüléshez.
megjegyzem, a sógornőm akkor jött csak rá, hogyan kell egy jó házasságot fenntartani, fogalma sem volt sajnos alapvető dolgokkal, amiket már a 18 évesek kívülről fújnak.... de legalább tudja, hogy ebből tanulnia kell.
Ez a zűr is elmúlik egyszer!
Addig is kitartás!!!!!
Dehogyis
azért gyógyultam meg másfél év után mert megismertem a férjem
ez már 6 éve...akkor 21 voltam.
De tényleg cask ez feledtette, egy új, igazi szerelem.
És érdekelt, ne szeretnék ilyen csapdába sesni, de tutti fogok.
Most könnyen beszélek, decemberben szakítottam, 2 év után, új párom van.
Én azért léptem, mert a volt párom önzö, lekezelő, saját véleményét nem tudta kifejezni és ha nem értett velem egyet kiröhögöt, amit gyűlőlők, mert így vitatkozni se tudtam vele.
30évesen már idöben vagy, biztosan nagyon fáj, sajnálom.
Voltam ilyen helyzetben.
A lány egy évvel később a főnököm lett az új munkahelyemen.
Persze addigra ők már nem voltak együtt, és letagadta, ki ő, de felisemrtem. Nem tartott sokáig az a helyzet sem, nem volt borzalmas, inkább vicces.
Évek távlatából csak az jut eszembe, hogy hol volt az eszem, a szívem, a szemem, amikor úgy odavoltam azért a pasiért, és semmi másra nem tudok következtetni, minthogy egy kis liba lehettem, ha egy olyan amúgy minden téren "gyenge minőségű" (emberileg, és nem a szakítás miatt) férfi kellett annyira ...
Nyilván nem véletlen, hogy így alakult.
30 vagyok.
Az a baj, hogy az előjeleket vagy nem vettem észre, vagy ha észrevételeztem, hogy szótlan, vagy rosszkedvű, akkor valamit mondott rá. Fáradt, rosszul van, azért nincs szex, mert hulla....Ilyen régebben is volt, nem volt semmi olyan konkrétum, ami egyértelműen utalt volna rá.
Annyival elintézte, hogy nem tehet róla, szerelmes. Engem szeret, de nem úgy....ez inkább már csak megszokás. Hát köszi.
Pedig akár hiszed akár nem, én is pont így jártam!!!4 év együttélés után.....volt egy kis vita, amire én azt hittem, és akkro közölte hogy viszlát......és én is belehaltam amikor az utóddal láttam....
most nagyon nehéz, de idővel könnyebb lesz...nekem másfél évembe telt.
Muszáj továbblépned, ha nem akarsz belebolondulni. De az nagyon nehéz lesz. Leginkább sok erőt kívánok Neked!
Talán valamilyen terápia - (nem túl zajos) emberek között. Sport, mondjuk úszás, vagy konditerem, ha megteheted.
Uuuuhhh.... 8 év után ennyivel rendezte le, hogy beleszeretett vkibe és ezzel a lendülettel el is cuccolt??? Korrekt...
De sztem is lehettek előjelei... ha már most mással van, akkor valszeg nem tegnap ismerte meg....
Sajnálom!