Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretem, mégis megcsalom
Létrehozva: 2003. május 14. 10:33
Hello! Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket a történetemmel kapcsolatosan: Már több, mint 5 éve férjnél vagyok. Minden tuti, kivéve a szex. . . Az nagyon kevés. Nekem. A párom persze nem így gondolja. Egy jó ideig elviseltem a dolgot, aztán jött egy alkalom és nem bírtam ellenállni. Nagyon jó volt! És most biztosan sokan elítéltek, de nem volt lelkiismeret-furdalásom!!! Aztán persze vége lett a dolognak, de nem ez volt az utolsó eset. . . Mostanában azon gondolkodom, hogy kellene valami megoldást találnom, hogy ne kelljen máshol keresnem a boldogságot! Mit tanácsoltok, mit tegyek?
igen, az élet tele van nehéz helyzetekkel. a hétköznapokkal itt semmi baj nincs. de az élet hozott olyan helyzeteket, amiket a párom nem tud megoldani, ettől az életünk nem halad előre és hozott egyet, amiben úgy éreztem, magamra hagyott. és ez fáj.
Nóra! én nem döntöttem még semmiről és szívesen meghallgatom az érveidet. Nem, még nem tudom, ki akarok-e lépni ebből a kapcsolatból. És igen, megfordul a fejemben az, hogy ezt azért mégis helyre kellene hozni valahogy. Csak most ehhez nincs erőm.
de tévedsz, nem kalandot keresek. mi most nehéz helyzetben vagyunk a párommal és bennem igenis megingott, talán el is tört valami vele kapcsolatban. attól még szépen mennek a hétköznapok, működik az élet minden területén. az, hogy pont most lépett be valaki, aki engem ezen átsegít/ebből elvisz (nincs még végeredmény), ezt nem tudom, nevezhetjük véletlennek?
Ha már most kitekintgettek amikor még családorok sincs, akkor miért nem léptek ki! Miért nem mertek lépni? Gondoljátok, hog jobb így egy biztos mellett szórakozgatni? Féltek az egyedülléttől? Ha már most az elején kalandot kerestek, meg egyfolyátában a másikon jár az eszetek, akkor meg mire jó az egész. Aki nem tud megmaradni egy mellett az merjen lépni is! Gyávaság, és főleg tisztességtelen amit csináltok, nem gondoljátok?
talán, ha össze lehetne gyúrni őket. . .
olyan furcsa ilyet leírni ebben a helyzetben, de tulajdonképpen ők (!) olyan szépen kiegészítik egymást. . . az én életemben.
Közben otthon is lenne elég dolgom, hogy a kapcsolatunk ne menjen gallyra, de ahhoz egyszerűen most nincs erőm.
vagy hogy is. . . ?
No, akkor egy cipőben járunk. :-))
Viszont hidd el: az a jelölt toporoghat még egy kicsit, amíg gondolkodsz. Ha "komoly" a dolog, nem fog lelépni, amíg Te nem mondod Neki. Az én "jelöltem" 2 éve toporog a küszöbön. . . :-))
én még nem csaltam meg a párom, de a "jelölt" a küszöbön toporog.
a gyerekvállalás is a küszöbön, én meg itt állok a nagy zavarodottságban és nem tudom, hogyan tovább.
annyi mindenben magamra, a helyzetemre, az életemre ismertem abban, amit leírtatok. és volt egy-két mondat, ami szó szerint szíven ütött, mások gyomron és meg kell mondjam, nem abba az irányba mozdították a gondolataimat, hogy ezt a dolgot ne lépjem meg.
Ma délelőtt végigolvastam nagyjából az egész fórumot és
meglepetten tapasztaltam, hogy a hozzászólásokból szinte összeállt az én életem (is). Mintha hazaértem volna. . .
Megkérdezhetem hogy hány éves vagy?
És ha Neked most ven egy másik is az állandó mellett, és őneki csak Te vagy, nem gondolkodtál hogy akkor lépsz az ő irányába?!
Azt olvastam hogy nincsen még babátok. . . . . . .
nem gondolsz néha arra hogy a szeretődtől szeretnél?!
Nem lakunk túl közel egymáshoz. . . . . .
sajnos vagy jó?! néha így érzem néha úgy. .
megfogadom, nem agyalok. . . :)))
legalábbis megpróbálok nem gondolkodni. . . . . .
hajaj. . . .
miért kell túlbonyolítani az életünket?!
Milyen gyakorisággal találkoztok?
Ne agyalj. . .
Bagoly mondja. . . :-))
A baj, hogy úgy volt ma találkozok a másikkal, csak nem jön össze. . . és most nagyon letargiás hangulatom keveredett.
Most nagyon szeretnék vele lenni és nem fog összejönni.
Szóval túl sokat gondolkodok. . . . megint amit nem kéne.
Hogy van-e értelme egyátalán, ha több úgysem lesz meg ilyenek. . .
szóval ennyi
figyelek rátok csak közben dolgozok. . . .
Tegnap olyan jó kedved volt. . . . mi történt?
Megyek, csavargok egyet, ha minden igaz, ma randim is lesz. . . :)
Jók legyetek, Anna ne borongj túl sokat!
Puszi mindenkinek:
Napsugár
Szép napot! Újra itt vagyok:)
Olvasom a hozzászólásaitokat és figyelek. . . . .
meg gondolkodom. . . . (amit nem kéne, ezt ugye egypáran megértitek. . . . )
kicsit borúsabb a mai hangulatom. . . .
szép napot Nektek!
p. Anna
:)
Részben már megválaszoltam az elözö leveleimben, részben Te magad adtad meg a választ az elöbb:
mert "olyan jó megint igazi nönek lenni. . . megint érezni azt a gyomorszorító vágyat"
Az én családomban is elöfordult olyan amikor hosszú évekig lelki terrorban kellett élnie a feleségnek és a gyerekeknek, azt látva akkor megfogadtam gyerekfejjel, hogy ha vha ilyen helyzetbe sodor az élet akkor biztos, hogy nem fogok benne élni sokáig.
Szerintem ami nem müködik azt nem szabad eröltetni.
És itt jön az amit tegnap Nórinak akrtam megmagyarázni, hogy a mi esetünkben müködik. . . de olyan jó megint igazi nönek lenni. . . megint érezni azt a gyomorszorító vágyat, az félelemmel keveredö örömet. . olyan nagyon jó. .
De ez nem változtat a párom iránt érzett szeretetemen, mert ö az elsö, és ha egyszer arra kerül a sor, akkor az egyetlen aki számít.
Ahol "napirenden van a szenvedés/lelkileg, testileg/a hétköznapokban is", ott persze, hogy érdemes váltani.
Én már elváltam egyszer, mert a férjem egyfolytában lelki terror alatt tartott.
Életem egyik legjobb döntése volt. :)
Örlödni lehet azért is, mert mondjuk van két kicsi gyereked, akik nagyon szeretik az apjukat és Ö is öket. . .
Persze, a "gyerek mögé" valamilyen szinten el is lehet bújni, mondván, hogy miatta nem változtatsz. . .
Ebböl kiindulva Neked tényleg nehéz lehet, mert Nálad aztán csak a férjed van, mint visszatartó erö. Igy tényleg nem csoda, hogy annyit örlödsz. . . :(
Köszönöm, hogy gondolkozol rajtam.
Hidd el engem is fejbe vágott.
De te?Te miért álltál be a sorba ?
Érted?
Ha ott bejön a képbe a harmadik, és talán az jobbat ígér. . . akkor azt hiszem értelmesebb dolog váltani, saját, és szeretteink érdekében is. Nagyon sok megkeseredett pár van körülöttem, akik beleragadtak a rosszba, és se kedvük, se energiájuk már változtatni, mert amikor még lehetett volna nem léptek, most meg már minek?
A mostani saját helyzetemben, inkább magamnak okoznék fájdalmat mint a páromnak. Kisbabánk még nincs, de nagyon szeretnénk 1-2 év múlva.
Szerinted miért örlödök ennyit?
Ti ketten (Csucsu és Te) egészen más irányból közelítitek a sorsotokon keresztül a "szerelmet".
Ahogy Te már többször írtad, Veled megtörtént. Gondolom, derült égből villámcsapásként ért.
És felborított mindent, amit addig hittél, talán nem is tudtad, hogy nincs minden rendben otthon (szex).
Kicsit olyan, mint amikor valakinek van valamije, amivel teljesen elégedett, mert nem tudja, hogy létezik annál jobb is. Ezért nem is keresgél, fel sem merül benne, hogy hiányzik valami.
Ahogy írtad, a "játékos szex" Neked eleinte tetszett, csak azóta nem, hogy tudod, lehet másként is. Nekem ebből (és ahogy, amilyen szerettel írsz a férjedről) az derül ki, hogy a szeretőd színrelépéséig Te elégedett és boldog feleség voltál, nem hiányzott az életedből semmi.
Csucsu esete más, Ő érzi, hogy hiányzik Neki valami. Ha figyelmesen olvastad, azt írta, hogy a férje sosem volt egy figyelmes, udvarlós tipus. És hogy két gyerek után ugyan elég jól néz ki (Csucsu), de a férjének ez "éppen csak hogy elmegy", mert elég magasak az elvárásai. Ott már a kezdetektől hiányzott valami, szerintem Csucsu ezért "keres".
Nem értek Veled egyet Szitakötő.
A szenvedés garantált. Ha nem a Tied, akkor a szeretteidé, ami viszont mégiscsak a Tied. . .
Lehet "jobb" az, ami más emberek szenvedésén alapul?
Én nem tudom, hogy tudnék-e boldog lenni, miközben tudom, hogy a páromnak az élete értelmét én és a kisfiam jelenti.
Látom, ahogy játszanak együtt, a kisfiam arcán a felragyogó mosoly, amikor Apa hazaér. . .
Szerinted tudnék úgy boldog lenni, hogy Őket elszakítom egymástól?
Nagyobb korban, amikor a gyerek már amúgy is leválik a szüleiről (14-16 évesen) talán, de kisgyerek korban elvenni őket egymástól. . .
Hát nem tudom.
Mert akinek van mersze, lehetösége, sansza váltani, lehet egy jobb felé vezet az út. . . hiszen azt mindannyian tudjuk, hogy vmi azért mégiscsak hiányzik otthonról. . .
És nagyon nyomasztó.
Egyébként bocs ha úgy lehetett értelmezni, hogy bárkit is buzdítanék, egyáltalán nem ez volt a szándékom.
Sose akartam ezt ami van, de ha már így adódott, megróbálom benne örömömet lelni, még ha sokszor nehezen is megy.
Cicushoz nem is igazán tudok semmit hozzáfüzni, szerintem ö azért még nem nagyon táncol pengeélen, de Csucsu. . nos öt , az ö esetét nagyon furának találom.
Mintha nagyon vágyná ezt a kapcsolatot, vagy nem is ezt , bármit ami kiszakíthatja az otthoni rutinból.
Nekem sose voltak ilyen intenzív érzéseim.
Én az elején, és sokszor ma is szégyenlem, még magam elött is.
Értitek ezt?
Nekem könnyebb azáltal, hogy a szeretőm is foglalt, Ő is felelősséget érez a párja iránt.
Nagyon nehéz lehet úgy, hogy a Te szeretőd szabad, és csak rajtad áll a választás. . . :(
Nem szokta kérni, hogy változtass az életeden?
Tényleg, Neked van(nak) gyereke(i)d?
:)
Én kicsit másként vélekedem, mint Szitakötő. . .
Persze, nem adnék oda egyetlen percet sem semmiért, amit a szeretőmmel tölthetek.
És soha fel sem merül, hogy megbántam volna valamit, most is pontosan úgy csinálnám, mint előzőleg.
Hiszem én is, hogy nem véletlenül "kapunk" feladatokat, valami dolgunk van mindennel, ami utunkba kerül.
. . . de . . .
. . . ettől függetlenül én mégis óva intenék mindenkit, hogy ténylegesen félrelépjen.
Téged is Cicus, és igazából Csucsu, Neked is ezt mondanám - ha a döntés rajtunk állna, és nem sodródnánk ellenállhatatlanul a sorsunk által. . . :)
A magány, a bezárkózottság, a megalázó hazugságok a párunk felé, az elhallgatott élmények, a - dolog természeténél fogva - kialakuló elhidegülés. . . nem tudom, hogy tényleg megéri-e annak, aki még nincs benne. . .
Nem tudom, értitek-e.
Igy, hogy benne vagyok, így néha azt gondolom, egyensúlyban van, néha viszont azt érzem, hogy túl sokat veszíthetek, (vagy már veszítettem is), mert a másik kapcsolat nem lehet teljes.
Vagy ha mégis azzá válna egyszer - mert mondjuk kiderül, hogy nekünk egy párnak kell lennünk - akkor az túl sok másik ember (párok, gyerekek) szenvedésén keresztül történhet csak, és az mindig árnyékot fog vetni az új kapcsolatra.
Mi a szeretőmmel mindig ezzel "beszéljük le magunkat egymásról", hogy így csak nekünk rossz, mi ketten vagyunk, viszont a párok, meg a kisfiam, ők már hárman vannak. . . Nincs más választás, nekünk kell lemondanunk arról, hogy annyit legyünk egymással, amennyit igazán szeretnénk. . .
Szóval egy ilyenből nem lehet jól kijönni, (a fájdalom és a szenvedés már az elején garantált) ezért mondom én azt, hogy ha valaki mégis tud nem-et mondani, akkor inkább ne menjen bele. . .
Én sose vágytam rá, de megadatott. És örülök neki.
De ezt hiába is vágyod, szerintem akkor nem lesz az igazi, ez csak jön, és magával sodor, mint egy hurrikán.
attól, hogy itt vekengünk hidd el istenetelenül jó érzés ám ez!
Persze sokszor nagyon lélekölö , de tényleg van varázsa a titoknak. . . és én annak tudatában amit átéltem az utóbbi egy évbe. . . nagyon örülök, hogy ez megadatott nekem. . . most így gondolom.
Persze volt olyan idöszakom is amikor azt gondoltam, hogy bárcsak sose találkoztunk volna. . . miért pont velem kellett, hogy ez megtörténjen. . . . de már másképp élem meg.
Már nem bánok semmit. Több lettem általa.
Napsi: igen, a naplóm valahogy így kezdődik: "E napló azért íródik, hogyha egyszer magyarázatot kell adnom bizonyos dolgokra, a lehető leghitelesebben meg tudjam tenni azt. Őszintén, az érzelmeimet kitárva az Olvasó előtt. Így a vagdalkozás és veszekedés helyett talán könnyebb lesz elmagyarázni/megérteni azt a folyamatot, amely az évek során lezajlik bennem. "
Nos, igen, benne van a pakliban, hogy talán egyszer, ha nem is mostanában, de akár 10 vagy 20 év múlva én is félrelépek. Lehet az is, hogy előbb. Igen, a napló erre az esetre íródik, és a későbbi események tükrében a most írtak afféle gyökereknek tekinthetők majd.
Persze az is lehet (és ez lenne a jobbik eset) ha a naplót a férjemnek sosem kéne elolvasnia.
Azért nem merek semmi konkrétat kijelenteni a jövőre nézve, mert az élet olyan kiszámíthatatlanul alakul. Lehet, hogy egyszer még ezeket a kis szerelmes játékaimat is megbánom. De lehet, hogy egyszer majd sajnálni fogom, hogy annyi szépnek ígérkező szerelmes éjszakát elszalasztottam. :-)
Ezért is beszélgetek itt Veletek, hogy talán a Ti vívódásaitokat nézve könnyebb távoltartani magam a húsevő virág torkától. :-)
A napló idő előtti megtalálásától nem félek. A napló ugyanis virtuális, és természetesen jelszavakkal védett. A férjem meg nem informatikus. :-)
Pedig Nórinak szántam.
Nóri, miért vagy ilyen lemondó?
Tegnap este agyaltam a hozzászólásaidon, és vhogy mindig az kattant be, hogy bár nem ismerem a történeted, de szeretném azt megkérdezni, hogy a ti esetetekben szerinted ki volt a hibás?
És itt nem rád, hanem a férjedre és a nöre célzok. Te hogy láttad, látod?
Hogyan élted meg?
Megosztod velünk?Ha már így bekapcsolódtál. . . :-)))
Egyébként, csak, hogy tudd:az aki nekem van:-), egyedülálló.
visszaolvasgattam itt, miket írtunk.
Tudod, mi merült fel bennem? Az alapján, hogy Te naplót írsz, olyan érzésem lett, mintha valahol mélyen belül tudnád, hogy egyszer majd Te is félrelépsz, és ahhoz írod igazolásul a naplót. . . Hogy majd akkor meg tudd mutatni a párodnak, hogy ennyi hosszú ideig nem A naplóírás egyébként klassz dolog, érdekes utólag visszaolvasni, hogy miket érzett korábban az ember. Időszakosan én is szoktam, de már jó pár éve nem teszem. . .
És nem félsz attól, amit Szitakötő is írt, hogy esetleg hamarabb kerül a párod kezébe, mint kellene?
Én holnap fogok (valószínüleg) találkozni az emberrel, akiért teljesen odavagyok. Holnap (v. holnap után) kiderül, hogy csak én képzelem a dolgokat be magamnak, vagy tényleg öt is megérintette valami. Már nagyon izgulok elöre. Azt sem tudom, hogy mit vegyek fel. Csak ez a rohadt esö ne essen. Azt sem tudom, hogy fogok majd viselkedni, hogy ne ríjon le rólam, "jaj de szeretlek, jaj de örülök, hogy látlak" stb. önégetö duma. Majd igyekszem megörizni nöiességemet. A hétvégén is "igyekeztem" testileg önzö lenni, és nem tudom miért, veletek ellentétben, nekem ez a másik odaképzelése teljesen bejön. Lehet, hogy ha a másikkal szexelnék, utána otthon már nem menne. Ez a jövö zenéje, majd kiderül, ha egyáltalán eljutunk odáig. Holnap, ha túl vagyok a nagy találkozáson (ha egyáltalán jön) majd beszámolok nektek, és kérem a hozzászólásotokat. Holnapig puszi mindenkinek Csucsu
A szerelem nem válogat korban.
A szerelem örök.
:)
Azt hiszem, ahhoz egy kort meg kell élni (vagy nagyon bölcsnek kell lenni már fiatalon), hogy be tudjuk tartani: Ne ítélj, hogy ne ítéltessél.
Kívülről minden annyira egyszerű, sokszor fekete vagy fehér.
Azt hiszem, fiatalabban én sem értettem volna, hogy hogyan lehet ilyet csinálni, és miért ne lehetne bármikor félbehagyni, ha az ember úgy dönt. . . Akkor még sokkal egyszerűbbnek tűntek ezek a dolgok. . . :)
Sehogy nem értettem volna, hogy miért nem annyira egyszerű kiszállni, sőt, miért kellett egyáltalán belemenni, ha egyszer fel sem merül, hogy elhagyjam a szeretőmért a párom.
Deluxy, i. nora,
kívánom Nektek, hogy soha ne kísértsen meg Benneteket a szerelem akkor, amikor már elköteleztétek magatokat valaki mellett. Kívánom, hogy soha ne kelljen "hazudoznotok", vívódnotok. De ha megkapjátok Ti is ezt a sorstól, akkor kívánom, hogy minél kevesebb fájdalommal és vívódással éljétek túl ezt az időszakot.