Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért szeretsz Magyarorszá
Létrehozva: 2009. január 26. 12:52
Helló!
Beszélgettem a kollégákkal, és szó volt arról, hogy miért költöznek el sokan Magyarországról, miért akarnak. Ezt persze könnyű elmondani, válaszolni rá.
A végén megkérdezték, hogy jó, most már tudjuk (németekről van szó egyébként), hogy miért nem szeretnek ott élni, de miért igen?
És függetlenül attól, hogy nagyon sokáig honvágyam volt, és van is, csak néhány apróság jutott eszembe.
(pl. hogy ha idegen társasághoz mész, akkor ott rögtön foglalkoznak veled, beszéltetnek, stb. itt neked kell "bizonyítanod", hogy érdemes vagy a figyelemre; hogy az emberek segítőkészek ált., akkor is, ha nem beszéltek azonos nyelvet)
Tehát felsoroltam pár dolgot, de messze nem annyit, amennyit szerettem volna. Akárhogy gondolkodom, a legértelmesebb válaszaim lassan kimerülnek abban, hogy mert csak. Mert még a levegő is más... mert ott az emberek is magyarul beszélnek, mint én... mert ott nem érzem úgy, hogy lebegnék, mert oda tartozom....
De ez egy külföldinek nyilván nem értékelhető, felfogható válasz...
Ti meg tudjátok fogalmazni, miért szerettek Magyarországon élni?
(A kollégák is érdeklődve várják, hogy kifejtsem még a témát :))
Mert csak..
Itt vannak a gyökereim (a családom), itt lehet magyarul poénkodni, amit külföldön nem értenének meg.
Sőt, itt még vidéken is úgy érzem, hogy itthon vagyok.
Szepen leirtad.
Aki mashol teremtette meg az otthonat, az is jol erzi magat, ahol eppen van, az az otthona.Talan hozza teszem, hogy azt O valasztotta az otthonanak.
... és minél idősebbek leszünk, ez annál inkább erősödni fog bennünk ....
én már ott tartok, hogy el tudom pöttyinteni magam a Himnuszt hallva (legfőképp a szövege miatt)
Annyira aranyos, amit írtál, kofruka!
A Tanu c. film jut eszembe rólad, amikor a magyar narancs termesztést ünneplik: "Kicsi, sárga, savanyú... de a miénk!"
Az jutott még eszembe, hogy sokáig éltem Finnországban. Aki élt már ott, tudja, milyen ország. Elég, ha annyit mondok, hogy az az országszlogenjük, hogy „Egy ország, amely működik.” - és ez pontosan így van.
Mégis, amikor hazajöttem, és a repülő letett Ferihegyen, és én meghallottam az első „baaazmeg”-et a repülőtéren, szinte szétömlött bennem a melegség, a tudat: ITTHON VAGYOK.
Anyuka haldoklik, megérkezik a fia, üldögél mellette, aztán egyszer csak mondja a fiú: Isten vele Édesanyám ... mire az anyuka: hová mész fiam? Fiú: nem én megyek, maga megy .....
Ez mondjuk csak a haldoklás témakörben volt idevágó:-))))))))))))))
Szerintem a legtöbben nem azért élünk itt, mert itt jobb, mint máshol lenne, hanem mert nincs megfelelő indittatás arra, hogy elmenjünk.
Én például, mert elégedett vagyok az életemmel és nem hiszem, hogy máshol több mindent megtalálnék a boldogsághoz anélkül, hogy a jelenlegi jó dolgokból ne veszítsek el valamit.
A másik dolog, ami itt tarthat embereket, hogy a biztos rossz (vagy nem tökéletesen jó) jobb, mint az ismeretlen, vagy bizonytalan, szóval egyszerűen gyávaságból nem vágnak bele.
Bárki bármit mond, szép ez az ország. Ott a Balaton, ott van Eger, a Budai vár...vagy csak állni este a Margit hídon és nézni a fényeket.
Engem boldogsággal tölt el, hogy egy ilyen gyönyörű helyen élhetek. Szerintem. Látom a hibákat, nem vagyok annyira elvakult, de ha csak azokat látnám, megehetne a fene. Így kell elfogadni és örülni neki. Persze segíteni, pl nem eldobni a pzst használat után!
Másik, hogy nem hiába vagyunk mi hűségesek, ott van Sopron, és ne felejtsük el, hogy még az osztrákok helyett is kiálltunk nem egy császárné mellett.
Lehet minket szidni, hogy lusták és maradiak vagyunk, de mi így vagyunk "szépek".
Ettől függetlenül én is csak azt tudnám mondani, hogy szeretem az otthonomat, mert ez az otthonom és kész.
Aki a magyar kajakhoz van szokva, az azt szereti (leginkabb), valoszinuleg nincs is ossze hasonlitasi alapja.
Van ott sok jo dolog, de megvan az mashol is.
A magyar rinyálós nép. Élvezettel panaszkodik. Nem mondom, hogy soha nincs rá oka, de azért tudjuk, amit tudunk... :)
A magyarok életszemléletéről nekem mindig a következő vicc jut eszembe (I. M. Hofi Géza):
Anyós haldoklik:
- Jajj meghalok... jajj, meghalok... jajj, meghalok... A plafonon meg egy pók van...
Mire a veje:
- Anyuka, az istenit! Egyszerre csak egyre figyeljen!
Szóval ez is mi vagyunk. Én mégis nagyon szeretem ezt a közösséget. Éltem külföldön, de egy más nemzet fiával soha nem fogod érezni azt az ősi közös érzést, mint a hazádban, a honfitársaiddal.
Hát, éppen annyit, amennyit külföldiként látsz, ha az országba kerülsz érzelmi kötődés nélkül.
Nekem nincs érzelmi kötődésem Németországban, (a páromtól eltekintve), így külső szemlélőként látom a pozitív és negatív jellemzőket. És nekem ez számít, mert így tudok beilleszkedni, hogy van, ami itt tetszik.
Van aki az a bizonyos "mas-levego" miatt hagyta el az orszagot, es a levegobol eso kormot emlitettek.
Én is. Ettől függetlenül most nem vagyok otthon. (mert a párom viszont itt van, még...)
Valahogy próbáltam volna pozitív fényben bemutatni az országot, hisz mostanában olyan sokszor csak a panaszt hallani. És a panaszok konkrétumok, a hazaszeretet meg mindenkinek a saját érzése.
Engem a pozitívum része érdekelne, konkrétan. Csak nem tudom megfogalmazni én se.
Mert ez a hazám. Nekem ez nem csak egy szó.
„Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned-halnod kell.” - mert én valóban így gondolom.
Nem arról van szó, hogy itt nem érzem jól magam, a honvágy nem ezt jelenti.Tisztában vagyok vele, hogy itt mások az emberek, más a mentalitás, megszoktam, alkalmazkodom,és rendben van.
A kérdés lényegében annyi, mi az, ami szerinted Magyarországon más, mint a többi országban, és pozitívum? Akármilyen apróságok. Mi az, ami akár szocializációs szempontból más, mint pl. itt, és pozitív.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy itt rossz, hanem más, és esetleg az otthoni is egy "jó" formának tartom.
Nem tudom jobban elmagyarázni. Nem ítélkezni akarok...
Szia!
Én azért, mert itt vannak a gyökereim, nekem a legszebb hegyek, völgyek, folyók és tavak itt vannak, idekötnek népem hagyományai, és igen magyar az anyanyelvem is. Magyar a múltam, a történelmem, magyarok a kapcsolataim, barátaim, kollégáim...és bármilyen rögös az út, de itt élnem s halnom kell....
Nagyon nem igen értem mit is akarsz. Én bárhol voltam eddig Algériát kivéve jól éreztem magam noha igazándiból az Elbától ÉNy-ra vidéket kedvelem.
Az hogy valakivel egy idegen országban foglakoznak az egy ügy de egy idő után ha bevalja ha nem egy kicsit "hontalan"= nem működnek azok a szocializációs formák amiket otthon megszokott. Édesapánk azt mondta úgy kell élni bárhova is vetődünk mint az ottaniak= semmin nem csodálkozni olyanon ami számukra természetes elfogadott. Különben meg a germánokat /távolságtartásukat lassú érzelmi kialakulásukat/szeretem a svédekkel együtt.