Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Adományozol-e?
Létrehozva: 2010. november 30. 20:34
Kedves fórumozók!
Szeretnénk írni arról, Magyarország népességének hány százaléka vesz részt adománygyűjtő akciókban, kik ők, és milyen indítékaik vannak. Kíváncsi lennénk a ti hozzászólásaitokra is:
Szoktatok-e adományozni, és ha igen, milyen formában teszitek, és kinek címzitek a küldeményt?
Köszönöm szépen:
Koronczay Lilla
Ehhez a hozzászólásodhoz pedig én csatlakozom :)) Tényleg kifelejtettem a monológomból, hogy amíg emberek halnak éhen, addig a állatvédelemre adni pénzt dőreség.
(Mielőtt még ezért a hozzászólásomért is megkapnám a mocskolódó leszúrást egyesektől priviben, ezúton szeretném leszögezni, hogy nagyonis szeretem az állatokat. Bármilyet. Az elefánttól a lótetüig mindent. De - az előttem szólóhoz hasonlóan - én is képes vagyok egy értelmes rangsort felállítani.)
A Futrinka Utca Kutyavédő egyesület az állatok mentésén kívül minden évben karácsonykor kiválaszt egy rászoruló csoportot, anyaotthont, nagycsaládosokat stb. és tagjai és támogatói segítségével megajándékozza. Ehhez szoktam kapcsolódni.
Ezen kívül egy itteni állatvédő lánynak szoktam havonta utalni egy kisebb összeget.
kiegészítve
bár a szívem szakad meg amikor állatok szenvednek... de még jobban ha emberek... és amíg a világon naponta százezres nagyságrendben halnak meg gyermekek, addig én NEM VAGYOK hajlandó támogatást adni a szegény kóbor kutyáknak.....
ellenben pl adományként már nemegyszer költöttem a Bethesda kórház gyermek égési centrum támogatására...és az 1% is mindíg odamegy
ez sajnos szubjektív...közelről ismerem a gyermek égéseket..engem is ott mentettek meg még 1979-ben
Alapítványoknak és segélyszervezeteknek sosem.(lásd iszapkárosultak, fogalmam sincs róla, hova lett az a rengeteg pénz, amit az emberek kaptak, csak annyit tudok, hogy a kormányszóvivő elmondta jó helyen van, az alapban gondolom, kicsit kamatoztatják még)
Ruhát sem adok ilyen szervezeteknek ez is a rossz tapasztalat, sosem oda jut, ahova kellene.
Iskola, védőnő: oda mennek a gyerekek kinőtt ruhái, tanszerek, amiket nem használtunk, füzetek, amikből rengeteget vettünk, de a következő évben már nem kell, stb.
Van egy oldal ahol az emberek cserélni szoktak, ha szükségük van valamire, na, ott, ha olyat látok, hogy kellene valami, ami nekünk van akkor vagy odaadom ingyen (de csak miután leinformálódtam az emberről valamennyire)
Családba mindig van kit segíteni, néha egy-egy koldusnak (azért ők is csak emberek).
Állatmenhelyeknek,1% az adómnak minden évben más-más helyre (állatkert, állatmenhely, beteg gyerekek.)
Alapítványoknak és utcai kéregetőknek rossz tapasztalatok miatt nem adok szinte soha.
Ezzel szemben a templomban a misén mindig adakozok, ill. az egyházközségen belül 1-1 dologra, amire másképp nem lenne pénz, csak úgy, hogy néhányan összeadják, szívesen adakozok. Itt ugyanis tudom, hogy mire megy. Ill. egy régi ismerősünknek van egy alapítványa, oda adom az 1%-ot. Őket ismerem és tudom, hogy mire használják fel.
Krisna hívők gyűjtéseinél, Szájjal, lábbal festők.
Ezenkívűl csak szűk körben ismerősökkel összefogva.
Ami szerintem minden pénzél többet ér: véradó vagyok (bár idén csak 1x mehettem)
Aztán: Zakuszka, Noé, Segítsüti, 1-2 tárgyi dolog az iszapkárosultaknak, néha 1-1 emeltdíjas telefon. És lassan 4 éve fizetem a szomszéd (önhibájából
) csóró család vízszámláját.
En nem Mo on elek, de igen allatoknak rendszeresen adomanyozok sot a vegrendeletunkben is kaptak helyet az allatvedok.
Embereknek max. ha valaki ehes vagy szomjas hajlektalan akkor veszek neki etelt, penzt egyebet nem.
Ahova rendszeresen evente egyszer adomanyozok azok az egyik korhaz rakkutato csoportja ahol engem is gyogyitottak.
Szoktam kiolvasott magazinokat bevinni korhazakba , oregotthonokba vagy rendelok varotermebe.
Hogy legyen egy ellenpéldád is: én nem adományozok, és hajléktalanoknak/kéregetőknek sem adok soha.
Viszont szívesen segítek bárkinek, bármiben, bármikor akár ellenszolgáltatás nélkül is, és ezzel többet teszek, mint a 300Ft-os telefonvonalakat hívogató többség.
Az árvíz és iszapkárosultakat megsegíteni nem az én dolgom, hanem a károkozóké, az államé vagy a biztosítóé. Ezen lehet vitatkozni, és lehet, hogy nem hangzik túl felemelően, de ez a tény. Ha van károkozó, fizessen ő. Ha természeti katasztrófa okozta a kárt, állja a helyreállítást a biztosító. Aki nem kötött biztosítást, az magára vessen, vagy segítsen rajta az állam. Épp elég adót fizettem eddigi életem során, hogy ilyenkor az állam nem tőlem várja a segítséget.
Tehát adományozzon az, akinek van fölös pénze, és nem fontos neki, hogy az adományai 100%-ban célba is jusson.
Egyébként az "adománygyűjtésről" nekem mindig az a paradox helyzet jut az eszembe, amikor 2009-ben az írországi katolikus egyház adománygyűjtést szervezett az ír pedofil katolikus papok áldozatai számára ...
Szia Irene, de rég nem hallottam rólad. Van vagy egy éve, hogy beszélgettünk. Örülök, hogy te is adsz a szájfestőknek.
Írod, hogy adtok a kéz vagy láb nélkül születettek segítésére. Nagyon csúnyán hangzik, hogy ha kiderül magzat korban egy ilyen súlyos betegség, akkor befejezik a terhességet? Bocs, ez a kérdés nem ide, erre a fórumra való, csak épp elgondolkodtam.
Nagyon vidám ünnepeket kívánok, Ejmiaszösz.
Anda, a becsöngetős emberekkel vigyázz, és valóban gyanús, hogy munka helyett inkább így szereznek pénzt, amiért te dolgoztál meg.
A Tescoban most is van ilyen " adományozzunk tartós élelmiszereket" akció. Ott szoktam adni.
Voltak kellemetlen eseteim, aluljárókban hajléktalan pénzt kért ennivalóra, pénz nem volt nálam, viszont volt két zsömlém, na az nem kellett, sőt felszólított, hogy mit tegyek felmenőimmel. Ilyen eset cigi ügyben is megesett, szintén pénzt kért az ember, láttam, hogy dohányzik, kivettem két szálat a dobozból, olyan dühös lett, hogy pénz helyett cigit adok, hogy a sárba taposta a két szálat (2x20 Ft).
Ezekkel a történetekkel csak azt akarom ecsetelni, hogy nagyon nehéz eldönteni, kinek adsz, kinek nem.
Aztán még az alapítványok, meg olyan dolgok, amire az államnak kellene pénzt adnia.
Bocs, Anda itt már nem csak neked írok, de dől belőlem a szó.
Miért mi fizessük az újabb gyerekmentőt. Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy EÜ-ben dolgozom, amíg a Söfit nem zárták be, ott voltam, biztosan emlékeztek, ott volt az első inkubátor. Nem a pénzt sajnálom az EÜ műszerekre, azt gondolom, hogy ezt nem nekünk kell megfizetni.
Az 1%-ot a baromi nagy fizetésemből állatmenhelynek adom.
Meg a Szájjal festőknek is szoktam küldeni, nem is értem, hogy az miért nem alapítvány, biztosan sokkal több pénzt kapnának.
Semmilyen adománygyűjtő akcióban nem veszek részt, nem hiszem, hogy tényleg oda kerül az adomány, ahová szánom.
Személyesen egy ismerős családot támogatok, ahol a családfő két éve meghalt, az anyuka egyedül neveli a két kislányt. A gyerekem kinőtt ruháit, játékait, könyveit és élelmiszert szoktam vinni. Egy évben háromszor elmegyek hozzájuk, budapesti vagyok, ők Csongrád megyében egy pici faluban laknak, nagyon szerény körülmények között.
Alapítványnak nem.
kivéve a suli alapítványa.
viszont magánszemélynek, családnak, ha szükség van, feltétlenül.
írta valaki, hogy a segélyvonalakat tárcsázza.
ez nálunk is alapvető.
de amikor van lehetőség, küldünk ezt-azt.
pl. most jön a cipősdoboz is.
tavaly ugyan nem cipősdoboz akcióban küldtünk,hanem találtunk itt egy családot, aki épp nehéz helyzetben volt, de a lányaink nagyjából egyidősek.
Úgyhogy adott volt a dolog.
Én vallásos vagyok. A templomban mindig "hirdetik" mise végén, hogy a köv. misén kinek, kiknek, milyen célra gyűjtenek pénzt, netán tárgyi adományt. Sokszor így adakozok.
Néha-néha utcán is dobok pénzt, attól függ hogy néz ki az illető (mert én nem alkoholra szánom az adományom, és nem cigire)
És évente 1-2szer jótékony célú hanversenyre is megyek.
Az ilyen-olyan alapítványoknak sikerült bizalmatlanságot ültetniük az emberekbe. Én is megnézem, hová adok.
A cipősdoboz-akció szervezői (a Baptista Szeretetszolgálat) élvezik a bizalmamat.
Egy ismerősöm által megalapított macskamenhelynek szoktam rendszeresen egy szerény összeget utalni.
Önszerveződő akciókban is részt vettem már, adtam az árvízi mentőknek, a kolontári áldozatoknak (az állatmentőknek is).
Igen adományozunk.
-Karácsonykor a cipősdoboz akcióban és/vagy a Mikulásgyár akcióban szoktunk részt venni minden évben.
-Van egy kéregetős házaspár, amerre munkába járok, ott minden héten otthagyok kb 500-1000 Ft-ot
-Kb negyedévente utalunk adományt egy fajtamentő egyesületnek.
Szoktam, igen. Amikor pl. a lakóhelyemen gyűjtöttek ruhát az árvízkárosultaknak, adtam. Adni szoktam azoknak is valamennyi pénzt, akik becsöngetnek hol beteg gyereknek, hol a sérült embereknek gyűjtve. Bár őszintén szólva azt hiszem, hogy inkább annak a pénztárcáját gazdagítottam, akik átvették a pénzt...
Volt egyik éven a fővárosban olyan akció, hogy tartós élelmiszereket le lehetett adni a pénztár mellett fizetés után. Ott is éltünk az alkalommal. (Lehet, hogy azóta is van ilyen akció, nem tudom, vidéki vagyok. )
Leginkább a közvetlen környezetemben lévő embereken szoktam segíteni, vannak elegen, sajnos. Kinőtt gyerekruhák, játékok, cipők, megmaradt pelenka, babafürdőkád, hinta, vagy akár lecserélt konyhaszekrény stb. megy annak, akinek szüksége van rá.
Ennél jobb témát fel sem lehetne vetni karácsony közeledtével.
Igen, szoktam. Hosszas mérlegelés előzi meg minden döntésemet.
Sokszor azt tapasztalom, hogy egyéni érdekektől vezérelve, fogalmazzak keményebben, önző módon- sokan a hozzájuk legközelebb eső alapítványnak adományoznak. Nem mérlegelik azt, hogy a felajánlott adományokból élelmmel, ruhával, gyógyászatban használt komoly géppel, eszközzel talán életet lehet menteni. Számomra a legnagyobb értéket az élő képviseli. Legyen az ember, állat, növény, természeti táj.
Minden évszakban selejtezem a ruhatárunkat is. Ha van olyan ruhanemű, amit két éve nem viseltünk, azt útjára engedem, vissza az örök körforgásba. Lehet, hogy pont arra van igazi szüksége valakinek.
Amikor a gyerekeim ovisok voltak, ruhagyűjtési akciót szerveztem a rászorulóknak- sokan nem értettek, és értenek ma sem.
Rendszeresen támogatok kutyamenhelyeket.
Ha ez adomány: cipősdoboz akció a Vörösmarty téren, Vöröskeresztes ruhagyűjtő, alkalmanként utcai hajléktalanoknak, rendkívüli esetekben pénzadomány(pld. az idei árvizek).