Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szolgalányok élvezitek?
Létrehozva: 2011. január 23. 19:56
A helyzet, hogy a "barátomnak" mindent megakarok tenni, de úgy, hogy ő közben megalázzon. Vannak itt olyan lányok akik ilyen szolgák? Ti, hogy élitek ezt meg? Én még most ellenkezek nem hagyom neki várom, hogy emiatt megpofozzon, lefogjon és élvezném ha igy megerőszakolna szinte. Mondom neki, hogy utálom ha lefognak és ő még nem érti, hogy én épp azt akarom pedig, hogy lefogjon. Szóval szolgalányok veletek milyen az erőszakos dom-otok?:)
Néhány dolgot nem értek. Anélkül , hogy akár a BDSM ellen, akár mellette szólnék.....
"Az egyén cselekvési szabadsága ott ér véget, ahol ezzel a cselekvéssel megkezdi mások zavarását.
Magam is ezt mondom, de ezt okosabb emberek valamikor meghatározták pontosan:
"Mindent szabad ami másnak nem árt""
- Miért zavar az bárkit, és hogyan árt bárkinek is, hogy két ember közös megállapodás alapján mit tesz a hálószobában??
"ÉS ha pl. megbeszélitek hogy amikor kimondod hogy "sárgarigófütty" akkor lehull minden bilincs ?
Mondjuk nekem ez sem jutott még soha sem eszembe, de hát én egészséges vagyok "
- Eddig nagyon - kicsit túlontúl is - szabad gondolkodású, felszabadult szexualitású toleráns embernek ismertelek meg. Most egyszeriben csak az az egészséges, ami számodra elfogadott. Hogy is van ez?
"ÉS ha pl. megbeszélitek hogy amikor kimondod hogy "sárgarigófütty" akkor lehull minden bilincs ?"
Akkor se. Annak a nőnek, akinek erre van szüksége, annak nem én leszek a partnere. Még 51 évesen is rendszeresen kűzdősportolok, nincsen szükségem fantáziákra.
A kettő között ott a számtalan átmenet. Más a rend fogalma Sopronban és más Nyíralsófalván és megint más Carakasban.
A kisarkított példa csak arra volt jó, hogy bemutassa, pusztán az, hogy valami elítélendő cselekvést valaki csak játékból csinál, attól az még képes rossz érzést kelteni.
Az biztos, én is azt írtam hogy nem tetszett
Vannak akik azt hirdetik, mindenki úgy él ahogyan akar, én ezzel nem értek egyet.
Az egyén cselekvési szabadsága ott ér véget, ahol ezzel a cselekvéssel megkezdi mások zavarását.
Magam is ezt mondom, de ezt okosabb emberek valamikor meghatározták pontosan:
"Mindent szabad ami másnak nem árt"
Lehet persze az is, hogy én egyszerűen nem tudom beleélni magam egy ilyen játékba. Az viszont biztos, hogy önként senkinek sem hagyom magam úgy kibilincselni, lekötözni, stb, hogy abból a saját akaratomból, bármikor szabadulni ne tudjak.
ÉS ha pl. megbeszélitek hogy amikor kimondod hogy "sárgarigófütty" akkor lehull minden bilincs ?
Mondjuk nekem ez sem jutott még soha sem eszembe, de hát én egészséges vagyok
Pager írta valahol, hogy régen létezett az a fogalom, hogy bűnös gondolat. Ma, úgy látom, a gondolat már nem lehet bűnös, csak maga a megvalósult cselekvés.
S bűnös gondolat nem büntetendő akinek iilyenjei vannak és legyőzi őket az tisztességes ember.
Nekem is eszembe jutott hogy megfojtom a főnökömet de mert nem tettem meg, rendes ember maradtam
Büntetőjogilag ez így is van, és így helyes is. De nagyon szomorú az a világ, ahol a megfelelés minimális határa a büntetőjog...,
Sokkal jobb lenne az orwelli angszoc párt gondolatrendőrsége ?
Ők büntették a gondolatot is
Éppen erről van szó. Ha a betegek egymást közti megegyezéssel elintázik, trvényesen, akkro sokkal jobb ha megengedjük, mert akkor a nem betegek kevesebbet fognak szenvedni tőla
Olyasmi ez, mint ha pl valaki cukorbeteg.
Marhaság lenne betiltani az inzulint, mert úgymond ha Isten úgy akarta , mert csillapithatjuk a beteg emberek szenvedését és ő sem fogja a környezetét elszomorítani
Vagy a másik példa, amikor betiltották a szeszt és ettől megerősödött a maffia
Csak had szeszeljenek a miszterek és misziszek, mert ha nem engedjük a csúnya bűnöző miszterektől veszik a szeszkót és ezzel rengeteg pénzhez juttatják, megerősítik őket...
"ha a beteg emberek a hálószobában csillapítják, fantáziával, játékkal az erőszakra irányuló vágyaikat, akkor nem fognak megtámadni senkit az utcán"
Kiemeltem egy szót, amivel maximálisan egyetértek és úgy látom egyező véleményen vagyunk.
A kisarkított példa csak arra volt jó, hogy bemutassa, pusztán az, hogy valami elítélendő cselekvést valaki csak játékból csinál, attól az még képes rossz érzést kelteni.
Vannak akik azt hirdetik, mindenki úgy él ahogyan akar, én ezzel nem értek egyet.
Az egyén cselekvési szabadsága ott ér véget, ahol ezzel a cselekvéssel megkezdi mások zavarását.
Lehet persze az is, hogy én egyszerűen nem tudom beleélni magam egy ilyen játékba. Az viszont biztos, hogy önként senkinek sem hagyom magam úgy kibilincselni, lekötözni, stb, hogy abból a saját akaratomból, bármikor szabadulni ne tudjak.
Pager írta valahol, hogy régen létezett az a fogalom, hogy bűnös gondolat. Ma, úgy látom, a gondolat már nem lehet bűnös, csak maga a megvalósult cselekvés. Büntetőjogilag ez így is van, és így helyes is. De nagyon szomorú az a világ, ahol a megfelelés minimális határa a büntetőjog...,
Majdnem jó, de mégis sánta kicsit a válaszod. A nőkön én egy olyan cselekvést kérek számon a tisztelet ellenében, amire férfi nem képes, ami tőlük nem várható el.
Hasonlóan erős példát a másik oldalról nehéz hozni, de például azokat a férfiakat nem tudom tisztelni, akik háború esetén elszöknek a szolgálat és a halál elől, holott biológiailag képesek lennének a harcra. Árvíz esetén a házat védő védmű, stb, stb.
És igen, azokat férfiakat sem tudom tisztelni, akik nem vállalnak soha családot. A tudás, a példa továbbadása íratlan kötelezettség, ami elébe vág a személyes boldogság keresésének. Már azok esetében, akik emberek. Az állat ugye nem keresi a boldogságot.
az én gyerekem folyton búnyózott a plüssállataival, nem tetszett, de gyerek volt és játszott.
Aztán elhagyta mert a szüleitől nem látott erőszakot.
De ennek a topicnak nem a gyereknevelés a témája hanem a felnőttkori szexuális játékok, főleg a szadomazo marhaság.
A gyerekeknek nincsenek szexuális vágyai, nem hasonlítható a felnőttkori szexuális játékokhoz , következtetések sem vonhatók le belőle.
A lényeg az, hogy ha a beteg emberek a hálószobában csillapítják, fantáziával, játékkal az erőszakra irányuló vágyaikat, akkor nem fognak megtámadni senkit az utcán
-Latod azt a dombot, ott eroszakoltak meg tegnapelott es tegnap is. Haat, oda megyek most is, feleli a nyul.
nagyon jól teszed, mert az igazság csak annyi:
"minden ffihez tartozik egy ****. "
helyesbítenék.
"Akkor mégis miért tartjuk úgy, hogy eddig minden komolyabb társadalom bukása nagyjából egybeesik az erkölcsök fellazulásával? "
a pontos kérdésed úgy hangzana:
"Akkor mégis miért tartjuk úgy, hogy eddig minden komolyabb társadalom bukása nagyjából egybeesik a "korabeli" erkölcsök fellazulásával? "
A szakadék úgy mélyült, ahogy jöttek az ellenkezők.
Nem véres szájjal nyitottam a topikot, hogy "minden férfi egy ****", mert egyáltalán nem is gondolom így. Felvetettem egy problémát, amire a hozzászólók véleménye alapján nem én figyeltem fel egyedül (mellesleg, ahogy írtam, konkrét ihlető hsz-a volt a topiknak), és ahogy jöttek azok, akik pontosan azt próbálták alátámasztani, amit én kifogásoltam, úgy mélyült az általad emlegetett szakadék. Szóval épp az az ironikus, hogy nem én gerjesztettem a feszültségeket, én csak felvetettem egy témát, és aztán jöttek a prók és kontrák. Ha nem lenne ténylegesen ekkora szakadék nők és férfiak között, mindenki rám hagyná a topikot, mert ugye a mai Magyarországon mindenki azt gondol és úgy él, amit és ahogy akar, no és nincs is diszkrimináció. Ehhez képest néhányan eszeveszettül próbálnak meggyőzni arról, hogy tévúton vagyok, a nő attól nő, hogy gyereket tud szülni, és semmi másra nem jó az életben, semmilyen más érdemet nem tud felmutatni. De hát ezt pont neked nem kell magyaráznom... Mások meg arról akarnak meggyőzni, hogy nincs is itt semmi rossz, minden rendben. Most akkor hogy is van ez?! Gyakorlatilag vagy nem létezik nemi diszkrimináció, vagy a nők ténylegesen alábbvaló lények.
Akkor ne tiszteljunk olyan ferfiakat, akik nem családapák?
Mert ha megis tisztelhetunk oylan ferfiakat, akik nem családapák, akkor kettos mercevel mérsz.
Jól beszélsz. Mar honapok ota nem hallottam egeszseges lelkuletu megnyilvanulast. De jo, hogy itt vagy! Te ismersz Magadon kivul iylen egeszseges embereket?
Tudod, vallásos ember, ha rosszat gondol, mondjuk ártó szándékkal gondol egy másikra, bűntudatot érez, elmegy a templomba, majd imádkozik.
De ma nem ér bűntudatot érezni azért, ami ugyan helytelen, de csupán egy gondolat.
Vajon mikor jutunk el odáig, hogy a tettért sem kell bűntudatot érezni, akkor sem, ha helytelen?
(És tudsz-e róla, hogy létezik már az Egyesült Államokban olyan szervezet, amely azért jött létre, hogy kiálljon a gyermekek szexhez való jogáért???)
Egyik lépést követi a másik. Vagy ezt csak én látom így?
Akkor mégis miért tartjuk úgy, hogy eddig minden komolyabb társadalom bukása nagyjából egybeesik az erkölcsök fellazulásával?
Érdemes lenne arról beszélnünk, hogy jelen társadalmaink kit is bélyegeznek meg, kit taszít ki magából, és ennek milyen következményei vannak.
Régen a társadalmi kitaszítottság egyenlő volt a halállal, de ezt nem kell magyaráznom, ugye?
Ma, amikor melegfelvonulások, újfasiszta rendezvények korát éljük, nem tudom, hogy miről is beszélsz. Lassan ott tartunk, hogy a heteroszexuálisok mennek ki tüntetni a jogaikért, de akár meg is alapíthatjuk a "Misszionárius Pózban Szeretünk Dugni" társaságot. Kicsit érdekes, nem?
A megbélyegzés alatt pedig végképp nem értem, mit akarsz mondani. Mindig voltak, és mindig is lesznek olyanok, akiknek nem fog tetszeni, hogyan élsz, élj bárhogy. A mélyen hívő embereket is ugyanúgy érik támadások, mint az út szélén álldogáló dolgozó lányokat. Akkora szakadékot akarsz mutatni a nők és a férfiak jelen helyzete között, amekkora nincs. Miért kell ezt erőltetni? Kit akarsz védeni ezzel?
OK
Akkor nézzük most azt a verziót, hogy a szomszéd gyereke azt játssza, hogy minden plüssállatnak kivájja a szemét. Nem baj, hiszen csak játék. Azután később az iskolában azt játssza a többiekkel, hogy legkisebb gyereknek nagyollóval kivájja a szemét és kivágja a nyelvét. Természetesen sérülés nem esik, mivel csak játék.
Mit mondanál, ha a te gyereked ( bocs a személyesítésért, de csak így tudok kellő élt adni a dolognak) jön haza azzal, hogy de klassz, a suliban szemkivájósat játszunk minden szünetben, és képzeld mindig én vagyok akinek kivájják a szemét!
"Ha a nőt azért tiszteljük, mert képes gyereket szülni, miért tisztelünk egy olyan nőt, aki nem él ezzel a biológiai lehetőséggel?"
Hát nem tiszteljük azokat a nőket, akik biológiailag képesek lennének gyermeket szülni, felnevelni és mégsem teszik. A modern európai feministák csak szeretnék, hogy tiszteljenek ilyen nőket.
Ez alól talán egyetlen kivétel van, a kiemelkedő tudományos eredményeket elérő tudósok, de akkor annak az eredménynek tényleg kiemelkedőnek kell lennie. Mert például a sportkarrier, nem kivétel - emeljen, vagy ússzon az a karikatúra bármilyen eredménnyel, ha szülni nem szül.
Értem. De nem gondolod, hogy egy olyan ideális társadalomban, ahol mindenkinek, minden nőnek és férfinak van lehetősége az önérvényesülésre, van választása, és bármilyen életet éljen is, a társadalom nem taszítja ki magából, nem bélyegzi meg, szóval ilyen körülmények között már nincs értelme "szerepekről" beszélni? Legalábbis "női" meg "férfi" szerepekről. Mert ha fenntartjuk ezeket a fogalmakat, akkor csak marad egy igen jól meghatározható viselkedési forma, amit normának tekintünk, és az ettől eltérő emberekre pedig ferde szemmel fogunk nézni.
Abban mindketten egyetértünk, hogy az ember azért ember, legyen nő vagy férfi, hogy a törvény keretei között olyan életet folytathasson, amilyet csak megálmodott magának. De ha mégis kettéosztjuk őket gazdagra-szegényre, nőre-férfira, tökmindegy, és ezekhez társítunk bizonyos attribútumokat, elvárásokat, akkor épp a fent megfogalmazott szabadságot érvénytelenítjük. Ha a nőt azért tiszteljük, mert képes gyereket szülni, miért tisztelünk egy olyan nőt, aki nem él ezzel a biológiai lehetőséggel? Akkor nyilván más értékeket kell figyelembe vennünk, hogy mondjuk milyen ember, mennyire okos, hogy végzi a munkáját, milyen jól főz, milyen frankó papírrepülőket hajtogat, akármi. De ezzel értelmét veszíti az a premissza, hogy "a nőkben az anyát tiszteljük".