Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elvált apaként fejleszteni
2014-09-09 07:311.
Létrehozva: 2014. szeptember 9. 07:31
Sziasztok!
Elváltam, most jubilálok: kb egy éve költöztem el otthonról. Van egy négy éves kisfiam, aki a legfontosabb számomra a világon. Az ő életéből való hátralépés talán a legnagyobb feladatnak bizonyult abban ez egész katyvaszban, ami azóta utolért engem. Gondoltam én... aztán rájöttem, hogy mennyire nehéz helyzetbe kerültem azzal, hogy nincsenek a barátaim között gyermekek (vagy nagy körkülönbséggel, vagy távoli) így csak az ovis társaságba járhatok vele, ahol más gyermekektől jövő impulzusokat is kapok, de sajnos nagyon-nagyon keveset. Megérkezett az óvodás értékelés, és nem túl pozitív. Nem is negatív, hiszen -amennyire utánaolvastam- itt tendenciákat kell figyelembe venni, de azért elemi erővel csapott tarkón az a tudat, hogy nem járulok hozzá a motorikus fejlődéshez, a szocializációhoz, és az összes többi szirszar kérdéshez egyszerűen azért, mert nem tudom hogy kell...
Minden erőmmel arra koncentrálok, hogy nevessen és jól érezze magát amikor velem van. Hogy ne veszítsük el egymást, hogy jól érezze magát velem, hogy ne legyen pszichológus a vége állandó bepisilések miatt, hogy maradhasson apaképe, még ha ritkábban találkozunk is. De közben nem akarok károkat okozni benne, ezért kiemelten figyelek arra, hogy ne kenjem el: természetesen le is teremtem piszkosul, ha éppen ez kell. Ezek működnek is rendesen. Arra mindig figyeltem, hogy fejlesszem a készségeit, arra viszont már nem, hogy nekem is fejlődnöm kell ehhez. Ebben kérném a segítségeteket. Nincs gyermek a környezetemben, nem tudom milyennek kell lennie a korának megfelelően. Hogyan, merre járjak utána annak, hogy milyen trükkökkel lehet egy gyereket az asztalnál tartani amikor nincs kedve rajzolni? Honnan tanuljak mondókákat amikor egyet sem tudok? Mi fejleszti a motorikus mozgást, és egyáltalán milyennek kell lennie négyévesen? HOGYAN tanulhatom meg azt, hogy játékosan vegyem rá olyan fejlődésre, amihez alapjában véve egyáltalán nincs is kedve (pl rajz, gyurma)?
A kiscsávóról, ill a részletekről: másodéves összevont csoportban. Nehezen mozdult, de korán beszélt (egy évesen szavak, két évesen komplett és helyes összetett mondatok ok-okozattal). Rettentően aktív (tőlem örökölte:)), állandóan pörög, szaladgál, meg nem áll. Középpontban a vihogós szaladgálás, az autó és a bicikli: a mozgás. Háttérben a koncentráció: festés, rajzolás, leülve bármire hosszabb távon koncentrálás (ami nem esik az érdeklődési körébe). Oroszlán. Cuki, de közben hisztibajnok is. Édesanyjával jól váltunk el. Nem volt a gyermeket érintő vita, mindketten ez Ő érdekeit tartottuk szem előtt. És ez a mai napig meg is maradt. Édesanyja rettentően szereti, Ő a mindene, nem hiszem hogy lenne amit nem kap meg tőle. Nincs anyagi probléma, nem csúszik ki a lábuk alól a talaj. Az édesanyja le tudja ültetni, nekem sajnos nem megy...
Én szeretnék fejlődni tehát, ebben kérem a segítségeteket!
Előre is köszönöm.
Elváltam, most jubilálok: kb egy éve költöztem el otthonról. Van egy négy éves kisfiam, aki a legfontosabb számomra a világon. Az ő életéből való hátralépés talán a legnagyobb feladatnak bizonyult abban ez egész katyvaszban, ami azóta utolért engem. Gondoltam én... aztán rájöttem, hogy mennyire nehéz helyzetbe kerültem azzal, hogy nincsenek a barátaim között gyermekek (vagy nagy körkülönbséggel, vagy távoli) így csak az ovis társaságba járhatok vele, ahol más gyermekektől jövő impulzusokat is kapok, de sajnos nagyon-nagyon keveset. Megérkezett az óvodás értékelés, és nem túl pozitív. Nem is negatív, hiszen -amennyire utánaolvastam- itt tendenciákat kell figyelembe venni, de azért elemi erővel csapott tarkón az a tudat, hogy nem járulok hozzá a motorikus fejlődéshez, a szocializációhoz, és az összes többi szirszar kérdéshez egyszerűen azért, mert nem tudom hogy kell...
Minden erőmmel arra koncentrálok, hogy nevessen és jól érezze magát amikor velem van. Hogy ne veszítsük el egymást, hogy jól érezze magát velem, hogy ne legyen pszichológus a vége állandó bepisilések miatt, hogy maradhasson apaképe, még ha ritkábban találkozunk is. De közben nem akarok károkat okozni benne, ezért kiemelten figyelek arra, hogy ne kenjem el: természetesen le is teremtem piszkosul, ha éppen ez kell. Ezek működnek is rendesen. Arra mindig figyeltem, hogy fejlesszem a készségeit, arra viszont már nem, hogy nekem is fejlődnöm kell ehhez. Ebben kérném a segítségeteket. Nincs gyermek a környezetemben, nem tudom milyennek kell lennie a korának megfelelően. Hogyan, merre járjak utána annak, hogy milyen trükkökkel lehet egy gyereket az asztalnál tartani amikor nincs kedve rajzolni? Honnan tanuljak mondókákat amikor egyet sem tudok? Mi fejleszti a motorikus mozgást, és egyáltalán milyennek kell lennie négyévesen? HOGYAN tanulhatom meg azt, hogy játékosan vegyem rá olyan fejlődésre, amihez alapjában véve egyáltalán nincs is kedve (pl rajz, gyurma)?
A kiscsávóról, ill a részletekről: másodéves összevont csoportban. Nehezen mozdult, de korán beszélt (egy évesen szavak, két évesen komplett és helyes összetett mondatok ok-okozattal). Rettentően aktív (tőlem örökölte:)), állandóan pörög, szaladgál, meg nem áll. Középpontban a vihogós szaladgálás, az autó és a bicikli: a mozgás. Háttérben a koncentráció: festés, rajzolás, leülve bármire hosszabb távon koncentrálás (ami nem esik az érdeklődési körébe). Oroszlán. Cuki, de közben hisztibajnok is. Édesanyjával jól váltunk el. Nem volt a gyermeket érintő vita, mindketten ez Ő érdekeit tartottuk szem előtt. És ez a mai napig meg is maradt. Édesanyja rettentően szereti, Ő a mindene, nem hiszem hogy lenne amit nem kap meg tőle. Nincs anyagi probléma, nem csúszik ki a lábuk alól a talaj. Az édesanyja le tudja ültetni, nekem sajnos nem megy...
Én szeretnék fejlődni tehát, ebben kérem a segítségeteket!
Előre is köszönöm.
Készült a hétvégén autóba akasztható illatósító: ehhez egy fatuskót faragtunk nagyból kicsire különböző szerszámokkal, majd beáztattuk öblítőbe, később lyukat fúrtunk rá, aztán cérna átfűz és kész is. Volt még betonra rajzolás is az itt említett kiegészítős ötletekkel. Sajnos nem jutottunk vele messzire. Hamar összevisszaságot rajzolt a betonra, és kész is volt az autópálya. Nehezen boldogulok, de remélem az irány jó! Hétvégén volt egy buli, azért elgondolkodtató volt. A lányok gyönyörűen rajzolnak, hibátlanul fogják a ceruzákat, ügyes a kezük. A fiuk csak ugrabugráltak meg autóztak, ceruzát egy kézben sem láttam. Még építőkockát sem:)
Ezt egy négy éves gyermek csinálta? Mert ha nem, akkor max részt vett benne.
Na ha ilyeneket keszitettetek volna
Mozdonjnal talaltam
Csak hát a szülő nem szakember, hogy felfedezze a szenzo-motoros problémákat, vagy ki tudná mérni az idegpályák aszimetriáját. Ő csak azt látja, hogy a gyereke számol, rajzolgat, mesél és egyébként is egy imádnivaló gyémántkarkötő :-)
Sajna az bölcsődei/óvodai alkalmazottak - tisztelet az önképző kivételeknek - meg szintúgy nem értenek hozzá (nem is képzik őket).
Legalább egy tesztet, felmérést megér megtudni mi a helyzet, ez még nem veszélyezteti a "gatyát".
Vannak életkori korlátok. Egy kisgyerek idegrendszeri fejlesztése - mely idegrendszer alatt nem a pszichét és az érzelmi állapotot értem - kb. 6 évek korig fejleszthető.
Hagyni kell, hogy a saját ütemében fejlődjön, ezt segíteni neki.
Az ovitol allitolag kezbekap egy "ertekelest" , ez az ertekeles "elemi erovel" fejbevagja , de a helyett, hogy attol kerne magyarazatot es tanacsot a "szirszar" problemakrol , aki ismeri=az ovonojetol es neveli/fejleszti a kisgyereket es akinek raadasul ez a mestersege , van tapasztalata stb..... ideseggel es a noklapjan simogattatja a buksijat ?
De, sajnos nagyon sok gyerekre ráfér/ráférne a fejlesztés. És nem azért, mert nem kap meg mindent amit felsoroltál. Anyukák ugyan mindent megbeszélnek más anyukákkal (vak vezet világtalant), csak hát a szülők előtt rejtve maradnak a kézség hiányok, mert nem tudják mire kell figyelni és nem ismerik fel. Nem tűnik fel, ha a gyerek valamit kompenzál. Vagyis valamiféle mozgást, mozdulatot, bármit amiben elmaradott valami mással helyettesít és végül is célt ér. Igenis léteznek apróbb rendellenességek, amik szakemberi legalább iránymutatást (!!!!!!) esetleg segítséget igényelnek. És nem, nem beteg gyerekekről van szó.
És elég sokmindent tud csinálni egy 4 éves, amiért piszkosul le lehet teremteni. Nem 4 hónaposról beszélünk, hanem egy óvodásról.
Mi lenne , ha az a keves ora "gyerekorzes" ugy tortenne, ahogy O szeretne ?
Ha fagyi , akkor fagyi, ha TV , akkor TV , ha allatkert, akkor allatkert ???
Vegyel egy rakas jatekot , korahoz illo konyvet , kockat , legyen egy sarka , ami csak az ove es jatsszon azt es azzal , amit akar....es ne csinaltass vele rendet hazaindulas elott...
4 eves gyereket ?
Piszkosul ?
Mit kovet el egy ilyen pici, ami piszkosul leteremtest erdemel ?
Hidd el, hogy amit teszel érte, az úgy mind nagyon jó, ahogy itt leírtad. Nem kell, hogy furdaljon a lelkiismeret, mert nem fejleszted. A tudatos fejlesztés egyébként is károsan hat a gyerekre, a valódi fejlesztő a szabad játék. Ha hagyod, hogy kint homokozzon, jó időben sarazzon vagy vizezzen is, összeszedhesse a kavicsokat, füvet, akármit, és ebből építkezzen, az kellőképpen fejleszti. Ha még te is beszállsz ezekbe a játékokba, akkor a gyerek kivirul, és még jobban fejlődik. Ezenkívül beszélgessetek, nevessetek sokat, érezzétek jól magatokat együtt!
És ha eddig nem volt, akkor én a helyedben bevezetném az esti mesét, vagy a napközbeni mesét is. A mesénél jobban semmi nem fejleszti az intelligenciát és a logikai készséget, a szókincset, valamint segít csökkenteni a napközben felgyülemlett feszültségeket. És nem utolsó sorban a gyerekek nagyon szeretnek mesét hallgatni. Pláne apától, az olyan extra!
De a legfontosabb, hogy ne akarj mindenáron mindenféle elvárásnak megfelelni. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó édesapja vagy a kisfiadnak, és mindent megkap tőled, amire az életkora alapján szüksége van. Ehhez nem kellenek más gyerekek, hiszen úgyis jelzi a fiad, hogy mire van igénye: játékra, összebújásra, szaladgálásra, kiabálásra, stb.
Lehet, hogy jobb is, ha nincsenek más gyerekek, mert akkor meg próbálnád őket folyton összemérni, és az esetleg csalódáshoz vezethet. Fogadd el őt olyan csodálatosnak, amilyen, és nem görcsölj rá erre a fejlesztés dologra. Vekerdynek, Ranschburgnak vannak nagyon jó könyvei a gyereknevelés témában. Szívből ajánlom őket!
Szerintem egyébként egy ekkora gyereknek még inkább a legó dupló a megfelelőbb, az könnyebben kezelhető. És nem baj, ha egy autó három különböző színű kockából áll és épphogy van kereke - vagy ha nincs kereke, az sem baj!
Nem tudom, érted-e, mire gondolok... érdemes megnézni a most kijött legó filmet, A Lego kalandot - felnőttek számára is van mondanivalója!
Amúgy én, mint írtam, gyakorló szülő vagyok, szóval nincs ebben semmi ördöngösség. Talán annyi, hogy már tinikoromban is elolvastam a gyereknevelésről szóló cikkeket, de egyébként látom, kaptál itt jótanácsokat másoktól is, szóval csak rá kell érezni egy kicsit és lazábban venni! :)