Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megbocsássak a férjemnek?
Létrehozva: 2014. december 25. 20:24
Soha nem gondoltam volna, hogy nyitok én is egy ilyen topic-ot, de ez most sajnos megtörténik. Kíváncsi lennék a véleményetekre a férjem "karácsonyi ajándékával" kapcsolatban.
A dolog úgy kezdődött, hogy a férjem családi fényképeket töltött fel a számítógépére. Minden évben a nagyszülőknek falinaptárat ajándékozunk a család azévi képeivel. Ezeket kellett volna kiválogatnom, illetve összeállítanom a naptárat az én szüleimnek. Csakhogy a képeket nem találtam meg, így keresgéltem, hogy hol lehetnek. És ugyebár, aki keres, nem mindig azt találja, amit szeretne. Sőt....
Találtam egy könyvtárat, amiben egy volt kolléganője bikinis és egyéb (felöltözött, ruhás) képeit találtam meg. Kb 8-10 db-ot. Tudni kell, hogy kb 8 évvel ezelőtt külföldre költöztünk, ez a kolléganő az akkori cégénél dolgozott és tudtam, hogy tartják a kapcsolatot e-mail-en, illetve, ha Mo-n jártunk néha összefutottak. De nem gondoltam soha semmi rosszra.
Számonkérés. Merthogy egy "baráti kapcsolatba" nekem kicsit sok(k) volt a bikinis kép. Különösen úgy, hogy a számítógépében külön könyvtárba el voltak mentve. (nem volt titkosítva, se eldugva). Először közölte, hogy a képek kb 1 percig érdekelték, ráadásul nem is mindegyik tetszett neki és nem nagyon nézegette azóta, hogy lementette őket. Ezt követte a szokásos férfiúi magyarázat: eltúlzom a dolgot!
Aztán kiderült a többi részlet is (bevallotta): gyakorlatilag amióta kijöttünk tartják a kapcsolatot (ezt tudtam, mert sokszor beszámolt róla, hogy mi van vele), nagyrészt szakmai dolgokról, illetve a politikáról beszélgettek. Aztán pár év után "elmélyült" a kapcsolat és elkezdtek személyes dolgokról is beszélgetni. A csaj (40 éves) egy szerencsétlenség halmaz, egyik kapcsolati kudarcból a másikba kallódott (ezekről is nagyjából tudtam), míg végül 5 nappal ezelőtt, dec 20-án férjhez ment. Lényeg az, hogy a férjem 1200 km-re lévő vállán sírta ki a magánéleti bánatának jó részét.
Közben a férjem is elkezdett neki beszámolni a kettőnk között felmerülő problémákról (minden házasságban van ilyen, így nálunk is) és - valószínűleg - engem is frankón kibeszéltek. A férjem azzal védekezik, hogy kíváncsi volt egy kívülálló véleményére (és örült, hogy ez most éppen egy nő) azért, hogy megértse, hogy én miért csinálok dolgokat úgy, ahogy és miért reagálok dolgokra úgy, ahogy.... A probléma ezzel csak az, hogy a csaj nem is ismer engem. (mármint, hogy milyen vagyok)
Közben persze elkezdtek egymással "évődni", illetve sikamlósabb témákat is előhoztak, de azt mondja a férjem, hogy ezek csak szavak voltak és a nő neki mint NŐ soha nem tetszett és végig engem szeretett és soha nem feküdt le vele, a puszin kívül (amikor találkoztak) nem történt közöttük semmi.
Hogy a végére érjek a történetnek: a "szavak" nem zavarnak, de nekem ebbe a bikinis kép még mindig nem fér bele és nem tudok hinni neki. És nekem már alapvetően nem oszt, nem szoroz, hogy lefeküdtek-e vagy sem.
Azt mondta a férjem, hogy a sors fintora, hogy ez az egész most került derült ki, amikor már az egész totál ellaposodott közöttük és gyakorlatilag ki is futott, éppen azon voltak, hogy befejezik. (hogy ez igaz-e vagy sem, nem tudom, de nem is érdekel). Én hol dührohamot, hol sírógörcsöt kapok és a karácsonyunk így telt, telik. Ő persze szánja-bánja és megígérte, hogy teljesen megszakít vele minden kapcsolatot és szeretné, ha megbocsájtanék neki. A probléma csak az, hogy nem tudok megbízni benne. Soha nem ellenőriztem, soha nem kutattam a dolgai között és ma délután azon kaptam magam, hogy ezt teszem.
Ti mit tennétek?
Nagyon szépen megkérlek Benneteket, hogy az ŐSZINTE véleményeteket normális, kultúrált formában mondjátok el, mert így is eléggé a padlón vagyok, egyfolytában bőgök, vagy üvöltözök.
És még egy fontos dolog: EZ NEM KAMU TOPIC!!!!! Valóban csak ma regisztráltam (ezen a néven), de más néven már elég régóta beszélgetek itt
Nem igazán értetted...egy közös problémát adtál elő csak a sajátodként.
Arra próbáltam célozni, hogy - amint írtad - téged nem érdekel a férjed véleménye és ez a baj. Vagy egyik pillanatban érdekel a másikban meg nem?
Ne nekem válaszolj, csak magadban gondolkodj el ezen.
A baráttól származó bikinis képektől szerintem senki nem ugrándozna örömében (más az ismeretlen, személytelen képek, filmek világa). De túl kell lépni ezeken a kis sérelmeken szerintem.
Köszönöm ezt a véleményt is.
Valóban az ember (és mindenki) saját magából indul ki és még ha látja is a másik szituját, akkor is saját kútfőből dolgozik. Ezért is örülök, hogy itt leírták a hozzászólók, hogy ők mit gondolnak erről (saját magukból kiindulva).
Úgy tűnik, hogy kakukktojás vagyok sok más mellett abban is, hogy én egy házasságon belüli problémát, vagy a férjem viselkedésében lévő kérdéseimet sokkal inkább olyannal beszélném meg, aki ismer mindkettőnket, illetve nagyjából látja a házasságunkat is. De elfogadom, hogy - a topic alapján - az emberek nagy többsége nem így gondolkodik. Azt hiszem, olyan szerencsésnek mondhatom magamat, hogy szerintem a mi környezetünkben van több olyan közeli családtag/barát, aki objektív tud lenni és meri őszintén kritizálni bármelyikünket, így én biztos, hogy inkább hozzájuk fordultam volna, mint egy teljesen kívülállóhoz. De még egyszer elismerem, hogy kiderült a topicból, hogy a nagy átlag nem így gondolkodik.
Az általad felvetett kényes határ is jó téma. Ez is szerintem teljesen szubjektív, mert ami az egyiknek még belefér (a bizalom és szeretet mellett), az nem biztos, hogy a másiknak is centire pontosan ugyanott van. És nekem a bikinis képek pont a határ másik oldalán voltak, míg a férjemnek és a hozzászólók többségének ezen az oldalon. Hogy kinek van igaza - ezek szerint - nem dönthető el egyértelműen.
Látom, már megoldódott az ügyed, nem is akarom elölről kezdeni a témát, csak egy kiegészítést tennék. Az én férjem pont az a magába zárkózó típus, vagyis velem nem, mi nagyon jól el tudunk beszélgetni egymással, de idegenekkel szemben eléggé bizalmatlan, se rokonnal, se baráttal nem lenne képes magánügyekről beszélgetni. Emiatt néha ő is felrója nekem, ha én esetleg igen, mondván - és ebben persze részben igaza van - hogy ezek a dolgok csak ránk tartoznak, senki másra. Nekem viszont volt már olyan szakasz az életemben, életünkben, amikor jó volt a kívülálló véleménye. Nyilván aki nem is ismer jól mindkettőnket, vagy akár egyikünket sem, mert mondjuk egy fórumtárs, az inkább a saját dolgaiból indul ki, nem a miénkből, ahogy most én is teszem a te sztorid kapcsán. Számomra ennek ellenére is tanulságosak a külső vélemények. Nem mindig, de általában. Azt nem szeretem, ha pl. valaki saját magából kiindulva egyből megcsalást kiált bármilyen ügy okaként. Túl sok energiámat veszi el a magyarázat, hogy nálunk ilyen szóba sem jön. (dehiddel, mindegyikolyan, énsehittemvolna stb... ez engem fáraszt) Ha azonban van olyan konkrét barátod, aki már ismeri az alapokat, akinek már ezt nem kell elmantrázni, hanem nagyjából tudja a valódi okokat, az igen is jó lehet beszélgetés céljából.
Az ember sokszor annyira belemélyed a saját problémájába nyakig, hogy egyszerűen nem lát már ki a trutyiból, nem látja át a saját helyzetét úgy, ahogy egy kívülálló napnál világosabban látja, ha rátok néz. Szóval visszatérve az elejéhez: én voltam már olyan élethelyzetben, amikor kifejezetten sajnáltam, hogy a férjem nem beszéli meg egy kívülállóval a dolgokat, akár egy nővel. Nem mondom, hogy minden piszlicsáré esetben szaladgálnia kellett volna sírjavállamont játszani, de volt már olyan eset, hogy én hiába próbáltam reálisan elmagyarázni valamit, nyakig benne volt érzelmileg a szituban, és azt éreztem, bárcsak lenne egy kívülálló, aki felnyitná a szemét, mert talán két perc alatt képes lett volna arra objektíven, amire belső szereplőként én képtelen voltam rávilágítani számára.
A kívülálló szemszöge néha fontos. Kevés ember képes rá, hogy hirtelen ő maga váltson kívülálló szerepre, és legalább egyetlen percre próbálja meg így nézni a dolgait. Ezt helyettesítheti a barátság, ami sajnos esetleg más fázisokba is átléphet, ez a veszély fennáll, de ha bizalom van, és a bizalom mögött pedig valódi szeretet van, akkor ez sem lép át kényes határokat.
Már nem vergődöm, mert a hozzászólások meggyőztek, hogy felesleges.
A férjem megbocsátott nekem.
Azért, ahogy más nő, én is talán boldogulnék 3 gyerekkel 44 évesen. De nem kerül erre sor, mert a férjem azt javasolta, hogy az legyen a büntetése a "viselt dolgaiért", hogy nem válok el tőle, hanem még legalább annyit velem kell élnie, mint amit eddig együtt eltöltöttünk. Ez szerintem is méltó büntetés, így ebben maradtunk.
Írtam már korábban, hogy a férjem beismerte, hogy túlment a jóízlés és a jóerkölcs határán, így azért annyira nem nevezném "szegény, ártatlanul megvádolt férjnek".
Már tegnap meggyőztek a hozzászólók (remélem nagyrészt nők), hogy felesleges ebből ekkora ügyet csinálni és felfogtam, megértettem, beláttam.
A férjem megígérte, hogy minden kapcsolatot megszakít a nővel (egyébként is azt mondta, hogy az ügy kifulladt már egy ideje), törli, illetve letiltja az összes kommunikációs forrásról.
Hát kedves...itt kezdődik az egész probléma és nem a férjednél, hanem nálad.
Gondolkodj el kicsit azon amit itt írtál: "Nem nagyon érdekel, hogy ő megbocsájtja-e nekem"
És ezek után te vergődsz...röhej...
Nem értem a problémádat.
Egy ilyen ügy miatt, ami lehet, hogy nem is volt, vagy kiakadva.
Mit csinálnál egyedül 3 tizenéves gyerekkel, 40 körül (után), - ha nem ennyi vagy, akkor bocs.
Es a 3 gyerek mellett emiatt a piti ugy miatt akarsz boritani?
maradj mar... ne legy komolytalan.
fogalmam nincs mit csinal az nlc hogy igy ment el a hozzaszolasom bocs nem en tehetek rola.
Vegulis nem tortent semmi egbekialto. nem mondom hogy kellemes dolog de ne fujd fel, szerintem nem erdemes.
es egyaltalan nem mellekes hogy a ferjed nem fekudt le a novel.
nem szerelmes bele, le se fekudt vele, nem tortent semmi ami a ti kapcsolatotokat veszelyeztetne.
en megkernem hogy redukalja le minimalisra a kapcsolatot es ennyi. minel jobban ragodsz ezen es csinalsz belole ugyet a no annal erdekesebb a ferjednek. raadasul a no most ment ferjhez, tenyleg nincs mitol izgulnod szerintem.
%
Vegulis nem tortent semmi egbekialto. nem mondom hogy kellemes dolog de ne fujd fel, szerintem nem erdemes.
es egyaltalan nem mellekes hogy a ferjed nem fekudt le a novel.
nem szerelmes bele, le se fekudt vele, nem tortent semmi ami a ti kapcsolatotokat veszelyeztetne.
en megkernem hogy redukalja le minimalisra a kapcsolatot es ennyi. minel jobban ragodsz ezen es csinalsz belole ugyet a no annal erdekesebb a ferjednek. raadasul a no most ment ferjhez, tenyleg nincs mitol izgulnod szerintem.
&nbs
.
Magatartás intő soha nem fordult elő, szerencsére a gyerekeim jól neveltek (hatott a sok üvöltés :-)
Konkret fültanús esetre most így hirtelen nem emlékszem, csak arra, hogy a lányom legyint egyet és hátat fordít nekem. Annyira megdöbbentem ezen, hogy elfogott a nevetés már nem volt kedvem üvöltözni, így a mondat közepén abbahagytam. Egyébként a közeli ismerősök/rokonok/férjem családja már megszokta, hogy ilyen vagyok (nyilván egy vadidegen emberrel nem úgy nyitok, hogy üvöltözök vele) és elfogadnak ilyennek. Valószínűleg ezt azért teszik, mert van jópár olyan tulajdonságom, ami ezt a hibámat kompenzálja, így az összkép inkább pozitív, mint negatív lehet, mert általában az emberek szeretnek, keresik a társaságomat.
Kedves decentral!
Nagyon szépen köszönöm az őszinte válaszodat. Külön jól esett, hogy egy férfi is megírta a véleményét.
Csodálkozni fogsz, de azt mondom, hogy nagyon sokmindenben igazad van. Velem kapcsolatban és a férjemmel kapcsolatban is.
Csak hogy kicsit világosabb legyen a kép: a harmadik valószínűleg azért került ilyen formában "képbe", mert volt egy másfél évnyi idő az életünkben, amikor én nagyon sokat utaztam elég nagy távolságokat. Úgy nézett ki az életünk, hogy én két hetet töltöttem itthon, két hetet máshol. A férjemre hárult a háztartás és a gyerekek, de ezt tudta és vállalta, csinálta is a maga módján (nyilván nem úgy, ahogy egy nő csinálná, de ezt nem is vártam el). Ez az időszak valóban nagyon megviselte a kapcsolatunkat, így igaz is lehet az az állításod, hogy a párom "miattam kényszerült tévútra".
Ami a bikinis képnél való megállást illeti, írtam a bevezetőben is, hogy nem oszt, nem szoroz, hogy megálltak-e itt. Nem ez bánt a legjobban, hanem az, hogy egy másik nőhöz közel került. És valóban lehet, hogy önző vagyok, hogy szeretném a férjemet csak magamnak. Igen, a közelségét és az intimitást csak magamnak szeretném, de elég szabad élete van ahhoz, hogy bármi mást máshol keressen, ebben soha nem korlátoztam. Ha ez ilyen nagy hibám, akkor vállalom.
A harmadikról valóban lekezelően beszélek, mert gusztustalannak tartom, hogy egy nős, három gyerekes férfinak bikinis képet küld csak azért, hogy dícsértesse magát és ezzel a romokban heverő önbizalmát összeszedje. Tegnap beszélgettünk a férjemmel és elmondta, hogy a melleit is dícsérte a férjemnek, hogy "mások szerint milyen jó mellei vannak" és azt várta, hogy a férjem erre bólogat. (Állítólag nem tette, de nincs jelentősége, mert itt sem tartottam klaviatúrát.) Ráadásul a mo-i találkozásokat ő forszírozta, a férjem - azt állítja - a levelezésben sokkal jobban érezte magát.
Nem nézem le azokat az embereket, akik pszichológushoz járnak. De ez a nő kb az a kategória, mint az az idős nénike, akihez nem jön a családja látogatóba (nem véletlenül), ezért állandóan ott ül az orvosi váróban (tök egészségesen) és ott keres társaságot feltartva az orvost és a valóban beteg embereket is. Az ilyen típusú emberről viszont megvan a véleményem, ahogy erről a nőről is, de ezt a hibámat is vállalom.
A férfiak dokumentálgatásáról meg ugyanezt mondta a férjem, amit te. Azóta képeket már eltüntette és azt mondta, hogy letiltja őt az összes kommunikációs csatornáról, törölte a tel.számát is, így több dokumentáció nem marad róla a kedvemért.
Ami a büntit illeti, tegnap ezt is megbeszéltük és a férjem azt javasolta, hogy az legyen a büntije, hogy nem válok el és még minimum ugyanannyit le kelljen élnie velem, mint eddig. Ez - úgy érzi - méltó büntetése lenne. Szerintem is az, így beleegyeztem.
Pontosan. igy van ahogy mondod.
DE. Kerem, konyorgom, ne felejtsetek el, hogy a NOKLAPJA kis firkaloit azert fizetik, hogy nap-nap utan ilyen
kitalalt mesekkel etessenek minket. Aztan az olvasok velemenyeibol all az ugynevezett "forum".
Szerintem EZ , ITT , n e e e m egy valodi tortenet. De, ---ugyesen volt megirva a bevezeto szoveg..
"Nagyon szépen megkérlek Benneteket, hogy az ŐSZINTE véleményeteket normális, kultúrált formában mondjátok el,"
Kedves bánat!
Tekintettel arra, hogy a az ŐSZINTE szót szedted nagybetűvel, így elsősorban az leszek. Hogy mennyire tekinted majd kulturáltnak is, azt nem tudom...
Elolvasva a hozzászólásaidat, meg kell vallanom, cseppet sem éreztem azt, hogy egyet kellene éreznem veled, sajnálnom kéne téged, mert nem a féltő szeretetet érzem ki a szavaidból, csupán a sértett felet, aki úgy látszik nem a férjét félti, nem a férje elvesztésétől retteg, a család felbomlásától, hanem "csupán" azzal van elfoglalva, hogy a férje mit merészlet elhallgatni előled.
A rend kedvéért: én nem vagyok biztos abban, hogy a férjed kapcsolata azzal a nővel megállt a bikinis kép elmentésénél, általában nem így szokott lenni, de ha ez igaz, és évek alatt ennyi volt a kapcsolatuk, akkor én azt mondanám, hogy inkább légy büszke a férjedre. Sok feleség cserélne veled. (Én is, bár ez félreérthető lehet, mert én férfi vagyok :)
Roppant mód nem szimpatikus, ahogyan az ismeretlen harmadikról lekezelően beszélsz. Még akkor sem, ha netán tényleg egy aljas akárki lenne. Valaki már jelezte itt korábban, hogy mi kivetnivaló van abban, ha egy ember a pszichológushoz fordul? Amerikában az a természetese, ha valakinek nem csak háziorvosa, fogorvosa, hanem pszichológusa is van, te meg úgy állítod be, mintha egy rakás szerencsétlenség lenne, miközben te meg itt magamfajta alkalmatlan hályogkovácsokkal akarsz okos döntésekre jutni magánéleti krízisedben.
Amikor én keseregtem azon, hogy megcsal a feleségem, akkor a legtöbben arra világítottak rá, hogy bennem van a hiba, amiért a párom tévútra kényszerült. Neked is érdemes elgondolkodni azon, hogy a férjed vajon miért érezte szükségét annak, hogy egy másik nővel kerüljön bizalmas viszonyba? (a soraid alapján én nem csodálkozom ezen...)
Itt jegyzem meg, szerintem ne várd el azt még a férjedtől sem, hogy kizárólagos bizalmasa légy. Nyilván az a jó, ha a legtöbb dolgot ketten tudjátok egymással megbeszélni, de azt is érdemes elfogadni, ha a férjednek van vágya, szüksége mással is bizalmas viszonyban lenni. Főleg, ha ez nem megy át egy szimpla szeretői viszonyba, főleg ha ez nem árt a házasságotoknak. Én még azt is mondanám, hogy ez egy nagyon hasznos szelep is lehet egy olyan nő mellett, mint amilyennek a néhány hozzászólásodból megismerhettelek.
Az, hogy ezen a bikinis képen rágódsz, számomra nagyon azt mutatja, hogy nincs sok fogalmad a férfiúi gondolkodásról. Sem arról, hogy egy férfi - ha olyan típus - (én is ezek közé tartozom) dokumentálós fajta, semmit nem dob el, ami megtörtént, azt szépen elmentegeti. Nem azért mert szüksége van rá, mert azt akarja nézegetni, hanem mert nem az a törölgetős fajta.
És - a férfiakra kiváltképpen igaz - mindenkinek jól esik az, ha sikere van, ha tetszik valakinek, stb. Még az sem biztos, hogy a férjed kérte azt a bikinis képet, a hölgyek is sikerélményt remélve osztogatnak meg magukról "beszédes" képeket.
Ha javasolhatom, ne kezd el büntetgetni a férjedet, mert nagyon kiszúrsz magaddal, (magatokkal!) főleg ha igaz az, amit a férjed elmondott. Mert azt fogja érezni, hogy miközben egy csomó mindent nem tett meg (amit más férfi esetleg megtett volna...) és te ahelyett, hogy a ragaszkodásodat fejeznéd ki iránta és a megbocsátási szándékodat, keménykedni kezdesz.
Legyél szomorú, legyenek kérdőjeleid, legyél bánatos, ahogyan a nicked is jelzi, de ne legyél harcias kiskakas, aki helyből ócsárolja azt az embert, akihez a férjének bizalma volt, mert azzal a férjed értékítéletét ásod alá rendesen. Noha az értékválasztásában te vagy az első helyen...
Idáig a fejmosás. Ha mindezt hajlandó voltál elolvasni, akkor elárulom, hogy nagyonis együtt érzek Veled. Tudom milyen rossz érzés szembesülni egy harmadik létezésével, tudom milyen egy szeretetlen Karácsony.
Azt is írod, hogy hirtelen haragú vagy. Nos, most nem tudok jobbat javasolni neked, mint kezdj el uralkodni kicsit magadon, végy egy nagy levegőt és vésd jól észbe, hogy most 50-100 napot tessék kibírni panaszkodás nélkül. Hagyd, hogy a hirtelen érzelmeid ne hatalmasodjanak el rajtad, hogy a pillanatnyi érzelmeidet ne öntsd a férjedre és gyerekekre, hogy ne hozz semmiféle váratlan döntést. Légy kedves a férjedhez, ha van becsülete, ha van lelkiismerete, akkor lássa azt, hogy képes vagy felülemelkedni a sértettségeden, hogy a szereteted erősebb, mint a haragod és a bizalomvesztésed. Ha tisztességesek a szándékai, akkor igyekszik majd méltó lenni a bizalmadra.
Sok sikert a szeretet újratanulásához! :)
Igen.
Egyébként elmondtam neki, hogy lehurrogtatok. A büntin jót mosolygott és mondta, hogy rendben.
Valoszinuleg akkor azert igyekszik helyrehozni a dolgokat a maga modjan.
Ebben igazad van, de miután rádöbbentettetek, hogy eltúlzom a dolgot, nyilván a bünti is ovis szintű lesz.
Mondjuk annyi haszna volt ennek a cirkusznak, hogy két napja a férjem szorgalmasan mosogat. Ez azért igen nagy segítség... Máskor is csinál(t) ilyet, de most szó nélkül rohant.
Hat nem tudom,voltak e mar hasonlo ugyben fultanuk,ezt te tudod. Mert azert ez kozel sem azonos szint egy pl magatartas into miatti uvoltozessel,valahogy nem annyira konnyed tema.
Nem akartam belemenni de:most o hibazott,megbunteted...tullosz a celon vagy legkozelebb te hibazol valamiben ( nem pont parkapcsolati ugybeb ) akkor ennyi erovel visszabuntethet,mert ez csak igy fair jatek. Mire te vagy benyeled a buntit vagy otthagyod. Ez inkabb a 22-es csapdaja mint felnott konfliktuskezeles. Erre gondoltam ovis viselkedes alatt.
azt már megszokták. tudják, hogy hirtelen természetű vagyok, de alapvetően ártalmatlan
a nagylányom szokta mondani egy legyintés mellett, amikor idegen a fültanú, hogy ne izguljon, mingyárt lenyugszom és nem lesz semmi baj