Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A férjem beleszeretett
Létrehozva: 2005. augusztus 6. 17:48
egy másik nőbe....
Gyanítom nem egyedi eset...De nem találtam meg a topicot és szükségem lene a bátorító szóra.
Szóval ki hogyan élte meg, hogyan élte át és túl?
Én ma elzavartam (eddig elvileg próbáltuk rendbehozni de ma rájöttem pár olyan hazugságra ami nálam végképp betette a kaput)
Sajnos a lelkem mélyén azonban reménykedem, hogy ha vége ennek az őrületnek visszatalál hozzánk (sajnos kisgyerek is van a történetben).
Visszatalált valakihez a párja így? Sikerült ezt túlélniük?
Most megpróbálok enni valamit mert csont és bőr vagyok, mire visszajövök talán valaki lelket önt belém:)
Gyanítom nem egyedi eset...De nem találtam meg a topicot és szükségem lene a bátorító szóra.
Szóval ki hogyan élte meg, hogyan élte át és túl?
Én ma elzavartam (eddig elvileg próbáltuk rendbehozni de ma rájöttem pár olyan hazugságra ami nálam végképp betette a kaput)
Sajnos a lelkem mélyén azonban reménykedem, hogy ha vége ennek az őrületnek visszatalál hozzánk (sajnos kisgyerek is van a történetben).
Visszatalált valakihez a párja így? Sikerült ezt túlélniük?
Most megpróbálok enni valamit mert csont és bőr vagyok, mire visszajövök talán valaki lelket önt belém:)
Én nem voltam még ilyen helyzetben, de a barátnőm igen.
Megcsalta a férje. Kb. 2 éve derült ki a dolog.
A barátnőm megbocsájtott, együtt maradtak, de a házasságuk azóta sem jó.
Ami egyszer elromlott, azt meg lehet ragasztani, de már soha nem lesz olyan, mint régen.
Megbocsátani meg lehet, de elfelejteni soha!!!!
Lehet folytatni a házasságot, de gondolj csak bele, hogyan fogod megállni, hogy bármikor, amikor összevesztek, ne vágd a fejéhez, hogy: te csak ne szólj, mert sáros vagy!!
Az állandó bizalmatlanság megmarad. Soha többé nem fogsz megbízni benne. Ez egyikőtöknek sem lesz jó. Állandó gyanúsítgatások, elszámoltatások. . .
Te sohasem lehetsz biztos benne, hogy véget ért-e tényleg a másikkal a kapcsolat, nem - e teszi meg esetleg újra, mással.
Ő megfogja unni, hogy állandóan a fejéhez lesz vágva a dolog.
Szóval, semmi nem lesz már olyan.
A házasság maradhat, de marad a bizonytalanság, a bizalmatlanság, és anélkül nincs jó házasság. Szerintem.
Tanulság: Ha el akar válni, menjen Isten hírével, és ne éldegéljen veled, melletted. Ha meg nem, akkor tegyen valamit érted!
Meddig?. . . . . . nem is tudom, szerintem változó, sok külső tényezö is befolyásol. . .
Szóval volt akihez visszajött? Mennyi ideig tud tartani ez az eszetlen lángolás?
Azért hazudozik valaki, mert :
-nem biztos abban hogy jó úton van.
-Időt akar magának, hogy biztos legyen a dolgában.
-Nem akarja még a párját megbántani, mert kötődik hozzá és várja, hogy otthon jobbra forduljanak a dolgok.
-Nem kötődik még az új szerelemhez annyira, hogy borítson mindent, de a figyelem jól esik.
Egyébbként eléd állna és szemtől szembe megmondaná, hogy vége.
Át kell lépni hiúságon, megbántottságon, csalódáson ha úgy érzed szereted és tudsz változtatni azon amit elrontottál.
Nem lesz ugyan az a házasság mint előtte ezt tudnod kell. Nagyon-nagyon hosszú az út mire újra visszajön az életkedv meg a bizalom és ezen időszak alatt esély van a visszaesésre . Sérülés nélkül nem fogtok ebből kilábalni, hogy mekkora a sérülés szintén ember és kapcsolat függő.
De mehet ahova arak és én is ezt fogom tenni, hiszem másfél éve otthon vagyunk a gyerekünkkel, nem mentem sehová (ezért sem az az izgalmas nő voltam akit megismert). Most bepótlom
Fogalmam sincs hogy mit akarok tőle, nagyon friss az egész, most csak a végtelen haragot érzem és igyekezek minden mást kitörölni ami még iránta bennem maradt. eddig ő húzta a falat közénk most én teszem (csak hogy magamat védjem)
Egy ideig még biztos hogy együtt fogunk lakni és elvileg utána is jön a gyereket látni minden nap. Nem tudom akarok e egyáltalán megbocsájtani, most úgy vagyok hogy nem. De tudom hogy ez az elkövetkező hónapokban pokolian fog fájni, hiszen eddig végülis tisztességes volt. . . . a többi jó tulajdonsága amiket szeretek meg adott.
Most nem akarom őt mert rettenetesen csalódtam benne, de lehet hogy holnap reggelre csak a fájdalom marad.
És szó sincs visszatérésről egyelőre hizsen most engedtem el, válni akar.
Ha valaki jól érzi magát a párja mellett, nem keres másikat. Ha már keres, akkor gond van. De nem a harmadiknál van a gond.
Most olyat fogok neked mondani amit még nem láttam itt leírva. Kicsit máshogyan látom a dolgokat mint itt sokan mások.
Szóval az élet azon részén amikor gyerek születik, és építkezés folyik a családokat nehéz próbatétel elé állítja. Szinte törvényszerű, hogy csökken egymásiránt a figyelem. Ezeket a nehézségeket mindenki egyénileg is máshogyan éli meg. Van ali feszült lesz , van aki elcsigázott, van aki ettől merít erőt. Ezekben az időkben vagy összekovácsolódik mégjobban a család, vagy eltávolodnak egymástól. A probléma tényleg ott van ha nem vesszük észre a jeleket.
Nálatok távolodás történt és nem is vettétek eszre, hogy ez olyan mértéket öltött ami esetleg csak nagy nehézségek árán fordítható viszza. A férjed a hiányt egy másik emberrel próbálta betölteni, hogy az egyensúly fennmaradhasson az életében. Amíg ő egyensúlyban volt még kevésbé érezhetted otthon a gondokat.
Piszok nehéz dolgok fogok tanácsolni.
Azt írod, hogy a hazugságot nem akarod megbocsátani.
Pedig MUSZÁLY!!!
A hazugság mindenképpen annak a jele, hogy nem volt biztos az érzelmeiben. Hazudott mert nem látta a megoldást otthon, és a két félből bróbált meg egy egész életet összerakni. /Ebben az esetben a hazudozást, én nem jellemhibának hívnám, hanem inkább tanácstalanságnak. / Ez csak nagyon rövid ideig működik és a lelkiismeretfurdalás és lelki gondok miatt érezte ő is , hogy hamarosan döntenie kell.
Most neked magadba kell nézned és el kell tudni dönteni, hogy KELL-E ő neked: Ebben senki nem fog tudni segíteni neked ezért olyan pokoli nehéz. Ha eldöntötted hogy KELL, akkor semmi olyat ne tegyél amivel eldurvítanád eltolnád magadtól, hanem okulj a hibáidon, beszélj vele mert én úgy látom a leírásod alapján, hogy a férjed is csak azért választotta ezt a megoldást, mert nem érezte jól otthon magát aztán belesodródott egy szerelembe, de szeret téged is meg a családját is. Most nem találja a kiutat ezért bróbál neked jeleket adni , nem akarja elvágni az összes szálat ami hazafelé vezet, és most minden rajtad múlik. Nem rossz ember . Ha kell neked akkor át kell lépned a sérelmeken és esélyt kell neki adnod, mert ha elküldöd akkor mint egyedülállóra joggal tart igényt a másik, tehát nem lesz vissza út.
Ha elmondaná a problémáját, meghallgatnád? Legközelebbi veszekedésnél nem mondanád a szemébe? Inkább hallgatnak, hogy ne legyen támadható felületük.
A véleményem, hogy amikor egy kapcsolatba beférkőzhet egy harmadik, ott már valami elmúlt. A férfiak többsége - tisztelet a kivételnek - sajnos egyik kapcsolatból a másikba evez át. Képtelenek egyedül lenni, a problémák megoldása náluk az, hogy keresnek egy másik nőt, akitől szépet és jót kapnak, aki meghallgatja őket, kedves hozzájuk, stb.
Én soha többet nem tudnék bízni abban az emberben, akiben ekkorát kellett csalódnom. Már nem tudna az lenni a kapcsolatunk, ami volt. A megbocsájtás az egy nagyon szép erény és adott esetben ha visszamenne hozzád és Te ezt gyakorolnád még az is érthető lenne.