Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szellemek a hazban
Létrehozva: 2003. október 2. 03:26
Mindig is tudtam, hogy van egy szellemunk a hazban, de valamelyik ejjel igen bizarr dolog tortent. Kislanyom 2 honapos, ezert az agyunk mellett levo mozeskosarban alszik. Arra ebredtem kb. 1/2 12-kor, hogy valaki bokodi a matracot, s meg felalomban gondolkoztam is, hogy vajon a ferjem is erzi-e vagy csak en. Kinyitottam a szemem es azonnal megszunt a bokogetes. Ahogy rapillantok a gyermekemre, latom am, hogy ki van takarva! Es nem volt lerugdosva a takaro, hanem szepen oldalra volt hajtva, mintha valaki szant szandekkal kitakarta volna, engem pedig valaki felebresztett, figyelmeztetett, hogy valami nincs rendben. Vajon van-e valakinek valami hasonlo tapasztalata?
De, ugye szabad másként érezni és másként gondolkodni? És ugye szabad ennek hangot is adni?
Kicsit unalmas már, hogy aki bármilyen témakörben ellenvéleménnyel merészel élni, az "menjen máshova a 'fikázó' megjegyzéseivel".
Én meg attól a kényszerképzettől nem tudok szabadulni, hogy egy fórumnak az a lényege, hogy az emberek elmondják valamiről a - nyilvánvalóan különböző - véleményüket.
Volt egy film Richard Gere-rel (a cím nem jut eszembe) a molyemberekről. A filmben lerajzolták ezt az alakot és fekete szárnyas angyalnak néztek ki. . .
Namost, az az eset, amit leírtam, inkább a férjemmel történt meg. HIszen ő látta őket. Azt mondta, hogy amíg én (hajnali 4 óra volt) kimentem vízért, ő nem kapott levegőt (nem az orrán vagy a száján, hanem egyáltalán nem jutott levegő a tüdejébe!), akkor vette észre, hogy az ágyunkkal szembeni ablakon át nézi őt egy "fekete angyal" (megjegyzem, ilyeneket a Bibila is említ. . . neeem, nem vagyok hitgyülis, se ilyesmi, simán református vagyok). Mindezt tök sötétben látta! Azután, ahogy visszaértem a vízzel, mesélte ezt el, de úgy kezdte, hogy inkább talán nem is mondaná el, nehogy bolodnak nézzem, és teljesen tudatánál volt. Leültem mellé az ágyra, néhány perc múlva megkérdeztem, hogy látja-e még? Kinézett az ablakon, aztán hirtelem mögém nézett, a szoba közepe felé, és azt mondta, hogy bent vannak a szobában. Akkor már ketten voltak. Mondom, nem vagyok különösebben egy hitbuzgó ember, de megfogtuk egymás kezét, elmondtunk egy Miatyánkot . . . aztán elmentek. . . Én nem láttam őket, de tudom, hogy ott voltak. Különösen azért, mert mindez a párommal történt és nem hisz ilyesmiben, ő is mindent a fizikával magyaráz. . . Mégis látta őket! Azt mondta, hogy én csak ne aggódjak, úgyis csak az látja őket, akiért jöttek. És több szót nem is fecsérelt a dologra. Nem is izgult, csak mikor ott voltak a szobában. . . hm. . . ilyenek a férfiak. Egyébként kértem többször is, hogy rajzolja le őket, de azt mondta, hogy inkább ne akarjam, amúgy is szörnyű volt, nem volt arcuk és valami szárnyfélét is látott rajtuk. Koromfeketék voltak.
De másnapra túl lett a dolgon, csak én parázok még mindig. . .
Később pedig a mamája gyakran állította hogy ott van a közelben, és úgy beszélt róla mintha még ott volna a lakásban. A barátom mindig nagyon parázott ha egyedül volt a lakásban.
Velem még nem fordult elő ilyen, de én hiszek abban hogy vannak szellemek, csak hát a tudományosan még nem tudták bebizonyítani.
Ezek a dolgok léteznek, még ha sokan nevetnek is rajta. Ez náluk talán hárítás.
Szerintem ezek a tapasztalások teljesen normálisak, vannak, akik erre érzékenyebbek.
A lényeg, hogy a leírásod alapján jóakaratú az "illető", mert figyelmeztetett, hogy takard be a kicsit. Ha amúgy a lakásban jól érzed magad, nincsenek rossz érzéseid, akkor próbálj meg megbarátkozni vele, és jó szívvel gondolni rá. Meglátod, ennek lesz hatása.
Velem még nem történt - legalábbis nem emlékszem rá - hasonló eset, viszont anyuval és apuval már többször is.
Anyu kiscsaj korában a nagymamájával élt, ert az anyja nem igazán törődött vele. Szerette mindkét nagyszülőjét annak ellenére, hogy azok ketten nem voltak valami jóban. Úgy alakult, hogy a nagypapája előbb halt meg, és a nagymamája felszabadlut lelikleg is.
Aztán egyszer egy éjszaka anyu arra ébredt fel, hogy a nagymamája ül az ágyban és perlekedik valakivel. Meg is kérdezte, hogy kivel veszekedik. A Nagyi azt válaszolta, hogy a nagyapjával. Anyu nem értette, mert tudta, hogy ha valaki meghal, akkor azzal már nem lehet vitatkozni sem. És akkor azt mondta a bagymamája annak, akit anyu nem lázott, hogy "Haéletedben nem hagytál soha békét nekem, hagyj legalább halálodban! Menj innen, hagyj élni nyugodtan! " lehet, hogy nem szószeri t így, de ez volt a lényege. Abyu kérdezte, hogy hol van a nagypapája, mert ő is akart volna vele beszélni, mert ő nagyon szerette az öreget. A nagyi meg mondta, hogy ott áll az ágy lábánál, nem látja? nem látta. Aztán egyszer csak megnyugodott a nagyamamája, és visszafeküdt aludni. Anyu is, és ezzel vége is volt az élménynek. De soha nem úgy beszéltek erről, mint egy hihetetlen történetről, hanem úgy, mint egy bosszantó látogatóról. . . Anynak soha nem volt kérdés, hogy van-e szellemvilág, és járnak-e köztünk halott emberek lelkei. Ő tudja ezt, a baj csak annyi, hogy ímg ő tök nyugisan veszi ezt, én parázok, mint állat! :-(
Apuval is történtek dolgok, de azok már inkább horror számba mennek. Ha kéritek, leírom, de nagyon hosszú lesz, és vérfagyasztó!!! Komolyan!
El tudom képzelni, hogyan érezte magát. Én pl. nem maradok egyedül a házunkban éjszakára soha, mert nem bírnám ki. De ez nem jelenti azt, hogy pl. a szüleim házában nem maradnék egyedül, ott ugyanis nincs félelemérzetem és nincsenek éjszakai hangok sem. Ez van, lehet, hogy csak simán beszari vagyok, de lehet, hogy szellemek játszadoznak velem.
De akkor már hiába jönnek ide sírni:)
Szerintem, aki nem akar hinni ebben, az ne higgyen. De ha valaki keresi a válaszokat az élete titokzatos kérdéseire, nos hát ahhoz is joga van .
Nekem is van két gyerekem, hidd el, féltem is őket. Rajtuk is tartom a szemem, és nem hárítok át semmilyen felelősséget holmi kísértetekre! :-)
Nekem elképzelhetőbb, hogy a pici lerúgta a takarót, és Te - az anyai ösztön - megérezted, álmodban is meghallottad, hogy nem úgy szuszog, ahogy szokott, mert fázik.
Esetleg csak odakészítettél egy szépen összehajtogatott takarót, hogy ha hűvösebb lesz, betakarod.
Remélem, a többiek is csak viccelnek, és nem hülyítitek itt egymást. :-))
Ne aggódj, nem csak negatív vélemények léteznek az "élményeddel" kapcsolatban. Én pár napja éreztem át majdnem ugyanezt. Nálunk néhány ún. "fekete angyal" járt. . . engem kitört a frász.
Nok_apja! - és a többi hasonszőrű. Nem kívánom, hogy éld át, de ne is ítélj, amíg meg nem tapasztalod. . .
És ha Kremes leült netezni??? Én aznap éjjel egy hunyást sem aludtam, mikor itt jártak, ugyanis nekem is van egy 4 hónapos, akit rögtön magam mellé is vettem. Azt hiszem, hogy ha pici gyermek van a háznál, még inkább ijesztő az anyának. . .
Erről ennyit.
1. Szerintem aki ebből humorizálni akar, az nem gondol bele a másik lelkivilágába. Elvégre teljesen természetes, h az anyuka félti a kisgyerekét!
2. ez igazából kérdés: a lákás múltjáról mit tudsz? Mert lehet, hogy ott kellene keresni a magyarázatot.
Pathfinder
Bocsi a gúnyolódó hangvételért, de szerintem már nagy lány vagy. Ha vannak ilyen képzelgéseid, azt tudd be az agyad éjszakai üzemmodjának és lépj tovább.
Ilyen marhasagot mar regen olvastam. . . . . .
JOBB, szorakoztato storykat kerunk!!!!!!!!!!!!!!!