Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért nem kötelező az apas
Létrehozva: 2010. november 30. 16:08
Miért nem kötelező az apaság vizsgálata szülést követően? A bizonytalankodó férfiakat ez meggyőzné és megóvná őket a "kakukkfiókáktól".
Érthető hogy korábban nem volt ilyen törvény, hiszen biztosra vehető eredményű vizsgálat sem volt. De most már van és egyre olcsóbb. Én egy bűntető törvényt is hoznék az olyan nők ellen, akik ebben megtévesztik a férjüket.
Szerintem egy normális, tisztességes nő, akinek nincsen félnivalója ez ügyben nem tiltakozik egy ilyen vizsgálat ellen, hanem elnézően mosolyog.
Ez nem túl keresztényi beszólás volt...
Tovább kekeckedem: mi az összefüggés közted és az általam felhozott példa között?
Egy kisebb faluban elég sok mindent tudnak egymásról az emberek.
Mit kell kifejteni jobban lököttke?
Nem csak a ritka vércsoportját örökölte a férjemnek, hanem az RH faktorját is.
A gyermekeim egy alomból vannak:)
Tudod aki 2 gyerek után egy 3. kakukkfiókát bevállal-az meg is érdemli.
Az én 3. gyermekeim is ugymond kakukkfióka-igaz kiköpött mása a férjemnek, a férjem vércsoportjával(ami nem általános) ....
Áh emlékszem, a másodiik gyereknél a férjem szeretője azt mondta, hogy a szeretőmtől van a 2. gyerek.
tudod mi az érdekessége?: hogy a szülés után a doki azt mondta: anyuka, ennek a gyereknek lehet bárki az anyja, de az apja le sem tagadhatja.
Cupp,.
ui: mintha ez a nap se lenne a te napod
A pasi nem a feleségét és nem a gyerekeit védi, hanem önmagát.
Ez egy átlag , akinek nincs túl sok kapcsolata a gyerekeivel igaz, de nem egy olyan pasira, aki a gyerekek születésétől kezdve-100%-on-ott van a gyereknevelésben.
Ahogy a nő is, aki a férjével nevelteti fel szeretője gyerekét.
Az ilyen számomra nem nő. Még ribinek se lehet nevezni, annyira szint alatti.
A gyerekek pedig nem kapnak az apától kevesebb szeretetet, normális esetben, még akkor sem, ha a szülők úgy döntenek, elválnak. (Jelezném, tapasztalatom azt mutatja, az az apa nem törődik a válást követően a gyermekeivel, aki a házasság alatt se nagyon foglalkozott velük.)
Mint említettem, azok a férfiak hanyagolják el a gyerekeiket-akiknek nem volt különösebb kapcsolatuk a gyerekeikkel.
Gátlások nélkül élünk, na.
Az alja igen, a normálisabbja nem.
Egy normális nő, pontosan tudja, hogy nincs ember hiba nélkül. Ha az a férfi számára megfelel, akkor megtudja bocsájtani a dolgokat. Ha nem, akkor elbúcsúznak. De az esetek 99%-ában, egy jó apának a nők megbocsájtanak. Az exszerető pedig vagy elfogadja, vagy sem-az ő dolga.
Összességében egyetértek.
"És ha már itt tartunk: egyetlen nő, mig nem születik gyereke nem alkalmas anyának. De anya lesz, mert nem dobja el magától sem a csepp embert, sem azt a gyereket, akit félrenevelt."
Manapság egyre több nőről hallok, aki nem szül, mert akkor nem dohányozhat, illetve nem törődhet magával annyit, mint szeretne...
Azért abból is lehet jó anya, aki örökbe fogad...
(csak a kivételeket mondtam)
Az "ui:" is igaz elméletben, csak ha tényleg szembesül az ember, hogy akkor most egyedül kéne nevelni, és nem volt igazán minta a mikéntjéről...én biztos elbuktam volna.
Tudod, lehet, ha maicsaj nem utazott volna el rögtön, még ki is békülnek... Az ismerősömék is hirtelen felindulásból szakítottak, mikor kiderült, a pasi másnak csinált gyereket... Aztán idővel megbocsátott az ismerősöm. Lehet, maicsaj története is máshogy alakul, ha hagyja lehiggadni a férjét.
Vagy csak én vagyok túl optimista...
Ne haragudj, még mindig máshogy látom. A pasi nem a feleségét és nem a gyerekeit védi, hanem önmagát. Saját biztos helyzetét. Ahogy a nő is, aki a férjével nevelteti fel szeretője gyerekét.
Ha a feleségét féltené (uramatyám, amikor félredugott, nem féltette? amikor nem húzott gumit, nem féltette?) vagy a gyerekeit (ismételném a zárójeles szövegemet) akkor vállalná a következményeket.
Az ártatlan feleség felnőtt nő, nem tegnap kezdte az életét, és mikor férjhez ment, benne volt a pakliban az is, hogy megcsalják, az is, hogy megözvegyül, stb. stb. valahogy csak fel tudja dolgozni az őt ért csalódást, de akár meg is bocsáthatja a történteket.
A gyerekek pedig nem kapnak az apától kevesebb szeretetet, normális esetben, még akkor sem, ha a szülők úgy döntenek, elválnak. (Jelezném, tapasztalatom azt mutatja, az az apa nem törődik a válást követően a gyermekeivel, aki a házasság alatt se nagyon foglalkozott velük.)
A zsaroló szerető... az sem kismiska... Gátlások nélkül élünk, na. Az, hogy ne tedd meg a másikkal, amit te magad sem fogadnál el, már igencsak elfelejtődött...
Na, jó helyen járunk...
Mivel ma az ego a divat, és az van minden más előtt, valóban gyakran használják ezt a kifejezést.
Tudom, hogy egyedül is, szegénységben is, betegen is lehet a gyermeket szeretetben nevelni. Lehet, csak ma már nem divat.
És vajon mennyire fogja szeretetben nevelni a gyerekét az az "anya", aki csupán annyit lát, a gyermek miatt nem tud hétvégente korlátlanul bulizni?
És vajon mennyire fogja szeretetben nevelni a gyerekét az az "anya", aki csak azért szült, mert már az összes barátnőjének van gyereke?
És vajon mi a jobb a gyereknek, ha egy ilyen szeretetlen környezetben neveli fel az "anyja", vagy ha az őt szerető apához, esetleg örökbefogadó szülőkhöz kerül? Az ilyen "anya" mellett tulajdonképpen a gyerek a "polcon" végzi, annyit se fog vele törődni, mint egy kóbor kutyával.
Szerinted ezeket az "anyákat" milyen anya nevelte? Milyen példa állt előttük? Mennyi szeretetet, odafigyelést kaptak?
Egyszer voltam várandós. Sajnos elvetéltem. De mielőtt ez bekövetkezett volna, úgy állt a helyzet, hogy apa nélkül, egyedül kell felnevelnem. És nem érdekelt. A néhány hetes magzatot képes voltam szeretni, s nem volt olyan dolog, amiért képes lettem volna lemondani róla. Meg sem fordult a fejemben.
Felfogás kérdése.
Ha anyagilag nézzük, akkor ne csak a gyerek eltartását nézzük, hanem azt is, amivel a nő is hozzájárult a család jólétéhez.
A maicsaj történetének jó is lehetett volna a vége, ha a férje szerette volna, és nem a büszkesége a legfontosabb.
Meg lehetett volna beszélni a történteket, ki hol hibázott, és nincs dráma.
Addig tudta sajátjaként nevelni, szeretni a gyereket, és ezen tudott változtatni csupán az a tény, hogy nem ő a vér szerinti apja?
"normális tisztességes nő" vagyok, 2 közös gyerekünk van párommal.
Én spec. megalázónak éreztem volna a vizsgálatot, ha lenne.
Mosolygás helyett közöltem volna párommal, hogy elgondolkodhat a kapcsolatunk jövőjén- ha csak ennyire bízik bennem.
Nincs takargatnivalóm- a gyerekek nem kakukkfiókák, de így kétségbe vonni vkinek a hűségét, azért dúrva.
......de miért is kellene kötelezővé tenni- mások magánéletébe ennyire beleszólni?
Egy embert-főleg ha egy másik kicsit utána megy-tökéletesen ki lehet ismerni a cselekedetei alapján. Tökéletesen.
A szöveged akkor lenne igaz, ha nem ártatlanok állnának a pasi hátterébe, akiket félt: gyerekek és feleség.
Nem beszélve arról, milyen nő az, aki idáig eljut?-gondolok itt a szeretőre.
Nemtom, engem pl. elég nehéz lenne zsarolni ilyesmivel... És azt sem értem, aki hagyja magát zsarolni. Az egész háttere a hazugság és a csalás, viszont a zsaroló kezéből kiesik a fegyver, ha elővesszük az őszinteséget... Eleve nem kerülhet zsarolható helyzetbe az, aki vállalja a tettei következményét. Felelősség, tudod :D
Amúgy érdekes a kérdés. Pont a baráti társaságomban történt egy eset, mikor is a pasi félrement, és a szeretőjét teherbe ejtette. A nő rájött, kidobta a pasit. Idővel kibékültek, de csak úgy fogadta vissza a pasit, ha megcsináltatja a szeretőtől született gyermeken az apasági tesztet...
Kiismerni lehet valakit, megismerni már kevésbé. Kiismerheted a szokásait, a viselkedését, a reakcióit, de soha nem tudhatod biztosan, mi van a másik fejében, szívében. Hiheted, hogy tudod. De biztos nem lehetsz benne.
Az x éven át szeretőt tartó, vidéken gyermekkel rendelkező férj esete is jó példa erre. Bár arról nem szól a fáma, hogy mi volt a válás oka, úgyhogy lehet, hogy az asszony igenis megtudott valamit. Vagy csak sejtette, és erre ment rá a kapcsolat, ki tudja.
Ja és még valami:
Ha a nő arra felnőtt volt hogy keféljen, és evvel a gyerekkel zsaroljon, akkor legyen felnőtt akkor is, amikor fel kell nevelni a gyereket. Mert annak a gyereknek joga van a normális életre.
"aki felismeri, hogy alkalmatlan anyának"
Ez egy jól hangzó szöveg, amivel mostanság szokták lepasszolni azokat a kisgyerekeket, akik utjukban vannak azoknak a nőknek, akik velük együtt nehezen "kellnének el".
Csak hogy egy gyerek érző lény, egy kisember, aki nem kérte, hogy életre legyen hívva. Aki nem egy tárgy, akit ide-oda dobálunk.
És ha már itt tartunk: egyetlen nő, mig nem születik gyereke nem alkalmas anyának. De anya lesz, mert nem dobja el magától sem a csepp embert, sem azt a gyereket, akit félrenevelt.
Nincs az a pasi, aki megérné, hogy egy anya félredobja a gyerekét. Nincs az a d.gás ami megérné, hogy annak a kisgyereknek hányatott élete legyen, és nincs az a pénz ami megérné, hogy egy kisgyermek egész életére lelkileg megnyomorodva nőljön fel.
ui: egyedül is, szegénységben is fellehet nevelni egy kisgyereket-szeretetben, emberként kezelve, és nem egy rongybabaként.
Nekem ez a véleményem.
Tudom, mit jelent a gyereknek az anyja. De ha az anyának nem jelenti azt a gyerek, amit kellene, a gyerek jár jobban nélküle. Szerintem.
Ezért is becsülöm többre azt a nőt, aki felismeri, hogy alkalmatlan anyának, annál, aki saját "tönkrement" életét a gyereken "veri le". És itt mindkét idézőjel valódi, hiszen nem ment tönkre az élete, csak úgy érzi, és nem is feltétlenül fizikailag bántalmazza a gyermekét, hanem "csupán" a szeretetet, a biztonságot vonja meg tőle.
Láttam ilyet, sajnos nem is egyet.
Memória kérdése :-)
Hosszú éveken keresztül hazudozni anélkül, hogy ellentmondásba keveredjen....és akkor még ott van a testbeszéd.
Vagy a pasinak van rendkívüli hosszú távú-minden-részletre-kiterjedő memóriája, vagy a nőnek rendkívül rövid ;-)