Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mit jelent 20, 30, 40 évesen szülni?
2011-05-11 05:241.
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. május 11. 05:24
Mennyire fontos a megfelelő partner, az egzisztencia, a karrier? Miről kell lemondani, és mitől lehet félni a különböző életkorokban? Három édesanyával és pszichológussal boncolgattuk a szülési időpontok előnyeit és hátrányait.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Szerintem meg elég egyoldalúan gondolkodsz és tele előítélettel.
Lehet, hogy vannak emberek, akik nem adják lejjebb munka tekintetében, de ma a regisztrált munkanélküliek száma 700 ezer.
Mutass már nekem ennyi munkahelyet!
Ezt a véleményedet meg mondd el nógrád és borsod megyében is, kíváncsi vagyok hány monoklival jössz haza?!
Azért nem ennyire fekete-fehér ez a kérdés.
régen, nem volt fogamzásgátlás, ha valaki nem akart gyereket, akkor számolt, vagy "fájt a feje".
Albérletezéssel ma is sokan elégedettek lennének, ha ki tudnák fizetni.
Ma már a nőknek is fontos a tanulás, a munka, nem azért, hogy karriert építsen, hanem hogy legyen miből eltartania magát, meg a gyerekeit, ha netalán a kedves párja otthagyja és nem fizet gyerektartást.
Egyébként meg ma már vannak nők, férfiak, akik felvállalják, hogy nem, vagy max 1 gyereket szeretnének, és nem azért, hogy jusson idő, pénz nyaralgatni, hanem, mert ennyi a szükségletük.
Lássuk be sokan vállalnak gyereket, azok is, akiknek nem kellene.
Nálunk eddig úgy tűnik két lány lesz a felállás, a harmadikra nagyon kíváncsi leszek :-D :-D :-D
A férjem úszik a boldogságban hogy két lánya lesz, párás szemmel beszél róla hogy ha három lánya lehetne ő lenne a legboldogabb a földön :-D
(én azért örülnék egy kisfiúnak............ )
Mondhatjuk, hogy akinek nem inge, nem veszi magára a hsz-edet, de azért szerintem kicsit eltúlzod a dolgokat.
Ahogy mi is a baráti társaságunkban mindenki dolgozik, mindkét fél. Jó páran már gyereket is vállaltak, albérletre, 20-25 éves lakáshitelre, ami most már van, akinél 70.000-ről 130.000-re ugrott. Átlag fizetésüek vagyunk, szinte mindannyian állami alkalmazottak.
Örül a többség, aki bevállalta a gyereket, ha hónapról hónapra megél, van, hogy kölcsön kell kérniük a családtól, másod, harmadállás stb.
Amikor te szültél és a hozzád hasonlóan gondolkodók (legyen ez akár 10 évvel ezelőtt) sokkal jobbak voltak a körülmények, ha mindkét fél dolgozott, akkor ha nem is luxusban, de meg lehetett élni.
Mi sem vágyunk luxusra a párommal, de nem látjuk a kiutat. Honnan vegyek elő 3-4 milliót egy lakás befizetésére, ami az induló lenne, hogy egyáltalán hitelt kapjunk egy 10 milliós panelra??
Az volt a nyaralásunk, hogy a férjem külföldön dolgozott és kimentem hozzá "nyaralni".
A külföldi munkából akartuk elkezdeni az életünket, de aztán maga az élet, a család közbeszólt....
Ja, és azt tényleg sokan elfelejtik, hogy nem mindenki találja meg a párját huszas éveiben. Vagy szétmennek, vagy az egyik még nem akar gyereket. szóval ez soktényezős sztori.
Nekem több olyan ismerősőm van aki 35 környékén van sőt idősebb is, és nincs hozzá megfelelő partnere. Leginkább ez a gond.
Mert akik nagyon szeretnének gyereket, és nagyon kiegyensúlyozott páros, ott nem gond a lóvé, nem gond az albérlet. Egyszerűen gyereket vállalnak.
Hát igen, ezért nem szülnek korán mostanában a nők. Ezért tolódik ki.
Mert nehéz egyszerre lakást teremteni, párt találni, egyetemre járni, elkezdeni dolgozni és közben huszonévesen szülni. Kb. ezt sugallja most a társadalom, miközben az egyéni életek, és igények totál eltérőek.
Másképp forog az agyunk is, mint anyáinknak, nagyanyáinknak. És valljuk be, hogy nagyobbak az igényeink is. Miközben labilisabban, és nehezebben lehet megélni. Szóval totál összekuszálódott az egész.
Régebben azért szültek fiatalon, mert megelégedtek az albérletezéssel, lehetett szakmunkásként is tisztességesen élni, és senki sem volt frusztrált, hogy nem mehet síelni, vagy hogy nincs mindenkinek kocsija stb.stb. Egyszerűbb volt de nagyszerűbb is. (Szerintem)
A múltat visszahozni nem tudjuk, nem is ez a lényeg. De akik az igényeikhez mérik a gyerekvállalást, az nagyobb eséllyel szül később.
Én a biológia és az élet szempontjából a 25-33 éves kort tartom ideálisnak. Elég szigorú vagyok tudom. de én most ideálist mondok
Sziasztok! En 28 eves leszek iden, 3 eve vandoroltam el, hogy uj eletet kezdjek. Nem egyszeru. Elkezdtem en is erezni, hogy jo lenne anyava valni, de ehhez valoban eloszor egy megfelelo partner kell es legyunk oszintek ez nem egyszeru, mind kulonbozoek vagyunk es nehez megtalalni azt, aki pont hozzank valo. Valaki ekkor valaki akkor talal ra a tarsara. Vannak akik persze egyedulallokent is gyermeket vallalnak, de szerintem a tobbseg meg hisz es var es keresi azt, akivel csalaldot alapithat.
S persze, fugg attol is, hogy ki s hogyan all anyagilag, de ha mar van egy paord, ketten egyutt talan kicsit egyszerubb.
Szerintem mindenki tisztaban van azzal, mikor idealis gyermeket vallalni eletkorilag, de az csak egy tenyezo a sokbol.
Szerintem nagyon személyes és egyedi, hogy ki mikor és miért vállal gyereket. Kifogások mindig vannak, ha még nem állunk készen rá.
Én mindig is tudtam, hogy 30 éves korom alatt nem leszek anya, mert nekem fontosabb volt a saját szabadságom, barátok...hozzá teszem, hogy a megfelelő pasi sem volt meg hozzá. Így, ha nagyon be lettem volna sózva akkor se lett volna gyerekem...És a legtöbb fiatal nő körülöttem ezzel küzd, szülne, de kinek....
Ha már Kopp Mária ennyire okos, akkor azt is mondja meg, hogy egy egyetemista mégis miből és hol neveli fel azt a gyereket?
Egyébként pedig mikor szüli meg két vizsgaidőszak között??
Ha valaki több gyereket szeretne, akkor azt mind egyetem alatt kellene megszülni?
Az meg, hogy egy szülő gyerek között milyen a viszony, az a szülőtől és a neveléstől függ.
ismerek olyat, ahol 23 volt az apa, 26 az anya, a gyerek meg egy visszafeleselős, senkire nem hallgató, rossztanuló kamasz lett.
Kopp Mária meg a többi nagyokos inkább azon dolgozna, hogy normális családi támogatást alakítsanak ki, ami nem változik minden évben!
Sziasztok!
Az enyémek is éppen így születtek!!
21 voltam a nagyfiamnál,27 évesen szültem a középsőt és a 30. szülinapom után néhány nappal derült,hogy jön a 3.!!
Két fiú és egy kiscsaj.
Nem bántam meg,hogy korán szültem.....az idén 37 leszek,de általában nem a fiamnak nézik a 16 évesemet....
Nem kevés a korkülönbség a nagy és a kicsi között (9,5 év),de jó tesók.....a középső meg hol nagyfiús hangulatban van és a bátyóval bandázik v. hülyéskedik/játszik a hugival.
Jól működik így a család,de több gyerkőc már nem kellene.....
28 éves voltam, amikor a fiam született. Mindenhez volt energiám, tényleg semmi nem okozott gondot. Nem éltünk nagy lábon, igaz lakásunk volt (de kicsi), a férjem akkor járt főiskolára.
Most 40 éves vagyok, tényleg az utolsó időpont, amikor még bevállalhatnánk egy babát, de az az igazság, hogy mivel tudom, hogy mivel jár (nem anyagiakra gondolok, hanem energiára), így már nem merem. Nem vagyok lusta, de tudom, hogy már nem bírom úgy, mint 12 évvel ezelőtt. Se annyi türelmem, se energiám. Már más dolgokkal is kell foglalkozni. Ha meg úgy érzem, hogy nem tudom úgy vállalni, ahogy elképzelem, akkor inkább nem is vállalom.
Nekem intő példa egyik ismerősöm, akiknek most van két pici gyerekük (2 és 4 évesek), az anyuka 41, apuka 49 éves, és nincs energiájuk, türelmük úgy foglalkozni a gyerekekkel, ahogy az igényelnék.
Ha csak belegondolok, hogy mennyit futkostam a fiam után, állandóan figyelni kellett rá, mennyit mentem féloldalasan, amikor még fogni kellett a kezét járásnál, mennyi éjszakázás, mindenféle gyerekjáték .... már nem menne, egyszerűen kín lenne valahol.
Persze biztos vannak, akik teljesen másképp élik ezt meg ennyi idősen ...
Igen, sok a fiatal diplomás, akik milliós fizetésre vágynak, persze gazdag pasi mellé.
Na én vagyok a nagy kivétel. Diplomás vagyok fiatal, messze nem jó fizetéssel, de szeretem a munkám mellesleg a szakmámban dolgozom ami szerintem manapság nem utolsó. Nagyon szeretnék már gyereket, de se lakásom ami még rosszabb se párom. Alapjáraton nem vagyok egy kibírhatatlan természet főzni, sütni is tudok.
Majd az élet hozza! Remélhetőleg hamarosan én is anyuka leszek!
Nem unalmas még minden napra egy mikor szüljenek a nők téma
Mindenki akkor szül mikor úgy érzi anyagilag, érzelmileg megteheti. Na meg amikor talál felelősségteljes párt hozzá.
Kopp Mária mutassa már meg azt az egyetemista pasit aki gyereket szeretne szintén egyetemista társától.. Vagy akár mutogathatná a huszonévesen családot, gyereket akaró pasikat, nem sok van belőlük. Hagyják már abba a nők csesztetését..
Az hogy mikor szült gyereket neveled fel meg úgyis az élet dönti el..
Ismerősi körből példák: 37 évesen szült gyerekt 47 évesen sikerült a 84 éves anyjának eltemetnie
Vagy a másik ahol 10 gyerek volt, az első húsz év körül jött az utolsó 45 körül. És mind felnőtt. Igaz ezeket a gyerekeket úgy kell nevelni hogy lehet hogy 30 évesen már nem lehet "mamahotelben lakni". De ekkorra már jó esetben felnőtt és megáll a lábán..
Régen is szültek ám a nők 40 körül, mert pl nem volt elérhető fogamzásgátlás.
Az első gyermekemet 21 évesen szültem.
Most 27 éves leszek, és a másodikat várom.
A harmadikat 30 alatt szeretném megszülni,és utána finító :-)
Soha nem csinálnám másképpen. Nekem, nekünk tökéletes volt és tökéletes így. Az is hogy 21 évesen szültem, és az is hogy ekkora a korkülönbség a két gyerek között.
De hát ugye kinek hogyan felel meg a dolog :-)
Én azt vettem egyébként észre, hogy társadalmilag manapság egyszerűen nem elfogadott az, ha valaki 22-23-24 évesen akar szülni. Ezekre a nőkre azt mondják, hogy felelőtlen, merthogy előbb csináljon karrirert, meg hogy még ő maga is gyerek, és hogy tapasztalatlan etc.
Miközben az már inkább elfogadható, ha valaki 30-31-32 évesen szüli az első gyermeket.
Ez az, amit nem tartok helyesnek.
Bár nem vagyok egy nagy Kopp Mária rajongó, de egyik előadásán, amikor is pont a fiatalok gyermekvállalásáról volt szó, azt hagsúlyozta, hogy azok a nők, akik továbbtanulnak, azoknak ideális esetben az volna a helyes, ha még egyetemi éveik alatt válnának anyává, mivel akkor a munkát nem szakítja meg egy gyerek születése, és jobb kapcsolat alakul ki a gyerek és szülő között.
Akik pedig nem tanultak tovább, érettségi után dolgozzanak 2 évet, és utána vállalják be a babát.
Persze ez elméletben szép és jó, gyakorlatban már más.
De az elképesztő, hogy milyen megvetéssel néztek rám pár hete, amikor meg mertem említeni, hogy én bizony 30 éves koromra már szeretnék két gyereket. Gondolatban máglyán lettem elégetve, hogy hogy merek ilyet mondani 21 évesen...
Persze igazad van, hogy megváltozott a világ. Méghozzá annyiban, hogy túl sok lett a diplomás fiatal, akik nem akarnak elmenni dolgozni, mert ami ajánlatot kapnának, azt nem fogadják el. Kezdőként milliós fizetést szeretnének. És mivel az nincs, ezért inkább nem dolgoznak. Pedig a kevesebb is több lenne, mint amennyit az otthon üléssel keresnek.
Mi mindketten állami cégnél dolgoztunk akkor. (most is ott dolgozunk) Nem nagy a fizetésünk. De hármónknak elég. Még egy kicsi marad is. Mégis megélünk. Persze nem futja télen nyaralásra, meg sielésre, de egy évben egyszer elmegyünk nyaralni.
A lányok válogatósak lettek. Milliomos pasit akarnak maguknak, hogy ne legyen anyagi gondjuk. Csakhogy ilyenek nem nagyon vannak ám...
A mai csajoknak fontosabb a műköröm, mint a meló. De biztos én gondolkozom túl "maradian".
Először 24 évesen szültem. Nagy szerelem... de simán a semmire mert naív voltam, gyereket akartam és hittem a jövőben, az életben.
Utána az új kapcsolatban 31 évesen szültem. Már lakás, kocsi, házasság után, a biztosra menve....
Többet nem készülök szülni. A különbség talán még annyi, hogy az elsőnél fizikailag, a másodiknál lelkileg viseltem jobban. Van előnye és hátránya mindkettőnek.
"Tudom, hogy – legnagyobb fájdalmamra – nem valószínű, hogy megélem a felnőttkorát, de ha megadatna, akkor az az élet külön nagy adománya lenne. A huszonéves fiaimat úgy készítem, hogy adott pillanatban majd esetleg át tudjanak vállalni szülői feladatokat is.”
Ezért felelőtlenség 40 felett szülni. A felnőtt gyerekre számítani nem megoldás.
20 evesen---szimplan hulye voltal
30 evesen--- AZZAL akatad fogni a palidat?
40 evesen--- agybeteg vagy
Van akinek a férfi hiányzik hozzá, de van olyan barátnőm aki 28 éves és sajnos 2 éve nem hogy előre lépne, hanem vissza. Pár éve volt munkahlye, neki is és a párjának is, szépen külön költöztek albérletbe, hogy elkezdjék a saját kis életüket (saját lakásra esélyük sincs) a fiú elveszítette a munkahelyét, egyik pillanatról a másikra (6. éve dolgozott ugyan ott). Majd rá fél évre a lány is elveszítette a munkahelyét. Mivel nem volt keresetük így vissza kellett költözniük a szülőkhöz, a fiú azóta talált állást, ami csoda számba megy vidéken de a lány lassan 2 éve semmit, csak ilyen 2-3-4 hónapos alkalmi munkákat (ennek is örül) pedig tanult lány. Hiába szeretnének egyről a kettőre jutni, a mai világban ez duplán nehéz.
Mondják, hogy nem elég mobilis a magyar, na de nálunk az albérlet árak az egekben vannak a fizetésekhez képest. Egy minimálbérből elő hogyan fizessen ki egy 45-50 ezer ft-os albérletet? Ha valaki elveszíti a munkahelyét, és feléli minden félretett pénzét, marha nehéz a nullából elvándorolni. Nagyon szar helyzetben vannak a mai 20-30 évesek, főleg akinek nulla segítsége van. Saját magukat nem tudják fenntartani ebben a gazdasági helyzetben, nem hogy egy babát...Szóval hiába ideális szülési kor, ha egyszer nincs hova gyereket szülni...mert azt nem hiszem, hogy mindenki örömmel vállalna egy babát a bizonytalanba mondjuk amikor a szüleivel él mondjuk egy 40 m2-es lakásban és annak örül éppen, hogy sikerült találnia egy 4 órás munkát havi 38 ezerért.