Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A férjem beleszeretett
Létrehozva: 2005. augusztus 6. 17:48
egy másik nőbe....
Gyanítom nem egyedi eset...De nem találtam meg a topicot és szükségem lene a bátorító szóra.
Szóval ki hogyan élte meg, hogyan élte át és túl?
Én ma elzavartam (eddig elvileg próbáltuk rendbehozni de ma rájöttem pár olyan hazugságra ami nálam végképp betette a kaput)
Sajnos a lelkem mélyén azonban reménykedem, hogy ha vége ennek az őrületnek visszatalál hozzánk (sajnos kisgyerek is van a történetben).
Visszatalált valakihez a párja így? Sikerült ezt túlélniük?
Most megpróbálok enni valamit mert csont és bőr vagyok, mire visszajövök talán valaki lelket önt belém:)
Gyanítom nem egyedi eset...De nem találtam meg a topicot és szükségem lene a bátorító szóra.
Szóval ki hogyan élte meg, hogyan élte át és túl?
Én ma elzavartam (eddig elvileg próbáltuk rendbehozni de ma rájöttem pár olyan hazugságra ami nálam végképp betette a kaput)
Sajnos a lelkem mélyén azonban reménykedem, hogy ha vége ennek az őrületnek visszatalál hozzánk (sajnos kisgyerek is van a történetben).
Visszatalált valakihez a párja így? Sikerült ezt túlélniük?
Most megpróbálok enni valamit mert csont és bőr vagyok, mire visszajövök talán valaki lelket önt belém:)
egyszerûen NEM TUDOK máshogy élni.... nem gyõzöm eleget hangsúlyozni. tényleg bekattannék akkor... ez ugyanolyan, minthogy nem vagyok képes arra sem, h egy szál fehérnemûben fussak egy kört a ház körül. ilyen. elviselni nem bírom.
Egyébként már tudom, hogy minden ff megcsalja a feleségét, nincs kivétel
Bocsi,de ez erõs túlzás. Soha ne általánosíts!
Egyébként honnan is tudod ennyire pontosan?
Örülök, hogy ilyen erõs vagy.
Van egy mondás: Ami nem öl meg az megerõsít. ( talán igaz)
Nagyon sötéten látod a mi házasságunkat, pedig nem annyira az.Egyikünk sem akar elválni, s most még a bizalomépítés idõszakát éljük, de nagyon nehéz.
Szerintem fontosak az anyagi dolgok is, hiszen a gyerekeket valakinek fel kellene nevelni, amira az én pénzem igencsak kevés.No meg nem a nélkülözéshez vannak ám szokva.
A másik dolog: kis városban élünk, ahol nem igazán kapkodnak a férfiak a 2 gyerekes anyukák után. Itt társat találni szinte lehetetlen, nincs is rá lehetõség.Olyan partnerek,akik pl. a neten lennének nelem bizony nem kellenek.Én ARRA nem vagyok alkalmas.Lehet, hogy ez is betegség, de nem bírnám ki ha egy másik ff hozzám érne.
Egyébként már tudom, hogy minden ff megcsalja a feleségét, nincs kivétel!
és még mindig nem értem, miért kéne harcolni? h szánalomból ott maradjon és tovább fõzhessek rá??? vagy miért? h anyagilag jobban álljak?? na nem, én nem.
eZ AZ én véleményem és az én életem, és többé-kevésbé tisztábvan vagyok a határaimmal. Én így élek, ennyi. nem követendõ, akinek nem tetszik, és nem kell velem egyet érteni. de hidd el, ha a férjem pasim akárkim csomagol, mert más szeret, kinyitom az ajtót. Mert másnak nem látom értelmét. Az, h én utána mit kezdek a saját kis nyomorommal, mert elhagytak, az meg egyedül csak és kizárólag rám tartozik. A fárjem vagy akármim max rontani tud a helyzeten, akár kedves, akár bunkó, úgyjhogy igyekeznék egyedül megoldani.
Iceatea, ti ezek szerint úgy maradtatok együtt, hogy nem is sikerült megoldani a problémáitokat? Ajjaj!
Látod, ez, amit itt irsz: Hogyan tartod el õket 80 000 -es fizetésbõl, s hogyan találsz magadnak társat? Szerintem sehogy" ez nekem nem tetszik. Ez úgy hangzik, mintha a magánytól való félelem és a pénzügyi nehézségek miatt akarnál a pároddal maradni. Szerintem viszont egyik sem ok arra, hogy az ember benne maradjon egy rossz házasságban. Ezt akartam tulajdonképp mondani Didadnak. Nála ugyanezen motivációkat érzem, a sértett hiúságon felül: olyan, mint egy elkényeztetett kislány, akinek elvették a játékszerét.
"Ez a nõ nem állt meg a férjem pedig nem tudta, hogy hogyan mondja meg anélkül, hogy megbántaná" Ez is csak 1 határig érthetõ. Érthetõ, ha nem tudja visszautasitani pl., hogy elvigye kocsival.
De az már nem, ha visszacsókolja a nõt, "mert nem meri megsérteni, amikor megcsókolja, azzal, hogy visszautasitja", v. ugyanezen okból lefekszik vele.... Pardon, "hagyja, hogy megerõszakolja", nehogy megbántsa....
Szerintem beállnál az ajtóba és harcolnál, pláne ha ott sündörögnének a gyerekek körülötted.Itt ugyanis családokról van szó, tehát gyerekekrõl is.
Csak úgy gondolj bele : magadra maradsz 2 vagy több gyerekkel.Hogyan tartod el õket 80 000 -es fizetésbõl, s hogyan találsz magadnak társat? Szerintem sehogy.
"És igen lehet egyszerre, két embert szeretni még ha erkölcstelen, elfogadhatatan is." Látod, ezzel én abszolút egyetértek, lehet kettõt szeretni, de mindkettõt másképp.
De ugyanakkor az is biztos, hogy SZERELEMMEL szeretni csak egyet lehet.
Sziasztok!
Szavaznátok nekem erre a 2 képre
http://www.vendegvaro.hu/fotopalyazat/displayi mage.php?pos=-207
http://www.vendegvaro.hu/fotopalyaza t/displ ayimage.php?pos=-220
Alul 5 PIROS csillagra kell csak rányomni
elõre is köszi
Lapozz vissza leírtam !
Egyébbként az is jellem kérdése, hogy valaki elküld-e valakit. Az én férjem nem bántana meg a világ kincséért senkit aki barátságosan közeledik hozzá. Aztán vannak akik az õ barátságosságát másképpen is érthetik és vannak akik megállnak a határnál. Ez a nõ nem állt meg a férjem pedig nem tudta, hogy hogyan mondja meg anélkül, hogy megbántaná/ vagy lehet hogy észre sem vette, csak mikor belegabalyodott. Nõi praktikákra gondolj: De késõ van már/ milyen soká érek haza/ munka végén/ mire a férjem elvihetlek egy darabig, beszélgetés kapcsán felmerült valami könyv" hú nekem meg van , kicsit elõbb bejövök valamikor és elhozom neked. Találkozhatunk valamikor, valahol,mert kellene a könyv amit oda adtam stb
Na ez naivitás amit a nõ leállításáról írsz!
Ott is kettõn állt a vásár. Hidd el nem képes az ember tisztán látni, Nem képes a jó dolgot eltolni magától. Ott is kialakultak érzelmek, amit nem lehet csak úgy felrugni. Nehéz mérlegelni melyik kapcsolat ér többet.Mindegyik értékes a maga módján. És igen lehet egyszerre, két embert szeretni még ha erkölcstelen, elfogadhatatan is.NA MOST MEGINT OLYAT ÍRTAM AMIÉRT A FEJEMET VEHETITEK.
Érdekes, amit irsz! Tehát ezek szerint sikerült rendbehozni a dolgokat. (Ami fontos tényezõ, hogy MINDKETTEN akartátok, csak igy sikerülhetett). A tiéd akkor egy pozitiv ellenpélda.
Mire érted, hogy naivitás, amit irtam?
Az a módszer, ahogy a vetélytársnõt "eltávolitottad", mindazonáltal számomra ezzel együtt sem elfogadható. Ez nagyon durva volt, pláne, hogy nem is tudod, mi volt ott tulajdonképp. Én ugyanis ugy látom, hogy annak a nõnek a leállitása a férjed feladata lett volna. Õ kezdett vele, neki kellett volna befejezni is, én biztos ezt a páromtól vártam volna el. (Velünk is történt hasonló, hogy 1 erõszakos, közönséges nõ rányomult a páromra. Én akkor közöltem vele, hogy ha nem állitja le azonnal, akkor velem lesznek problémái. És õ gondolkodás nélkül leállitotta, már másnap.) Szóval én nem csak arra vagyok kész, hogy harcoljak a páromért adott esetben, hanem UGYANEZT elvárom tõle is. Ha fontos vagyok, igenis legyen képes õ is küzdeni. Ha nem képes rá, mit ér az egész?
Ezt irod: "mióta én is voltam hasonló szituban már tudom, hogy mindez miért van így és nem ítéltem jellem hibának a hazudozást" Ezt hogy érted? Megirnád kicsit részletesebben?
Van abban igazság amit írsz. Azért kell szerintem felülemelkedni,mert nem látok tisztán tõle.Csak haragot érzek, és elfedi azt az érzést, hogy van-e még közös jövönk. Tudom-e még szeretni. Akarom -e õt,vagy csak azért akarok harcolni érte,mert a büszkeségem nem engedi, hogy ami az" enyém volt "azt elvegyék. A miért kereséssel kapcsolatban én is úgy látom, talán le is írtam,lehet, hogy nem volt érthetõ.Írtam, hogy nem fogod tudni a választ, és a párod sem fogja elmondani miért.
Nálunk kicsit más volt a helyzet ,mert az hogy valaki nem érzi jól magát nem feltétlenül egymásban keresendõ /nálunk van ez a gond, amit nem tudtunk megoldani/ezen mindketten rágódtunk, örlõdtünk és ezek persze okoztak feszültségeket,meg másképpen viselkedtünk mindketten,de jelét adtuk azért a másiknak,hogy veled vagyok,de nem volt ez elég.A férfiak a talán a férfiasságuk megroppanását érzik egy ilyen gondnál és azt egy másik nõnél keresik, vagy mivel nekem is gondjaim voltak már nem tudtam neki annyit átadni ezért olyan jeleket küldött kifelé, hogy "szeretet hiányom van", amire többen vevõk voltak.Aztán hárított hárított de volt egy, aki közelebb került mégis. Vagy.... ezer dolgot tudnék felhozni, nem tudom, de már nem is lényeg mi volt.
.A férjem persze elöször tagadta, hogy lenne valaki a képben/ mióta én is voltam hasonló szituban már tudom, hogy mindez miért van így és nem ítéltem jellem hibának a hazudozást/ LEHET EZÉRT ELITÉLNI,de én is teljesen másképpen állok már ezekhez a problémákhoz mióta átéltem õket. Aztán elismerte hogy valami volt,de nem úgy ahogyan én gondolom.És csak én számítok neki! Ezért vettem a bátorságot és a fel a kesztyût és lehet hogy nem én vagyok a legnagyobb úrinõ ,de felhívtam a nõt és elmondtam neki, hogy mi a szitu. Gondoltam él a nõi szolidalitás, - nõs ,családos emberrel nem kezdek- és szépen tovább lép. Amikor ez volt megpróbáltuk otthon,újra építeni az életet és szépen haladtunk elõre de piszok nehéz volt újra bizalmat építeni,átlépni a sérelmeken, nem is mindig sikerült tehát nem szilárdult meg egyik napról a másikra újra a házasság. Azért dolgozni kell..Aztán a nõ újra kezdeményezett/ vagy valahogyan újra éledt a dolog / már megéltem ezt is, és tudom hogy van ez/ akkor éreztem , hogy nem elég csak felhívni.Tenni kell valami olyat, hogy érezze pofánvágták õt is,de nem fizikailag -mégha uninteligens bunkónak tünök is ez távol áll tõlem-.Egyébbként fura,de nem haragudtam a nõre,amikor beszéltünk az jutott eszembe, hogy ha nem azért hívtam volna fel amiért, akár még barátok is lehettünk volna.Csak az utamban állt, ahhoz, hogy visszakapjam a férjemet. Évek teltek el és megéltük mindketten mindkét oldalt,most már évek óta együtt egymással építgetjük a jövõt és most szépen alakul az egymáshoz fûzõdõ viszony is, meg a háttérben kialakult probléma is.
Nem õríztem bunkósbottal a férjemet!!!
Amikor nálunk kiderültek a dolgok,olyan volt mintha pofánvágtak volna teljes erõböl, váratlanul az utcán.Boldogan éltünk, nem voltak veszekesések,voltak nevetések,programok,ölelések.Volt a háttérben egy dolog/ nem a topikra tartozik/ ami rányomta/ja a bélyegét az életünkre ami szinte rajtunk függetlenül alakult ki,súlyos gondokat,streszt okozva a családnak amibõl nem találtuk/juk a kiutat. 6 éve tart ez is és a családi mélypont is akkor keletkezett. Ezt a gondot mindketten másképpen próbáltuk feldolgozni. Nekem depresszióm lett,neki barátnõje. Na ennyire tisztán csak az elmúlt idõkben látok ,akkor egy nagy zûrzavar és káosz volt az élet. Közben eltelt 5 év és most értem el arra a szintre amit az elõbb írtam, hogy már felülrõl tudom nézni az akkori gondokat,már nem fájnak azok a sérelmek amik akkor értek
Másrészt sztem, én pont ezt a miértet nem szeretném keresni soha. senki nem fogja megadni a választ, vagy azért, mert maga sem tudja igazán, vagy azért mert nem akar megbántani a válasszal. soha nincs ezekre válasz - és amint van, három másik miért megy a helyére.
Én nem hiszem mondjuk, h emiatt naiív lennék, csak egész egyszerûen figyelek az érzéseimre, kimondom õket, és kész. Más meg máshogy csinálja, nincs ezzel semmi baj.
ami a problémák észrevételét illeti, én hiszem, h mindenki látja õket - csak nem akarja tudni, nem akarja látni, nem képes látni inkább. de számomra elképzelhetetlen, h úgy legyek frankón jól egy kapcsolatban, h a másik nincs jól rendesen.Azt el tudom képzelni, h annyira nem vagyok hajlandó tudomásul venni, h csak a válóperen kapok észbe, de ez már más dolog. amikor mondjuk a válóper után 10 évvl viszanéz az ember, akkor biztosan tudja, meg tudja fogalmazni is, hogy mi az, amit nem vett észre. ha a másik nincs teljesen jól velem, akkor én mitõl érzem jól magam? ezt ma már megfogalmaztam vhol, a tettek nagyon sokat számítanak. Ha valaki mostantól külön szobában néz tévét, ez csak egy hülye példa, akkor egy kicsi valami van. Egy kicsit, amikor rögzött szokások változnak, arra akarok ezzel kilyukadni... mert amikor az ember elégedetlen és nincs teljesen jól, változik egy-két dolog....
III. Az emberek az évek során változnak egyáltalán nem biztos, hogy a 15 évvel ezelõtt egy hullámhosszon lévõ emberek egyirányban tudnak haladni tovább. Ezt most arra is értem, hogy kinyilik az ollón a rés és a kapcsolati problémákat talán mind a ketten máskor máshogyan veszitek észre, máshogyan értékelitek. Elõfordul, hogy te még jól érzed magad a kapcsolatban, mire a másik már elégedetlen.Ha nem veszed észre akkor a a rés tágul. de az is elõfordulhat, hogy bizonyos idõ után már te is elérsz arra a szintre és érted már a problémát de nem csak hogy érted, hanem miután megértél a helyzetre már egyszinten vagy a pároddal és tenni tudsz érte/ addig amíg nem vagy ott ,nem fogsz tudni tenni érte,mert önmagad feladásának élnéd meg/ akkor a rés összezárul.
I.
Ha végég olvastad a topikot én vagyok az egyik akinek sikerült kilábalni a gondokból.Azt hiszed az az objektivitás amit te leírsz? Én naivitásnak hívnám!!! de nagyon
de ha a fárjem azt mondja, nem szeret, akkor a tetteinek hiszek, hiába mond az bármit.... nincs ebben ellentmondás???
különben én értem, amit livilla ír, én se állnék az ajtóba, ha a pasim lépne. És kurvára nem büszkeségbõl meg elvek miatt--- de ha érzelmi kapcsolata mással van már, nem velem, akkor harcolhatok én bármivel: nem látom értelmét. mást szeret, kész. és nem arról van szó, h az ember könnyen veszi, hanem arról, h az életben meg kell különböztetni a megváltoztathatót és a megváltoztathatatlant....