Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ciki sztorik
Létrehozva: 2005. augusztus 15. 16:13
Történt már veletek ilyen?
Általános iskolás koromban nagyon hiú voltam, bepréseltem magam a szûk blúzomba. Tanárnõ hívatott az ellenõrzõ beírás miatt, kiértem a tanárnõ elé és lehajoltam -pikk-pikk-pikk- a blúzom gombjai szétpattantak és teljes meztelenség tárult eléje.
Középiskolás koromban:
A padtársam kért radírt, én meg vadul kotorásztam a táskámban majd gyorsan a kezébe nyomtam...rámnézett nagy szemekkel és vigyorgott: Tampon? 8 bordázatú és biztosan jónedvszívóképességû...
Általános iskolás koromban nagyon hiú voltam, bepréseltem magam a szûk blúzomba. Tanárnõ hívatott az ellenõrzõ beírás miatt, kiértem a tanárnõ elé és lehajoltam -pikk-pikk-pikk- a blúzom gombjai szétpattantak és teljes meztelenség tárult eléje.
Középiskolás koromban:
A padtársam kért radírt, én meg vadul kotorásztam a táskámban majd gyorsan a kezébe nyomtam...rámnézett nagy szemekkel és vigyorgott: Tampon? 8 bordázatú és biztosan jónedvszívóképességû...
Na, én éppen pont fordítva jártam. Körömlakklemosót kentem tonik gyanánt az arcomra. Jól összehúzta a bõrt, mit mondjak.
Sziasztok!
A könnyem is kicsordult a röhögéstõl, ahogy végigolvastam a topicot. Még szerencse, hogy egyedül vagyok az irodában, így senki nem néz hülyének, hogy a monitor elõtt visítva röhögök
Egyik õsszel vásároltam egy nagyon szép nadrágot egy márkás üzletben. Hétfõn az új nadrágomban vidáman mentem dolgozni.
Az irodában mappákat, iratokat rendezgettünk a kolléganõmmel, hajolgattunk egész délelõtt. 12.00 órától van ebédszünetem, ilyenkor el szoktam menni sétálni a városba, elintézek ezt-azt. Feltûnt, hogy a postán is és az utcán is minden ember mosolyog rám, ettõl még vidámabb lettem. "Milyen szép nap is van ma!"-gondoltam, mert csupa kedves arc mosolygott rám... Bementem a Rossmann-ba vásárolni, és lássatok csodát, ott is mindenki mosolygott. Egyik eladónõ odajött hozzám és sajnálkozva megkérdezte: "Tudsz róla, hogy a fenekeden ki van repedve a nadrág?" Váááááááá, gondolhatjátok! Teljesen ledöbbentem, és a fenekemhez kaptam: egy kb. 10 centis repedés volt középen a nadrág varrásánál! És én így sétáltam a városban legalább fél órán keresztül!!!
Persze, utólagosan már értettem, hogy miért mosolyogtak az emberek (de senki nem szólt volna)
Az eladó nagyon rendes volt, kölcsönadta a pulcsiját, amit a derekamra kötöttem, és úgy mentem vissza a munkahelyre...
Persze, mérgemben felhívtam az üzletet, ahol a nadrágot vettem (borsos áron), ne tudjátok meg, mit kaptak akkor...
A régi ágyunk egy kihúzható kanapéágy volt, amin csukott állapotában remekül lehetett keresztbe heverészni, tévézgetni. A karfának támasztottam a fejem és a különbözõ nélkülözhetetlen használati tárgyakat (távirányitó, sütike, miegyéb) a karfán egyensúlyoztam. Persze aztán folyton levertem õket. Ez alkalommal is, és persze lusta lévén teljesen felkelni, elõször a karommal próbáltam átnyúlni a karfán (esélytelen), majd egész felsõtestemmel. Minek eredményeképp átbillentem a karfán, fejre estem, innen aztán se elõre-se hátra. Kiabáltam a páromnak, hogy húzzon már vissza, õ pedig, fetrengve a röhögéstõl elrohant a fényképezõgépért, hogy megörökitse ezt a felejthetetlen pillanatot...
Álljon itt emlékül ez a fénykép mintegy elrettentõ példaképp...
Talán már olvastátok más topicon az én messze legkinosabb történetemet. 19-20 évesen elkaptam valami fertõzést, amire a nõgyógyász hüvelytablettát irt fel. Bementem a gyógyszertárba, ahol csak akkor, csak az én kedvemért 4 pénztár elõtt kigyózott a sor. Sorra kerültem, szemlesütve odacsúsztattam a vényt. A néni hátrament keresni a gyógyszert, és hogy idõt spóroljon, hangosan kiabálta vissza az utasitásokat: háromszor egy nap tolja fel magának amilyen magasra csak birja, mindig mosson kezet elõtte... Azt hittem elsûlyedek!!!!
A legújabb cikis sztorim most csütörtökön történt: két haverommal csatlakoztunk egy estére egy nagy keresztény táborhoz. Ahhoz a fajtához, ahol rövidnadrágos, fiúpólós lányok és konzervativ, szégyellõs fiúk vannak. Én már kinõttem ebbõl, de rájuk tekintettel a legszolidabb spagettipántos topomat vettem fel szilikonpántos melltartóval. Üldögélünk ott a két sráccal egy járdasziget szélén, mögöttünk a virágágyás. Az egyik be talált szólni nekem valamit, hát én egy gyors mozdulattal megfogtam a lábát és megpróbáltam beboritani a virágok közé. Sajnos a reflexei jók voltak és utolsó pillanatban belekapaszkodott a topomba, aminek következtében a szilikonpánt elszakadt, a melltartó lecsúszott... nem folytatom. Estére mindenki azt a történetet mesélte, amikor Krisztirõl letépték a melltartóját... Ebbe a táborba se mehetek többet...
Bolondballagás..barátnõmmel megyünk haza..-kissé talán feltûnõen-beszélgetünk..én épp a park felé nézek,közben persze haladunk.aztán egy figyelmeztetésnekalig mondható figyelmeztetés töle:-Anita! és ránézek kérdö tekintettel a következõ pillanapban rájövök,hogy egy biciklizõ néni közeledik felém fénysebességgel..én félreállnék..de már késö..szerencsétlen nénit elütötten..bocsánatkérésem után haladtunk hazafelé..Judy röhög rajtam-az együttérzö-de vigasztal,hogy úgyse futok össze mlég egyszer ezzel a nénival..másnap polg.mesteri hivatal,ühyintézés..és kivel találkozok..hát persze hogy a nénivel...
Van nekem is néhány égésem, eszembe is jutogattak sorba, olvasván másokat
Isten háta mögötti kisfalu köpködõs, kizárólag férfiak által látogatott kocsmája - vmi biciklitúrán vagy hasonlón keveredhettünk be a barátommal ketten. Jól megbámult mindenki, hogy egyáltalán hogy veszem a bátorságot belépni... Kólát kértem, de nem szerettem túl szénsavasan. Általában a barátom rázta fel az üveget, de õ kiment pisilni, így magam vettem kézbe a dolgot: jól felráztam az üveget, majd próbáltam befogni hüvelykujjal és kis résen kiengedni a szénsavat, ahogy a barátom szokta... csak azt nemn vettem számításba, hogy kicsit nagyobb keze volt, mint nekem, az én hüvelykem az üveg szájának a felét sem, takarta el... egyetlen üveg kólával sikerült vagy 30 üveges szemû pasit körbelocsolnom, nem maradt szárazon senki
Sörözõben dolgoztam. Kint tettem vettem a teraszon, amikor egy állat pasi haladt el mellettem. Mélyen a szemembe nézett, majd sétált tovább. Én, a jól nevelt, megfordultam utána, hogy szemrevételezzem a fenekét, de közben haladtam tovább, és ahogy az lenni szokott, nekimentem egy asztalnak, elestem felborítva egynehány kertibútort, nem kis csörömpöléssel. Pasi visszanéz, én a földön keresztbe teszem a lábam, kecsesen intek, és mosolygok.
Õ is röhög.
A sörözõ a Bajcsyn van, alig jár arra valaki.
Sziasztok!
Évekig ugyan annál a hentes házaspárnál vásároltam. Kedvesek, rendesek készségesek voltak. Jól konzervált ötvenesek, felnõtt gyerekekkel. Jött a reform-koszt, a baromfihús, és úgy alakult, hogy sokáig nem mentem hozzájuk. A minap újra megjelentem náluk. Az asszony feltûnõen jól nézett ki, smink, frizura stb. Jó fej akartam lenni és megkérdeztem: csak nem cserélte le az urát?
Mire a válasz: köszönöm kérdését, így is lehet fogalmazni. A férjem fél éve meghalt. Nagggyon gyorsan kotródtam ki a boltból!
A kedvenc szomszédommal (mondhatni barátnõ
történt nemrég.
gondolta felhívja a párját, hogy merre jár.Épp elkezd kicsöngeni a telefon, amikor hallja, hogy csörög a szobában a párja telefonja.Beszalad a szobába, felveszi & beleszól, hogy egy pillanat. Csak ezután esett le neki, hogy saját magával beszélt.
Ez 10 perce történt. Párom és egy barátunk kimentek a szigetre. Az elõbb kapok egy sms-t az illetõ barátunktól, hogy ki mentem.
Válasz: Miért, hova és honnan.
Õ: hát ide ki.
Én:Ki a szigetre, vagy ki a szigetrõl?
Õ: A szigetre.
Én: Ez azért is meglepõ, mert oda indultatok
Biztos nekem akartad ezt írni?
Õ: Nem.
Sziasztok!
Bocsi érte!
Jókat röhögök itt rajtatok!
Kb 10-12 éves lehettem, amikor apukámmal sétálni voltunk. Éppen egy felállványozott háznál jártunk, amikor apu megláttot a lábaim elõtt egy jó nagy rakás sz@rt. Lökött rajtam egyet, hogy ne lépjek bele. Így az állvány oszlopáról pattantam vissza. Homlokomon jó nagy púp keletkezett. (egyébként én is láttam az elõttem heverõ "témát".
Egy ismerõsömékkel történt, falura költöztek, kimentek hétvégén, és kiderült, hogy nem jó a wc, az egész kagylót ki kell cserélni, mert úgy ereszt alul, hogy használhatatlan. A férjnek nem volt mit tenni, kiszerelte a helyérõl. Visszarohantak a városba, hogy az Obi ilyenkor még nyitva van...nem sikerült, már bezárt. Hazamentek. Kínjukban bekopogtak pár ismerõshöz, nincs-e véletlenül egy fölös wc-kagylójuk, és mit ad Isten, az egyik helyen volt. Mivel lakásfelújítás volt, és a régit még nem vitték el a kukások, kinn volt az udvaron. De szabadkoztak, hogy nagyon-nagyon mocskos, elhanyagolt, stb. Nem számít, nagyon örültek neki, a férj hazavitte, és kb. 4 óra hosszat (nem én találom ki, tényleg ennyit mondtak!!) csutakolta, hogy megszabadítsa a víz-és egyéb kövektõl...:-((((((
Végre sikerült, úgy-ahogy kinézett, nem volt már szaga, és akkkor ......., kiderült, hogy nem illik bele az elõzõ helyére...:-((((((
Úgyhogy visszavitték és szépen megköszönték a kifényesített wc-kagylót.