Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Arab ferjek
Torolt_felhasznalo_852005
Létrehozva: 2005. november 28. 06:56
Sziasztok!
Nem tudom, hova tettem a topicot, igy ujra leirom.
Szoval.. az en ferjem egyiptomi, Olaszo-ban elunk. Kivancsi vagyok, hogy ti hogyan jottok ki az arab ferjetek csaladjaval es forditva o hogyan jon ki a tietekkel. En az o csaladjat imadom- igaz ritkan talalkozunk- de minden alkalommal ugy fogadtak, mintha a lanyuk lennek. Forditva viszont , sajna mar nem igaz. Az enyeim- igaz apukam mar nem ismerte meg Mohat- vizont alig tudjak elfogadni igy, negy evi hazassag utan is. Mindig van avalami, ami miatt nem a megfelelo ferj. Ismerek itt olasz- arab csaladokta, nagyjabol ugyanaz a helyzet.
Ti hogy vagyotk ezzel?
Pussz
a napozo lanyokat, noket nem tudom, de a "modernul" oltozkodo lanyok nem, kuvaitiak mind.
Komolyan? És tuti, hogy nem túristák?
Tudom, hogy fontos a diploma, és természetesen szeretném befejezni az egyetemet, de szeretnék feleség is lenni, és szerintem a kettő nem zárja ki egymást. Én addig nem szeretnék gyereket vállalni, de van, aki még azt is meg tudja csinálni. Én is szeretnék dolgozni, de egyben anya is lenni, szerintem ez sem zárja ki egymást, csak olyan munkahely kell, ahol elég fele annyit dolgozni, és így jut idő a gyerekekre is. Nekem ez lenne az ideális. De tétlenül azt hiszem, én is nehezen bírnám. Habár az, hogy valaki nem dolgozik, még nem jelenti azt, hogy ki van rekesztve a társadalom vérkeringéséből, különösen nem egy arab országban, ahol hagyományosan nagy tiszteletnek örvendenek a főállású anyukák. Meg aztán, attól, hogy valakinek nincs diplomája, még lehet jó szakmája pl, amivel, ha ügyes, többet keres, mint akinek diplomája van. Engem az zavar, hogy a szüleim szemében az, aki nem diplomás, kevesebb, lenézik, holott pont ugyan olyan jó ember lehet, mint akinek valamiyen papírja van. Nekem vannak olyan terveim, hogy nem is csak a leendő szakmámban fogok dolgozni, de majd meglátjuk, hogy alakul.
Persze lehet, hogy az én leendő családom szélesebb látókörű, mint az átlag, lévén ősidők óta diplomata család. De bennem fel sem merült, hogy engem nem fognak elfogadni azért, mert nem vagyok muszlim, vagy mert nem vagyok odavalósi. Nekik szerintem az a fontos, hogy a fiuk boldog legyen azzal, akit választ.
T.Eszter, Kuvaitban mar vannak spagettipantos topot viselo lanyok es bikiniben is napoznak a tengerparton ferfiak mellett.
Nem jar itt sem mindenki csadorban!
Ha azok lennének, meg hozzáengednének
Ez korantsem biztos. Amit az Iszlam tanit (i.e. a hazassag a hit fele, meg nosulj fiatalon, meg csak a hitet nezd, stb) az egy dolog es amit a muszlimok csinalnak, az ketto.
Nem biztos, hogy hozzaengednenek, mert ad egy, palesztin, e a palesztinokat ok mas arab nem szereti (nem ujdonsag, ahogy en latom, az arab nemzetek altalaban is lenezik egymast),
nem biztos, hogy hozzaengednenek, mert a muszlim csaladok nem szivesen "eresztik ki" a lanyt a feszekbol vagyis szivesebben adjak hozza egy odavalosihoz, mint olyanhoz, aki kulfoldre viszi, nem biztos, hogy hozzaengednenek, ameddig nem talalkoztak az o szuleivel, nem vizsgaltak volna meg tovirol-hegyire a helyet, ahol elni fogtok es nem egyeznek meg a mahr-ban, amin megint zatonyra futhat minden.
Szoval nem is olyan rossz, hogy a szuleid "csak" nyugati hitetlenek
Szerintem is nyugodtan kimehetsz vele, Hebron es kornyeke nem Szaudia, es ha haza akarnal megis jonni (jooo, tudom, nem fogsz, tudom, tudom:--)), nem kell a ferj engedelye.
Amugy az erdekelne, vajon sok magyar lany el arrafele vagy egyaltalan, kulfoldi feleseg? Palesztinfelesegeket ismerek, de mindegyik mashol el, nem ott.
Én akartam így, és nem kötelező az engedélyük, mert nem muszlimok. Ha azok lennének, meg hozzáengednének, mert ott nem az a felfogás, hogy tönkreteszem az egész életemet, hogyha 21 évesen férjhez megyek, mert minek sietek, miért ne lehetne együtt élni, kipróbálni egymást (mintha csak egy zokni lenne
), aztán eldönteni, kell-e ő nekem. Ők nem értik meg, hogy nekünk miért fontos ez az egész, arról nem is beszélve, hogy eleve hatalmas hátránnyal indul szegényke, mert arab, no meg muszlim. Nem tudom, miért kellene nekem a diplomához kötnöm a házasságomat. Én nem annyira bátorságnak nevezném, hanem inkább feltétel nélküli szeretetnek azt, hogy kimegyek vele. Megnézni elég nehézkes lenne, nem hiszem, hogy jó ötlet odamenni úgy, hogy én vagyok a "barátnő".
Legalábbis ahol ők élnek, az elég kis hely. Meg aztán ez a nép már annyit szenvedett, és pont az olyan emberek hagyják el az országot, akik tehetnének valamit, mint az én férjecském is. Nekem úgysem állt soha szándékomban itt maradni, orvosként azt hiszem egy petákkal sem keresnénk többet 
(mármint becsületes orvosként, nem hálapénzzel). Azt gondolom, hogy ha Isten úgy akarja, ott is lehetünk boldogok és elégedettek, ha nem, meg itt sem lennénk azok, nekem már az ajándék, hogy egy ilyen csodálatos embert adott mellém, Rá bízom magam, lesz ami lesz, Insallah. 
Igen, időnként rám is tör a félsz, hogy majd elvesz egy fiatalabb arab csajszit is, és az azért azt hiszem, nekem se menne olyan könnyen, de ebből a szempontból pl kifejezetten hasznos lenne jóban lenni az apóssal
, mert ő egyszer azt mondta neki, hogy ha több feleséged lesz, nem vagy a fiam. Mert az ő apukája nem tudta egyenlően szeretni mind a négy feleségét, és mikor az utolsót elvette, elhanyagolta az előzőeket. De végülis mi van ha egy magyar választok, az talán nem válhatna el, tarthatna szeretőt, amikor csak akar? Rajtam is múlik, meg tudom-e adni neki, amire vágyik, vagy ehhez másra van szüksége.
Én nem tudom, csak ő mondja, hogy így lenne. Persze hogy kezdetben nem örülnének neki, mert ő még nagyon fiatal, meg aztán nekik is vannak előítéleteik, és még attól is félhetnének, hogy esetleg nem akar visszamenni, hanem itt telepedik le. De úgy gondoljuk, hogy ha megismernek engem, hogyha bizonyítjuk, hogy jó hatással vagyunk egymásra, szeretjük egymást, kitartunk a másik mellett jóban-rosszaban, akkor meg fognak kedvelni. És mivel soha nem éltek Európában, nehezebben értik meg, hogy itt milyen iszonyatos önfegyelemre van szüksége egy muszlim fiúnak. Hát még akkor, hogyha megtalálja élete párját.
De szerintem ha talalkozol egy arab fiuval, vagy tobbel akar, ne csak az "arabsagat" nezd, hanem azt is, hogy belul "milyen arab"-koztuk is vannak nagyon jo es nagyon rossz emberek, pont mint a magyarok kozott.
Hat, en remelem nektek a legjobbakat.
Azert egy 20 eves fiuval en felnek, az en ferjem is fiatalabb nalam, ez azert meg is latszik neha:--)
és az ösztöndíját az apukájának kell kipótolni, ezért ha megmondja neki, hogy megnősült, akkor lehet, nem segítenék többet
Ezekszerint nem orulnenek neki-ha egyszercsak nem kuldenenek penzt, az haragot jelentene, szoval elismered, hogy haragudnanak. Ezt majd tul kell veszelnetek, az meg, hogy megszeretnek-e vagy sem, az annyira ne foglalkotasson, mert ha esetleg nem is, nem oket valaszottad, hanem a ferjedet. Mindenestre az igazi probatetel majd akkor jon el, ha szembe kell neznetek a szulokkel, akkor fogod meglatni, mennyire szeret. En tenyleg drukkolok, magyarazni meg minek, en sem ertettem ezt, ameddig benne nem eltem ebben a tarsadalomban. Az biztos, a tieiddel egyszerubb dolgotok lesz:--)
Persze, hogy fel. Ha egyutt maradtok, ha a csaladja elfogad es esetleg kimentek, nem te lennel az elso magyar lany, aki nem birna. De azt hiszem, ti meg nagyon fiatal hazasok vagytok, egy ido utan ha jobban megismer, nem fog felni gondolom.
Azert eleg mereszek vagytok
Látod, ez az. Az elején én is haragudtam rá, amiért nem akarja még elmondani az apukájának, mert azt hittem, hogy náluk úgy működik a dolog, hogy nem barátnő lesz valaki, hanem mindjárt feleség, és a dolog nincs feltételekhez kötve. De aztán elmondta, hogy az a baj, náluk úgy szokás, hogy csak akkor nősül meg egy fiú, amikor már befejezte az egyetemet, van egy kis saját pénze, háza, ahova a feleségét viszi. Ő viszont most 20 éves, és az ösztöndíját az apukájának kell kipótolni, ezért ha megmondja neki, hogy megnősült, akkor lehet, nem segítenék többet, mert már felnőtt, férfi, felesége van, el kell tudni tartania magát, és a családját, viszont munka mellett orvosi egyetemet végezni, ráadásul külföldiként az nagyon rázós. Nem szeretném, hogy ilyen helyzetbe kerüljön miattam. Ezért neki választania kellett, melyik szabályt tartsa be, Istenét, vagy az arab családokét. És ő az elsőt választotta. És én nagyon tisztelem érte, hogy így döntött. De amint lehetséges, elmondja az apukájának, talán már a nyáron, ha nem, akkor jövőre. Most már nem rágom a fülét emiatt, tudom, hogy el fogja mondani, amikor elérkezettnek látja az időt, és insallah megszeretnek a szülei. Már nagyon várom, hogy találkozzak velük.
Szia!
Én 100%-ig megbízom a férjemben, és úgy érzem, nagyon közel állunk egymáshoz lélekben, és minden rezdüléséből azt érzem, hogy szeret, és tisztel, és örökké ki fog tartani mellettem, akkor is, ha már esetleg nem lesz olyan szerelmes. Nehéz ezt kívülállóként megérteni, hisz egy párkapcsolatban még a két fél is csak bizonyos idő után igazodik ki a másikon. Szerintem a férjem számára ez a mondjuk úgy "egyházi" esküvő sokkal fontosabb, mint a hivatalos papírok, mert elég vallásos. De ami engem mindig meglep, az az, hogy azt mondja, ő nagyon fél, hogy én majd nem akarok vele maradni ott kint, és 10, vagy 15 év múlva legkésőbb vissza akarok jönni, pedig számára a házasság egy életen át tartó kötelék. Úgyhogy mindig nekem kell megnyugtatnom, hogy nem így lesz, mert nekem is szent a házasság, és nem fogom elhagyni, ha nehezebb körülmények között fogunk élni se. Vicces, de ő jobban fél, mint én.
En megis a szulokre fektetnek nagyobb hangsulyt, arab orszagban, tarsadalomban nagyon nagy vetek, ha valaki a szulok tudta nelkul hazasodik: en es a ferjem igy csinaltuk, hehe, de oszinten szolva rajtunk kivul egy sikertortenetet nem tudok.
En az eurpai vilaglatasommal fels em fogtam addig, mekkora "bun" ez, most mar tudom, hogy halaltmegveto batorsag kell hozza..nem irigylem a ferjed, mohikan, fuggetlenul attol, hogy teged szeretni fognak-e vagy sem, mert tenyleg, ezert szerintem iszonytatoan ki fog kapni, en azt mondom, a legjobb lenne, ha meg sem mondanatok, inkabb akkor vegyen el "eloszor", mert erre evek mulva is emlekezni fognak. Hiszen ti is tudjatok, milyen szoros az anya-fiu kapcsolat ezeken a helyeken, anyosom azota is azon lamental, hogy a fia mennyire sziven dofte, hatbatamadta, mittudomen, mondjuk engem nem erdekel, nem szeretjuk egymast tulsagosan, de igy visszanezve, akkoriban (3 eve..nagy ido) meg sem ertettem, milyen nagy lepes ez a ferjemtol, hogy elvesz es nem torodik azzal, ki mit gondol.
Mas vilag.
sziasztok
Nekem volt egy barátnőm, aki hasonló kapcsolatban volt mint te.
Együtt jártak az arab fiúval egyetemre, aki kicsit később a "férje" lett. Nem volt hivatalos esküvő. Nagyon imádták egymást látszólag. A szülők szintén nem tudtak semmit a "házasságról" egyik fél részéről sem. Sajnos ez a nagy szerelem csak addig tartott amig az egyetem
. Nagyon sokan házasodnak így, úgy hallotam, mert így egész nyugodt a lelkiismeretük, sajnos...
Reménykedjünk, hogy te nem így jársz
Szia!
Hű, de ismerős!
Nekem meg azt mondták, hogy majd AIDS-es leszek. Csak tudnám honnan a ménküből szedték ezt?
Nálunk egyébként még az a kisebbik probléma, hogy arab, ha kopt lenne, még örülnének is neki, ellenben a kultúrája és a vallása... Érdekes, ha zsidó lenne, sem lenne belőle gond. Mikor először mondtam, hogy van egy külföldi fiúm, de nem európai,anyukám rávágta: zsidó? Az nem baj! Na erre kiderült hogy palesztin, és muszlim. Akkor jött az AIDS-es beszólás, meg a jaj Istenem-ezés. Nem mintha olyan buzgó templombajárók lennének egyébként, de most feltört belőlük a nagy keresztény öntudat. Meg azt mondják, hogy nem tagadhatom meg a családomat. Persze, de nem értik, hogy nem is állt szándékomban, ők kényszerítenek választás elé. Aztán jön ugye a lelki terror, mikor Anyu zokogva a nyakamba borul, hogy számára az lenne a vég, ha én elmennék egy "olyan" helyre, hogy ez micsoda visszalépés a családunk történetében, és ő tragédiaként élné meg, ha a gyerekei muszlimok lennének. De utálom, mikor ezt csinálja.
Na, mikor látja, hogy ez nem vezet célra, akkor előveszi a szigorú tekintetét, hogy eszembe ne jusson titokban hozzámenni, mert akkor költözhetek is hozzá, tartson el ő. Kedves, mi? Na ezért nem mondom el, hogy titokban már összeházasodtunk.
Csak nem tudom akkor mi lenne, ha egy olajsejk lenne, és tényleg el tudna tartani. Persze akkor mindjárt másképp állna a szénája. A magyarokkal szemben érdekes tényleg, hogy csak annyi kitételük volt, diplomás legyen (én sem tudom, miért tragédia, ha nem az). De az se érdekelte őket, hogy ateista, agresszív állat-e az illető. Erre itt ez a kedves, tündéri fiú, aki annyira jó hozzám, és ők meg utálják. Az a baj, hogy esélyt se adnak neki, illetve a vallásnak, nem próbálnak meg megérteni. Ja, mert az meg a legeslegszörnyűbb számukra, hogy én is muszlim vagyok, mert miért nem volt jó nekem a régi vallásom. Hiába mondom, hogy mert pont az zavart benne, ami az egésznek a lényege, amitől különbözik más vallásoktól. Azt mondják ne foglalkozzak vele. 
Később Törökországban szeretnétek majd élni? Ismered már az ő családját?
Köszi a biztatást,igyekszem türelmesnek lenni,de sajnos elég nehéz mär.
Anyukäm mär akkor utälta,mikor annyit mondtam,h.nincs diplomäja és németböl jött.Még nem tudta,h.török.Na azt mikor megtudta,a nagynénémmel felhivatott és közölte,h.oda többet be nem tehetem a läbam.Tesom szerette,tämogatta(az ö férjét sem fogadta el anyäm),de mióta újból jobban vannak anyuval,ö is ellenzi.Olyan okokkal jön,h.mert az ö esküvöjükon(ahova ö hivta meg),pälinkät ivott,és ölelgette a férjét meg apukämat,meg eltörött a cipöje.Nem viccelek ezek miatt kellene vele szakitanom.Persze azért az ajándékjait elfogadta.
Meg majd nem fog hazaengedni,meg elad örömlänynak meg nem is tudom mär.
Apukäm izgul,de elfogadta,csak annyit kért,h.mindig legyen sajät pénzem és ha baj van azonnal szóljak neki.Ö egyébként külön él anyutól.
Szia Petrus!
Megértem a helyzetedet,bár nekem szerencsém volt.Ő a 3.külföldi barátom,s a szüleim elég toleránsak,mert látják,hogy jól alakulnak a dolgok,s nincs bennük előítélet.
De megértettem volna azt is,ha lett volna.A szüleid teljesen másképp látják,s tele vannak előítélettel,mert nem érzik,amit te érzel.De ha igazán szeretnek,s látják,mennyire komoly ez számodra,el kell,hogy fogadják egy idő után.Nem tudom,mennyi ideje vagytok együtt,de mindenképpen adj időt a családodnak,hogy hozzászokjanak a tényhez,pláne,ha együtt is fogtok lakni.Találkoztak már vele egyáltalán?Ez általában el szokta oszlatni az előítéleteket,ha tényleg kedves,aranyos,stb.Ha találkoznának vele,biztos változna a véleményük.Értesd meg velük,hogy csupán azért,mert más a kultúrája,lehet jó ember és egy magyar is lehet nagyon szemét veled(sőt).A magyaroktól miért nem féltenek?Csupán származás alapján ítélni nagyon elavult gondolkodásra utal,pláne ebben a nemzetközi világban.Mégis próbáld az ő szemükkel is nézni,és légy türelmes.Bizonyítsd be nekik,hogy sikerülhet.De mindenképpen adj időt nekik,s ha lehet,ne vessz össze velük.Ez a te életed,te érzed,mi a jó neked.Rengeteg arab-magyar,török-magyar és egyéb vegyes házasság van.Én is féltem,hogy a szüleim majd kiakadnak,hogy a szerelmem iraki,de nem.Már elfogadták a döntéseimet,s rámbízzák.
Addig is sok sikert!