Tsuyoshi Maruoka, a kiotói egyetem Mezőgazdasági Karának munkatársa akkor vetette fel a hernyótea ötletét, amikor a rovarok és a növények rejtélyes kapcsolatát kutatta. Egy napon egy idős ember bevitt 50 európai gyapjaslepke lárvát a laborba. Először nem igazán tudott velük mit kezdeni a kutató, de végül úgy döntött, legalább életben tartja őket, amíg nem dönt, ezért leszedett néhány levelet egy közeli cseresznyefáról, és megetette a hernyókkal. A lények által hagyott ürülék tisztítása során észrevette, hogy milyen illatos a lepkehernyó-kaki, és szinte azonnal ihletet kapott, hogy teát főzzön belőle.
Nemcsak az ürülék sötét színe adott kellemes színt a teának, de az ital cseresznyevirág-illatú és kitűnő ízű volt. Ez a sikeres kísérlet arra inspirálta a kutatót, hogy még tovább vizsgálja ezt a teafajtát…
A Chu-hi-cha Tea projekt nem korlátozódik a cseresznyefa levelén lakmározó hernyók trágyájára. Tsuyoshi Maruoka már körülbelül 40 különféle növénnyel és 20 rovarral és lárvával kísérletezett, és az eredmények nagyon biztatóak. De a világon több százezer növény és rovar miatt a kombinációk gyakorlatilag végtelenek.
Maruoka azt állítja, hogy „a Chu-hi-cha aromája és íze drámaian megváltozik a keresztezett növény és rovar típusától függően”. A nyers növények fanyar és keserű ízűek, hogy eltántorítsák az állatokat a fogyasztásuktól, de egyes rovarok úgy fejlődtek ki, hogy az emésztőrendszerükben lévő enzimek segítségével semlegesítsék ezt az ízt. Trágya formájában a feldolgozott növények már nem fanyarak vagy keserűek, és meglepően illatosak lesznek.
A kutató nem áll itt meg, kereskedelmi forgalomba akarja hozni a teát. Igazából ez nem annyira meglepő, a világ legdrágább kávéja cibetmacska ürülékből készül.