Ahogyan az oldaladon fogalmazol, előző életedben multicégek és ügynökségek kommunikációs menedzsere voltál Budapesten és Londonban. Azóta sokat fordult veled a világ, szerelmed miatt Toszkánába költöztél, illetve zászlódra tűzted a 40 feletti nők képviseletét, most pedig te vagy az ország legismertebb és legkedveltebb menopauza aktivistája. De pontosan hogyan jutottunk el egy személyes blogtól addig, hogy könyvben foglald össze, hogy mit érdemes tudni a menopauzáról.
Negyvennégy évesen egy endometriózis műtét előtt megkérdezték, hogy menopauzában vagyok-e. Ez nagyon meglepett, az gondoltam, ez olyasmi, amivel majd 50 év felett kell foglalkozni. A beavatkozás után jobban beleástam magam a témába, és rájöttem, mennyire keveset tudunk róla, mennyire kevés hiteles információ van róla. Elkezdtem figyelni magamat és bújni a külföldi szakirodalmat, ekkor szembesültem például azzal, hogy van olyan, hogy perimenopauza.
Ez akkor egyáltalán nem volt még benne a köztudatban, pedig a nők életében a menopauza egy komoly viszonyítás pont, van premenopauza, ami maga a termékeny időszak; a perimenopauza, ami menopauza előtti, az azt megelőző éveket jelenti; majd következik menopauza, ami akkor kezdődik, amikor megállapítjuk, hogy 12 hónapja nem történt meg a menstruáció; és ami utána jön, az a posztmenopauza, amelyben életünk végéig leszünk.
A blogomon akkor kezdtem el aktívabban írni erről, amikor felfedeztem az első tüneteket, például gondok akadtak a memóriámmal és dührohamaim voltak, amelyekről nem is igazán gondolnánk, hogy a menopauza tünetei is lehetnek. Létrehoztam akkor egy zárt Facebook-csoportot is, pár nap alatt ötszázan lettünk, most már közel nyolcezren vagyunk. Emlékszem, hogy ott ültünk a férjemmel a kanapén, és azon gondolkoztunk, hogyan tovább, hiszen nyilvánvalóan azért jöttek ide a tagok, hogy minél többet megtudjanak a menopauzáról. Amellett, hogy leírtam a saját tapasztalataimat, rendeltem csomó könyvet külföldről, illetve szakértőket is elkezdtem interjúvolni.
Ahhoz, hogy könyvet tudjak írni a menopauzáról, el kellett jutnom egy szintre, ami 5 év volt, mert ez egy tudományos könyv, nem „Iványi Orsolya mondja meg a tutit”. Szerencsére már azért kevés dologgal lehet zavarba hozni, de azért azt tudni kell, hogy azért is nehéz a változókorral foglalkozni, mert a menopauzális medicina csak 30 éves és rengeteg dolgot nem tudunk még.
Fotó: Neményi Márton
Arról hosszan lehet értekezni, hogy mennyire elhanyagolta a nőket az orvostudomány.
Igen, ennek is szerepe van abban, hogy ez egy ilyen viszonylag friss kutatási terület, és annak is, hogy a nők nem igazán hallatták a hangjukat, történelmileg a csendben otthon szenvedés volt az elfogadott. Szerencsére ez változóban, az orvostársadalomnak is reagálni kell erre, külföldön már egyre több szakértő beszél például az Instagramon a változókorról és a megoldásokról.
Persze van még hova fejlődni, hallottam olyan történetet, hogy valakinek a problémáira rávágta egy nőgyógyászként praktizáló nő, hogy tessék tovább szenvedni. Ez egy olyan kijelentés, amit még egy férfitól sem fogadunk el. Jó lenne, ha a háziorvosok is kapnának továbbképzést, vagy ha bekerülne a menopauza a középiskolai tananyagba, úgy, mint Angliában.
Rengeteg olyan élethelyzet, egészségügyi állapot van, amire komoly iparág épült, úgy tűnik, most már a menopauza sem kivétel. Egyre több olyan készítmény és szolgáltatás van, amivel a változókorban lévő nőket célozzák meg. Mennyire bízhatunk meg ezekben?
Vannak, akik úgy gondolják, hogy szegény klimaxos nőknek mindent el lehet adni. És nemcsak különböző termékekre kell gondolni, vannak, akik menopauza-mentorként vagy -coachként ajánlgatják a szolgáltatásaikat. Biztosan vannak köztük nagyon jó szakemberek, de nemhiába az orvosok azok, akik ezzel a témával foglalkoznak. Tény, hogy talán átfogó életmódbeli tanácsokat tőlük lehet, hogy nem fogunk kapni, de ha máshoz fordulunk, akkor mindenképpen járjunk utána, hogy mennyire megbízható az illető tudása.
Természetesen a hírességektől egyre többen hallunk a változókorról, ez most nagyon jó hívószó, de az egészséges szkepticizmust velük szemben is érdemes gyakorolni. Drew Barrymore nemrégiben élőben hőhullámozott saját talk show-jában, pont amikor Jennifer Aniston volt a vendége. Érdekes egybeesés, gondoltam, és amikor rákerestem, valóban kiderült, hogy Barrymore Gwyneth Paltrow-val és Cameron Diazzal befektetők egy menopauzás start-upnál, amely főleg hormonokat kínál telemedicina keretében.
És akkor még nem is beszéltünk azokról a hírességekről, akiket sokszor példaként hoznak fel, hogy tessék, ötven-hatvan évesen is micsoda bombázók, lásd Jennifer Lopez.
Nem baj, ha olyan szerepel a címlapon, akik úgy néz mint egy porcelánbaba, csak legyen mellette még tíz olyan nő is, aki másként szeretne öregedni. Egyelőre ez nincs. És ne feledjük, a hírességek a külsejükből is élnek, és nagyon sok mindent megtehetnek, amire nekünk hétköznapi nőknek nincs lehetőségünk. A szépségre építeni szerintem amúgy sem kifizetődő.
Persze fontos, hogy amikor tükörbe nézel, akkor tetsszen, amit látsz, és tény az is, hogy bizonyos kor felett sokkal jobban meg kell dolgozni mindenért. Az én életemben is volt olyan időszak, amikor kipróbáltam olyan beavatkozásokat, mint a botox vagy filler. Volt amelyik tényleg elképesztő volt, például a szem alatti feltöltés, volt, amelyik semmit nem ért. Ez egy önismereti folyamat is, hogy elfogadjuk a változást. Én egyébként úgy gondolom, okosnak lenni szexibb, mint szépnek.
Fotó: Neményi Márton
Sokan úgy élik meg a változókort, hogy most akkor jön a lejtő, a hanyatlás, miközben ez még messze nem a vég kezdete, hiszen akár 30-40 év, vagyis majdnem az életünk fele még előttünk van.
Nagyon jó példa a férjem, aki jóval idősebb nálam, rajta keresztül látom, mi minden határozhatja meg azt, hogyan éljük meg az időskort. Ő világéletében nagyon egészségesen élt, és nagyon pozitív az életszemlélete, ahogyan pedig telik az idő, sokkal jobban ráfókuszál a mindennapokra, igyekszik a lehető legtöbbet kihozni minden pillanatból, talán azért is, mert már neki kevesebb van hátra. Magamon pedig azt vettem észre, hogy én is sokkal nagyobb elánnal, szenvedéllyel vetem magam bele dolgokba és jobban elmélyedek különböző témákban.
Pár évvel ezelőtt megkérdeztem a közösségemet, hogy kinek van öregedési stratégiája, hogy tudják-e, mit akarnak majd a nyugdíjas éveikben csinálni, és nagyon sokan meglepődtek a kérdésen is. Pedig van értelme elgondolkodni azon, hogy azt a 15 évet hogyan akarjuk eltölteni, ha mondjuk 65 évesen nyugdíjba megyünk. Szinte senki nem gondolkodik ennyire előre, amíg hajtjuk a javakat, hogy kell egy jó munka, majd egy lakás, majd egy nagyobb lakás, esetleg ház, meg kocsi, majd ha mindez megvan, akkor ott állunk ötvenévesen, és nem tudjuk merre tovább, csak azt érezzük, hogy az élet véges és feltesszük a kérdést, hogy ennyi volt?
Idősebb korban is kell, hogy legyenek céljaink, enélkül valóban elkezdünk öregedni, mint mentális, mind fizikálisan, ha csak úgy lézengünk a nagyvilágban. Léteznek különböző evolúciós teóriák, ilyen például a nagymama teória, amelyik azt mondja, hogy menopauza után az ad értelmet az életüknek, hogy az unokákról gondoskodhatunk. Nekem nincs gyerekem, én soha nem leszek nagymama, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne mivel foglalkoznom. Jövőre leszek ötvenéves, és – ahogyan azt szoktam is mondani – még három karrierem is lehet, lehet, hogy virágkötőnek tanulok holnaptól, majd később ismét váltok.
Arról, hogy mitől nő egy nő, teljesen más dimenziók mentén is nagyon sok szó esik, de ez a változókor viszonylatában is érdekes kérdés, sokan vannak, akik elgyászolják ilyenkor a nőiességüket, úgy érzik, megszűnnek nőnek lenni.
Nem attól nő valaki, hogy még menstruál-e vagy képes-e még teherbe esni, de tény, hogy nagyon más megélések vannak. Van, aki azt mondta, ő élete végéig elmenstruálgatna, van, aki viszont örül annak, hogy többé nincs havi vérzése, van, akik nagyon megkönnyebbült, hogy már nincs rajta akkor nyomás a szexualitás miatt, vagy láthatatlanná vált, mert korábban nagyon zavarta az, hogy a nagyobb mellei miatt túlzott figyelmet kapott.
Alapvetően probléma, hogy sokan ebben a korban elveszítik az önbizalmukat, mert például a menopauzális tünetek során meghízhatunk, a bőrünkön is nyoma lesz az ösztrogénhiánynak, vagy mert elveszítik az állásukat, elválnak a férjüktől, a gyermekek önálló életet kezdenek, és ezért új szerepeket kell találni. Ezen dolgozni kell, hogy ne úgy éljük meg ezt az életszakaszt, hogy elvett tőlünk mindent.
Fotó: Neményi Márton
Miért fontos, hogy a munkahelyeken is támogassák a nőket ebben az életszakaszban?
Azt szoktam mondani, hogy az lenne az ideális világ, ha minden ember tudna egy kicsit a menopauzáról, és akkor nem is lenne annyira érdekes erről beszélni egy idő után. Amíg ez nem történik meg, addig szükségesek a munkahelyi menopauza programok. A Tescónál 2020 óta van menopauza program, sokan tanulunk ebből, például, a felsővezetőként dolgozó nők nagyon ritkán vallják be, hogy menopauzában vannak, mert attól tartanak, hogy a tüneteik miatt alkalmatlannak tartják majd őket a pozíciójuk betöltésére, míg akikre nem hárul olyan felelősség, könnyebben nyílnak meg a munkahelyen, amennyiben szükségük van valamilyen segítségre.
A munkahelyi menopauza program keretében egyébként férfivezetőknek is tartunk oktatást, ami nagyon sikeres. Az elején látszik, hogy furcsa nekik is a szituáció, de amikor elkezdtek a libidóról beszélni, felcsillan a szemük. De a viccet félretéve, minden ember környezetében biztosan van egy menopauzában lévő nő, így nem csak az alkalmazottaik, hanem a családtagjaik miatt is fontos, hogy tájékozottak legyenek. És persze volt, aki kijelentette a tréning előtt, hogy „maradjon a menopauza tabu”. Később mesélt arról, hogy amikor elmondta a kolléganőknek, hogy részt vett egy ilyen tréningen, mennyire hálásak voltak a nők, mert most már tudják, hogy lehet, hozzá is fordulni, és nem kell magyarázkodni amiatt, hogy miért szeretnének naponta többször átöltözni vagy miért kell kimenni a mosdóba.
Mennyire jellemző, hogy a férfiak hozzád fordulnak tanácsért?
Egyre több férfi ír, ami szerintem jó, mert azt jelent, hogy érdeklődnek a téma iránt, és támogatni akarják a párjukat. Van, aki azért írt, mert szerinte a párja tagadja, hogy menopauzában van, és mit csináljon. El szoktam gondolkozni azon, mennyire érdekes ez, hogy a hormonváltozás miatt mennyi olyan döntést hozhatunk, ami nem önazonos. Hallani olyan történeteket, hogy egy nő bekerült a menopauza ördögi körébe, elvált, felmondott és teljesen lenullázta az életét. Visszagondolva, néhány éve nekem is volt olyan időszakom, amikor nagyon durva gondolataim voltak, utólag nem is tudom felfogni, hogy fordulhatott ez elő, és persze örülök, hogy semmi nagyobb ostobaságot nem csináltam. Kicsit persze sokat!
A szűkebb családtagokon kívül milyen támogatásra lehet még szükségük a változókorban lévő nőknek?
Jó, ha van egy szakember vagy egy közösség, akinek ki tudjuk önteni a lelkünket. Sajnos vidéken ilyen szempontból nehezebb a helyzet. Sok hosszú levelet kapok vidéken élő nőktől, mert nem tudnak mással beszélni, és ezért életük legintimebb részleteit is megosztják velem. A lehetőségekhez mérten igyekszem segíteni. Volt egy nő, akinek rengeteg tünete volt, és nem tudta kihez forduljon. Ajánlottam neki egy ambulanciát, és később írt, hogy hihetetlenül sokat segített neki, hogy megvizsgálták, amikor beült utána az autóba, elsírta magát, annyira örült annak, hogy visszakaphatja az életét.
Nekem ez csak három perc volt, neki viszont megváltozott tőle az élete. Megpróbálok mindenkivel empatikus lenni, hiszen nekem is megvannak a saját küzdelmeim. Persze mindenki máshogy éli meg a változókort, néha engem is meg tud lepni egy-egy történet, ilyenkor érzem, hogy tényleg nincs két egyforma történet.
Fotó: Neményi Márton
Nem mindig szerencsés azt a kifejezést használni, hogy van, ami fejben dől el, de az, hogyan gondolkodunk, az hatással lehet arra, hogy éljük meg a változókort?
Az agy hatalma határtalan. És azt is tudjuk, hogy a placebóhatás nagyon erős tud lenni, ha valaki nagyon hisz abban, hogy valami működni fog, akkor könnyen lehet, hogy az valóban működni fog, vagyis legalábbis ő úgy éli meg. Például ha valakinek valamitől csökken a hőhullámainak a száma mondjuk napi nyolcról ötre, akkor ő nyilván azt fogja mondani, hogy igen, ez egy hatásos szer, míg valaki, akinek napi tizenhárom hőhullám helyett csak nyolc lesz, azt gondolja, nem, neki ez sem vált be. Egyébként érdekes, hogy vannak, akik a természetesnek mondott készítményeknél elfogadják azt, hogy nincs tudományos bizonyíték, hogy hatnának, ellentétben a gyógyszerekkel, amelyekre komoly engedélyezési eljárások vonatkoznak.
Egyébként sok mindent hozunk magunkkal, amiken nem tudunk változtatni, ilyen például a genetikánk, a családi kórtörténetek, azonban azt, hogy hogyan élünk, hogyan gondolkodunk, azt képesek vagyunk befolyásolni. Bizonyított tény, erre kutatás is készült, hogy ha pozitívan állsz a menopauzához, akkor a tünetek is enyhébbek lehetnek. A menopauza nem egy passzív dolog, aktívan kell részt vennünk benne, a stressz például mindent felnagyít, gyorsítja az öregedést is, és ennek nagyon sok forrása lehet a magánélettől kezdve a munkahelyig, és erre még rápakolhat az életközepi válság is.
Illetve ha valamitől félsz, akkor valószínűleg a rossz dolgokra fogsz inkább koncentrálni. Ilyen szempontból az sem mindegy, hogy milyen tapasztalataink kapcsolódnak a menopauzához, mit láttunk, amikor például az édesanyánk hogyan élte meg a változókort. Vannak, akik előre rettegnek attól, hogy majd biztos ők is el fognak hízni, hogy nekik is kihullik majd a hajuk és sokat fognak kiabálni.
Nyilván az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy édesanyáink korában ez még inkább tabutémának számított, és nemcsak velünk nem beszéltek erről, maguk sem jutottak hozzá a megfelelő információkhoz.
Igen, ez is szerepet játszhat benne, de azért nem volt teljesen elhallgatva a változókor. Egy antikváriumban találtam egy könyvet egy magyar szerzőtől, aki nagyon jól körbejárta a témát, személyes élményekkel is, illetve orvosi interjúkkal. Illetve nemrég ajánlott nekem valaki egy filmet a kilencvenes évekből, ami a menopauzáról szól, és amit ráadásul egy férfi rendezett.
Sőt, léteztek országos szinten menopauza ambulanciák is, és talán meglepő, de akkor a nőknek 3-4 százaléka szedett hormont, ami magasabb arány, mint a mostani, most ez nálunk 1 százalékra tehető. Ebben persze szerepet játszik az, hogy 2002-ben megjelent az a World Health Initiative tanulmány, amiben azt állították, hogy a hormonterápia mellrákot okoz, ez a téves hír akkor gyakorlatilag lefejezte a hormonterápiát.
A változókorral kapcsolatban az egyik legfontosabb és egyben legmegosztóbb téma a hormonterápia.
Ahogyan észrevettem, négy indokot szokták felhozni nők a hormonterápia ellen: az egyik a mellrák, a másik az elhízás, a harmadik az, hogy nem szabad beavatkozni a természet dolgába, illetve hogy ezek mesterséges szerek. Mindeközben a fogamzásgátlókkal kapcsolatosan sokkal kisebb az ellenérzés.
Európai konszenzus alapján egyébként két esetben javasolt hormont adni, az egyik a korai menopauza, ugyanis ha a menopauza 40, illetve 45 éves kor előtt történik meg, annak komoly egészségügyi hatásai lehetnek, sokkal hamarabb jelentkezik a mellrák, a szív- és érrendszeri betegségek, vagy éppen a demencia kockázata. Van, aki így is azt mondta, nem szeretne hormonterápiát, amire én azt mondom, figyelj, lehet, hogy így hamarabb fogsz meghalni, ugyanis a menopauza felgyorsítja az öregedést, és ezáltal a betegségek is hamarabb köszönthetnek be. Hozzá kell tenni, az is problémákat okozhat, ha valaki az átlagosnál később, vagyis 55 év felett lép a változókorba.
Mindeközben beszéltem olyan orvosokkal, akik úgy gondolják, hogy preventív jelleggel is lehet, hogy érdemes lenne hormont szedni a nőknek, de ez egyelőre teória. A hormonterápia mögött egy komoly protokoll áll, nem úgy működik, hogy kitalálom, mit akarok szedni, és elmegyek az orvoshoz, ő pedig felírja. Folynak kutatások annak kapcsán, hogy ultra alacsony hormontartalmú gyógyszerrel kezelni a menopauzában lévő nőket életük végéig, annak érdekében, hogy lassabban történjen meg az öregedés.
Nemrég egyébként Firenzében jártam egy menopauza konferencián, ahol szó esett arról is, hogy mennyire nem foglalkozunk az alvás minőségével és mennyiségével, mindeközben sokkal zavaróbb tünet, mint a hőhullám. A változókori alvásprobléma demencia rizikófaktor lehet, ezért sem szabad félvállról venni ha nem tudunk rendesen aludni. És még olyan következményei is lehetnek, mint elhízás, fáradtság, párkapcsolati problémák vagy munkahelyi alulteljesítés. A hormonterápia egyébként az alvásminőségen is tud javítani.
A változókor önmagában is tabu még, de mi az, amiről a leginkább hallgatnak az emberek?
Például a hüvelyszárazság, az inkontinencia vagy az alacsony libidó. Tény, hogy az öregedés nem kímél minket, de mindig el szoktam mondani, szinte mindenre van megoldás. Nem törvényszerű az sem, hogy a menopauzával vége lesz a szexuális életnek, de az tény, hogy a nemi szervek is változnak, öregszenek, azokat is karban kell tartani, és nemcsak örömszerzés céljából, de hogy az egészség szempontjából is hasznos. Nemrég olvastam, hogy az ötven feletti nőknek a felénél van behatolásos szex, de 70 felett ez már csak 25 százalék, mert már nem annyira rugalmas a hüvely. De ne gondoljuk azt, hogy egy 50 éves férfi is állandóan tud teljesíteni, lehet, hogy nála is vannak problémák. Szerencsére a behatolásos szexen kívül azért más megoldások is léteznek.
Mostanában volt a „szex és menopauza” eseményünk, ahol Judit, egy csoporttagunk mesélt arról, hogy miután megözvegyült, egy majdnem 10 évvel fiatalabb új párja lett, és hogy először a menopauza tüneteit kellett rendbe rakni, és most, 52 éves korára érkezett el oda, hogy kiteljesedett a szexuális élete. Tehát nincs olyan, hogy már késő, ezzel minek foglalkozni. A szexuális egészség fogalma mostanában került be az emberek szótárába, hogy a szex nem csak az örömszerzés miatt jó, hanem mert karbantartja a nemi szerveinket is, ha dolgoztatjuk őket.
A férfiaknak főként azt kell észrevenni, hogy mennyire sérülékeny ebben a korszakban egy nő. Sokan vannak, akik ilyenkor bezárkóznak, mert nem szeretnék, ha a partnerük ezt látná, pedig nagy valószínűséggel mindenkinek jobb az őszinte kommunikáció. Nálam is volt olyan időszak, amikor ingerlékenyebb voltam, és amikor a férjem visszakérdezett, hogy ez megint a menopauza, nyilván majdnem felrobbant a fejem. Fontos, hogy tudja a másik, hogy ez nem vicc. Én sem érzem magam jól attól, hogy egy évig folyamatosan üvöltöttem, elképesztően kellemetlen volt.
Fotó: Neményi Márton
Milyen nehézségek vannak még, ami sokakat érint, amiről sokan beszámolnak?
A menstruáció kiszámíthatatlansága, azaz a szabálytalan menstruáció, amit a nők 70 százaléka megtapasztal a változókorban, hogy bármikor megjöhet, ez az egyik legnehezebb megélés. Hallottam egy történetet valakiről, aki éppen egy étteremben volt, amikor olyan erővel jött meg neki, hogy mindene elázott, és hárman segítettek neki elmenekülni ebből a helyzetből. Vannak olyan ismerőseim, akik egy hátizsáknyi túlélőkészlettel járnak emiatt.
Most én is abban a szakaszban vagyok, amikor össze-vissza érkezik, de egyelőre nem vészes. Korábban egy urogenitális egészségügyi probléma miatt vágtam bele a hormonterápiába, nyár elején abbahagytam, mert szerettem volna megnézni, hogy menstruálok-e még, és nem voltam felkészülve arra, hogy egyből visszajönnek a tünetek. Most figyelem magamat, és ez alapján döntöm majd el, hogy szükségem van-e újra hormonterápiára vagy sem. Szeretek kísérletezni, persze csak észszerűség határain belül.
A könyvedben megemlíted, hogy nemcsak a nőknél, hanem a férfiaknál is vannak hormonális változások egy bizonyos kor után.
Igen, ez az andropauza, a normális öregedési folyamat által bekövetkező tesztoszteronszint-csökkenés. 30 éves kor után a férfiak tesztoszteronszintje évi 1-4 százalékkal csökken, a női menopauzával ellentétben ez egy lassú folyamat, a női az 5-7 évvel gyors lefolyásúnak számít. És ahogyan a nőknél, a férfiaknál is lehetnek fizikai jelei a hormonváltozásoknak, például náluk is megnőhet a testzsír aránya, valamint mentális és kognitív tünetek is jelentkezhetnek, mint a hangulatzavar, depresszió vagy memóriazavar.
Az utóbbi időszakban egyébként egyre több szó esik az andropauzáról, ami nem rossz dolog, az viszont zavar, hogy a férfiak erekciós problémáira már „kismillió” megoldás létezik – például a hetekben dobtak piacra egy újabb krémet Amerikában, amelyhez már recept sem kell –, míg a nők alacsony libidójával nem igazán foglalkoznak, de azért a tesztoszteront érdemes megemlíteni.
Susan Davis professzor, a tesztoszteron elismert nagyasszonya, a melbourne-i Monash Egyetem vezető kutatója és munkatársai 2019-ben, klinikai vizsgálatok adatainak szisztematikus áttekintése után arra a következtetésre jutottak, hogy a tesztoszteron alacsony libidó kezelésére való alkalmazását alátámasztó bizonyítékok egyértelműek.
Hazai vonatkozásban, tudományosan is alátámasztható megállapítás alapján, egyetértésben a nemzetközi menopauza társaság véleményével, nők esetében a tesztoszteron alkalmazásának egyetlen bizonyítékokon alapuló javallata az alacsony libidó. A legtöbb országban, így nálunk is, a tesztoszteronterápiát off-label írják fel, vagyis egy férfiak számára jóváhagyott tesztoszteronkészítményt használhatunk módosított dózissal.