Valóban egyre kevesebbet szexel a világ?

„A szex egyre nagyobb teret hódít. Több ezer éven keresztül visszahúzódott és most nyíltan a színre lépett. (…) A szexualitást már nem tekintik valami borzalmasnak és a nők már nem függnek a férfiaktól. Társadalmi szempontból már nem osztják a nőket szüzekre és lányokra. A flörtölés időszaka lerövidült, a lányok még az esküvő előtt megszerzik első nemi tapasztalataikat. Ez különben világjelenség. Világviszonylatban az elsőszülöttek 70 százaléka még a házasságkötés előtt fogamzik. Századunkat az erotika és a szexuális szabadság jellemzi. Az erotika hulláma boldogságot hoz és csak a puritánokat háborítja fel”

– írta az Új Szó napilap 1969-ben. És bár úgy tűnik, szinte most is minden a szexről szól, hogy nagyon szabados világban élünk, de a világ egyik legérzékibbnek, legbujábbnak tartott nemzeténél is mintha háttérbe szorulna az erotika. Egy új felmérés szerint Franciaországban is ún. szexuális recesszió van, vagyis a számok azt mutatják, hogy az emberek kevesebbet szexelnek. De mit is jelent ez pontosan?

• A felmérésben résztvevők 76 százaléka mondta azt, hogy az elmúlt 12 hónapban volt szexuális kapcsolata, ez némi csökkenést jelent a 2006-os adatokhoz viszonyítva, és komoly visszaesést az 1970-es évekhez képest, amikor ez az arány 82 százalék volt.
• Főként a fiataloknál tetten érthető a változás, a 18-24 évesek több mint egynegyede azt vallotta, hogy ugyan volt rá hajlandóság, de az elmúlt egy évben így sem szexelt, ez ötször magasabb szám mint 18 évvel ezelőtt.
• A válaszadók 43 százaléka számol be arról, hogy átlagosan hetente egyszer van szexuális kapcsolata, ez 2009-ben 58 százalék volt.
• A felnőtt nők több mint fele (54 százalék szemben a 42 százaléknyi férfival) azt állítja, hogy képes lenne együtt élni valakivel egy tisztán plátói kapcsolatban, és ez az arány az elmúlt 40 év során jelentősen nőtt az 50 év alatti nők körében.
• Az előbbi alapján nem meglepő, hogy a szex a nők életében sokkal kisebb szerepet játszik, míg most 62 százalékuknak fontos, hogy legyen ilyen szintű intimitás az életükben, 1996-ban ez 82 százalék volt.
• A 18 és 49 év közötti nők 52%-a állítja, hogy néha akkor is van szex, amikor ő erre nem igazán vágyik, míg 1981-ben ez az arány 76 százalék volt. Ez nem rossz tendencia, de nyilván bőven van még hova javulnia a számoknak.
• A megkérdezettek 12 százaléka vallotta magát aszexuálisnak, 70 éves és idősebb nőknél ez az arány 20 százalék felett van.
• Ami a lehetséges okokat illeti, a 35 év alatti, párkapcsolatban élő fiataloknál a férfiak 50, míg a nők 42 százaléka elismerte, hogy szex helyett inkább sorozatot vagy filmet néztek, de van, aki inkább a számítógépes játékokat vagy a közösségi oldalakat választotta ahelyett, hogy összebújt volna a partnerével.

Fotó: Getty Images

A szex vajon mi?

Mint azt jeleztük, nemcsak Franciaországban mutatják azt az adatok, hogy a szexuális együttlétek száma csökkenőben van. Lehet, hogy világjelenségnek éppen nem lehet nevezni, de számos országban készültek olyan tanulmányok, amelyek hasonló következtetésre jutottak.

Ugyan öt éve készült, de a Freizeit-Monitor akkor éppen aktuális felmérése szerint Németországban csak minden második ember (52 százalék) szexelt legalább havonta egyszer, öt évvel korábban ez az arány 56 százalék volt. Ami érdekes, hogy a közhiedelemmel ellentétben a szülők többet voltak együtt mint a gyermektelen párok, az egyedülállók pedig éppen csak megelőzték a nyugdíjasokat. 

Hollandiában ugyan sok mindent szabad – bizonyos keretek között persze –, de már itt sem szexelnek annyit az emberek, tisztelet a kivételnek. Az ország statisztikai hivatalának 2022-es adatai szerint 75 év felett sokkal aktívabb szexuális életet élnek a hollandok, mint korábban, de általánosságban elmondható, hogy az intim együttlétek száma csökkent, a megkérdezetteknek összesen  70 százaléka számolt be arról, hogy az elmúlt 12 hónapban szexelt, míg 2014-ben ez 74 százalék volt. 

A briteknél sem jobb a helyzet, vagyis nem volt jobb 2019-ben, a British Medical Journal című orvosi folyóiratban közzétett eredmények szerint az emberek egyharmada nem szexelt a megkérdezésük előtti egy hónapban, 2001-ben csak a negyedük válaszolta ezt, és a visszaesés leginkább a 25 év felettiek és a házaspárok körében volt tetten érhető. 

És igen, az Egyesült Államokban is recesszió van. A National Survey of Sexual Health and Behavior adatai szerint a tengerentúlon is csökkent a szexuális együttlétek száma, míg 1991-ben a válaszadók azt mondták, hogy havonta ötször szexelnek, ez 2001-ben havi négy alkalomra csökkent, 2012-ben átlagosan havi három alkalom volt. Ami pedig a viszonylag frissebb adatokat illeti, 2016-ban és 2018-ban a General Social Survey készítői arra jutottak, hogy az emberek 23 százaléka egyáltalán nem szexelt, ez az arány 2021-ben 26 százalék volt.

Magyarországról nem könnyű adatokat találni, néhány évvel ezelőtt az International Sex Survey című online kutatásban 12 ezren vettek részt hazánkból, és bár az kiderült, hogy a párkapcsolatban élő válaszadók átlagosan havi 2-3 vagy heti 1 alkalommal éltek szexuális életet a felmérést megelőző 12 hónapban, az jó kérdés, hogy ez a korábbiakhoz képest sok vagy kevés.

Benke Vali Leria szexuálpszichológus 2022-ben mindenesetre azt nyilatkozta a Népszavának adott interjújában, hogy lankad a libidó itthon is, és egyre többen fordulnak szakemberhez. Hozzátette, ebben a járványnak is nagy szerepe van: „A Covid–19 óta egyre többen, ami összefüggésben van a járvány okozta szorongással is. A legtöbb ember fejében az él, hogy terápiára elsősorban nők járnak. Egy önismereti csoportban valóban női túlsúly szokott lenni, de a férfiak is egyre nyitottabbak, az egyéni terápiában már lassan fele-fele az arány. Szerintem ez pozitív, persze kár, hogy ekkora nyomás kellett hozzá.”

De miért?

Persze, nem lehet mindent a pandémiára fogni; pontosabban vannak olyan tényezők, amelyek már előtte is jelen voltak, de tény, hogy a koronavírus miatt ezek sokkal láthatóbbá, nyilvánvalóbbá váltak. Ami egyértelműen a számlájára írható, az az, hogy a lezárások idején nyilván kevesebb emberrel találkoztunk, de a járványszerűen terjedő magány, az, hogy nő azok száma, akiknél valamilyen mentális zavart diagnosztizálnak, hogy egyre több időt töltünk különböző képernyőket bámulva, hogy sokan élnek egyik napról a másikra, az már korábban is problémaként jelentkezett társadalmunkban, és ezek mind befolyással lehetnek arra, hogy mennyit is szexelünk. 

Szakértők kiemelik, amiatt is emelkedhetnek a számok, hogy

nem érezzük azt, hogy túlzásokba kellene esnünk, amikor valaki rákérdez, mégis mennyi az annyi, egyre többen vannak, akik belátják, az aktív szexuális élet nem feltétlenül fokmérője a sikerességnek, a boldogságnak, az elégedettségnek.

Ezzel összefüggésben lehet az, hogy – állítják egyes források – így pár évtizeddel a szexuális forradalom után az alkalmi kapcsolatok már nem tűnnek olyan izgalmasnak, és az emberek valódi kötődésre, kapcsolatokra vágynak, illetve az is, hogy egyre többen merik felvállalni, hogy aszexuálisok. De a tanulmányokat olvasgatva, mennyi lehetséges okkal találkozhatunk még, egyre többen használnak például szexuális segédeszközöket, vagyis nem feltétlenül van szükség egy másik emberre, hogy jól érezzük magunkat, és az, hogy magunknak szerezünk örömet, úgy általában véve sem annyira tabusított, szégyenteljes elfoglaltság már. Könnyen lehet, ennek is köze lehet a szexuális együttlétek számának csökkenéséhez.

Fotó: Getty Images

Vannak, akik felhívják a figyelmet arra is, a nők már nem érzik kötelességüknek, hogy teljesítsék partnerük minden óhaját, sóhaját, az egyenlőség, a kölcsönösségen és beleegyezésen alapuló szex egyre nagyobb teret nyer. Ezzel párhuzamosan több szakértő is figyelmeztet, azoknál a fiataloknál, akik pornófilmeken szocializálódtak, nevelkedtek, a durva szex – erőteljesen időzőjelesen – természetesnek számít. Partnerüket gyakran váratlanul éri, kölcsönösségről, beleegyezésről szó sincs, és könnyen lehet, hogy emiatt ők kerülni fogják az intim helyzeteket.

Sok helyen írtak arról, hogy főként a Z-generáció tagjai azok, akik kevesebbet szexelnek. Egyesek szerint azért, mert számukra tényleg fontosabb a minőség a mennyiség helyett. Mindemellett továbbra is probléma, hogy nem mindenhol részesülnek megfelelő szexuális nevelésben, és a gyerekek, a fiatalok ezért olyan helyen keresgélnek – lásd pornófilmek – ahonnan helytelen, hamis, problémás információkat kapnak csak, ez pedig óriási károkat tud okozni.

Ezt olvastad már?

Kétszer annyi tiniterhes van itthon, mint a hanyatló nyugaton – A szexuális nevelés lenne az ellenszer

Ez is érdekelhet Megnézem

De beszéljünk egy kicsit a felnőttekről: nem vagyunk egyformák, és ez nagy terhet ró a párkapcsolatokra is. Ezért fontos tudatosítani magunkban, hogy igen, a szex jó és vannak nagyon pozitív hatásai testileg, lelkileg és szellemileg is, de az igények eltérőek, ahogyan azt is érdemes mindig szem előtt tartani, hogy egy kapcsolatban nagyon fontos a kommunikáció, ha nem vagyunk elégedettek valamivel, ha valami nyomja a lelkünket, akkor az a legjobb, ha azt megpróbáljuk megbeszélni a másik féllel.

– nyilatkozta egy férfi, aki nincs egyedül, és a másik oldalon is vannak hozzá hasonlóak. „Bárcsak több pasi lenne jobb az ágyban, hogy ne kelljen annyit dolgoznom azon, hogy jó partnereket találjak magamnak. De nem teszek semmit annak érdekében, hogy a férfiaknak elmagyarázzam, hogyan lehet jobb a szex, ezért nem igazán teszek sokat a probléma leküzdésére” – vallotta be egy nő.

Egyedül, de nem magányosan

Miközben vannak, akik nem teljesen önszántukból mondanak le a szexről, akadnak olyanok is, akik maguk döntöttek úgy, hogy kipróbálják a cölibátust. Nagyon sok nő van, aki épp azt határozza el, hogy az intim együttléteket a fontossági lista hátuljára sorolják. Hogy miért vállalják az önmegtartóztatást, annak rengeteg oka lehet. Például rossz tapasztalatok, amiket a párkeresés vagy a kapcsolataik során szereztek, de vannak, akik egyszerűen kiégtek a mostani randizási kultúrától, és szeretnének egy kicsit szusszanni, és olyanok is vannak, akiknek elegük lett abból, hogy a nők igényei még mindig csak másodrendűek, az a lényeg, hogy a férfinak jó legyen, és erre rátesz az, hogy sokan a pornófilmekből próbálnak ellesni dolgokat. Csak hát az ott látottaknak nem sok köze van a valósághoz.

Ezt olvastad már?

„A nők arcára van írva egy hatalmas igen” – létezik feminista pornó?

Ez is érdekelhet Megnézem

Akad persze olyan is, aki úgy érzi, a szex túlságosan elvonta a figyelmet olyan dolgokról, amelyeknek elsőbbséget kellett volna élveznie. „Nagyon élvezem a szexet, de észrevettem, hogy arra használom, hogy elfeledkezzek a problémáimról. Néhány hónapra behúztam a kéziféket, hogy magamra koncentrálhassak, hogy újra jobban érezzem magam a bőrömben. Időnként magányos voltam, érdekes volt, hogy saját magam erkölcscsősze voltam, de megérte” – nyilatkozta  Hope Flynn, aki  élete egy nehéz időszakában döntött úgy, hogy nyolc hónapig egy kicsit visszafogja magát.

Mert a legtöbbször tényleg csak ideiglenes szünetről van szó, és ezen idő alatt az emberek valóban sokat megtanulhatnak magukról, és lehet, hogy ha visszatérnek a randizáshoz, utána sokkal jobb, tudatosabb döntéseket hoznak majd, és jobban élvezik majd az együttléteket.

Hogy az önkéntes, választott szexmentességet lehet-e cölibátusnak nevezni, azzal nem mindenki ért egyet. Hope Woodard humorista például nem szereti ezt a szót használni a vallásos felhangok miatt, így amikor lemondott a szexről és a randizgatásról, megalkotta a boysober (boy=fiú, sober=józan) kifejezést. Woodward konzervatív értékrendű családban nőtt fel, kislányként azt tanították neki, hogy alá kell rendelnie magát másoknak, főleg, ha a mások férfiak, és számára a szexmentesség azt jelentette, hogy megtanuljon nemet mondani, hogy tényleg a maga ura lehessen.

– tette hozzá.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Reed Amber szexedukátor is. „A nők egyre jobban megismerik magukat, a testüket, és tudják, hogy a szexen kívül más is van, ahonnan visszaigazolást kaphatnak. A saját kezünkbe vesszük az irányítást, és inkább megvárjuk a megfelelő alkalmat, ahelyett, hogy csak úgy lefeküdnénk bárkivel. Mindenkinek a saját döntése, hogyan viszonyul a szexhez, a testéhez, másnak ebbe nincs beleszólása.”