Ryan Gosling, Harrison Ford? Lárifári, mi már 27 éve megcsináltuk a magyar Szárnyas fejvadászt!

Ennek a cikknek bárhol máshol az lenne az első mondata, hogy „feltűnően kevés magyar film született a sci-fi műfajában”. Csakhogy ezt a cikket én írom, és egy kicsit önző módon (de tök mindegy, mert igazam van!) arra használom az első pár bekezdést, hogy eloszlassak egy kiirthatatlan, fárasztó és idegesítő tévhitet, amiről csak nagyon kevesen tudják, hogy tévhit, pedig hány parttalan vitát zárhatna rövidre a geekek között, ha ezt végre valaki (mondjuk egy nálam sokkal okosabb és ismertebb szaktekintély) széles nyilvánosság előtt tisztázná! Szóval:

A sci-fi műfaja nem létezik.

A sci-fi ugyanis nem műfaj. Tudom, mit beszélek, évekig jártam az ELTE tudományosfantasztikus-ügyi kutatócsoportjába (na jó, szimpla szeminárium volt, de a szemináriumok többségével ellentétben itt igazi kutatómunka folyt), ami a téma fellegvára, már csak azért is, mert nem tudok arról, hogy bárhol máshol foglalkoznának a témával ilyen mélységben.

Gyors leszek, ígérem. (Ha nem érdekel, akkor egyrészt nem vagy a haverom, másrészt simán ugorj a listához, amiért végtére is kattintottál!)

Az ELTE-n az történt, hogy fárasztó, de egyáltalán nem lélekölő kulimunkával futószalagon olvastuk végig (sok-sok év alatt) szinte az összes addig megszületett és magyarra lefordított regényt, kisregényt, novellát. Azt kerestük, mitől műfaj a sci-fi, mert a műfaj ugye attól műfaj, hogy vannak közös vonásai. Ezeket többé-kevésbé mindenki ismeri. Horror: ismeretlen, a hős(ők)nél erősebb gonosz (vagy közönyös) pusztító erő, zárt, szűk terek, állandó fenyegetettség. Akció: üldözések, robbanások, fegyverek, Bruce Willis. És így tovább.

Hát a sci-fi? Na jó, azt sejtettük, hogy nem találjuk majd a választ, de azért ujjainkat az oldalak között tartva, közben jegyzetelve (mint a Kaland, Játék, Kockázat-köteteknél, csak hogy sci-fi-közelben maradjunk) listáztuk a jellegzetességeket. Persze, hogy nem volt semmi közös. Mégis mi az, ami minden sci-fi filmben, regényben, satöbbiben megvan? Azt mondod, időutazás? Azt mondom, Alien! Azt mondod, világűr? Azt mondom, 12 majom! Azt mondod, robotok? Azt mondom, Harmadik típusú találkozások! A lényeg: bármit mondasz, mondok (vagy bárki mond) rá húsz ellenpéldát.

Ne félj, tanulság is van. A sci-fi tehát nem műfaj, hanem tág és szerteágazó tematika. Felsorolni hosszas és felesleges – mi azért megtettük! –, a lényeg az egy tételmondat, amire az egész kutatás jutott, az egyetlen, ami minden sci-fi témájú műre érvényes, ami átsző és vezérel miden ilyen filmet, könyvet, videojátékot. Készen állsz? Íme:

Sci-fi az, ami létező problémára keres nem létező választ, vagy fordítva: nem létező problémára keres létező választ.

Mély, ugye? Ha akadémikus Coelho-idézetnek tűnik, csak gondolkodj el rajta, rájössz, hogy nem kamu, hanem a nagyon kevés utóbbi évtizedekben született egyetemes igazságok egyike.

(És akkor már gondolkodj el azon is, hogy a Star Wars-filmek sci-fi művek-e. Lehet, hogy nem.)

Na, most, hogy ezzel megvagyunk, jöjjön a legjobb (vagyis nagyjából az összes) magyar sci-fi filmek listája, amelynek apropója természetesen a most bemutatott, legalább negyedrészben magyar Szárnyas Fejvadász 2049. Íme tehát öt említésre méltó (óvatosan mondom: jó) egész estés, élőszereplős magyar sci-fi film.

A léleklátó sugár (1918)

Nagyon korán, a némafilmkorszak közepén megpróbálkoztunk a sci-fivel, hogy aztán ötven évig semmi se történjen ezen a téren. A léleklátó sugárról egyrészt azt kell tudni, hogy egy nemzetközi színvonalon összerakott, a korabeli témákat (féltékeny, gonosz tudós, elhanyagolt feleség, hírnév, ármány) boncolgató dráma, másrészt semmi nem maradt fent belőle, egy árva filmkocka sem, így az előbbi csak magabiztos tipp az alkotók és a történet ismeretében. A léleklátó sugár egyébként nem metafora, hanem egy találmány, amely úgy vizsgálja az ember lelkét, mint a röntgen a testét. Ez egyébként a film egyetlen sci-fi eleme. A magyar filmgyártás különben sem nagyon termelt ki igazi sci-fit, csak olyan filmeket, amik részben azok. Kivéve talán egyet…

Az idő ablakai (1969)

Fejér Tamás filmje a korát megelőző depresszív, filozofikus, apokalipszis utáni sci-fi, története alapján egészen vegytiszta: a világot elpusztító háború (még csak nem is atom-, hanem kvarkháború!) után sok-sok évvel véletlenül működésbe lép egy földalatti gép, amely különböző korok bűnözőit tartotta mély álomban. A „baráti szocialista országok” koprodukciójában készült mozi szereplői (például Gábor Miklós és Darvas Iván) igyekeznek feljutni a felszínre, eközben pedig meghalnak vagy megölik egymást. A film vége ehhez képest egészen reményteljes.

A leírások alapján mai fejjel kifejezetten nehézkes, lassú néznivaló, de megéri belevágni, ha valaki előtúrja valami archívumból. A Népszabadság például ezt írta róla: „Az alkotók (…) bebizonyították, hogy műtermi űrállomások, süvöltő csészealjak, búvárruhás églakók nélkül, csupán a gondolat erejével, szerény technikával is létre lehet hozni, ami minden science fiction követelménye kellene legyen, a hiteles szituációt és tartalmas mondanivalót.”

Videót erről sem találni a neten, csak egy plakátot, ez azonban kárpótol mindenért – és kiderül róla, hogy még díjat is kapott a film!

Az erőd (1979)

Szinetár Miklós neves színészekkel és stábtagokkal (zene: Presser Gábor!) telepakolt antiutópiája a magyar Battle Royale és Éhezők viadala (meg egy kis második világháborús szatíra, csak kevésbé vicces, mint mondjuk a Kelly hősei). Szokás szerint meghaladta a korát és szokás szerint lassú, kimért a mai tempóhoz szokott szemeknek. Egy képzeletbeli állam gazdag turistáit azzal szórakoztatja egy cég, hogy valódi fegyverekkel bevehetnek egy valódi zsoldosok által védett, külön erre a célra felépített erődöt. A „hadművelet” során persze valódi vér folyik.

Itt egy jellemző részlet, orosz hangalámondással, nem baj, ugye?

A kritikák óvatosan dicsérték a filmet; érezni rajtuk, hogy még nem nagyon láttak ilyet. Még szerencse, hogy a mondanivalója beleillett a korabeli politikai elképzelésekbe, így zöld utat kapott Hernádi Gyula saját kisregényéből írott forgatókönyve.

Az erődöt itt nézheted meg, sajnos tízperces részletekben, de teljes egészében.

Meteo (1990)

Ha van magyar Szárnyas Fejvadász, akkor ez az. A rendszerváltás utáni egyik első magyar film rögtön sötét jövő- (vagy hát nem is tudni, milyen) képpel sokkol. Elég, idekopiznunk IMDB-kivonatát: „Egy kihalt gyárnegyedben, a varos peremen, valahol Kelet-Európában, egy üres műhely közepén áll egy kád. Eckermann, a meteorológus fürdik benne. Ideje java részét ábrándozással tölti, ezért barátai Felhőcskének hívjak. Két barátja van: Berlioz, az örökmozgó életművész és Verő, az üzemek hallgatag vagánya. A gyárnegyedet hamarosan felrobbantják.”

A történet szinte mindegy is (azt mondjuk meg kell említeni, hogy Bereményi Gézáé), a Meteo ugyanis, akár a Szárnyas Fejvadász, igazi hangulatfilm, moodpiece, bizarr alakokkal, képekkel, jelmezekkel, díszletekkel, egyszerre meditatív, úgynevezett Fontos Kérdéseket feszeget, és bohém, hedonista, a nyolcvanas évek végének, a szabadság (vagy világvége?) előtti utolsó pillanatnak jellegzetes terméke. Eperjes Károly alakítása pedig már elmebeteg, de még a szó jó értelmében.

https://www.youtube.com/watch?v=qwVbutdVWYs

Beszerezni szerencsére könnyű, még DVD-n is megjelent, inkább ezt ajánljuk, mint a kétes minőségű illegális streamelést!

1 (2009)

Tudjuk jól: a magyarok kétféle filmet képesek rendezni: szerzői drámákat (csúnya szóval: művészfilmeket) és receptre írt-rendezett vígjátékokat. Alig született bármi ezeken kívül, ami mégis, az inkább érdekes kísérlet vagy egyszeri műfaji próbálkozás volt. (Megvan a 90-es évek egyetlen igazi magyar akciófilmje, az Európa Expressz? Nincs? Irigyellek!)

Az előző filmes rendszer összeomlása előtt, az egyik utolsó Filmszemlére aztán megkaptuk az 1 című alkotást, Pater Sparrow (félreértés ne essék: Verebes Péter), az azóta elismert díszlettervező rendezésében, középpontban egy rejtélyes, vaskos könyvvel, az 1-gyel. A könyv elsőre zagyva, érthetetlen; mint kiderül, egyszerre ír le mindent, ami az emberiséggel egyetlen perc alatt történik. A vonatkozó utópisztikus kormányhivatal Mucsi Zoltán képében persze azonnal nyomozni kezd.

Tudjátok mit? Nézzétek is meg!

A felvetés érdekes, fordulatokra, izgalmakra, akciójelenekre senki se számítson. Az 1 a legsci-fibb sci-fi, ami ebben az országban valaha született, egyszerre Solaris, Brazil és Mátrix (mínusz gonosz robotok és kungfu), az alkotók olyan töménységben pumpálták tele klasszikus és kortárs filozófiával Konfuciustól Nietzschéig (különös tekintettel Hamvas Bélára), hogy leszakad tőle a bölcsésztarisznya, nyolcadéves magyar-filosz szakos legyen a talpán, aki dekódolni tudja. Aki nem az, az se riadjon vissza, a hangulat így is káprázatos, a többit meg talán egyszer megérti. És ezt most nem lekicsinylő beszólásnak szánom, hanem magamnak is mondom.