Megint bosszantóan megdrágultak az élelmiszerek, különösen a friss zöldség és gyümölcs. Egy fej karfiol ezer forint, egy jégsaláta ötszáz a diszkontban, de még az alma kilója se nagyon tud bekukkantani ötszáz forint alá, pedig itt van már a kikelet, sőt, május van, ami már-már a nyár szférájába tartozik. Hogy lehet ez egyáltalán, és mikor lesz vége a drágulásnak?
Sajnos rossz hírünk van, az egyik, hogy ilyenkor, május elején magától még semmi sem terem, na jó, újhagyma meg hónapos retek már igen, de más nemigen. Szóval, a friss, nagy mennyiségű zöldségre és gyümölcsre még várni kell, a szezon még odébb van. Ennél azonban sokkal összetettebb a helyzet és mi nem is érjük be hatszavas válaszokkal, ezért megkértem Apáti Ferencet, a FruitVeB – Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet elnökét, hogy magyarázza el, miért kell olyan sok pénzt otthagynunk a zöldségesnél egy-egy bevásárlás alkalmával.
A válasz frappánsan összefoglalva:
A folyamatos, biztonságos és kiváló minőségű zöldség- és gyümölcsellátás ellentétes fogalom az olcsó zöldséggel és gyümölccsel.
Vagyis, olyan nincs, hogy valami folyamatosan és megbízhatóan elérhető, a minősége kiváló, a termesztéséhez a lehető legkevesebb vegyszert használtak – és mégis olcsó.
Apáti Ferenc, a FruitVeB elnöke (Fotó: fruitveb.hu)
A szakember szerint, ha az okokat vizsgáljuk, érdemes különválasztani a hosszú távú és a rövid távú áremelkedést. Az árakat – mint minden jószágnál (terméknél, szolgáltatásnál) a kereslet és a kínálat viszonya határozza meg. Ez alapvető közgazdasági összefüggés: ha sok a sárgabarack, akkor olcsó, ha kevés a sárgabarack, akkor meg drága. Na most, a zöldségre és a gyümölcsre irányuló kereslet, tehát amennyit az emberek megvesznek, állandónak mondható, a kínálat viszont minden évben változik, ingadozik.
A mezőgazdaság ugyanis egy olyan műfaj, ami erősen ki van téve az elemeknek.
A zöldséget, mivel nem nő túl magasra, be lehet vinni üvegházba vagy fólia alá, a gyümölcsfákat azonban nem. Ezért, hogy ha aszály van, akkor azért, ha túl sok az eső, akkor meg azért, ha hideg van, azért, ha túlságosan süt a nap, akkor meg azért drága a gyümölcs: bármi elviheti a termést. Ha meg nem az elemek jönnek, akkor a kártevő rovarok. Az egyik legnagyobb ellenség mindazonáltal a tavaszi fagy, ami idén is már jó párszor felbukkant, szóval ne legyenek illúzióink: ahogy tavaly, úgy idén is elfagyott már a termésnek egy része, a kajszibarackban, őszibarackban kifejezetten nagy kárt okozott. Vagyis ezeknél a gyümölcsöknél az állandó kereslet mellett a kínálat szerényebb lesz, mint máskor, tehát az árak emelkedni fognak.
A zöldséggel (és az eperrel) már más a helyzet, azt ugyanis be lehet vinni védett helyre, így kevésbé van kitéve az elemeknek. A fóliasátorban, üvegházban remekül lehet szabályozni a hőmérsékletet, a csapadékot, a fényviszonyokat, meg amit csak kell, csak hát ugyebár ennek is ára van. Egy hektár fóliasátrat 200 millió forintért lehet felállítani, ugyanekkora üvegház már 500 millió forintba kerül, a termelő pedig nyilván vissza akarja kapni a beruházását, sőt, meg szeretne élni belőle. Cserébe viszont, mivel a zöldségek védett körülmények között nőnek, a kínálatuk viszonylag állandó, mentes a nagyobb kilengésektől, így az árak évek közötti nagy mértékű ingadozásai kevésbé jellemzők.
Hosszú távú hatások
Hosszú távon persze azt látjuk, hogy a fogyasztói árak szépen, egyenletesen, évről évre mennek fölfelé, jóllehet, a termelői árak emelkedésében ez a dinamizmus már közel sem figyelhető meg. Ennek szintén több oka van: egyrészt a munkabérek az utóbbi években csaknem megduplázódtak, márpedig a zöldség- és gyümölcstermesztés kimondottan élőmunka-igényes dolog. Nem hagyhatjuk ki a képletből most már a klímaváltozással együtt járó időjárási szélsőségeket sem, a termelők meg pláne nem, ezért megpróbálnak védekezni ellenük. Öntözéssel, fagyvédelmi technológiákkal, jégeső elleni védelemmel látják el az ültetvényeket, ami szintén iszonyú drága: egy hektár almaültetvényt mintegy hatmillió forintért már létre lehet hozni, az időjárásvédelem pedig további 12 millióba kerül hozzá. A harmadik tényező pedig, hogy minden anyag, növényvédőszer, műtrágya ára emelkedik, ugyanakkor kártevő is egyre több van és újak is bejöttek – gondoljunk csak a dióburok-fúrólégyre meg az évek óta tartó, keserves dióhiányra. Aki megfelelően gondozza az ültetvényét, annak lesz piacképes termése, aki nem, annak nem lesz – magyarázza a szakember. Megúszni nem lehet a permetezést, de nem nehéz okosan és felelősen csinálni, hogy mire a fogyasztásra kerülne a sor, ne maradjon benne vegyszer.
Lehetne olcsóbb a gyümölcs, de milyen áron? (Fotó: MTI / Bruzák Noémi)
Előbb a bedőlési hullám, utána az áremelkedés
Csakhogy van még egy csavar a történetben: a termelési költségek emelkedésére a piac csak évek múlva reagál, és azt sem úgy, hogy a termelő hirtelen megemeli az árait, mert akkor az egész a nyakán marad. Sajnos kell hozzá egy bedőlési hullám: sok termelő tönkremegy, mert nem bírja fizetni a megemelkedett költségeket, így kevesebb lesz a termés, tehát feljebb mehetnek az árak – és vissza is tértünk a kiindulási pontra: a kereslet-kínálat viszonyához.
Mindebből ugyanakkor az is következik, hogy minden akkor a legolcsóbb, amikor éppen szezonja van és nagy mennyiségben terem. Fogyasztóként tehát azt tehetjük, amit már számtalanszor elmondtak: válasszuk a szezonális, hazai zöldséget és gyümölcsöt, vagyis együk azt, ami éppen terem itthon. Talán így már érthetőbb, hogy miért közös érdeke ez mindenkinek.
