„Magyarországon nem halloween van, Magyarországon halottak napja van!” – állt egy pár éve a Facebookon feltűnt mémen, amelynek posztolója szerint nálunk semmi keresnivalója a jellegzetes töklámpásokkal azonosított, sokak által hibásan amerikainak tartott ünnepnek. Mi ennél lényegesen befogadóbbak vagyunk, szerintünk mindenki ünnepelje azt, amit jónak lát, különösen, hogy a halál és a halottak ünneplése a világban rengeteg kultúra számára elfogadott, sőt, évszázadok, ha nem évezredek óta követett hagoymány. Lássuk tehát, hogy hol, milyen módon emlékeznek meg az elhunytakról.
Az éhes szellem fesztiválja
A kínai taoisták és buddhisták nyár vége felé ünneplik az éhes szellemeket, akik ilyenkor feljönnek az alvilágból. Pontos dátuma nincs, ez egy úgynevezett mozgó ünnep, amely a kínai holdnaptár szerinti hetedik hónap 15.– Kína egyes tartományaiban a 14. – napján tartanak, de ilyenkor az egész hónapot a szellemek hónapjának nyilvánítják.
Fotó: Syamsul Bahri Muhammad/Getty Images
Az ünnep során rengeteg papírt égetnek el. Ez egyszerre áldozat a holtaknak, illetve a szeretteiket elvesztő családok a papírra írt üzeneteiket is ilyen módon juttatják el az elhunytakhoz. Ilyenkor lehet látni a jellegzetes papírlampionokat, amelyek az égbe emelkedve mutatják a szellemeknek a hazavezető utat.
A szellemeket Japán is ünnepli
Az Obon vagy rövidebben Bon ünnepet szintén fesztiválnak nevezik, ez voltaképpen a kínai éhes szellem fesztivál japán megfelelője. Korábban egy időben is rendezték mindkettőt, azonban az elmúlt évtizedekben a japán változat dátuma kevésbé „mozog”, valamikor augusztus közepén ülik meg, míg a kínai holdnaptár miatt az ottani verzió 2-3 héttel is eltolódhat.
A japán halottak napjának számító ünnepen gyakran adják elő a Bon Odori nevű táncot, de a papírlampionok eregetése itt is gyakori látványelemnek számít. Emellett máglyákat is raknak és a hatalmas lángokat állják körül. Újabb kori hagyomány a temetők meglátogatása, amely már az általunk is ünnepelt halottak napjára hajaz.
Szüreti ünneppel egybekötött zenés-táncos mulatság
A koreai Chuseok (vagy cshuszok)az előző két ünneppel ellentétben szigorúan a nyolcadik holdhónapban, nagyjából szeptember és október fordulóján ünneplendő. A félszigeten ilyenkor három napig tartó dáridó zajlik, így nem egy komor és szomorú ünnepről van szó. Gyakoriak a közös táncok, mulatságok és többféle hagyományos étel és ital elkészítése és fogyasztása. Érdekes ünnep, mert egyesíti magában a halottak napi szertartások és a szüreti mulatságok elemeit. Szongmjónak nevezik az elhunyt rokonok előtti tisztelgést, amely része a cshuszoknak. Ilyenkor a családok már az ünnep előtti hetekben kilátogatnak a temetőkbe és rendbe teszik a sírokat, a cshuszok napjának reggelén pedig egy külön szertartás keretében látogatnak ki a temetőkbe.
Emellett azonban a még élő rokonok is meglátogatják egymást, ilyenkor a dél-koreaiak körülbelül 75 százaléka kerekedik fel, hogy távolabb élő családtagjaikhoz elutazzon. A családok ilyenkor speciális ételeket-italokat készítenek, amelyek közül a legjellegzetesebb a szongphjon nevű, rizslisztből készült töltött gombóc (általában mogyoróval, gesztenyével, szezámmaggal töltik). Az az évi rizsből pedig rizsbor készül, ebből ajánlanak fel áldozatot a szellemeknek, hogy a jövő évi betakarítás is jól sikerüljön. A cshuszok során hagyományos játékokat is játszanak, kedvelt szórakozás ilyenkor az íjászat vagy a koreai birkózás, illetve a nolttügi nevű, a libikókához hasonló játék.
Fotó: Chung Sung-Jun/Getty Images
Korábban gyakori volt, hogy az ünnepre való felkészülést szinte teljes egészében a nőkre hárították, akiknek ez annyira megterhelő volt, hogy az ünnep után rájuk törő kimerültségre külön szót használnak, ami körülbelül annyit jelent: cshuszok-szindróma. Ma már valamelyest javult a helyzet, a férfiak is részt vesznek az előkészületekben, utána pedig együtt pihenik ki a fáradalmakat.
Samhain: az eredeti halloween
A halloweent hagyományosan mindenszentek előestéjeként ünneplik, eredetileg azonban a kelta szüreti ünnep, a samhain töltötte be ezt a szerepet. Érdekes módon a halloweenre jellemző külsőségek, mint a jelmezek vagy az édességek ajándékozása már a keltáknál is megjelentek. Egészen pontosan, a samhain előestéjéről az emberek azt tartották, hogy őseik szellemei ilyenkor térnek vissza a Földre, hogy a téli időszakra „előkészítsék”, azaz „lekapcsolják” a természetet és a termőföldet. Mivel ártó szellemek is lehetnek köztük, az emberek ilyenkor maszkokat, jelmezeket húztak és ételt készítettek ki a túlvilágról visszajáró lelkeknek.
Fotó: Matt Cardy/Getty Images
A töklámpások faragása is innen ered, igaz, Írországban eredetileg hatalmas fehér retkeket használtak erre a célra. A szerepük is többféle volt: az ablakpárkányra helyezve ezzel tartották távol a gonosz szellemeket, míg más nézetek szerint a lámpások a visszatérő lelkek fényét szimbolizálták.
Koponya-karnevál
Bolíviában egészen sajátos módon emlékeznek meg a halottakról. A Día de las Ñatitas nevű ünnep során az Aymara bennszülöttek leszármazottai minden novemberben összegyűltek a temetőkben, a megemlékezéshez azonban magukkal vitték – vagy a sírokból elővették – elhunyt szeretteik koponyáit. A koponyákat ilyenkor díszes dobozokban állítják ki és gyakran virágokkal díszítik. A holtak számára ilyenkor ételt és italt ajánlanak fel, hogy megköszönjék nekik, amiért a túlvilágról egész éven át őrködtek evilági rokonaik sorsa felett.
Nepáli tehenek, szevasztok!
Meglepő módon az ázsiai országban a teheneknek is fontos szerep jut a halottakról való megemlékezés során. Az augusztus végén, szeptember elején megrendezett Gai Jatra nevű ünnep neve ugyanis annyit jelent: a tehenek fesztiválja. Ilyenkor nyolc napon át ünneplik elhunyt rokonaik emlékét. A teheneknek fontos szerepe van a nepáli kultúrában, amely szerint a patások kísérik át a halottakat az alvilágba. Ilyenkor azok a családok, amelyek nemrég elvesztették egy rokonukat, egy tehenet hajtanak végig az utcákon, hogy tisztelegjenek az emlékük előtt és segítsék a túlvilágra való megérkezésüket. Ha a családnak nincsen tehene, az egyik fiúgyereket öltöztetik tehénjelmezbe, és ő testesíti meg a holtak segítőjét. Utóbbit azért nehéz lehet komoly arccal szemlélni.
Fotó: Narayan Maharjan/NurPhoto via Getty Images
Az ősök napja
Kínában nem csak az éhes szellemek fesztiválján emlékeznek meg az elhunytakról, hanem a Qingming néven emlegetett ősök napján is. Beszédes, hogy az ünnep másik neve a kripták takarításának napjaként ismeretes, ami nagyjából egybecseng a halottak napi szokásokkal: ilyenkor a rokonok rendbe teszik az elhunytak síremlékét, és kisebb áldozatokat mutatnak be, ami teaszertartásból és füstölők meggyújtásából áll. Az ünneppel egykor azt akarta elérni az ország vezetése, hogy gátat szabjon a túlzottan extravagáns halottak napi ünnepléseknek. Az áldozás és a sírok rendbetétele mellett azért a kínaiak ilyenkor papírsárkányokat is szoktak eregetni és a jellegzetes kínai tésztagombócokkal látják vendégül rokonaikat. Érdekesség, hogy ezt a megemlékezést nem ősszel, hanem április közepén tartják.
Emlékezés és bulika
Talán a világ leghosszabb halottak napi időszaka a kambodzsai Pchum Ben, amelyet a Khmer-naptár tizedik hónapjában, a 15. naptól ünnepelnek – ez általában szeptember végét, október elejét jelenti, a mondák szerint ilyenkor a „legvékonyabb” a határ az élők és a holtak világa között. Az első 14 napot Kan Ben néven emlegetik, ez az emlékezés ideje, amikor napközben a kambodzsaiak hét generációra visszamenően emlékeznek elhunyt rokonaikra. A kambodzsai szerzetesek azonban éjszaka, alvás nélkül is kántálják a szútrákat, hogy felkészüljenek a pokol kapujának megnyílására, és Yama, a hindu halálisten eljövetelére. Ilyenkor kiszabadulnak a szellemek az alvilágból, akiknek ételt és italt ajánlanak fel, hogy ne átkozzák meg az élőket.
A 15. nap, a Pchum Ben napja azonban már az ünneplés jegyében telik, ilyenkor a kambodzsaiak nagy tömegekben gyűlnek össze, esznek-isznak, jól érzik magukat, közben pedig szeretettel gondolnak az elhunytakra.
A fokhagymát felejtsd el!
A kambodzsai ünnepnél is hosszabb a világon a hinduk által mindenhol megünnepelt Pitru Paksha, amely 16 napon át tart. Ilyenkor az érintettek imádkoznak és ételekből álló áldozatokat mutatnak be a halottaknak és a szellemeknek. Érdekesség, hogy ez alatt a bő két hét alatt számos furcsa szabályt kell betartani, például nem szabad borotválkozni vagy fodrászhoz menni, de kerülendő a fokhagyma fogyasztása is. Emellett az élők új terveik megvalósításába sem vághatnak bele, hogy azok ne valljanak kudarcot a későbbiekben.
Fotó: Satish Bate/Hindustan Times via Getty Images
Húsvéti nyuszi – a temetőben
Az orosz ortodox keresztények húsvét keddjén, a Radonica nevű napon emlékeznek meg a halottaikról. A szláv hagyományok szerint ilyenkor látogatnak el a temetőkbe és a sírok között falatozva ünneplik elhunyt rokonaik emlékét. Furcsa módon ilyenkor a húsvéti hagyományok egyfajta furcsa fúziója is megvalósul, a sírköveken ugyanis húsvéti tojásokat hagynak a halottaknak, mielőtt nekifognának a temetői lakomázásnak. Emellett ilyenkor a tágabb család tagjai adnak ajándékokat egymásnak: az anyósokat, apósokat és a sógorokat, sógornőket illik ilyenkor felköszönteni.
Érdekesség, amit ma már egyre kevesebben tudnak, hogy Magyarországon a húsvét keddje a „visszalocsolás” napja volt, a lányok ilyenkor „álltak bosszút” az előző napi hideg zuhanyért. A férfiak, fiúk ilyenkor inkább a kertek alatt megbújva lopakodtak ki a mezőkre dolgozni, mert a falvak utcáin végigmenni ilyen szempontból kockázatosnak bizonyult: akit megláttak az előző nap meglocsolt lányok, annak kíméletlenül egy vödör vizet zúdítottak a nyakába.
A holtak vasárnapja
A német protestánsok ünnepe hasonlít talán leginkább a magyarok által is ünnepelt halottak napjához. A Totensonntag (a halottak vasárnapja) az emlékezés napja, ilyenkor a temetőbe látogatva emlékeznek meg az elhunytakról. Az eddig felsoroltakkal ellentétben ez egy csendes és komoly ünnep, ilyenkor nincs helye a mulatságnak. Időnként a csend napjának is nevezik, a hagyományok szerint ilyenkor tilos táncolni, énekelni és nyilvános helyen zenélni.
Fotó: Günter Peters/ullstein bild via Getty Images
Amikor szó szerint kinyílnak a sírok
Az Indonéziában élő Dayak Ngaju bennszülöttek szerint a halál után a lélek elhagyja a testet, azonban a test szelleme itt marad a Földön. Annak érdekében, hogy ez a szellem is megszabadulhasson, úgynevezett tiwah szertartást kell végrehajtani. Ezt a haláleset után hónapokkal, sőt, akár évekkel később is végrehajthatják. Ilyenkor szó szerint kiássák az eltemetett holtakat, hogy megtisztítsák a csontjaikat, ezáltal felszabadítva a testük szellemét. Rendkívül aprólékos és hosszadalmas szertartásról van szó, amely akár 40 napig is eltarthat. A pénzt sem sajnálják, átszámítva akár több tízmillió forintot is elköltenek ilyenkor a külsőségekre, ezért gyakori, hogy több család összefogva végzi a tiwah-t, hogy megosszák a költségeket.
A kissé morbidnak tűnő szertartás ellenére a tiwah szintén egyfajta fesztivál, amikor több helyen szabadtéri rendezvényeket tartanak, piacoznak, de a különféle szerencsejátékok is népszerű időtöltésnek számítanak ilyenkor.
A tiwah végeztével a megtisztított csontokat nem temetik vissza a földbe, hanem egy kőkoporsóban helyezik azokat végső nyugalomra.
Holtak csütörtöke
A Földközi-tenger keleti partjai mentén a keresztény és a muszlim hagyományok találkoznak a húsvéti időszakban. Ilyenkor az elhunytak lelke előtt tisztelegve végeznek szertartásokat, azonban, mivel a titkok, tojások és édességek csütörtöke néven is emlegetik, nem nehéz észrevenni a mi húsvétunkkal rokon vonásokat. A megemlékezések általában reggel zajlanak, ilyenkor a gyerekeknek édességet osztanak, a rászorulókat pedig kenyérrel kínálják meg.
A legnagyobb „buli”
Talán a legismertebb halottak napi ünneplést Mexikóban, illetve Latin-Amerika más részein rendezik. November elseje az elhunyt gyerekek (Día de los Angelitos), míg másodika általában a halottak napja, ezt Día de Muertosnak hívják. Ilyenkor a mexikóiak az elhunyt rokonaikra és szeretteikre emlékeznek és az ő életüket ünneplik. Az ünnepre hatalmas, díszes oltárokat építenek, színes koponyákkal díszítenek mindent és illatos virágokkal díszítik fel a sírokat – utóbbi célja, hogy a visszatérő lelkeket elvezesse a számukra felkínált javakhoz, illetve, hogy hazavezessék őket.
Fotó: Emma McIntyre/Getty Images
Szokás az is, hogy a barátok, családtagok cukorból készült koponyákkal ajándékozzák meg egymást, és vicces sírfeliratokat írnak egymásnak, amit calaveras literarias néven emlegetnek. A hazatérő lelkek számára párnát és takarót készítenek ki, hogy megpihenhessenek, mielőtt visszatérnének a túlvilágra. A temetőkben ilyenkor sok helyen zene szól, Guatemalában pedig papírsárkányokat is eregetnek a holtak tiszteletére.
Még több halloween az nlc-n:
- Gigantikus pók okozott riadalmat, aztán jött a meglepetés
- Tökfaragás nélkül is lehet halloweenre tökös dekorációt készíteni!
- Rejtélyes jegygyűrűt kapott az édességet gyűjtő kisfiú halloweenkor
