Rengeteg módja van annak, hogy a megunt vagy felesleges tárgyainktól megszabaduljunk, vannak olyan megoldások, amelyek nem éppen mondhatók fenntarthatónak és környezetbarátnak, és olyanok is, amelyek lehet, hogy egy kicsivel több erőfeszítést igényelnek, de legalább egy kis pénzhez jutunk. A régi ruháimon már elég rutinosan adok túl, de nagyobb falatnak bizonyul az, hogy mi legyen azokkal a bútorokkal, amiket le akarok cserélni.
Passzold tovább!
Az IKEA idei felméréséből kiderült, hogy Magyarországon a lakosság több mint fele legalább egy bútordarabtól megvált az elmúlt egy évben. Ennek leggyakoribb oka az volt, hogy a bútorokat újakra cserélték (32,7 százalék), a bútorok elöregedtek (31,9 százalék) vagy megsérültek (25,8 százalék). A válaszadók többnyire ágyat (24,7 százalék), kanapét (21,7 százalék) selejteztek le, míg kisebb arányban fogasoktól, kerti bútoroktól és kiságyaktól váltak meg.
A kutatásból az is kiderült, hogy az emberek változatos módon szabadulnak meg a bútoraiktól. A megkérdezettek közel egyharmada eladományozza a feleslegessé vált bútorait (27 százalék), 18,9 százaléka online értékesíti, 13,5 százalékuk pedig garázsban vagy pincében tárolja őket. Csupán 6,8 százalék adja le egy újrahasznosító központnak vagy hulladékudvarnak, ami valahol érthető, hiszen a tanulmány szerint az előbbiből jelenleg mindössze öt működik Magyarországon.
Forrás: Getty Images
Eszter mindenkit óva intene attól, hogy a régi bútorokat az utcára tegye vagy baltával essen azoknak, és nem csak a környezetvédelmi szempontok miatt. „Ezek hihetetlen értékesek, és egy csomó bútoráruház koppintja őket, csak nem olyan jó minőségben. Vagy vannak, akik a filléres retropolcokat komoly összegekért árulják mint dizájnbútort. Jól fel lettem világosítva iparművész párom által, amikor ki akartam hajítani a Tátra széket. Azóta szeretem, mióta látom, hogy minimum kétszázezer forint egy darab belőle picit lecsiszolgatva meg áthúzva.”
Többen vannak, akik a Facebook Marketplace-en adnak túl a berendezési tárgyaikon, de van, aki más online piacteret használ. A Jófogás egy 2021-es felmérése szerint nemcsak kínálat, igény is van. A használtbútor-vásárlás legnagyobb vonzerejeként a kitöltők a kedvező árat jelölték meg, de van, aki szerint arra is, hogy ritkaságszámba menő, antik vagy kereskedelmi forgalomból már kifutott bútorokhoz tudjunk hozzájutni, és nem szabad elfeledkezni környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontokról sem.
Ha éppen valaki nem lecserélni szeretné a bútorait, hanem el is akar költözni addigi otthonából, akkor Csabának van egy jó tippje, ő régi lakással együtt eladta a régi bútorokat is, hogy ne kelljen velük külön vesződnie. „Ez amúgy nem egyszerű, de ha elég olcsón számítod fel őket, és nincsenek saját bútorai az új vevőnek, jó eséllyel lecsap rá, sokat spórolhat vele. Többnyire úgyis berendezéssel együtt szeretett bele a lakásba, amikor megnézte.”
Ha az eladás mellett döntünk, fontos tudni, hogy magánszemélyként adjuk el vagyontárgyainkat, és
a bevételünk éves összege a 600 ezer forintot, vagy az abból megállapított évi összes jövedelem – ami a bevétel és a költség különbsége – a 200 ezer forintot nem haladja meg, akkor nem kell adózni utána, ezen érték felett viszont bevallási kötelezettség van, adózni kell utána.
Csak óvatosan!
A hirdetések között sokszor találkozni azzal, hogy valaki – olykor nagyon kedvező áron, akár ingyen is – tüzelésre ajánlja fel bútorait. Ezzel azonban vigyázni kell, mint Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke figyelmeztette az embereket korábban, rendkívül súlyos következményei lehetnek annak, ha valaki leselejtezett bútorok darabjaival fűt be, ugyanis ezek általában nem nyers fából vannak, hanem sokszor vegyszerrel kezelt faanyagok. Hozzátette, aki ilyen tüzelőanyagot használ, az naponta 300 ezer forint bírsággal sújtható.
Mentsd, ami menthető!
Sajnos akadnak, akik nem megfelelő módszerrel szabadulnak meg a nem használt bútoroktól, például kommunális hulladékgyűjtőbe vagy azok mellé teszik ki a fölösleges holmikat, így a már nem használt, kidobott bútorok rontják a városképet és plusz terhet rónak a hulladékgyűjtő rendszerre is.
Mint Bálint Attila, az IKEA Magyarország fenntarthatósági felelőse elmondta, a vállalat tanulmánya szerint évente körülbelül 43-59 ezer tonna fabútorhulladék keletkezik Magyarországon, és egy kiterjedten működő bútorhulladék-feldolgozó rendszer hiányában sajnos ennek a nagy része, mintegy 14-19 ezer tonna fabútor égetőkben végzi, illetve körülbelül 3-5 ezer tonnát helyeznek lerakókba.
„A kidobott bútor körülbelül 30-34 százalékos arányát teszi ki az összes, hulladékudvarokban begyűjtött lomhulladéknak, amelyeknek nagy része régi, darabokra szedett, és csupán kis részük hasznosítható újra. Adatszolgáltatási korlátok miatt a bútorhulladékon belül nincs megkülönböztetve a jó állapotú és a már sérült, használhatatlan bútor, ezért sajnos nehéz pontos képet festeni arról, hogy végül mi történik velük” – tette hozzá.
Megjegyezte azt is, hogy sokaknak megoldást jelentene a fabútor mint hulladékkategória létrehozása. „A továbbiakban az újrahasználati pontok infrastruktúrájának kiépítése, a bútorcserék, a bútorok élettartamának meghosszabbítását célzó megoldások jelenthetnek előrelépést. Mégis a legfontosabb a szemléletformálás és az oktatás annak érdekében, hogy minél több ember ismerje és használja a körkörös szolgáltatásokat.”
Forrás: Getty Images
Maga az IKEA is indított egy programot, ami a termékek körforgásban tartását szolgálja, pontosabban azt, hogy megunt bútorok kapjanak még egy esélyt, hogy új otthonra találhassanak. Ez a Bútorok második élete szolgáltatás.
A Bútormentő Pontokon csak IKEA bútorokat lehet leadni tiszta, jelentős sérüléstől mentes, rendeltetésszerűen használható és összeszerelt állapotban. Ha ezek a feltételek megvannak, akkor a honlapon egy űrlap kitöltésével lehet jelezni, hogy szeretnénk élni a visszavásárlás lehetőségével.
Bálint Attila szerint a bútorhulladék mértéke akkor is jelentősen csökkenhetne, ha nem szabadulnánk meg azonnal a hibás daraboktól, amennyiben azok egy vagy több alkatrész cseréjével javíthatók, vagy egyéb kisebb beavatkozásokkal és megfelelő tudással új funkciót és célt kaphatnak. És ezzel kapcsolatban nincsenek ugyan adatok, az infláció minden területen érezteti a hatását, ezért feltételezhető, hogy manapság sokan elhalasztják az új bútorok vásárlását, a meglévő termékeket esetleg javítva, kisebb átalakításokkal tovább használják.
Bérelhető bútorok?
Felmerül a kérdés, hogy a ruhabérléshez hasonlóan a bútorbérlés koncepciója mennyire tűnik megvalósíthatónak, mennyire tudna ez is megoldást jelenteni a bútorhulladék problémájára? Bálint Attila szerint a lízing olyan szolgáltatás, ami akár fenntarthatóbb is lehetne, mint a bútorok birtoklása. „Ennek sikeres működését azonban sok szempont befolyásolhatja, például, hogy miként jutunk hozzá a termékhez, milyen állapotban tartjuk és adjuk tovább. Itt is szükség lenne a két használat közötti ellenőrzésre, esetleges javításra.”
Bútorfelújítás házilag
Amikor Gabi gyorsan akar megszabadulni a bútoraitól például egy felújítás vagy átalakítás miatt, ő az egyik magyar hirdetési oldalra tölti fel azokat, és viszonylag alacsony áron kínálja a meghirdetett tárgyakat, hogy hamar új gazdára találhassanak. Amihez pedig valamilyen személyes emlék fűződik, vagy amit nagyon szeret, de már nem lehet belőle újat kapni, azt viszont nem adja el, inkább felújítja.
„Például ilyen az ebédlőasztal nálunk, amit már nem forgalmaz az IKEA, de már 18 éve is nagyon drága volt. Az idők során viharvertté vált, a gyerekek összefirkálták, szétkarcolták, de lecsiszoltam és szépen lefestettem az egészet. Persze mivel így fehér lett az asztal, a székek színét is hozzá kellett igazítani. Próbálkoztam bútortapétával is felújítani szekrényt, de az tragikus lett, nem tudom, mások hogyan bírnak ezekkel a tapétákkal egész konyhákat áthúzni, én inkább nem nyúlok hozzá többé” – osztotta meg tapasztalatait.
A Jófogás korábban említett felmérése szerint az emberek leginkább csiszolással, festéssel, pácolással vagy kárpit áthúzásával, a bátrabbak pedig kicsit bonyolultabban, üvegezéssel, mozaikozással, bőrfestéssel vagy LED-világítás beépítésével lehelnek új életet a bútordarabjaikba, és a válaszadók kétharmadának otthonában található is valamilyen általuk felújított használt bútor.
Nyilván nem mondunk újat azzal, hogy az internet kiapadhatatlan forrása a különböző ötleteknek, a csináld-magad tippek és tanácsok továbbra is nagyon népszerűek, csak a mi elszántságunkon, kitartásunkon, kreativitásunkon és kézügyességünkön múlik, hogyan tudjuk ezeket hasznosítani. Aki pedig komolyan venné a dolgot, de nem akar bútorasztalos vagy -kárpitos oktatásra beiratkozni, nem akar szakmát váltani, annak van lehetősége részt venni olyan tanfolyamon, amin a bútorfelújítás fogásait sajátíthatja el. És ki tudja, lehet, hogy a bútorfelújítás egyszer csak több lesz mint szükség vagy hobbi.
Judit kárpitostanocként azért óva int minket attól, hogy túl nagy fába vágjuk a fejszénket, mert lehet, hogy a videók alapján úgy tűnik, egyszerű dolog egy valójában ez egy nagyon összetett, fizikailag sem könnyű feladat.
Míg egy szék, egy egyszerűbb szabásmintával rendelkező puff, netán egy huzat talán házilag is könnyen kivitelezhető, addig a nagyi rugós olvasófotelja már rejtegethet meglepetéseket.
„Egy törött rugó pótlása, egy felújításra szoruló faszerkezet, amit a kárpit tart egyben, a szivacs vágása, a fa megfelelő kezelése, ezek mind szaktudást igénylő munkafolyamatok. Tulajdonképpen ezek adják a bútor alapját, szimmetriáját, formáját, stabilitását. Aki még soha nem csinált ehhez hasonlót, tényleg csak akkor fogjon hozzá, ha érzi magában a kalandvágyat, a bútor pedig nem felbecsülhetetlen értékű.”
Ha mégis mi vállalkozunk erre a feladatra, akkor bontás közben érdemes megfigyelni, hogyan készült a bútor, befotózni minden egyes lépést, a rétegeket, a lehúzásokat, és megőrizni az eredeti kárpitot, hogy a szabásmintát le lehessen másolni. A munkát mindenképp szabadban vagy műhelyben végezzük, a régi, összelomizott bútorok ugyanis gyakran olyan meglepetésvendégeket rejtenek, mint az atka, a szú vagy épp az ágyipoloska, vagyis kétes eredetű bútort addig ne vigyük be a lakásba, amíg nincs lebontva.
Judit hozzátette, az alapanyag, például a szivacs, a minőségi kárpitanyag, nagyon drága, de ezen nem érdemes spórolni. Akinek pedig van háziállata, az figyeljen oda, hogy kisállatbarát szövetet válasszon, ezek szövése olyan, hogy az állat karma nem tud megakadni benne, illetve könnyen tisztíthatók is.
Forrás: Getty Images
És természetesen az is járható út, hogy egy szakember bízunk meg azzal, hogy hozza rendbe kedvelt, de kissé kifogásolható állapotban lévő berendezési tárgyainkat. Ha kárpitozásról van szó, akkor nagy segítség lehet a Kárpitosok szakmai Facebook-csoportja, ahol sokan érdeklődnek, a mesteremberek pedig korrekt, megbízható válaszokat adnak mindenféle problémára. Ami a költségeket illeti, az ár tartalmazza a bontást, az alapanyagokat, az anyagokat folyóméterben, az esetleges asztalos munkákat és a szállítás. „Mivel minden kárpitos más tarifával dolgozik, ráadásul mások a tarifák vidéken és a nagyvárosokban, mindenképp tételes árajánlatot kérjünk a mesterektől.”
Milyen megoldások vannak még?
Adományozd el!
Ha nem szeretnénk pénzt kapni a felesleges, megunt tárgyainkért, hanem úgy döntünk, inkább segíteni akarunk a rászorulókon, akkor nincs jobb megoldás az adományozásnál. Az Utcáról Lakásba! Egyesület például szívesen fogad felajánlásként fekvőhelyeket, szekrényeket, asztalokat, székeket, konyhabútorokat, illetve szanitereket, lámpákat, konyhafelszereléseket és -gépeket, illetve nagyobb háztartási gépeket is. A Máltai Szeretetszolgálatnál is fogadnak
háztartási kisgép és bútoradományokat, de csak Budapestről és Pest megyéből, de a Magyar Vöröskeresztnél is érdemes érdeklődni.
Ők egyébként a következő tanácsokkal látták el azokat, akik bútort szeretnének adományozni. „Az adományozás csak akkor lesz valóban adományozás, ha ezzel nem csak saját érdekeinket szeretnénk szolgálni, ezért csak olyan tárgyakat ajánljunk fel, amelyek még használhatóak, nem hiányosak és nem szorulnak javításra. Fontos felmérni, hogy a nagyméretű bútorok/háztartási gépek és egyéb tárgyak esetén olykor a szállítás és a raktározás is extra költségeket jelent a segítő szervezetek számára, így érdemes egyeztetni a felajánlásról, hogy azt helyi szinten hogyan tudják eljuttatni munkatársaink és önkénteseink azoknak, akiknek szükségük lehet rá.”
Arra minden szervezet felhívja a figyelmet, hogy érdemes előzetesen érdeklődni, hogy éppen tudnak-e fogadni ilyen felajánlásokat, mert előfordulhat, hogy ilyen tárgyakra éppen nincsen szükség vagy nem tudják azokat hol tárolni. A Magyar Vöröskereszt szerint ilyenkor érdemes felkeresni a közösségi médiában található csoportokat, ahol sok önszerveződő közösség segít megoldást találni ilyen helyzetekben.
Adj neki még egy esélyt!
Sokan vannak, akik az éves lomtalanítás során szabadulnak meg a megunt tárgyaiktól. Ezek közül nyilván akad olyan, ami már olyan állapotban van, hogy sajnos menthetetlen, de bőven akadnak olyan is köztük, amiket elég megtisztítani vagy egy kicsit helyre pofozni. Hozzá kell tenni, Budapesten például kerületenként évente egyszer van lomtalanítás, és előfordulhat, hogy valakinek nem jó az időzítés, hamarabb vagy később szeretne a felesleges tárgyait a lakáson kívül tudni.
Persze aki szeretne, a hulladékudvarokban is leadhatja ezeket. A fővárosban a háztartásban feleslegessé vált nagydarabos hulladékok, például elhasználódott bútorok, ágybetétek, szőnyegek leadására a fővárosban maximum 150 kilogramm súlykorlát erejéig van lehetőség, és ez a szolgáltatás kizárólag budapesti lakosoknak elérhető, és nem állíthatunk csak oda a kapuhoz, online kell időpontot foglalni.
A BKM Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. FKF Hulladékgazdálkodási Divíziója szerencsére más lehetőséget is kínál, az újrahasználati központokban bárki díjmentesen leadhatja már feleslegessé vált, vagy megunt, de más számára még használható tárgyait a könyvektől kezdve az ülőgarnitúrákig. Mivel az a cél, hogy ezek ne a hulladék között végezzék, hanem új otthonra találjanak, ezért csak megfelelő minőségű, használható állapotban lévő tárgyakat vesznek be. Ugyan a leadásért nem kell fizetni, aki szeretné elvinni a tárgyakat, annak a kategóriák szerint meghatározott raktározási díjat kell kifizetnie.
Bízd a bizományira!
Ha nem akarsz te bajlódni az értékbecsléssel, az eladással, akkor fel lehet keresni egy olyan céget, ami bútorbizományiként működik vagy ahol bútorfelvásárlással foglalkoznak. Nem biztos, hogy olyan áron veszik át tőlünk a használati tárgyainkat, amennyit mi kérnénk értük, hiszen szeretnék, ha nekik is lenne hasznuk az üzleten. Mint az egyik oldalon írják, a felvásárlással ellentétben a bizományba adásnál az indulási ár általában magasabb, de ha nem akad vevő, akkor bizony ezt lejjebb kell vinni.
Persze egy kis kutatómunka így is vár ránk. Érdemes például utánajárni annak, hogy az adott cégnek mi a profilja: csak antik bútorokban utazik-e vagy ez nem feltétel, illetve, hogy pontosan milyen tárgyakat hajlandók átvenni, foglalkoznak-e kisebb tételekkel vagy sem, pénzbe kerül-e az értékbecslés, mi a vonzáskörzet, a mi lakhelyünk beleesik-e, illetve hogy vállalják-e a bútorok elszállítását vagy az a mi feladatunk, illetve nyilván mint minden szolgáltatás esetében, megnézhetjük az interneten azt is, mások milyen értékeléseket írtak róluk.
Raktárba vele!
Magyarországon is egyre több helyen érhetők el olyan bérelhető tárolóhelyiségek, amiket sokan talán a Raktárvadászok című sorozatból ismerhetnek. Ezt a szolgáltatás akkor is igénybe lehet venni, ha csak ideiglenesen szeretnénk valahol máshol tárolni egyes holmijainkat, például költözéskor, felújításkor, illetve akkor is, ha folyamatosan szükségünk van plusz helyre. Az egyetlen hátránya ennek a megoldásnak, hogy ez bizony pénzbe kerül, és számolni kell azzal is, hogy esetleg kauciót kell fizetni, akárcsak a lakásbérlésnél.
Ha ennek ellenére is ez a megoldás az, amit választanánk, akkor nyilván fontos előre eldönteni, hogy pontosan mekkora tárolóhelyiségre is van szükségünk, és annak is érdemes utánajárni, hogy egyes cégek milyen szolgáltatásokat nyújtanak, tudnak-e segíteni a szállításban, a rakodásban, milyen biztonsági intézkedések vannak, temperáltak-e a raktárak.
