Szabadidő

A Sziget

2019 utópisztikus világába repíti el a nézõt A sziget címû nagyszabású sci-fi akciófilm, mely Ewan McGregor ide, Scarlett Johansson oda, nagyot bukott a nyáron a tengerentúli jegypénztáraknál.

Az első óra szép komótosan telik – a Földet állítólag valami környezeti katasztrófa érte, a túlélőket egy mesterséges városba, valamiféle falanszter-szerűségbe menekítették, ahol minden mozdulatukat kamerákkal lesik, kicsit az 1984 modorában. Egyedüli szórakozásuk a lottó – a vezetőség, élén egy fura doktorral (Sean Bean) minden héten kisorsol valakit, aki ellátogathat a világ egyetlen szennyezetlen pontjára, az álomszigetre. Echo 6 (Ewan McGregor) szerint azonban valami nem stimmel, szerinte a sziget nem is létezik, így amikor barátja, Delta 2 (Scarlett Johansson) megüti a főnyereményt, akcióba lép.

A filmet kezdetben a klasszikus krimi szál működteti: Echo 6 nyomozásba kezd, és szép lassan kideríti, hogy itt bizony senki és semmi sem az, akinek/aminek látszik, beleértve magát és Delta 6-ot is. Elárulni persze vétek lenne bármit is – legyen elég annyi, hogy hősünk egy molylepke nyomába eredve súlyos biológiai visszaélések nyomára bukkan.

Scarlett Johansson
A sziget az A.I. – Mesterséges értelem eredet-sztoriját hozza közös nevezőre a Kóma című orvosi thrillerrel – az elegy az első órában le is köti a nézőt, sejtjük ugyan, hogy ilyen idétlen nevekkel valószínűleg nem stimmel valami a hőseinkkel, de azért közösen izgulunk velük, tudni szeretnénk, mi várja őket a falanszteren túl, eljutnak-e a szigetre, van-e egyáltalán sziget, és hogy honnan származnak azok a rémálmok, melyekre Echo 6 éjszakánként felriad?

Miután azonban mindezen titkokra fény derül, a mozi látványosan két részre szakad, és a fennmaradó időben egy eszeveszett üldözéses, robbantós, meneküléses, lövöldözős rohanásba torkollik.

A sziget felvet ugyan néhány, korunkat is élénken foglalkoztató kérdést, így az eutanázia, a klónozás, a szervkereskedelem problémáit – mindez azonban csak körítés, kényszerű apropó egy látványos akciófilm megalkotásához. A befejezése ráadásul tökéletesen átgondolatlan – a néző a happy enden csak a fejét vakarja, mely (anélkül, hogy a poént lelőném), sokkal inkább tűnik valamiféle katasztrófa kezdetének, mint a probléma kielégítő megoldásának.

A kasszasikereiről elhíresült rendező, Michael Bay (Armageddon, A szikla, Pearl Harbor–Égi háború) filmje egységében felejthető alkotás, az első óra azonban megéri a néző részéről az áldozatot: egy, a sci-fi modulokat profin variáló műfajfilmet láthatunk, melyből akár egy remek iparosmunka is születhetett volna.

Rozi étvágya a film alatt:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top