A májusi BL-döntő óta igazából nem nagyon találom a helyem, mert bizony a magyar bajnokságnak ugyan csak két hete lett vége, de az engem egyáltalán nem tud érdekelni, mert én FOCI rajongó vagyok! Igen, csupa nagybetűvel!!! Imádom nézni a jó futballt, imádok minden jól átgondolt akciót, minden gyönyörű lövést, a taktikai csatákat, az improvizációkat és a többi, és a többi.
 |
A barátnőm is nagyon jól tudja, hogy ez mit jelent, bár ez még csak az első világversenyünk együtt, de elég felkészültnek mutatkozott hogyne mondjam leesett az állam, amikor közel 90%-os eredményt ért el az általam meghirdetett les-vizsgán. (Bár majdnem úgy kezdte, hogy: A les az, amikor a másik csapat…. De nem, és a szabályból egyedül a rúgás pillanatában szóösszetétel maradt ki. Úgyhogy azt hiszem, most először végre egy olyan csaj mellett tudom megnézni a VB-t, aki nem fog kikészülni és otthagyni a torna vége előtt egy héttel (amikor amúgy a legnagyobb szükségem lenne rá, vagy a csalódottság, vagy a stressz miatt). Mert egyébként nekem a foci tényleg fontos, olyannyira, hogy hajlandó vagyok áldozatokat is hozni érte. Megígértem a kedvesemnek például, hogy kitakarítom a lakást, amíg ő a hétvégén meglátogatja a szüleit (hát nem aranyos, magamra hagy a barátaimmal, hogy nyugodtan nézhessük a meccseket). Persze ebből az lett, hogy vasárnap délben felkelve miután előző este megünnepeltük az Angolok és az Argentinok győzelmét, valamint a szimpatikus kis trinidadi srácok döntetlenjét a Svédek
 |
ellen elkezdtem keresni a mindenféle takarítóeszközöket, bár ehhez szükségem volt Édesanyám telefonos segítségére. A kétórás portörlést követően (a sok apró mütyür miatt a polcokon) máris a pizzarendelés éhes gondolata kezdte átvenni az uralmat, nem beszélve arról a szorongásról, amit az a tudat jelentett, hogy a porszívó zaja mellett, nem fogom hallani a 3 órás meccs himnuszait, és a csapatok összeállítását. Elég annyi, hogy az utolsó poroszlánok, kb. este fél kilenckor kerültek bele a porszívó gyomrába, mivel 3-kor és 6-kor mi történt?
Igen meccs volt, meg haverok. Két kevésbé izgalmas, de akkor is kihagyhatatlan mérkőzés. A kilences meccset már kettesben néztük a vállalkozó szellemű kedvesemmel lévén vasárnap este de mindkettőnk legnagyobb
szerencséjére egy rém unalmas mérkőzésen sikerült nyernie a drágám egyik kedvenc csapatának a Portugáloknak (pedig, mint megtudtam tőle, sajnos az a jóképű Vitor Baia már nem játszik a válogatottban azt tudtam, hogy nem játszik, de, hogy jóképű-e, na azzal soha nem foglalkoztam). Ebből igazából az a szerencse, hogy Vitor (az egyébként tényleg jó kapus) nem játszik, illetve az, hogy unalmas volt a mérkőzés és így nem idegesítettem fel magamat azon, hogy az én kicsi párom rendre a TV képernyője előtt hajlongatta meg csodaszép derekát esti torna gyanánt.
Szóval eltelt három nap nagyobb konfliktusok nélkül, összesen hat különböző helyszínen végignézett nyolc mérkőzéssel főként a barátok társaságában, igaz a neheze még csak most következik. Még pontosan 8-szor ennyi meccs van hátra, munkaidőben, pihenőidőben, hétvégén, családi programokkal
