Egy nap Bécsben – Mi fér bele?

A schönbrunni kastély parkja

Kellemes tavaszi idő, ünnepnap és öt fiatal. Pontosabban, a mi baráti társaságunk, mi öten, akik úgy döntöttünk, szabadnapunkon képesek vagyunk öt órakor felkelni, hogy hat órakor már útra keljünk Bécs felé. És valószínűleg még jó néhányszor megismételjük ezt a túrát.


Akár a Körúton

Csupán három órára van szükség, hogy elérjük Bécs városát. Ágota remekül boldogul a térképpel, pillanatok alatt felméri, hogy a schönbrunni kastélyhoz melyik kijáraton érdemes elhagyni az autópályát. Egy forduló jobbra, kettő balra, számomra kertvárosinak tűnő részen haladunk, majd egyszer csak megérkezünk a kastélyhoz.

A parkolóban több a magyar rendszámú autó, mint az osztrák. A parkolás díja viszont igen borsos; pillanatok alatt kiszámoljuk, hogy ha egész napra itt hagyjuk a kocsit, hétezer forintnak megfelelő eurót kell fizetnünk.

A kastély gyönyörű, magyar és japán tájékoztató füzet egyben kapható, és változatos a jegykínálat is. A legegyszerűbb és természetesen legolcsóbb lehetőséggel, az Imperial Tourral csak a lakosztályok egy részét tekinthetjük meg, míg a Gold Pass-szal, amely felnőttek számára 36, a gyerekeknek 18 euró, kilencféle programot járhatunk végig a Trónörökös kertjétől az almásrétes-bemutatóig. De gondoltak a gyerekekre is; a gyerekmúzeumban azt nézhetik meg a legkisebbek, hogy miképp éltek Ferenc József korában a gyerekek.

Ha felsétálsz a park legmagasabb dombjára a Gloriette emlékműhöz, meseszép panorámában gyönyörködhetsz

Schönbrunn 1441 helyiségből áll, ebből jelenleg 45 látogatható. Többek között megtekinthető Ferenc József dolgozó- és hálószobája is, amely meglepően puritán életmódról árulkodik. A császár itt töltötte gyermekéveit, és itt is halt meg. Ahogyan szobáról szobára haladunk, csupán egy a zavaró. Éppen a szokásos tavaszi nagytakarítást végzik, és miközben próbálom beleélni magam az 1800-as évek hangulatába, időnként egy porszívót húznak el az orrom előtt.






A Grand Tour végén szomorúan tapasztaljuk, hogy jegyünk a kert megtekintését nem foglalja magában. Az idő is alaposan elment, lassan dél van, itt az ideje, hogy beljebb merészkedjünk a városba. Miután első euróinkat otthagyjuk a parkolóőrnél, felmerül a kérdés, hol hagyjuk az autót. A belváros felé haladva, élelmes magyarokként rátalálunk egy gyorsétterem parkolójára, ám mielőtt elindulnánk, feltűnik egy felirat: itt csupán egy óráig állhatnak a járművek, utána elszállítják őket. Nem kockáztatunk, végül egy mellékutca mellett döntünk, és megcélozzunk a Mariahilfer Strassét.






Koffeinfüggőknek kötelező

A Hofburg felé haladva mintha csak a Körúton sétálnánk. Egyrészt folyamatosan magyar szót hallunk, másrészt az évtizedekkel ezelőtt még csodált „nyugati” üzletek már nálunk is megtalálhatók. No de nem bevásárlótúrára érkeztünk! Egyetlenegy cégér láttán nem tudunk ellenállni, ez pedig a Starbucks. Aki már járt valaha az Egyesült Államokban, és megkóstolta a cég kávéját, forró csokiját, az alig várja, hogy újra a kezében tarthassa a papírpohárban a krémes italt.


A császárné versei

A Hofburg minden kislány és túlkoros, síros-kastélyos filmimádó álma. Aki valaha is megnézte a Sisi életéről szóló filmet Romy Schneiderrel a főszerepben, az szinte lubickol a Sisi-kiállítás termeit végigbarangolva. Itt tekinthetők meg a porcelán- és ezüst étkészletek is, melyeknek súlya több tonna, értékük pedig szinte felbecsülhetetlen. Érdekes, hogy ezeket a tányérokat, csészéket és evőeszközöket még néhány évvel ezelőtt magas rangú vendégek tiszteletére rendezett vacsorákon használták. Aki nem rest végighallgatni a mobiltelefonokra emlékeztető „idegenvezetőket”, az arról is hallhat, milyen szigorú rendben zajlottak a hivatalos étkezések. Minimum hét fogást szolgáltak fel, a vacsora pedig nem tartott tovább negyvenöt percnél. Ha a császár letette az evőeszközt, az az adott fogás végét jelentette, de Ferenc József mindig ügyelt arra, hogy megvárja, míg vendégei befejezik az étkezést.

A Hofburg és a Prince Eugene-emlékmű

A Sisi Múzeum a mítoszt és a valóságot állítja szembe egymással. Azt a Sisi-képet, amit mi, magyarok is jól ismerünk, és azt, amelyet a történészek kutatómunkája eredményezett. Eszerint Sisi valószínűleg nem kardoskodott olyan erővel a magyarok érdekeiért, mint ahogyan azt a filmekben láthatjuk, ugyanakkor nagy része van abban, hogy 1867-ben a kiegyezés létrejöhetett.

Sisi Múzeum, Ezüstkamra, Császári lakosztályok Cím: 1. kerület, Hofburg, bejárat a Mihály-kupola alatt Nyitva tartás: naponta 9–17 óráig, júliusban és augusztusban 9–17.30-ig Bővebb információ »

A múzeumon végighaladva egy magányos asszony életét ismerhetjük meg, aki állandóan menekült az udvar szabályai elől, és nyugalomra csak kedvenc kastélyaiban, Görögországban és Gödöllőn találhatott. Verseit a falakra írták, szinte valamennyi arról szól, hogy mennyire idegenül érezte magát Bécsben. Jól mutatja férjéhez és gyermekeihez fűződő kapcsolatát, hogy abban a szobában, ahol a legtöbbet tartózkodott, csupán szüleiről és testvéreiről őrzött fotókat.

Hofburgban megtekinthetők Erzsébet legszebb ékszereinek másolatai, többek között azok a díszes, virágot formáló hajcsatok, amelyet több festményen is megörökítettek. Egyik csodálatos ruháját is kiállították, és ezúttal a mítosz és a valóság egyezik; valóban hihetetlenül vékony dereka volt a királynénak. Igaz, ezért mindent meg is tett. A császári család legnagyobb megrökönyödésére nap mint nap tornázott – tornaszerei a Hofburgban úgy állnak, mintha tegnap hagyta volna abba az edzést –, és szigorú diétát tartott.

A szobák között sétálva az egyik teremőr hölgytől kérnék angolul útbaigazítást, mire tökéletes magyarsággal válaszol, és figyelmeztet, lassan zár a múzeum.
Még egy feladatunk van: gluténmentes sört venni Juli barátnőnk egyik barátjának, aki lisztérzékeny, és csak itt juthat hozzá a számára is egészséges nedűhöz. Az autó felé sétálva ezt is elintézzük, és természetesen beszerezzük a kötelező ajándékot, a Mozart golyót is. Sőt, mire Budapestre érünk, azt is tudjuk, hogy mi mindent nézünk meg a következő bécsi kiránduláson.

Tipp: Húsvéti vásárok Bécsben »