Aki nemcsak megálmodta, hanem meg is építette Budapestet – 200 éve született Ybl Miklós

Jókor volt jó helyen – azonnal főúri építész lett

A mondás igaz. Aki a megfelelő időpontban a megfelelő helyen van, az mindent vihet. Yblt valahogy kísérte ez a fajta szerencse egész életében. Szülei eleinte befolyásos, gazdag emberek voltak, így megengedhette magának, hogy Münchenben, a Bajor Királyi Művészeti Akadémián tanuljon. Hazatérése után, 1845-ben kapta első megbízását, és rögtön nem is akárkitől. Károlyi István arra kérte fel, hogy építse át fóti kastélyát, és tervezze meg templomát, azaz rögtön Károlyi uradalmi építésze lett, s ez meghatározta egész további életútját. Bizonyította ezt az is, hogy 1860-ban Széchenyi István is őt kérte fel arra, hogy cenki birtokára templomot tervezzen.

Ebben a korszakban számos más épületet is megálmodott, és megépített, többek között a Múzeum körúti átjáróházat, és a ma már nem látható Nemzeti Lovardát. A pályája elejére jellemző romantikus stílust hamar felváltotta a neoreneszánsz. Már ebben a stílusban emelte a Képviselőházat, amely ma az Olasz Intézetnek ad otthont a Bródy Sándor utcában. Ezért a művéért a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki az építészt.

Ybl és a Szent István Bazilika

Formabontó látásmódja felforgatta az egész várost

Ybl 1870-ben kezdte építeni a Fővámházat, ez az épület azonban nagyon megosztó véleményekre talált. Volt, aki bírálta, és elfogadhatatlannak gondolta, mások viszont korszakalkotónak. Később Ybl dolgozott a Várkert Bazár megvalósításán is, amelyet olasz, német és francia függőkertek mintája alapján készített el. Élete végén a budai Vár újjáépítésébe is belekezdett, de erre már nem maradt elég ideje.

Munkásságáért 1885-ben a király a főrendiház tagjává nevezte ki. Egyetlen fájdalma az volt, hogy bár részt vett a Magyar Tudományos Akadémia székházának felépítésében, az Akadémia nem vette fel tagjai közé. Ybl hatalmas, a főváros és az ország életében a mai napig meghatározó örökséget hagyott maga után. Nézzük azokat a műveit, amelyeket egy világ emleget!

Letűnt korok emléke: a Festetics-palota

Az 1862-1865 között épült palota a Pollack Mihály tér 10. szám alatt áll, a Nemzeti Múzeum mögötti téren. A Festetics család városi palotája volt, és bár az idők során rengeteg átalakítást vittek véghez rajta, meg tudta őrizni eredeti képét. A világháború előtt állami tulajdonba került, itt működött a Teleki Pál Történettudományi Intézet, a Kelet-Európai Tudományos Intézet, majd az Országos Széchényi Könyvtár egyes osztályai, jelenleg pedig koncert- és rendezvényhelyszínként működik. Az épület építészeti, városképi és történeti szempontból is egyik legjelentősebb darabja a 19. században a múzeum körül kialakult negyednek, külső-belső elrendezésével egy mára már letűnt, arisztokratikus kort idéz.

Különleges helyre épült: a Szent István-bazilika

1851-1906 között szinte folyamatosan épült. Hild József emelte elsőként az építményt, de az alapanyagok silánysága miatt később Yblnek át kellett építenie. A Szent István téren álló római katolikus templom Budapest egyik legnagyobb idegenforgalmi nevezetessége, és 96 méteres magasságával az ország harmadik legmagasabb épülete. A Bazilika megépítésére az 1838-as nagy árvíz adott okot, mivel a tér természetes kiemelkedést képezett a sík pesti területen, így rengeteg embernek nyújtott menedéket. Az árvíz túlélői ezért adományokkal támogatták, hogy megmenekülésük helyén templom épüljön, amelynek befogadóképessége 8000 fő. A bazilika kupolájában körkilátó kapott helyet, csodás panorámával az egész fővárosra. Magyarország legnagyobb harangja is itt található, de a harangjátékon kívül orgonájáról is híres a Bazilika.

Budapest szíve: a Lánchíd-palota

A reformkor egyik legjellegzetesebb jelképe Budapest középpontjában, a Lánchíd budai lábánál épült 1867-1869 között, neoreneszánsz stílusban. Innen nézve belátható az egész Duna-part, és a főváros szíve. Az építkezés a kiegyezés évében kezdődött, szinte szimbolizálva annak jelentőségét. Irodák és lakások is helyet kaptak az idők során az épületben, ma irodaházként és szállodaként működik.

A zene hatalma: a Magyar Állami Operaház

Az 1875-1884 között épült, neoreneszánsz stílusú, hatalmas épületet külső és belső dekorációival, homlokzatával, díszlépcsőivel, hatalmas csillárjaival, falfestményeivel és különös hangulatú nézőterével a legszebb operaházak egyikeként tartják számon a világon. A főváros pesti oldalának városképe a 19. század második felében alakult ki mostani formájában, ekkor vetődött fel az Operaház megépítésének ötlete, hiszen akkor virágzott a kultúra, a művészeti élet. Az Operaházat nagyrészt a kor elvárásainak megfelelően alakították ki, és Ybl a párizsi operaházat vette alapul mintaként. Az épület belső díszítéseinek kivitelezését Scholtz Róbert, belső falfestéseit Than Mór és Lotz Károly végezték. Ők a bécsi Staatsoper mintájára a zene elementáris, felemelő és egyben kárhozatba vivő hatását jelenítették meg alkotásukkal.