Hétről-hétre feltűnsz az X-Faktorban, nemrég énekeltél a Dalfutárban, most pedig egy film főszerepében láthatunk. Kicsit olyan érzésem van, hogy mindenhol jelen vagy.
(nevet) Egy kicsit én is így érzem, de örülök, hogy megtaláltak ezek a lehetőségek. Lehet, hogy úgy érzed, mindenütt ott vagyok, de ennek ellenére tudatosan döntöm el, mi az, amiben részt veszek, és mi az, amire nemet mondok, mi az, ami belefér az életembe, és mi az, ami már nem. Nyilván most kicsit összecsúsztak a dolgok, hiszen a filmet sem most forgattuk, de most van a premierje, és a Dalfutár adását sem most vettük fel, csak most került ki. Egyedül az X-Faktor az, ami mostanában is készül. Nagyon büszke vagyok ezekre a munkáimra.
Csobot Adél az El a kezekkel a Papámtól című film forgatásán (Fotó: Bara Szilvia)
Nehéz egy film sajtónapjára szabadnapot kivenni az X-Faktor gépezetéből?
Jól be tudom osztani az időmet, nincs ezzel probléma. Ez a két dolog jól megfér egymás mellett.
Hogy kerültél a filmbe?
Mint ahogy Kata utólag elmondta, ő volt az, aki rám gondolt a karakter kapcsán. Felhívtak és megkértek, hogy menjek el egy castingra. Több fordulón is jártam, és egyszer csak felhívott maga Kata, hogy megkaptam a szerepet. Már annak is nagyon örültem, hogy egyáltalán szóba került a nevem, attól pedig majd kiugrottam a bőrömből, hogy engem választottak. Borzasztóan lelkes voltam, nagyon vártam, hogy elkezdődjön a forgatás, illetve az azt megelőző próbafolyamat. Először csak egy szöveg-összeolvasás volt, majd jöttek a külön-külön próbák. Emlékszem az első reggelemre, amikor nagyon korán ébredtem, mert korán kellett kiérni a helyszínre. Posztoltam is róla az Instára, de akkor még nem árulhattam el, hogy mit forgatok, mert titok volt. Olyan volt az egész, mintha egy új világba csöppennék, én pedig nyitott voltam mindenre, amit ez az új világ ad nekem. Minden forgatási napom csodálatos volt, soha nem érdekelt, mennyire vagyok fáradt, elképesztően akartam bizonyítani. Szerencsére ott volt mellettem Kata, aki biztonságérzetet adott, fogta a kezem, segített és tanácsokkal látott el.
A színészkedés gyerekkori vágyad volt, vagy csak hirtelen belecsöppentél?
Nem túlzás azt mondani, hogy számomra egy beteljesült álom, hogy egy filmben játszhatok. Nagyon vágytam rá, és remélem, hogy nem ez volt az utolsó alkalom az életemben, ugyanis szerelmes lettem a filmkészítésbe. Ez a szerelem azonban nem új keletű. Mielőtt az X-Faktorba mentem, az volt a tervem, hogy jelentkezem a Színművészetire. Nem érzem véletlenszerűnek ezt a filmet, nem az történt, hogy elsodort engem az élet, hanem mindig is tervben volt, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.
Ha az X-Faktor nem jött volna össze, akkor a Színművészetin kötöttél volna ki?
Bíztam volna benne, de a „mi lett volna ha” típusú kérdésfelvetéseknek úgy érzem, nincs sok értelme. Régóta vágytam arra, hogy egyszer kipróbálhassam magam egy filmben, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne nagyon sok tanulnivalóm. Rengeteg dologban kell még fejlődnöm, de talán ez csak úgy megy, ha csinálja az ember.
Kellett a forgatás előtt valamilyen színészi gyorstalpalón részt venned?
A próbák jelentették számomra a felkészülést, nagyon sokat segítettek nekem. A próbafolyamat során jöttem rá, hol kell Eszter karakterét megfogni. Örülök, hogy nem élesben, a kamerák előtt kellett mindezt kitalálnom, és oda már úgy állhattam, hogy ismertem a karaktert, és tudtam, mit akarok átadni vele. Kata szerint ahhoz, hogy gördülékenyen menjen egy forgatás, kell előtte egy próbafolyamat, és ebben abszolút egyetértek vele.
Eszter szerepe nagyon testhezálló neked. Szerinted egy kicsit hozzád igazították, vagy eleve ilyen volt?
Ahogyan én elképzeltem Esztert, az nagyon hasonló ahhoz, amilyen én vagyok. Eszter egy nagyon tiszta, virágoskert lány, egy igazi tavasztündér, aki ért a gyerekek nyelvén, aki nyitott, kedves. Egy finom lélek, aki szereti a zenét. Sok hasonlóság van köztünk, és valószínűleg Katának is ezért juthattam eszébe.
Fotó: Bara Szilvia
Az emberek leginkább egy végtelenül pozitív, életigenlő, mindig mosolygó lánynak látnak.
Nem feltétlenül gondolom ezt, engem nagyon-nagyon sok ember nem kedvel. Ők valószínűleg pont nem ezt látják bennem, de nincs ezzel baj.
Nem lehet, hogy ez a nagyon pozitív kisugárzásod zavarja őket? A pozitivitás egy csomó embert irritál.
Ez így van.
Szerinted te nagyon más vagy, mint ahogyan az emberek látnak téged?
Bízom abban, hogy az, ahogyan látnak az emberek, közel van ahhoz, mint amilyen amúgy is vagyok. Minden helyzetben törekszem arra, hogy önazonos tudjak maradni.
Hajós András műsorában, a Dalfutárban egy nyugdíjasotthon lakóit szórakoztattad, az El a kezekkel a papámtól című filmben pedig egy csomó gyerekkel dolgozol. Jól érzem, hogy nullától százéves korig te mindenkivel jól kijössz?
Látod, ezt én is így gondolom. Könnyen megtalálom a közös hangot az emberekkel. Nagyon szeretem az idős embereket, különleges érzés fog el, amikor a közelükben lehetek, ezért is élveztem nagyon, amit a Dalfutárban csináltunk. Ugyanez a helyzet a gyerekekkel is. Ennek nincs köze ahhoz, hogy édesanya vagyok, mert már a gyerekeim megszületése előtt is így éreztem. Mindig nagyon szerettem a gyerektársaságot. Amikor eljártam fellépni, mindig gyorsan tudtam kapcsolódni velük, azonnal ott voltak körülöttem. Nem tudom, hogy ez adottság, vagy tehetség, de talán abból következik, hogy egy nyitott ember vagyok, ezért könnyen tudok kapcsolódni fiatalabbakhoz és idősebbekhez egyaránt.
Sok gyerekrajongód van?
Megtalálnak néha anyukák, akik elmesélik, hogy a kislányuk farsangkor Csobot Adélnak öltözött. (nevet) Nem tudom számszerűsíteni, de szerintem sok.
A filmbeli Dorka az édesanyját gyászolja, ez a történet az ő gyászfolyamatáról is szól. Te szoktál az elmúlásról, a búcsúzásról beszélni a gyerekeiddel, vagy ez még túl korai lenne nekik?
Szerencsére még nem nagyon találkoztak olyan helyzettel, amivel kapcsolatban erre szükség lett volna.
Jelenet az El a kezekkel a Papámtól című filmből (Fotó: Bara Szilvia)
A filmet meg fogod mutatni nekik?
Mindenképp. Szeretném, ha ők is láthatnák. Leginkább a nagyobbik fiam, hiszen ő jobban fel tudná fogni, hogy miről szól. Hálás helyzet, hogy az életem első filmje rögtön olyan, ami őket is megszólítja. Jó, hogy nem kell még tíz évet várnom, hogy a gyerekeim is megnézhessék, maximum egy-kettőt. (nevet)
A forgatáson még azt mondtad nekem, hogy akkor fogod majd elhinni, hogy egy film főszerepét játszod, amikor majd látod magad a nagy vásznon. Ma láttad magad. Elhitted?
Igen, elhittem. Volt időm ezt lerendezni magamban és elhinni. Könnyeztem is a meghatódottságtól. Fantasztikus élmény volt, és nagyon büszke voltam a kollégáimra. A filmet nézve visszaidéződtek bennem a pillanatok, amikor együtt dolgoztunk.
