Ezért menj egyedül koncertre

„Úgy elmennék, de nincs kivel” – halljuk és mondjuk gyakran bulikról, koncertekről, kiállításokról, de még akár mozifilmekről is. Persze nem elítélendő ez – ezen sorok írójaként számát sem tudom, hogy hányszor mondtam, gondoltam ugyanezt. Sőt, tipikusan az voltam, akinek szinte mindegy, hogy kivel megy, csak legyen ott valaki. 

Viszont ennek is megvan a hátránya, ugyanis az ember gyakran olyanokkal kerül egy társaságba, akiknek mások a fogalmai a szórakozásról, mint neki. Így kerültem a leghátsó sorba egy olyan előadáson, ahol legszívesebben a tömeg közepén tomboltam volna, vagy vetődtem jobbra-balra a pogó közepén egy olyan punkzenekar koncertjén, amit inkább biztonságos távolságból figyeltem volna. Femerül azonban a kérdés: miért van az, hogy sokan nem merünk egyedül szórakozni? Mi motiválja azokat, akik pedig igen?

Kiderült, hogy az ismerősi körömben több ilyen bátor ember is van: őket kérdeztem.

Fotó: Neményi Márton

„Egyedül bulizni óriási szabadságot ad”

Nemcsak, hogy nem ciki egyedül koncertre, fesztiválra menni, néha még jobban is lehet bulizni így, mint barátokkal – állítja Zsófi.

„Egyedül nem érzem cikinek, hogy énekelek vagy táncolok. De azt sem, ha csak úgy állok csendben és hallgatok. Nincs semmilyen elvárás, hogyan viselkedjek, mint mikor valakivel megyek. Nem kell alkalmazkodni, hogy most neki pisilni kell, szomjas vagy nagyon berúgott. Néha sokkal jobb egyedül menni” – magyarázza.

A húszas évei közepén járó lány először a kedvenc zenekara koncertjén volt egyedül. A barátai közül senki nem ért rá, ő pedig semmiképpen sem szerette volna kihagyni. 

„Mindig is nagyon szomorúnak tartottam, hogy emberek inkább kihagyják a soha vissza nem térő lehetőséget arra, hogy élőben lássák a kedvencüket, minthogy egyedül elmenjenek, így nem is volt kérdés számomra, hogy én biztos elmegyek – meséli. – Életem egyik legjobb estéje volt. Nem ittam semmit és nem beszéltem senkivel, egyszerűen annyira éltem a show-t, hogy aztán a megszállottja lettem az együttesnek.”

Fotó: Neményi Márton

Hasonlóan vélekedik Ádám is, aki rendszeresen jár egyedül koncertre azért, mert különbözik a zenei ízlése a barátaiétól. Ilyenkor inkább egyedül megy, mert ha elhív valakit, aki nem szereti a bandát. annak úgyis az lesz a vége, hogy ki kell menni beszélgetni/cigizni/sörözni.

„Egyszer járt nálunk egy amerikai banda az A38-on. Fél évig vártam a koncertre, meg is vettem a jegyet haveromnak is. Kint söröztünk a Duna-parton előtte, és ahányszor megindultam volna befelé, folyton csitított, hogy »ugyan még simán az előzenekar megy«. Mire beértünk, közölték, hogy mindjárt vége a koncertnek. Besétáltunk a tömegbe, és meghallgattam az utolsó számot. Ott álltam döbbenten, mire haverom csak annyit mondott: »Majd megnézed a Petőfi TV-n«. Nagyon dühös voltam” – meséli.

Elkezdte élvezni, hogy nincs társasági nyomás

Dani esetében egy unatkozós péntek este vezetett az első szóló koncertélményhez.

„Úgy voltam ezzel mindig, hogy ezt ilyen társas programként lehet csinálni, nemrég viszont otthon ültem egy péntek estén, és kivételesen minden barátomnak programja volt épp. Unalmamban nekiálltam sörözgetni meg pörgettem a Facebookot, aztán szembejött, hogy dzsesszkoncert van az egyik helyi kertsörözőben. Úgy voltam vele, hogy miért ne, a dzsessz nem kifejezetten a kedvencem, egyedül is vagyok, azért menjünk le” – kezdi.

– teszi hozzá. Később több koncerten volt egyedül, Zsófihoz hasonlóan pedig elkezdte élvezni, hogy nincsen társasági nyomás.

 „Amúgy nem vagyok egy táncolós-tombolós ember, ezért egyedül még azt sem kell csinálnom, elég teljes áhítatban bámulni, hogy milyen profik a zenészek” – összegzi.

Ezt olvastad már?

„Már nem rettegek a hétvégéktől” – Az egyedüllétből sokkal többet ki lehet hozni, mint gondolnád

Ez is érdekelhet Megnézem

Annának nagy baráti köre van, mégis úgy érzi, hogy egyedül tud a legjobban kikapcsolódni.

„Nagyon szeretek egyedül programokra járni, mert így egy olyan fajta szabadságot tudok megélni, amit másképp nem” – mondja.

Fotó: Neményi Márton

„Viszont olyannal menni, akit nem érdekel igazán, csak a kedvemért eljön, hogy ne legyek egyedül, nagyon rossz. Voltam úgy is, és sokat elvett az élményből, hogy láttam rajta, hogy nem élvezi úgy, mint én” – teszi hozzá. Rutinos egyedül bulizóként úgy véli, hogy koncerten még könnyebb is új barátokra szert tenni.

„Rengetegszer előfordult, hogy egy random társasághoz csapódtam”.

 – magyarázza.

Hasonlót tapasztalt Csaba is.

„Főként rétegzenéket hallgatok, nincs olyan sok ismerősöm, aki hasonló zenékben utazna, így viszonylag gyakran előfordult régen, hogy egyedül mentem egy-egy koncertre – kezdi. – Pont a rétegzene-jelleg miatt mindig hasonló kör járt ezekre a bulikra, így ha egyedül is mentem, ott majdnem mindig összeakadtam valakivel, akit ismerek, és akivel lehetett dumálni, szóval nagy drámát sosem csináltam ebből. A társaság nem is annyira magára a koncertre kell, inkább azért, hogy előtte meg utána legyen kivel dumálni, de ha nem késik sokat a fellépő, azért fél-egy órát simán el lehet álldogálni egyedül egy sörrel a kezemben” – mondja.

Csak hisszük, hogy nem fogunk jól szórakozni

A legtöbb ember számára a legnagyobb visszatartó erő az, hogy úgy gondolja: biztosan nem fogja jól érezni magát, ha egyedül megy el. Ez azonban egy jókora tévedés – derül ki egy, a Journal of Consumer Research folyóiratban megjelent 2016-os kutatásból.

Fotó: Neményi Márton

A tanulmány során a tudósok öt fázist építettek fel. Ezek közül négyben olyan felméréseket végeztek, amelyekben megkérdezték az embereket, hogy milyen tevékenységeket végeznek szívesebben egyedül vagy csoportban, és miért, az ötödikben pedig egy valós kísérletet végeztek arra, hogy az embereket kilökjék a komfortzónájukból.

A kérdőíves felmérések során azt találták, hogy az emberek nagy része nem szívesen végzi egyedül az úgynevezett „hedonikus” tevékenységeket, amelyek egyszerűen a szórakozásról szólnak, szemben a „hasznos” tevékenységekkel, amelyek legalább a produktivitás látszatát keltik.

Ez azt sugallja, hogy nincs semmi eredendően kellemetlen abban, ha egyedül ülünk egy kávézóban; ami inkább kellemetlen, az a gondolat, hogy mások látják és ítélkeznek. A kutatók szerint ez a félelem nagyrészt eloszlik, ha van „ok” arra, hogy ott legyünk, például van velünk egy könyv vagy magazin, amit olvashatunk.

Fotó: Neményi Márton

A tanulmány gyakorlati részét egy kísérlet adta, ami során egyetemi hallgatókat kértek meg egyénileg vagy csoportban arra, hogy nézzenek meg egy 5-10 perc hosszú kiállítást egy művészeti galériában.

A résztvevőket előzetesen megkérdezték, hogy várhatóan mennyire fognak jól szórakozni, majd utána értékelték az élményt. A várakozásoknak megfelelően akik egyedül mentek, azok rosszabb szórakozásra számítottak, mint azok, akik csoportban voltak a felkéréskor. A valóság azonban nem felelt meg az előrejelzéseiknek: mint kiderült, nem volt statisztikailag szignifikáns különbség abban, hogy az egyedülállók és a csoporttagok utólag hogyan értékelték az élményt – mindenki ugyanolyan jól érezte magát.