1993-as születésem révén valamiért mindig úgy éreztem, hogy John Travolta a gyermekkorom része. És nem csak éreztem, ez így is volt! Sokáig, ha megkérdezték, ki a kedvenc színészem, mindig őt mondtam. Aztán valami megváltozott.
A Grease kicsiként is nagy kedvencem volt, tiniként meg nyilván, ahogy sokan másoknak abban az időben. Danny Zuko az álom “rossz pasim” volt, aki a végén jó lesz, mégis megmarad benne a kujonság – amire valljuk be, minden nő vágyik. Nem hiszem, hogy össze tudnám számolni, hányszor néztem meg a Grease-t, de az biztos, hogy a mai napig kívülről fújom az összes dalt. Egy évvel a születésem után jött ki a Ponyvaregény, amit anyuék jó sok évig nem engedtek, hogy megnézzek. Ennek ellenére már egy évesen a fülembe kúsztak a dallamok, és bár a filmet talán egyszer, ha végignéztem, arra a bizonyos ikonikus táncra mindig tisztán emlékeztem.
A férfi, aki nem tud tökéletes férj és apa lenni
Ami viszont konkrétan a gyermekkorom szerves része volt, a Nicsak, ki beszél! trilógia. Ennek azonban már sokkal különlegesebb jelentősége volt az életemben. Eleinte tudat alatt, majd valahogy tudatosan, de James belépett az apaszerepbe nálam. A férfi, aki nem tud tökéletes férj és apa lenni, mindig hibázik, de valahogy mindig visszaküzdi magát a család életébe. Nemcsak tökéletes párhuzam volt ez édesapám és a film főszereplője között, de akárhányszor megláttam Travoltát a tévében, hirtelen mindig azt hittem, apu az, mert számomra külsőleg is nagyon hasonlítottak. Bár nekem nem egy bátyám, hanem három nővérem van, mégis úgy éreztem, hogy James és Molly családja ugyanolyan, mint az enyém.
Travoltának több mint 50 éves pályafutása alatt számtalan említésre méltó filmje készült, ám a magam részéről ezt a kerek születésnapot a fenti három filmmel ünnepelném. Igaz, a Ponyveregény még akkor is kimaradt, amikor idősebb lettem, pedig a velem egykorúak mind úgy emlegették, mint egy kötelező olvasmányt. Én pedig meg voltam elégedve azzal, hogy emlékszem a táncra és a zenére belőle. Éppen, mikor eljutottam volna oda, hogy talán megnézem, 23 éves lettem. Apu pedig hirtelen meghalt. A temetésén legnagyobb meglepetésemre a Girl You’ll Be a Woman Soon című dal csendült fel a ravatalozóban. Valahogy nem éreztem temetéshez illőnek, ezért anyukámhoz fordultam és megkérdeztem, miért. Azt mondta, amikor apu először látta a filmet, a lelkére kötötte, hogy ha előbb meghalna mint ő, ez a zene szóljon a temetésén. Bár a szöveget sokféleképpen lehet értelmezni, abban a pillanatban úgy éreztem, apu szól hozzám, hogy itt az ideje felnőni.
Eltelt 7 év és már egyik John Travolta filmet sem tudom megnézni, mert mind apura emlékeztet. Nincs több Nicsak, ki beszél!, nincs több Grease, nincs több Ál/Arc és nincs több Ponyvaregény.
„Tekintsünk a halálra az élet részeként”
Viszont, ahogy ránézek ennek a csodálatos színésznek a képeire, aki hihetetlen módon ma éppen 70 éves, azon tűnődőm, talán előveszem a régi klasszikusokat és visszarepülök az időbe, amikor még minden szép és jó volt, és a fájdalom eme fogalma nem szerepelt a szótáramban. Aztán eszembe jut, hogy ezek a filmek már sosem lesznek ugyanolyanok. Nem miatta, és nem is azért, mert Travolta haja már nem dús és fekete, és nem hord elképesztően szűk nadrágokat bő bőrdzsekivel… Hanem azért, mert ez a hollywood-i sztár ugyanannyi fájdalmas gyászon ment keresztül, mint én. Hoppá! Még egy párhuzam.
A színész 2009-ben találkozott először a halállal, amikor elveszítette 16 éves fiát, aki epilepsziás rohamot kapott, elesett és beütötte a fejét. Jett 2022-ben lett volna 30 éves, a színész pedig eképpen emlékezett meg róla:
Kedves Jetty, jobban hiányzol, mint amit szavakkal ki lehet fejezni. Mindennap gondolok rád. Boldog születésnapot. Szeretlek, apa
2020-ban élete szerelmétől kellett búcsúznia, ugyanis 29 év házasság után meghalt felesége, Kelly Preston. „Az én gyönyörű, bátran harcoló feleségem elvesztette a mellrákkal vívott kétéves harcát”- írta akkor megtörten közösségi oldalára Travolta, akit két gyermekével hagyott hátra élete asszonya. Később a színész elmesélte, nem volt könnyű dolga akkor a 10 éves fiával megbeszélni a történteket. Életük egyik legintimebb beszélgetését a Hart to Heart című talkshowban mesélte el. Mint mondta, erre a beszélgetésre egy séta közben került sor, és a fia bevallotta apjának, fél attól, hogy őt is elveszíti. Travolta őszintén válaszolt Bennek, és elmondta, hogy sajnos senki sem tudja, ki mikor megy el, és mikor marad.
A bátyád 16 évesen ment el. Túl fiatalon. Anyád 57 évesen halt meg. Ő is túl fiatal volt. De ki mondhatná ezt meg? Holnap én is meghalhatok. Te is meghalhatsz. Bárki meghalhat. Szóval tekintsünk rá úgy, mintha a halál az élet része lenne. Nem tudhatod pontosan, mikor történik meg. Csak megteszel minden tőled telhetőt, hogy megpróbálj a lehető leghosszabb ideig élni.
A színész két évvel később ismét farkasszemet nézett az elmúlással és a gyásszal is: a Grease sztárja, Olivia Newton-John is örök álomra hunyta szemét. Sandy Olsson nincs többé, ez pedig az egész világot megrázta, de talán Travoltát a legjobban. „Drága Oliviám, mindannyiunk életét tetted sokkal jobbá. Elképesztő hatásod volt! Annyira szeretlek. Találkozunk majd az út végén, ahol együtt leszünk újra mindannyian. A tiéd voltam az első pillanattól kezdve, ahogy megláttalak! A te Dannyd, a te Johnod!” – búcsúzott könnyfakasztó Instagram-posztban a színész, hogy alig három hónapra rá ismét gyászoljon: Kirstie Alley, a Nicsak, ki beszél! trilógia főszereplője is eltávozott.
„Kirstievel volt az egyik legkülönlegesebb kapcsolatom. Szeretlek, Kirstie! Tudom, még látjuk egymást” – írta ismét megtörten Travolta a közösségi oldalára.
A sok fájdalmat minden bizonnyal valamennyire enyhíti csodaszép lánya, Ella és fia, Ben, akikkel remélhetőleg sokáig együtt tud még lenni. Én pedig, ha kívánhatnék valamit John Travolta 70. születésnapjára, az lenne, hogy leülhessek vele, megfoghassam a kezét és elmondhassam: köszönöm, hogy mindig ott volt a gyermekkoromban.