Szex

Szakítópróba

Egyik haverunknak, Eriknek elege van a nõjébõl. Másfél éve él együtt Vikivel, és szeretne szakítani vele. De nem teszi. - Majd ha jön egy jobb - mondja. - Tudod, semmi mezítláb! Csak cipõbõl cipõbe…





Mi nők, kivétel nélkül aljasnak minősítjük ezt a megoldást. Szerintünk tisztességesebb volna vállalni az akár hónapokig tartó magányt, mintsem áltatni valakit, akivel már nincsenek terveink. De ki tud elegánsan és szépen szakítani? Gézám például karácsony előtt egy héttel jelentette be, hogy elköltözik. A szilvesztert már aktuális szívszerelmével akarta együtt tölteni, és föl sem merült benne, hogy nekem esetleg cudar szentestém lesz. Bár, ha belegondolok, én is rúgtam már ki pasit szilveszter előtt egy nappal. Az persze nem nekem fájt. A nagy adok-kapok itt is működik…

Laura szerint a férfiak gyávák. A kapcsolataiban eddig mindig neki jutott az a feladat, hogy kimondja: vége. Unokatestvérem, Gyuri szakítási taktikája szerint olyan helyzetet kell teremteni a másik számára, amiben nem tehet mást, mint véget vet a románcnak. Így legalább az önbecsülése megmarad. Gyuri feltevése pusztán elméletileg helyes. Egyszer kifogott egy olyan barátnőt, aki minél több finom jelzést kapott, annál ragaszkodóbb lett. Végül konfliktuskerülő unokatestvérem sem menekülhetett tovább, neki kellett befejeznie a viszonyt.

Egy gyönyörű srác, Gergő akkor lett a „szakítás gyávája”, amikor egy lány felvágta az ereit miatta. Gergő azóta megtanulta párhuzamosan futtatni nőügyeit, ő a kíméletes, fokozatos leépítés híve. Sok lány hiszi azt a városban, hogy Gergővel jár, pedig a fiú már csak múlt időben gondol rájuk. Viszont szorgalmasan telefonál, e-mailezik nekik minden nap.
A legpofátlanabb azonban lapunk olvasószerkesztőjének, Kamillának a pasija volt. Több tucatnyi lefekvés, közös programok sokasága után Kamilla kérdőre vonta a srácot utálatos viselkedése miatt. Szó szót követett, a lány, bár szerette a srácot, kimondta, legyen vége.
– Minek legyen vége? – kérdezte a pasi. – Nem is jártunk!





Egy rajogó története

Pittyeg a telefonom, sms-t kaptam. „Gratulálok az árvagyerekes anyagodhoz. Ügyes vagy! Somogyi Misi” Már megint? Miért nem hagy békén? Somogyi Misivel két éve, a fotós Kriszta születésnapi buliján ismerkedtem meg. Kriszta akkoriban még nem volt boldog családanya, zilált szingliként nyomult. Misi egy lépcsőházzal odébb lakott, így nyert meghívást a bulira. Nagy hatással voltunk egymásra, egész éjjel Kriszta erkélyén beszélgettünk.

Az első találkozást követte a második: kellemes szex, pezsgővel, rózsaszirmos kádfürdővel. Ezután hetekig hallgatott a telefonom. Egy hónap múlva ismét feltűnt Misi, kedvesen és vággyal telve. Elmentünk vacsorázni, majd megismétlődött kellemes esténk forgatókönyve, azzal a különbséggel, hogy legközelebb két hét múlva jelentkezett. Amikor már heti rendszerességgel bukkant föl életemben, kezdtem reménykedni. Ám egy fülledt nyári éjjel közölte velem, ő még nem érett egy olyan kapcsolathoz, amiben egy gyerek is van.
– Ahhoz érett voltál, hogy megdugj? – kérdeztem dühösen, és többé látni sem akartam Somogyi Misit.

Ám mit tesz Isten, a vágy nagy úr, két hét sem telt el, csörgött a mobilom. Ő volt az. Nem csaptam le a kagylót, nem hajtottam el a csudába, de attól kezdve nem feküdtem le vele. Ezt egyszerűen nem bírta megemészteni. Naponta hívogatott, végül kierőszakolt egy találkozást. A közös vacsi után kedvesen elbúcsúztam tőle. Nem értette a dolgot, eddig másképp fejeződtek be az estéink. Azóta minden írásomról dicshimnuszokat zeng, hátha így hatni tud rám. De nekem már nem kell. Soha többé.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top