Az elrejtett jegygyûrû esete – II. rész

– Annyi a munka, a Való Világ 3 annyira leterhelt, hogy nem jutott idő a megszervezésére. Márpedig az esküvő fontos, szépnek kell lennie, ott mindennek rendben kell mennie. De, megjegyzem, nekem fontos, úgyhogy zárt, szűk körű lakodalmat ülünk majd. A nyilvánosság kizárva! Nem kell nézelődő közönség. Lehet, nem is árulom el, mikor tartjuk.

– A rengeteg munkáról jut eszembe: Stohl Andrással milyen a munkakapcsolatod?

– Emlékszem, ültem otthon a fotelben és néztem őt a tévében. Hogy lehet ennyire profi? Ezen törtem a fejem, amikor még a Vivánál voltam, s egy kis stúdióban forgattunk, és az egész olyan volt, mintha egy kis család lettünk volna. Aztán egyszercsak ott álltam Stohl Andris mellett, egy hatalmas stúdióban, lámpák előtt, súgógép nélkül, profik között és ugyanolyan profinak kellett mutatkoznom, mint amilyenek ők voltak. Először nem is hittem el, amikor délelőtt odadtak egy nyolcvan oldalas forgatókönyvet, azzal, hogy estére már kívülről kell tudnom. Aztán megcsináltam.

– Stohl eredetileg színész, ő ehhez hozzászokhatott.

– Én erre azt mondhatnám, hogy nekem meg ott voltak a vizsgák… De nem volt egyszerű. Ha nem segítenek, ez nem sikerülhetett volna. Andris mellettem állt, nem sajnálta az időt, leült velem beszélgetni, pontosan elmagyarázott mindent, mire kell figyelni. A másik segítőm a főszerkesztő volt, Gregorich András, akitől maximális bizalmat kaptam, és szakmailag is támogatott. Azt hiszem, senkit sem tisztelek annyira, mint őt.

– Riválisok, furkálódás, irigység?

– Lehet, hogy nem hiszed el, de nem érzékelem az RTL Klubnál sem… Nem tapasztalok irigységet. Egy olyan jó csapatban vagyok, ahol szeretik egymást a kollégák, nincs fúrás, rosszindulat.

– Annyit vagytok bent, hogy lehet, nem is menne úgy.

– Képzeld, amikor a forgatásnak vége lett, a lányok ott sírtak egymás nyakában, hogy most egy ideig nem találkoznak.

– Te is velük sírtál?

– Hát persze. Tiszta őrület, nem? De ha egyszer igaz volt.

– Mi lesz veled Való Világ nélkül?

– Tévézni szeretnék majd akkor is. Megkóstoltam, milyen, és nem tudom, tudnék-e már élni nélküle. Bár három évvel ezelőtt megszereztem a jogi diplomát, a szakmai gyakorlatot nem kezdtem el, és úgy gondolom, már nem is fogom. Annak idején nem volt rá lehetőségem, hiszen akkor már javában tévéztem, s ügyvédbojtárkodni nem lehet csak úgy mellékesen. Most viszont? Már felesleges lenne. Ezen a területen kell minél jobbnak lennem.

– Ha nem lesz esküvő, akkor most mi lesz?

– Egy kis pihenésre és nyugalomra vágyom, mert gyakorlatilag öt éve nem voltam szabadságon, még a nyarakat is végigforgattuk. Most szeptemberig azonban lesz egy nagy szünet, addig nem térek vissza a képernyőre. Elhatároztam, utazni fogok. Már voltunk a vőlegényemmel kettesben a Balatonnál, és most jöttünk haza Barcelonából, még ki sem pakoltam a bőröndöket. De alig, hogy kicsomagolok, újra indulok. Nem állok meg. Egyiptomba utazom ugyanis a szülemmel. Norbi oda már nem jöhet velünk, mert fociznia kell.

– A foci nem lehet válóok?

– Nem tölt be központi szerepet az életünkben az EB, de ha éppen meccs van a tévében, abból nincs vita, együtt szoktuk megnézni.
Úgyhogy kerek az élet így, mint, mint… egy focilabda.