Mocskos szájú, kedves pasi

– Mi akartál lenni gyerekkorodban?

– Kukás! Ők voltak a leglazábbak, a szememben olyanok voltak, mint a rock and roll sztárok, csak ők eljutottak hozzánk a Róbert Károly körútra. Az autó megállt a ház előtt, és halál lazán leugrott két jambósapkás pasi. Hosszú haj, az már nekem isten volt, pajesz, borosta. Elpöccintették a dekket, majd egy kézzel pörgették a kukát – mint a csodát, úgy néztem. Rágóztak, lazáskodtak, feldobták a kukát, kiürítették, visszapörgették, előrefüttyentettek a sofőrnek: indulhatsz, majd nagyon lazán felugrottak az autóra. Úristen, ilyen laza arcok, én is ilyen akarok lenni, csak kukás! Viszont akkor abba még nem gondoltam bele, hogy a kukásoknak nagyon korán kell kelni, és azt nem tudtam, hogy az nekem nehezen megy.

– Szóval inkább elvetetted a kukásságot, és jött a rockzenészség?

– A rocksztár után a kukás a legjobb, csak az előbbinél későn kell feküdni, és későn lehet kelni, semmi más különbség nincs. Megláttam a KISS zenekart kifestve, és nagyon komoly rockzenét játszottak. Azonnali hatállyal tudtam, hogy vagy gitár, vagy dob, mindegy, milyen hangszer, de ez volt az egyetlen út számomra: ott kell állni, lóbálni a hajunkat, és nagyon keményen rock and rollt nyomni.

Névjegy:

Név: Ganxsta Zolee (Zana Zoltán) Születési idő: 1966. január 7. Szülei: Zana József és Kassai Ilona színészek Zenekarok: Ganxsta Zolee és a Kartel, Sex Action Hobbija: jéghoki Kutyája: Diego (argentin dog) A Sex Action honlapja » A Kartel honlapja »

– Milyen kisgyerek voltál?

– Kis hülyegyerek voltam. Apu picit elnyomott, mert ő a diktatórikus módszereket kedveli, mindenképpen azt akarta, hogy az ő képére alakítson, de amint azt a mellékelt ábra is mutatja, csúfos kudarcot vallott. Nem olyan lettem, mint ő, de nem is akartam olyan lenni. Ezt nagyon szem előtt fogom tartani, ha gyerekem lesz. Szerintem szabadjára kell engedni, csinálja azt, amit ő akar, ő egy individuum, nem kell őt befolyásolni. Utálom, ha valakit befolyásolni akarnak mások, mindenki csinálja azt, ami neki jólesik.

– Szeretnél gyereket?

– Hogyne! Van a rockerkedés: elmegyünk turnézni, szétvágjuk a világot. Utána viszont hazamegyek, és nem kuksolok egy lyukban és esetleg tovább iszom, hanem van kihez és van miért hazamenni. Ez tök jó dolog.

– Megnősültél…

– Van egy feleségem, ez nem titok… Hogy „óriásit változott az életem”? – dehogy, semmit. Papíron van egy feleségem, de ugyanúgy a haverjaimmal lógok itt-ott, erre-arra. Nagyon szeretem őt, de semmi nem változik. Úgy éreztem, hogy ez az asszonyka megérdemli, és pillanatnyilag jó ötletnek tűnt a házasság. Ő néha nem érzi annyira jól magát, amikor eltűnök, de aki mellém kerül, annak ezt el kell fogadnia. Asszonyka jól kezeli, néha kiborul a bili, de ez természetes. Az a típusú ember vagyok, aki szereti túlfeszíteni a húrt, sőt néha nem tudom, hogy hol a határ.

– Van kutyád is.

– A kutyám csoda! A közvetlen családomnak a második tagja, mert gyerek még nincs. Diego egy argentin dog, amit Őszi Csaba barátomtól vettem. Kiderült, hogy ő is argentinfoci-rajongó, tehát ugyanaz a vonal. Tiszta dili ő is. Elmentünk együtt piálni, megokoskodtuk, és elhatároztam, hogy veszek egy argentin dogot. Eredetileg a vidéki házamba szántam, ahol most az anyósom él (mi pedig az ő lakásában), de pici korában nem akartuk azonnal odaadni, később pedig már nem tudtunk megszabadulni tőle – szívéhez nő az embernek, de ha értél bűn rossz kutyát…

– Amilyen a gazdája, olyan a kutya is?

– Lehet. Borzalmas! Ágyon alszik, letúr, összetép mindent, az összes papucs kész, mindent megrág, semmire sem hallgat, gyere ide, erre elmegy. Aranyos, jóravaló kutya, imádja a szeretetet, és nagyon sok szeretetet ad. Ő az, aki nem kérdezi meg, hogy hol voltál, már vinnyog, amikor jövök, jár a farka, amikor nyitom az ajtót, és azonnal ugrik fel nyalakodni.

Fotó: Nagy Gyula, forrás: Sex Action.hu

– Ugye a neve sem véletlen?

– Diego Maradona az én bálványom, fel is van tetoválva a hátamra. Nála nagyobb ember a földön nem létezik. Olyan tehetsége van a labdarúgáshoz, amilyen se előtte, se utána senkinek sem volt. Csodálatos futballista volt, és csibész is. Sokan felróják neki azt a kezes gólt, én pedig éppen azt mondom, hogy aki ilyen csibész, hogy ezt meg meri húzni egy világbajnoki mérkőzésen, és beeteti a bírót, az megérdemli. Ekkora huligánt, csibészt! Imádom! Nálam az is jó pont, hogy argentin útlevele van.

– Csalódtál már valamelyik bálványodban?

– Nagyon szerettem egy finn jégkorongozó hátvédet, Markko Kiprusoffot, és nagyon-nagyon szerettem volna tőle egy autogramot. Egyszer végre odajutottam a csapatbusz mellé, mindenki nagyon kedves volt, csak Kiprusoff nem, azt mondta, hogy „no”, félretolt és felszállt a buszra. És akkor azt mondtam, hogy nyahh…

– Argentína fontos, vagy a foci, és ezért lett Argentína? Melyik volt előbb?

– Ezt már nem tudom megmondani, összemosódott. Argentína mint ország  nagyon fontos nekem, imádom az argentin embereket, rajongok az argentin kultúráért, és természetesen az argentin labdarúgásért is. 1978-ban kezdődött, amikor a magyarok ellen a csalós meccsen nyertek. Amikor mindenki meggyűlölte, én megszerettem őket. De nem azért, mert hazaáruló vagyok, hanem akkor is apámmal harcoltam. Nagy csatáink egyike volt, éppen megint a hajon vitatkoztunk: „Nem lehet hosszú hajad!”, „De én hosszú hajú rocker akarok lenni!”, „De nem lehet hosszú hajad! Rendes férfifrizurát csináltatok neked!” És lenyírtak erre a szovjet, félrefésült frizurára.

Nagyon dühös voltam rá, és mindent bevetettem volna, hogy bosszantsam. Ekkor volt a magyar–argentin vb-mérkőzés, nagyon jó volt a magyar csapat, bizakodott mindenki, és nálunk is nagy társaság gyűlt össze. Amint kifutottak a pályára, az argentinoknál mindenkin vállig érő tollak – én akkor azt mondtam, hogy inkább a kék-fehéreknek szurkolok. Mindenki azt kérdezte, hogy a te fiad egy hazaáruló, hogy a magyarok ellen szurkol??? Nagyon tudok idegesíteni és nagyon tudom, hogy azt hogyan kell. Az argentinok kettő egyre nyertek, és nyolc perccel a vége előtt lőtték a győztes gólt, én meg táncoltam, énekeltem: ja, ja, Argentííííína. 

Azon a vb-n már végig nekik szurkoltam, és egyre jobban belehergeltem magam. Eljutottam Argentínába, Buenos Aires a legjobb hely a világon, nincs nála jobb, ezt komolyan mondom. Legszívesebben úgy élném az életemet, hogy fél évig, nyáron Finnországban, télen Argentínában, mert akkor, a déli félteke miatt, ott éppen nyár van. Mindig a nyárban lennék.