Sztárok

D. Tóth Kriszta: Első ovis karácsony

Sejtettem, hogy gond lesz. Jó alapom volt az aggodalomra. Mert az elmúlt időszakban, ebben a nagyjából három és fél évben, amióta tudunk Lola létezéséről, a legnagyobb kihívást a könnyzacskóim és könnycsatornáim megregulázása jelentette...

Pedig régen nem voltam én az a pityergős fajta. Melodramatikusabb pillanataimban úgy szoktam mondani, hogy ha valakinek egyszer már volt oka sírni, úgy istenigazából, annak az oktalan és ész nélküli pityergéshez már nem maradnak könnyei. Kiapadnak. Nekem édesanyám halála volt az a bizonyos ok, és akkor is vagy három hétbe telt, mire el tudtam kezdeni sírni. Pedig a sírás fontos a gyászban, mert úgy mossa ki az embert belülről, mint egy langyos zuhany. Mindegy, ez itt az év első lapszáma, és én egyáltalán nem a gyászról akartam írni.

A pityergés ízére akkortájt éreztem rá újra, amikor Lolát vártuk. Tisztán emlékszem a pillanatra, a brüsszeli kék kanapén ültem, natúr joghurtot fogyasztottam olívabogyóval, és a televízióban épp reklámszünetet tartottak. Egy joghurthirdetés jött, amelyben volt egy anyuka meg egy kislány. És én elsírtam magam. Meghatott a jelenet, olyan szép volt, ahogy ők ketten joghurtot ettek. No, hát ekkor kezdtem sejteni, hogy már semmi sem lesz olyan, mint addig volt. Kőkeményre száradt könnyzacskóim újra megteltek. Onnantól kezdve megint képes voltam ész nélkül pityeregni és bármin meghatódni. Mit képes voltam… nagyban űztem az ipart. Happy end a film vége? Sírtam. Szomorúan végződött? Sírtam. Gyerekek énekelnek a brüsszeli főtéren? Sírtam. Alex hazajött a munkahelyéről? Sírtam. Késett? Sírtam. És jólesett! Hálát adtam az Anyatermészetnek a hormonháztartásom felborulásáért.

Aztán persze a szülés meg az első hónapok újra megkeményítettek egy kicsit. A rendszeres sírás öröme akkor költözött vissza az életembe, amikor lányomat egy közösség részeként láttam. Aki már adta óvodába vagy bölcsődébe a gyerekét, tudja, hogy a látvány, amint egy néhány éves ded betagozódik egy kis közösségbe, ahogyan egy csoport részévé válik, ahogy együtt énekel, táncol, játszik velük, na, az azért megér jó néhány könnycseppet. Először igazán akkor sírtam újra, amikor az alig kétéves Lola a kezembe nyomott egy gyűrött papírszívet. Piros kartonból készült, rajta csöpp fehér babakéznyommal. „Édesanyámnak sok szeretettel” – és egy rajzolt fésű (Lola első bölcsis jele). Mire a parkolóhoz értünk, lesírtam az összes szemfestékemet.

Olvassátok el Lola korábbi történeteit blogunkban!

 

Értik már, miért mentem remegő térddel életem (és Lolám életének) első óvodai karácsonyi ünnepségére? A pici székeken ültünk egymáshoz zsúfolódva, mi, szülők, úgy éreztük magunkat, mint Gulliver törpeországban. És nekem csomóban állt a gyomrom, úgy izgultam. Persze elhatároztam, hogy tartom magam, ameddig csak lehet, elvégre felnőtt ember vagyok, és egy óvodában ülök. De legalábbis megígértem magamnak, hogy nem zokogok hangosan. Bejöttek, kézen fogva. Lola azonnal megkeresett minket a szemével, úgy csillogott a tekintete, mint még soha. Odaintett, ránk villantotta egérkefogas mosolyát, és beállt a sorba, ahogy gyakorolták. Ekkor már éreztem a bizsergést a szemem belső csücskében… Elénekelték a Télapó itt van…-t, a nagyobbak elmondtak néhány verset, aztán jöttek a kicsik, köztük a mi Lolánk, aki mindenkinél egy fél fejjel alacsonyabb volt (már ettől is simán el tudtam volna sírni magam). Fél szemmel Ili nénire sandítva az Ég a gyertya ég-et dalolták, párnás mutatóujjaik a levegőben (jaj, azok a kipárnázott ujjacskák… ajaj…). A végén pedig elfújták az ujjgyertyákat. Ekkor úgy éreztem, a helyzet menthetetlen, és mániákus zsebkendőkeresésbe kezdtem. Épp könyékig jártam a táskámban, amikor láttam, hogy az öt kiscsoportos közül az egyik, mint egy igazi előadóművész, a szívére teszi a kezét, és a földig hajol. A profikat megszégyenítő magabiztossággal élvezi a sikert. Na, melyik volt az, kitalálják? Ott a pont – naná, hogy az enyém. Az Ég a gyertya szövegét még nem igazán tudta, minden sornak csak az utolsó két szavát dalolta. A táncmozdulatokat is minduntalan az ellenkező oldalra csinálta. De a meghajlásban, abban Lola volt a bajnok. Az óvoda bajnoka. Egymásra néztünk Alexszal. Láttam, hogy ő is hálás Lolának, ennek a göndör, kék szemű bohócnak, amiért megmentett minket a nyilvános elérzékenyüléstől. Megszorította a kezemet, és a fülembe súgta: „Ez az év is jól végződik!” De még milyen jól!

További kiemelt témáink a Nők Lapja december 30-án megjelenő, 1. számából:


Till Attila
Vig György kollégánk többek közt arról is faggatta a Megasztár műsorvezetőjét, minek köszönheti nagy népszerűségét a nők körében.


Divat

Utolsó pillanatos ötletek szilveszterre, melyeket hasznosíthatunk farsangkor is.


Agatha Christie

Élettörténetének megírásával könnyű dolga volt Hulej Emesének, hiszen az írónő munkásságát behatóan tanulmányozta már korábban is.


Afrodiziákumok
Hogyan keltsük fel a vágyat? Koronczay Lilla szakértőktől kért kérdésünkre választ. Meg fogtok lepődni…


Tamással…

Együtt a csapat, akik hétről hétre készítik a Tamással, sülve-főve rovatunkat. Körmendy Imre, Bereznay Tamás, Hulej Emese és Kapolka Ági koccint a jövő évre.


A heti szerkesztő, Lazarovits Szilvia ajánlásával:
Világvége 2012?

Elöljáróban szeretném hangsúlyozni, hogy a jövő heti lapszámunk december 30-án jelenik meg. Szinte december 31-én. Ami szándékunk szerint azt is jelenti, hogy szeretnénk sok-sok mosolyt csalni az olvasók arcára. Humoros írásainkkal, különleges híreinkkel és nem komolyan veendő jóslatainkkal. Mint például a maja naptár utolsó dátumával, mely 2012. 12. 21. Eljátszottunk hát a gondolattal, mi lenne, ha komolyan vennénk ezt a jövendölést… Megkérdeztünk tudós főket (is), ők mit gondolnak minderről. Örömmel jelenthetem, annyira azért nem súlyos a helyzet. De azért ne dőljünk hátra elégedetten, lenne min változtatni, hogy világunk 2212-ben is olyan élhető legyen, mint jövőre, vagy akár három év múlva!


Továbbá:
Szépség, Konyha, Egészség, Horoszkóp, Társkereső és még sok minden más!


Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó!

 

Még több az e heti Nők Lapjából:

Till Attila: A harmadik gyerekem születése országos üggyé vált »
Hogyan fokozhatjuk a szerelmi vágyat? »
Celebek az űrben! »
Tényleg közelít a vég? »
Különös szilveszter »

 

nlc.hírlevél

Iratkozz fel az nlc hírlevelére, hogy ne maradj le a legfrissebb sztárhírekről!

FELIRATKOZOM

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése